Pulainé Varga Gabriella: Rovinji hétvége a nagymamával – Horvátország – 2009
Egy rövid kirándulás kerek története a városról és az utazásról szóló hasznos információkkal, tapasztalatokkal – néhány szép fotóval
Nagymamánk 70 éves volt májusban. Szülinapi ajándékba kapta tőlünk ezt a tengerparti hétvégét Rovinjban. Az utat személygépkocsival (suzuki SX4) tettük meg a férjemmel, kisfiammal, nagymamával együtt. Az apartmanunk az óvárostól 200 méterre volt, egy utazási iroda rendkívül korrekt közvetítésével béreltük ki.
Az utazásról
Június 12-én reggel 5.00-kor indultunk otthonról, Kisapostagról. Nagymamát Dunaújvárosban “cuccoltuk be”, 5.15-kor kezdtük utunkat Rovinj felé. Székesfehérvárnál rámentünk az M7-re, Letenyéig végig azon mentünk (autópálya matrica: 1530 Ft).
Az autópályán gyér forgalom volt, meg is lepődtünk, mert péntek lévén több autóra számítottunk. A letenyei határon voltunk 7.30-kor. A határátlépés simán zajlott, igazolványok bemutatásával azonnal tovább mehettünk, semmi turka a kocsiban.
A horvátoknál szintén autópályán mentünk végig Rijekáig, igen jól haladva, szó szerint 130-150 km/óra tempóval a külső sávban lehetett csak haladni!
Forgalom az autópályán
Megszámoltunk 18 alagutat, fizettünk 60 és 38 KN autópályadíjat, háromszor megálltunk pihenni, és így 3/4 11-re értünk Rijekához. Ott viszont teljes autópályalezárás volt mindkét oldalon, az A7-ről az A8-ra nem lehetett átmenni, így átvezettek mindenkit a városon, ami elég nagy dugókat, lépésben haladást, és persze időveszteséget ereményezett. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy korrektül, narancssárga táblákkal, és időben jelezték az elkerülő út irányát, útvonalát, letéréseket. Tehát gond nélkül követhető volt.
Aztán egyszercsak ismét felvezettek az autópályára, ahol mintegy 5 km után teljesen váratlanul fizetős kapuba botlottunk, és minden további nélkül elkérték a 28 KN autópálya használati díjat, mintha végig azon folyt volna a közlekedés! Meglepődtünk, de nem volt mit tenni, fizetni kellett. Ezután az A8-ason mentünk tovább, ami nem autópálya volt már, nem is gyorsforgalmi autóút, hanem 2×1 sávos, normál szélességű műút, ahol szükséges, ott leállósávval tarkítva. Ennek megfelelő tempóval és autóforgalommal kellett számolni.
Rovinjban kisebb gondot jelentett az utazási irodát megtalálni
, mivel – valószínűleg fordítási hiba miatt – nem a városközpont elejét, hanem a város elejét írták elérési helynek, így többszöri érdeklődés után leltünk rá az óváros szélén, egy téren.
Mivel a belváros le van zárva az autóforgalom előtt, így itt parkolót találni igen nehéz feladat volt, 5KN/óra tarifáért. Nekünk jó választás volt a szállás, mert saját parkolójában letettük az autót, és gyalogosan jártunk-keltünk. Az utazási irodába eljött az apartman tulajdonosa, és személyesen vezetett fel bennünket, és adta át, illetve távozáskor vette át a lakást. Így végül is, 11.50-re foglaltuk el szállásunkat, azaz az odavezető út 6 óra 35 percet vett igénybe, az útlezárás miatt 1 órával többet, mint terveztük.
Kilátás az erkélyről
A városról: egyszerűen gyönyörű! Mint egy kis ékszerdoboz. A velencei köztársaság idején épült javarészt, így a stílus nagyvonalakban Velencét idézi. A szűk, sikátoros utcák éttermeket, sörözőket, kis üzleteket rejtenek, nem jellemző az a kimondott turista shop üzletrendszer, mindenféle gagyi (kínai) cuccokkal.
Rovinj látképe a tengerről
Szuvenír árusítás temészetesen itt is van, mindenféle árban és stílusban, de nem kihívóan, tolakodóan. A városra jellemző, hogy szinte nincs vízszintes útvonulata, vagy felfelé, vagy lefelé sétál a látogató kanyargós, egybeépült épületek között. Az utcái masszív, ősrégi makedám kövekkel vannak kirakva, melyek az évszázadok alatt tükörfényesre koptak a használattól. Ez igen egyedi hangulatot ad az utcáknak, viszont ha nem megfelelő talpú cipővel járkál az ember, bizony csúszhat is. … és persze Nagymamának ilyen volt, így néha belénk kapaszkodott a biztonságérzete miatt.
Az utcakő
Az épületek nincsenek egyöntetűen felújítva, mindenféle állapotúak vannak köztük, kőből kirakott, színesre festett, megkopott, patinás házak, de a többféle stílusában mégis mindnek szögletes ablakai, és zsalugáterei vannak. A város tiszta! Nincsenek szemetes vagy szagos helyek, kellő távolságonként utcai kukákat helyeztek el, benne cserélhető nejlonzsákkal.
Utcarészlet
Rovinj fő látványossága a Szent Eufémia templom, a Hét Kapu az óvárosban, az óratorony, de mi meglátogattuk az Aquváriumot is, 3 x 20 + 10 kunáért. Itt a helyi vizivilág képviselőit lehetett megnézni, korallokkal megtoldva. Érdekes volt, de a mi Tropikáriumhoz szokott világunknak kissé szegényes.
A vizivilág bemutatása az aquváriumban
A Szent Eufémia templom a város legmagasabb pontján fekszik, körülötte csodás park van kialakítva. A tornyába 10 KN/fő áron fel lehet menni, de csak a strapabíróaknak ajánlom, egyrészt a lépcső minősége, másrészt a sokasága miatt. Amikor viszont felér az ember, a látvány mindent megér. Rendkívüli a panoráma, innen a város megint új arcát, a kémények városát mutatja.
Rovinji panoráma a Szent Eufémia templom tornyából
Programjaink közé mindenképpen beékeltünk egy tengeri hajózást, ezek lehetősége számtalan, akár Velencébe is át lehetett hajózni. Mi Rovinj, és a közeli szigetek körüli hajókázást válaszottuk, ez is másfél órás program volt, és éppen elegendő. Ára 300 KN a négy főre. A hajós kapitány és az “inas” nagyon kedvesek voltak, konyhanyelven még magyarul is beszéltek. Vendégül láttak slivovicával, fehérborral (amire ugyan hozzá tették, hogy nem egy Tokaji!) és üdítővel is. Kellemes hangulatú kirándulás volt, igazi fa kishajóval, és minket követő sirályok etetésével.
A sétahajó
Utazunk a fahajón
Fürdési lehetőség a belvárosban korlátozott, nincs igazán strandszakasza. A sziklás öblökben van kialakítva némi napozóhely és lejáró a tengerre, azonban ez a hullámok verődése miatt nem igazán gyerekes fürdőhely.
Az óváros tengerpartja
Felkerestük a város piacát is, ahol minden kapható! Rengeteg féle gyümölcs, zöldség, különleges halak, levendulával töltött és kihímzett vászontasakok, fűszerezett olívaolajak, mézek és pálinkák díszített üvegben, kicsiben és nagyban, akár ajándéknak is.Szinte mindenütt beszélnek magyarul, valószínűleg a turizmus okán. Nekünk ez szimpatikus volt, bár mi is megtanultunk néhány alapvető horvát kifejezést, ami viszont nekik volt szimpatikus.
Éttermi árakat nem igen tudok mondani, mert mi a piacon vettünk friss helyi különlegességeket és otthon sütöttük, főztük meg. Az ízük így is fennséges volt, érezni lehetett rajta a tenger zamatát.
Friss halból készült az ebéd
A város éjszakánkét csendes volt, nem bömbölt a zene és nem voltak tomboló ittasok sem. A kéményekben, illetve a házak padlásain rengeteg fecske honolt, és sok sirály telepedett meg az épületeken. Az ég időnként tarkállott tőlük, viszont napnyugta után egycsapásra eltüntek mind. Sötétedéskor egységesen az egész városban sárga lámpákat kapcsoltak, mindenhol hasonló lámpatestekkel, és fénnyel, ami különlegessé tette az esti belvárost.
A kikötő éjszakai fényárban
A szent Eufémia templom éjjeli megvilágításban is domináns volt, tényleg védőszentként áll a város felett.
Különleges élmény volt Rovinjban lenni, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Vasárnap reggel szomorú szívvel keltünk útra, indultunk hazafelé. Vigaszunk az volt, hogy a félsziget keleti oldalán megállunk egy nagyot strandolni. Most nem az autóúton mentünk, hanem Pazinnál Isztria tengerparti útvonulata felé vettük az irányt. Útközben fel-felbukkanva elénk tárultak az Adria rejtett öblei, az Ucka-hegy sziklás vonulatai. Plominnál megálltunk az öböl fölé nyúló kávézóban körbecsodálni a tájat, a belátható szigeteket. Pazar látvány volt.
Strandolni Medveján álltunk ki, bár Opatijáig (régi magyar neve: Abbázia)végig adott a fürdési lehetőség. A kialakított strandok változatosak, a sziklástól, a köves és betonozottól egészen a homokkal feltöltöttig minden megtalálható. Parkolni csak az út szélén lehet, zsúfolásig tömve autókkal. Medveja strandja nagykavicsos, gömbölyű köves, ami okozott némi közlekedési nehézséget, főleg a Nagymamának, de belejött.
Medveja gömbköves strandján
Délután 3-kor indultunk onnan tovább, és mindent egybevéve este 8.30-ra értünk Dunaújvárosba. Útközben nem történt semmi különös, autópálya díjak ugyanazok, a közlekedés ugyanolyan tempósan ment, egészen Székesfehérvár közeléig, ahol már összetorlódtak a sorok, és jelentősen lelassult a forgalom.
Ha összefoglalnám a hétvégénket Rovinjban, azt mondanám: oda még vissza kell menni egyszer! Bátran javaslom mindenkinek, hogy iktassa be nyaralásként, vagy ha a környéken nyaral, kirándulásként Rovinjt, az Isztia Gyöngyszemét!
Kisapostag, 2009. június 19.
Pulainé Varga Gabriella
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés