Korpás Károly: Négy nap a világ legdrágább városában – Oslo, Sandefjord, Larvik – Norvégia – 2008

Korpás Károly: Négy nap a világ legdrágább városában – Oslo, Sandefjord, Larvik – Norvégia – 2008

Rövid beszámoló sok információval, jó képekkel, köztük néhány látványos légifelvétellel egy villámtúráról

Augusztus közepén sikerült egy nagyon kedvező árú repülőjegyet vennem, ami oda-vissza az összes illetékkel csak 15 ezer Ft-ba került. Ezt a lehetőséget semmiképpen sem akartam kihagyni, hogy így megismerjem a világ egyik legszebb és legnyugodtabb országát, amelynek fővárosa viszont a világ legdrágább városa.

TravelMateCard accepting locations – Útitárskártya elfogadóhelyek, Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

1. nap:
Reggel 4 óra 30 percre érkeztem a Ferihegy 1-es terminálhoz. A gyors “check-in” és a biztonsági ellenőrzés után beszálltunk a gépmadárba. Meglepetésre ezen a napon csak 65-70 utas választotta úticéljának Norvégia Sandefjord-Torp repterét. Utazásunk Budapestről a Wizzair légitársaság 180 személyes AIRBUS 320-as repülőgépével történt. (Az A320-as fontosabb jellemzői: 37,7 m hosszú, szárnyainak fesztávolsága: 34,1 m, magassága: 11,8 m, tömege: 73 500 kg, utazási sebessége: 912 km/óra, hatótávolsága: 5500 km.)
Repülésünk során először a magyar fővárost, majd a Dunakanyart, illetve a Felvidéket láttam a napfelkelte erős fényében. Ekkor indultam az utazásaim során 22. ország minél részletesebb megismerésére. A géppel biztonságban landoltunk Torp repülőterén Norvégiában a Skandináv-félsziget és a világ egyik legszebb országában.

Norvégia felett

A légikikötő igazán csendesnek és nyugodtnak tekinthető, még az útlevél ellenőrzéssel sem tartották fel az országba érkező utasokat. Innen friss térképekkel felszerelkezve Sandefjord városát vettem célba autóbusszal egy fokserod-i átszállást követően. A városba érve először egy templomot, majd a belvárost tekintettem meg, ahol láttam a helyi kultúrházat, a városházát és megfigyelhettem a tipikusan norvég házakat.
Ezután a fjordot és a kikötőt néztem meg, utóbbiban horgonyzott a Color Line hajótársaság gigantikus méretű óriáshajója, amely még messziről is tekintélyt parancsoló látványosság volt. A fjord partjáról jó fotókat és az utifilmemhez szép felvételeket tudtam készíteni.

A település vasútállomásáról egy különösen elegáns és tiszta vonattal utaztam a fővárosba, ez a 110 km-es egyirányú út 7 000 Ft-nak megfelelő norvég koronámba került. Osloban felkerestem a már korábban előjegyzett szállásomat, és elfoglaltam helyemet a 309-es szobában. Nagyon rendes szobatársaim voltak, 2 szőke, szépséges svéd lány, mellettük még 2 szimpatikus spanyol lány, akik vonattal járták Európát. Ők Koppenhága, Göteborg felől érkeztek és Bergenbe indultak tovább, valamint egy angol fiatalember.

2. nap:
Ébredés után összepakoltam, és elindultam megnézni a norvég főváros nevezetességeit. Ennek főbb állomásai a következők voltak: Parlament, Karl Johans sétálóutca, Nemzeti Színház, Egyetem, Királyi Palota épülete és kertje, Akerhus erőd, a kikötő és a Városháza. Szerencsére a hotel belvárosi fekvésű volt, ezért könnyen meg tudtam közelíteni a látnivalókat. Fönt északon minden úgy működik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Először a belváros útleírásokban kevésbé hangsúlyozott szépségeit néztem meg, majd célba vettem a Parlamentet és környékét, ahol jó fotókat tudtam készíteni, egészen meg lehetett közelíteni az épületet.

A tér túloldalán van a Nemzeti Színház, ide az Osloban már megszokottá vált szökőkút mellett elhaladva lehet eljutni. Szinte minden jelentősebb téren van egy kisebb vagy nagyobb szökőkút. A Nemzeti Színház előtt áll a híres norvég író Henrik Ibsen szobra. A klasszicista homlokzaton belépve egy rokokó stílusú színház előterébe jut a kíváncsi turista.

Nemzeti Színház mögött található a norvég fővárosban megszokott szökőkutak közül a legszebb. Egyetem elegáns épülete előtt elhaladva egy kisebb emelkedőn eljutottam a Királyi Palota épületéhez, ahol az őrségváltást figyeltem meg a többi turistával együtt. Palota előtt egy Európában már megszokott jelenséget láttam újra, ugyanis kínaiak fényképezgették egymást percekig, de a csodálatos Királyi Palota még véletlenül sem volt a fotó hátterében, gondolom számukra az úgyis “sokadrangú”. Én velük ellentétben jól körüljártam a palota épületét és hosszú sétát tettem a díszes kertjében, ahová minden különösebb probléma nélkül bárkit beengedtek.

Visszamentem egy picit nyújtózni a hotelbe. A szobába belépve meglepődve tapasztaltam, hogy lehúzták az ágyhuzatomat, amit a recepción béreltem. Valószínűleg azt hitték, hogy azon az ágyon nem alszik senki, mert a ruháimat bepakoltam a szekrénybe, a hátizsákom pedig nálam volt a városi sétámon. Mentem a portára, és mondtam mi a helyzet, erre a recepciós rögtön átnyújtotta a tiszta ágyhuzatot nekem. Itt ugyanis ha valaki állít valamit, akkor azt természetesen elhiszik, és annak megfelelően állnak hozzá. Nem úgy, mint kevésbé fejlett országokban, ahol hátsó szándékot sejtenek mögötte.

Enni- és innivalóval feltankolva irány az Akerhus erőd, amely a XIV. században épült. Belépve érezhető volt a hely ódon hangulata. Az erőd egyik bástyájáról tökéletes kilátás nyílt az Oslo- fjordra, és az alatta elterülő kikötőre, ahová éppen érkeztek a hajók, mozgalmasan zajlott az élet. Annyira csodálatos kilátás tárult elém az Akerhus erőd magaslatáról az egész tájra, hogy 1 óra hosszat gyönyörködtem a látványban. Ezt onnan tudom, hogy a Városháza órája fél 5-öt mutatott amikor odaértem, és vannak olyan fotóim is, amelyeken ugyanez az óra már fél 6-ot mutat. Közben a sirályok is rengeteg fotótémát kínáltak nekem. Ha már erre jártam megnéztem az Akerhus kastélyt is. Kora este sokfelé lehetett a városban motorosokat látni. Egyik helyen egy régi oldalkocsis BMW beindításával izzadt a vezetője és egy idő után már az utasa is. Kb. negyed óráig tartott, hogy életet leheltek a szerkezetbe, és felharsant a 2 hengeres mély hangja. Élményekkel gazdagodva, érkeztem vissza a szálláshelyre.
Vacsora után pihenés következett.

3. nap:
Elbúcsúztam a svéd lakótársaimtól, majd kimentem a metróállomásra, megvettem az osloi tömegközlekedési napijegyemet (Dagskort 60 norvég korona, kb. 2 000Ft). Városnéző körutam jelentősebb állomásai: Holmenkollen síugrósánc, Nemzeti Galéria kiállításai, Bygdoy-félsziget, belvárosi életképek. Az 1-es metróvonalon lehet kijutni a Holmenkollen állomásig, innen egy emelkedőn felsétálva a 128m hosszú síugrósánc tövéhez jutni. Csodálatos látvány az óriási sánc, még elképzelni is furcsa, hogyan tudnak olyan hatalmasakat ugrani a síugrók. A magaslatról belátni az egész norvég fővárost. Erről a helyről nagyon jó panorámaképeket lehet készíteni.

Következő látnivaló a Nemzeti Galéria (belépő ingyenes), amelynek falai között 3 óra hosszát töltöttem, így nyugodtam meg tudtam nézni a XIX-XX. századi norvég és európai művészek festményeit. Szinte minden teremben jegyzeteltem a nekem tetsző alkotások készítőiről és a művek keletkezéséről. Legjobban a 38-as terem nyerte el tetszésemet, amelyben 1 óriási gobelin, 3 díszes szekrény, 59 festmény, 2 dombormű, 1 porcelántárgy, 3 szobor volt kiállítva. Különösen érdekes volt még az impresszionisták terme (37-es) Monet, Cézanne, Manet, Renoir, Picasso és Van Gogh művei tekinthetők meg, valamint a híres norvég festőt Munch alkotásait bemutató 24-es terem, ebben többek között látható a Sikoly, Madonna, Mama és a lánya, illetve a Lányok a hídon című festménye. Lenyűgözőnek találtam tájképeket is.

Napijegyemet jól kihasználva 14 alkalommal utaztam (főleg este) a helyi tömegközlekedési járműveken, legtöbbször a 6 metróvonal valamelyikén. 30-as autóbusszal kimentem a Bygdoy-félszigetre. Megnéztem a yachtkikötőt, láttam a Viking Hajók Múzeumát is. Este a Parlament mellett álló két “élő” szobor vidám jó hangulatot okozott a Karl Johans gate-n sétálgató fiatalok között. Ők biztosan jól keresnek minden alkalommal, mert egy rövid idő alatt is többen dobtak nekik pénzt a gyűjtőedényeikbe. Mivel az osloiak nem sorolhatók a fázós népek közé, ezért nem lepődtem meg, hogy a norvég lányok még a szeptemberi esték és éjszakák során is nőiességüket hangsúlyozva szívesen járkáltak szoknyában, pedig kb. 7-8 0C lehetett a hőmérséklet.

Ezen a napon megnéztem, hogy milyen élet van a norvégoknál az éjszakában. Itt is jó tapasztalataim vannak, mert a fiatalok jókedvűen élik meg a hétvégéiket, nem kötekednek, nem hangoskodnak, tehát nyugodtan zajlik itt az éjszakai élet. Közép-Európaiak abból is tanulhatnának, hogyan lehet kulturáltan szórakozni. Tudniillik nem az a nagy ember, aki a leghangosabb és a legbunkóbb, hanem aki legjobban tudja élvezni az életet, de kulturált keretek között. Nagyon tetszik ez a szemlélet.

4. nap:
Kora hajnalban a Torp Ekspressen autóbusza visszavitt a repülőtérre, de még nem maradtam ott, mert a “Telemarken” járatával átruccantam Larvikba. Itt a belvárost, a kikötőt és a fjordot tekintettem meg. Az állomás közvetlenül a kikötőnél helyezkedik el. Ez egy nyugodt, rendezett kisváros. A belvárosban egy érdekesen füstölgő Opelre lettem figyelmes, rögtön készenlétbe helyeztem a fényképezőmet. Gondolom a kocsi sofőrje kicsit későn vette észre, hogy szivárog a hűtővíz, de még félre tudott állni mielőtt a járgány teljes csődöt mondott volna.

Ezután autóbusszal visszamentem a Sandefjord-Torp reptérre. A “becsekkolás” után lehetőség volt a repülésre váró gépmadarak megszemlélésére. A Ryanair Frankfurtból érkező járatán 140 utas utazott. A fapados légitársaságok nagyon tudják hogyan intézzék a ki- és beszállítást a lehető leggyorsabban. Ez a gép pld. saját maga tudta kiengedni és behúzni a fel- és leszállásra használt lépcsőt. Pontosan érkezett értünk a Wizzair A320-as repülőgépe, amely 105 utast repített Magyarországra. Felszálláskor még megcsodálhattam utastársaimmal együtt az Oslo-fjord különlegesen szép látványát madártávlatból. Szavakkal nem lehet leírni ennek a tájnak a szépségét. Levegőből láttuk Norvégia, Svédország és Lengyelország tájait.

Így telt 2008-ban ez a pótolhatatlanul emlékezetes 4 napom a norvégiai kirándulásom alkalmával. Még sokáig fogunk emlékezni ezekre a gyönyörű látnivalókra. Bárki is veszi célba Észak-Európát, néhány dologban biztos lehet, a világ legszebb, legfejlettebb, legbiztonságosabb és egyben legnyugodtabb országait láthatja.
Magyarországról repülővel szerencsére könnyedén és gyorsan megközelíthető Norvégia, amely csodálatos fekvésű ország.

Ráadásként néhány információ Norvégiáról
Területe: 324 000 km2, lakossága 4,6 millió fő, népsűrűsége: 14 fő/km2. Államformája: alkotmányos monarchia. Pénzneme: norvég korona. 19 tartományból áll, 91 ezer km a közúthálózata. Több, mint 25 000 km hosszú a partvonala, mert a fjordok miatt erősen tagolt.
Határai: Norvég-tenger, Svédország, Finnország, Északi-tenger, Barents-tenger.
Norvégiához tartoznak a Spitzbergák és Jan Mayen-szigetek.
Gazdag ország, GDP-je 50%-kal nagyobb, mint az Európai Unio átlaga.
Húzóágazatai: gépgyártás, halászat, hajógyártás, fa- és papíripar, élelmiszeripar, elektrokohászat, finommechanika.
Az ország legmagasabb pontja: 2470 m magas. Éghajlata: óceáni, évi középhőm: 7-8 0C. 1949-ben csatlakozott a NATO-hoz. Nem tagja az EU-nak.

Oslo: Norvégia fővárosa. 500 000 lakosú, Skandinávia egyik legszebb városa, területe: 454 km2. Először kb. 1000 körül a vikingek éltek az Oslo-fjord partján. A várost III. Könyörtelen Harald alapította 1049-ben. Az 1600-as években IV. Chistian király újjáépíttette. 1952-ben téli olimpiát rendeztek itt.
A világ legdrágább városa. Területén 40 sziget és 343 tó található.

Nevezetességek
Városháza /Radhuset/: Itt történik a Nobel békedíjak átadása. Előtte a norvég mondák világát idéző fafaragások. 1930-ban fogadták el Arnstein Arneberg és Magnus Poulsson terveit. 1950. május 7-én lett kész.

Parlament /Stortorget/: belvárosban a sétálóutca mellett, a Nemzeti Színházzal szemben a tér túloldalán áll.
Egyetem: Kutatóközpont, könyvtára az egyik legnagyobb Norvégiában.
Auláját Munch festményei díszítik.
Királyi Palota: Itt lakik V. Harald a király, akinek mottója: Mindent Norvégiáért (Alt for Norge).
Nemzeti Színház: Klasszicista homlokzat és rokokó előtér jellemzi.
Akerhus erőd: V. Haakon építtette a XIV. században. Falain belül van a Norvég Kitartás Múzeuma, a Várostörténeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum.
Holmenkolen síugrósánc: 1892-ben épült, 1982-ben felújították, 50 ezer embert tud befogadni. Sánc hossza: 128 m, a K-pont 120 m-nél van. Rekord: Tommy Ingebrigtsen
(136 m), női csúcs Anette Sagen (131 m). Itt rendezték az 1982-es Északi Sí VB-t, valamint a 2002-es Biathlon VB-t, és ők fogják rendezni a 2011-es Északi Sí VB-t.
Nemzeti Galéria: Norvégia egyik legnagyobb múzeuma, vöröstégla épület. XIX.-XX. századi norvég és európai művészek alkotásai vannak kiállítva.
Bygdoy félsziget: a norvégok hajós és felfedező emlékeit bemutató múzeumok vannak itt, pl. Norvég Hajózási M., Fram Múzeum, Viking Hajók M., Kon-Tiki Múzeum.
Fram Múzeum: 1892-ben készült Fram hajóval utaztak a nagy sarkkutatók: Amundsen, Sverdrup és Nansen.
Viking Hajók Múzeumában van kiállítva 3 viking hajó (Gokstad, Oseberg és a Tune).
Hotelek: nagyon sok van a belvárosban, min. 3 csillagosak, tiszták, kényelmesek,
azonban igen drágák.

Korpás Károly