Rafael Balázs: Szépországban az Őrségtől Palkonyán át Pécsig – hazai nyaralás tanulságokkal – 2008
Kerkafalva, Velemér, Őriszentpéter, Szentgyörgyvölgy, Lendava, Cakovec, Lenti, Szigetvár, Palkonya, Villány, Siklós és Pécs látni- és takargatnivalóiról szubjektíven, sok szép képpel
Itthon pihentünk ezidén. Miként a gyerekkorban: balatoni nádasokkal, hatalmas fürdésekkel kezdtük, itthon folytattuk és fejeztük be az idei pihenést. Mobil emberként, állandóan utazóként közben azért vagy hatszáz kilométert is ledaráltunk. Végső soron nem semmiség – hiszen a látnivalók torkunkig értek.
Egy baráti társasággal a Balaton szélesebbik, felső végén, Akarattyán kezdtük élvezni az idei pihenőnapokat – jól esett a nyüzsi a fantasztikus, gyerekkori álmokat susogó nádasok tövében. Három nap után irány az Őrség. Tihanyt elhagyva síri csend szinte végig a gyönyörű, északi parton.
Első állomásunk, ahová azóta minden reggel visszaindulnék: Kerkafalva.
Tipikus szer-település, olyan végtelen nyugalommal, amit ezer éve keresünk.
Házigazdáink korábban kézműves iparművészek voltak, miután szétesett a Művészeti alap, új foglalkozást kerestek, s a vendéglátásban leltek erre rá. Kicsinyke udvarházukban, egy fantasztikus családi alkotásaikkal teli, gyönyörű galériás lakrészben hallgattuk a csöndet hat napon át. S közben bejártuk a szerek legtöbbjét.
 |  |
Elámultunk Velemér döbbenetesen tiszta világú, Árpád-kori templomán, a hasonlóan nagyszerű őriszentpéterin, s csodáltuk Szentgyörgyvölgy református barokkját. No meg a mesés tájat. Ahol alig egy-két éve még százméterenként álltak-lestek-igazoltattak a határőrök. Ma? Határ sincs.
 |  |
Velemér
Őriszentpéter
 |  |
Szentgyörgyvölgy
Át is ugrunk Szlovéniába, az álmos és kedves Lendvára s onnan meg Horvátországba, Zrínyi Miklós városába, Csáktornyára. Itt is, ott is, magától értetődően kétnyelvűek a feliratok. A Szigeti veszedelem íróját méltó szobor dicséri; romosan, de áll a család vára is. Miklós, ugye, magyar akart lenni, öccse, Péter még horvát. Így is lehet, egy családban…
A belvárosban álmos meleg, a sétálóutcán egy gyönyörű, szecessziós kis palota.
 |  |
Álomszép volt az Őrség; hajnalban olyan csönd, hogy a kertben halljuk: valaki vagy valami eszi a lepotyogott szilvát. Háziasszonyunk, Marika mondja: egy vegetáriánus róka… idejár, biztos mindig valamit összezabál, s így enyhíti gyomra súlyát. A rendkívül éber Vacak, szürkésfehér pulijuk nem is zargatja ilyenkor.
Persze a gyermek szórakoztatása is alapfeladat: jó volt vele Lenti tiszta, megfizethető, sokmedencés strandjára menni, kétszer is; gyógyvíz és lángos, fedett és szabadtéri versenymedence, pancsoló és dögönyöző, árnyas liget, új beruházásban tahiti álom, pálmaszigettel, no és még rejtelmes és bőszen reklámozott, kijelölt és városilag hangsúlyozott, jótékony(?) földsugárzás is állt rendelkezésünkre. Ez azért megdöbbentett: a ma oly divatos, áltermészeti jelenségeknek ilyen vad, ha jól értem, önkormányzati reklámozásával még nem találkoztam soha.
Egy kis ízelítő honlapjukból:
Jótékony földsugárzások a Lenti gyógyfürdőn! A Szent György Energiapark olyan gyógyító erejű energiavonalak találkozási pontjaiban fekszik, ahol a vendégek a gyógyvíz és e különleges energetikájú hely együttes hatása miatt hatékonyabban tudnak pihenni, feltöltődni, gyógyulni.
Bioenergetikus természetgyógyászok megállapították, hogy a fürdő területén olyan gyógyító energiájú Szent György sugárzások találhatók, melyek csillag alakú rendszere a Föld energetikai hálózatának részét képezi. Minden betegség egy energiahiányos állapot következménye. Az Energiapark területén található sugárzások ezt az energiahiányos állapotot állítják helyre. Az egész szervezetben harmonizálják az energia áramlását, nem csupán egy szervre hatnak, hanem az egész szervezetre. Az alapvető működést segítik, öngyógyító folyamatokat indítanak be, melyek helyreállítják a testi és a lelki egyensúlyt. A gyógyvízzel történő interaktív hatása kétségtelen. Valószínűleg a víz gyógyító hatását a sugárzás tovább növeli.
Egyszer állítja, aztán valószínűsíti… Félek, lassan olyan országban élünk, hogy azt, aki a finn-ugor nyelvrokonságot, az evolúciót meri vallani, azt megkövezik. Ezzel szemben az ilyen baromságok hivatalos, tág teret kapnak. Mindenesetre én semmit nem éreztem, nyilván nincs is mit érezni. Kövezzenek meg a turultájiak Alsófelsőkirályászdurgesztánból…
Szándékoltan „hátsó” utakon tartunk egy hét után innen Palkonyára, a Villányi borvidékre. De nem hagyjuk ki, éppen Zrínyi miatt Szigetvár városát.
Hatalmas csalódás. Előbb még a várat sem találjuk; végül egy tábla egy árnyas fa alatt; aztán ott benn az ötvenes, hatvanas éveket idéző állapotok. Végtelen lepusztultság, rímel is rá az idézettként kitett Garay-verssor a hős szobra mellett: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot…” Pontosan. Hová tart ez a pacuha ország?
 |  |
Másik katartikus élmény Szigetváron egy olyan Makovecz-épület, amely semmire nem volt tekintettel. Szétbarmolta a belvárost, ócska és ízléstelen betontömbjeivel a kisvárosi jelleget verte darabokra. Pedig a Mester egyik alapművének tartja…
Annál nagyobb élmény Palkonya. Az egyik neves borász gyönyörűen felújított vendégházába érkezünk, két telekkel odébb a különleges körtemplomtól, megjegyzem, fillérekért; a korábban sváb, azaz németajkú faluban féltve őrzik a gyönyörű polgárházakat, s a nevezetes, öt szintes (azaz egy dombon öt, egymásra épülő utcácskában álló) pincesort. Gyönyörűek! Csak éppen a finom helyi borhoz nem jutunk itt hozzá: nem igazán kereskedhetnek, mert nincs vizük. A köjálelvtárs (így hallom…) meg nagyhatalom.
 |  |
UNESCO-védettség miatt nem lehet őket csatornázni, a vizet felvinni, ami pedig alapfeltétele a vendégfogadásnak. Legfeljebb előre bejelentett… az meg nem pinceélet!
Jobb híján Villányban vásárolunk igen finom borocskákat, kocsiba ülünk, s otthon iszogatjuk őket (mert hát a nulltoleranc…). Isteniek, egy kis éttermük is jó, még Villányban, bár méregdrága lenne, ha nem lenne éppen torkoscsütörtök. Maga Villány abszolút jelentéktelen, bora ellenben…
Ha Villány, akkor Siklós. S akkor a Tenkes vára! Nos, az itteni kiállítás… Még legjobb a giccses diaporáma a film szereplőiről, a határőrtárlat, három szinten enyhe túlzás. Bár az itt élőknek, írtuk már, biztos nagy trauma volt évtizedeken át a folyamatos vegzatúra… A vár egyébként, mint a filmben, elhanyagolt, gondozatlan, fájó. De ott is akad egy kiváló borozó.
S benn, a városban egy gyönyörű dzsámi. Jó órát töltünk hűs falai közt; teteje korábban hiányzott, így fából építették meg, milyen lehetett valamikor. Török szőnyegek, könyvek, edények közt bolyongunk, mintha élne ma is, imára hívó müezzinnel.
Siklós – dzsámi
Palkonya után Pécs. Három nap. Emberszabású város; meglepően álmos. Mint mondják, nyáron, a kevéske program lefuttával, ha nincsenek a diákok (két nagy egyetem, főiskola, középiskolák sora), mindig ilyen. Pedig nagyon élhető; kár, hogy újdonatúj plázája elviszi a kevéske nyári életet a művilágba. Tündéri sétálóutcája, ahová természetesen simán behajthat az ott élő; gyönyörű főtere, a kívülről vonzó (bár hozzáépítései riasztóak), belül meg igen-igen vegyes képet nyújtó nagy dzsámival. Siralmas látni, ha egy tiszta gótikus templomot telezsúfolnak barokk oltárokkal – hasonlóan riasztó az iszlám építészet szép jegyeinek kényszerű együttélése (?) a keresztény hitélet külsőségeivel. Bár biztosan meg lehet szokni…
Helyesebb és kedvesebb a kisebbik dzsámi, a belváros peremén, picinyke és mégis oly arányos minaretjével.
 |  |
No és persze a fontos körök és kűrök. Csontváry lenyűgözi pici lányunkat Sem méretben, sem témában ekkora és ilyen festményeket még nem látott.
Vinnénk a furcsa Vaszaryhoz – a tárlat vendégségben, külföldön. És, sajnos, a kiváló Martyn Ferenc anyaga igen-igen semmilyen. Kár érte. A közelben pedig lakatgyűjtemény. Spontán utcai tárlat – de jó ötlet!
Annál megdöbbentőbb a székesegyház. No, nem a neoromán épületegyüttes; hiába az igyekvés a XIX. században, a középkort igencsak izzadságosan tudja megidézni. Szép, persze, szép. De aztán annál inkább mellbevág a millenniumra készült kettős főkapu: Rétfalvi Sándor pécsi szobrászművészt dicséri. Ghiberti firenzei keresztelőkápolnájának méltó társa az aranyozott bronz reliefek sora. Bibliai jelentek az Ó- és Újtestamentumból. Előtte pedig zöldbe patinázódott bronz szőlőindák tömege, magukba foglalva két emberalakos jelenetet a pécsi egyházalapításról. Közös hatásuk lenyűgöző.
 |  |
 |  |
Maga Pécs is az, jó látni a belváros nyugodt életét augusztus elején. Bár semmi hangsúlyosabb program, szép, lassan csordogáló építkezések – sehol nyoma a nagy lehetőségnek, a 2010-es kulturális főváros-jellegnek. De ők tudják: csak nincsenek megkésve…
Meglep, mennyi olcsó és kedves, hangulatos ebédelőhely, aranyos pincék, a sétálóutcán olasz cukrászda; a két, idősebb itáliai úr, a tulajdonosok elengedhetetlen és utánozhatatlan gráciával szedik le az asztalt a távozó vendégek után – s terítenek újra, habtiszta kendővel…
 |  |
 |  |
Hazafelé újabb kitérő: Bajának tartunk. A közbeeső falvak kedvesek; szép az út az Alföldön át a főváros felé. Sajnos, Baja belvárosa gazda nélküli. Annál érthetetlenebb, hogy mitől olyan tiszták parkjai, lakótelepei, emberi léptékű paneljei? Ugyanez Kalocsán, ahol csak egy fagyira állunk meg. Aztán látjuk a távolból a dunaújvárosi hidat. Érdekes, a legújabb pozsonyira emlékeztet, olyan kosárfülű, ahogyan „szakszóval” mondják. Majd jön a főváros, riaszt eszméletlen zsúfolt M0-ás gyűrűje, el is tévedünk, jó szokás szerint, majd a korábbi, déli hegyekhez, völgyekhez képest zordabb hangulatú Pilisen át a hazaút.
Itthon voltunk, jó volt. Nálunk is lehet élményben gazdagon nyaralni!
Rafael Balázs
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu