Nagy Géza: Nomád túra a Börzsönyben – Magyarország – 2010

Nagy Géza: Nomád túra a Börzsönyben – Magyarország – 2010

Teafőzés konzervdobozban, szállás a szabad ég alatt – kedves, rövid beszámoló egy hétvégi kirándulásról, néhány szép fotóval

Kisinóci turistaház, Nagyirtás-puszta, Kisirtás-puszta, Nagy-Hideg-hegy, Nagy-hideg-hegyi turistaház, Betyár-barlang, Szén-patak, Spartacus-kulcsosház, Királyrét

Zoli barátommal megbeszéltük, hogy az egyik júliusi hétvégét a Börzsönyben töltjük. Túrázunk, a szabadban alszunk, önmagunkról gondoskodunk. 1993-tól rendszeresen jártunk egy baráti társasággal túrázni. Nekünk, alföldi srácoknak már az is nagy szó volt annak idején, hogy a hegyek között, az erdőben vagyunk, kint alszunk sátor nélkül, meg minden ami ezzel jár.
Ez a társaság azóta változott, átalakult. Az utóbbi három túrára Zolival mentem. Teljesen véletlenül mindhárom túra célja a Börzsöny volt.
A túránk kiindulási pontja a Kisinóci turistaház volt, ahol az autót hagytuk. Igen nagy hőségben indultunk el délután fél 6 körül. Az aszfaltozott utat választottuk, melyen jó tempóban haladtunk. Nagyirtás-pusztán megpihentünk és latolgattuk, hogy ott kellene tölteni az éjszakát.

 

Nagyirtás-puszta

Mivel a hely túl civilizáltnak tűnt, ezért továbbmentünk Kisirtás-pusztára, ahol a térkép patakot és forrást is jelölt. Innentől utunk az erdőben vezetett tovább. Kb. 3 perccel hamarabb érkeztünk meg úticélunkhoz, mint az erdei kisvasút 80 gyerekkel.
Épphogy csak levettük a hátizsákunkat, amikor meghallottuk a vonat és a gyerekek zaját. Gyorsan elfoglaltuk a táborhelyet az üres vasutas ház udvarán, tüzet gyújtottunk, elővettük az ételt, miközben a gyereksereg a kísérő tanárok instrukciója alapján tűzifagyűjtésbe fogott a patak túloldalán a réten és az erdőben. Egy darab krumplit és hagymát raktam a tűz mellé, hogy megsüljenek Amíg ezek készültek, zsíroskenyeret ettem pirosarannyal.

 

Kisirtás-puszta

A gyerekek eközben annyi tűzifát gyűjtöttek össze, hogy a maradék fa szó szerint hegyekben állt a réten. Jóízűen elfogyasztottuk a vacsoránkat – melyhez teát is főztem a konzervesdobozban -, majd egy fa ágára fellógattuk a szúnyoghálót. A vasutas ház előtt Zoli talált egy használaton kívüli kanapét, amelyet az idő vasfoga alaposan megkoptatott. Odacipelte a fa alá és azon aludt, a saját 2 darab polifoamját nagylelkűen átengedte nekem, így én is extra kényelemre számíthattam. A földre leterítettem a ponyvát, arra a polifoamokat. Mindezek fölött ott lógott a szúnyogháló, a nyugodt éjszakai alvásunk záloga. A gyerekek persze nem így gondolták, hiszen előkerültek a sütésre váró szalonnák a táskáikból. Folyamatos volt a járkálás, majd a gitározás és éneklés. Végül is fél tizenkettő után ültek fel a rájuk végig a helyszínen váró kisvasútra, így mi is elaludhattunk. Az álmunk zavartalan volt. Reggel miután szétnéztünk az esti mulatság helyszínén szembesültünk a gyerekek által összegyűjtött, és a helyszínen hagyott nagy mennyiségű fával.
A reggeli, a pakolás és a vízkészletünk feltöltése után továbbindultunk Nagy-Hideg-hegy felé. Útközben végig rengeteg gombát láttunk, de mivel nem ismertük őket, ezért lemondtunk az élelemszerzés eme módjáról.

 

Farakások az út mellett

A börzsönyi táj végig változatos arcát mutatta. Jártunk árnyas fák között, meredek szurdokban, csobogó patak partján. Dél körül értük el a következő úticélt, ahonnan szép panoráma nyílt a Dunakanyar felé.

 

Nagy-Hideg-hegy

A Nagy-hideg-hegyi turistaháznál pihentünk egy kicsit, majd továbbindultunk a Csóványos felé. Útközben beértünk egy kb. 12 fős csoportot, akik szívesen meghívtak a tábortüzükhöz.
A Csóványos előtti meredek emelkedőn többször is megálltunk pihenni, na meg gyönyörködni a szép geológiai alakzatokban. Ilyen például a Betyár-barlang, ami felülről nézve csak egy kis odú a sziklákban, vagy a kőtenger. A Csóványosra meredek kaptatón értünk fel. A geodéziai toronyból szép körpanoráma nyílt. Tiszta időben látni lehet a Mátrát, a fővárost. Odafent hűsítő szél fújt.

 

A Csóványos déli oldala

Nyugati panoráma a Csóványosról

Rövid töprengést követően a Szén-patak völgyében lévő Spartacus-kulcsosházat jelöltük ki a következő éjszaka helyszínéül. Ez egy igen hosszú ereszkedés volt a Börzsöny legmagasabb pontjától. Próbáltuk a rövidebb utat választani, de egy olyan turistaúton mentünk, amin kevesen járhatnak. Az előrehaladást néhol igencsak megnehezítette az aljnövényzet. A térképen kevesebbnek tűnt a távolság, de végül is kb. este 8 körül megérkeztünk. Menet közben nagyon sok gyökerestől kidőlt fát láttunk, melyek a rendkívüli májusi és júniusi időjárás áldozatául váltak. Volt, ahol egész hegyoldalak maradtak letarolva.
Ez a kulcsosház üres volt. Mint később megtudtam, már egy éve nem használják. Itt jegyzem meg, hogy ez a kulcsoház is nagyon szép helyen fekszik. A Szén-patak csobog pár méterre tőle.
Az udvaron tüzet gyújtottunk, odakészítettük a krumplit és a hagymát, majd Zoli ötlete alapján avart gyűjtöttünk, hogy az éjszakánk kényelmesebb legyen. A kb. 20 perces munka megérte a fáradságot, mert nagyon kényelmes derékaljat hoztunk össze, mely a szúnyoghálóval kiegészítve újabb pihentető éjszakát ígért. Mivel az időjárás előrejelzés esőt és lehűlést ígért vasárnapra, ezért kicsit aggódtunk az éjszaka miatt, de végül is végig csillagos volt az ég. Reggel fél hatkor viszont eleredt az eső. Gyorsan összekaptuk a dolgainkat és berámoltuk a kulcsosház üres teraszára, ahol még pihentünk egyet.
A reggeli után folytattuk utunkat Királyrét felé. Zoli felhívta a figyelmemet három vaddisznóra, melyek kb. 100 méterrel előttünk vágtak át az úton. Még jó pár percig láttuk őket, ahogy mit sem sejtve haladtak felfelé a hegyoldalban. Királyréten fújtunk egyet, jót ittunk a nyomós kútból, majd fél tizenkettő körül nekivágtunk túránk utolsó etapjának vissza a Kisinóci turistaházhoz. Ez már viszonylag könnyű rész volt. Nem voltak nagy emelkedők. Elhaladtunk az igazi Királyréti nagytisztás mellett, majd nagyon szép erdőrészekben járva elértük a turistaházat. Finom ebéddel zártuk a túrát a helyi zenei iskolai tábor jóvoltából.
Ahogy az elején írtam, igyekeztem nagyon céltudatosan pakolni és összeválogatni a felszerelésemet. Ennek ellenére volt egy olyan tárgy, amit hála Istennek mégsem használtam. Ez a kullancs csipesz volt. A kenyérből megmaradt néhány darab, minden mást megettem. A hátizsákom a végére kellemesen leadott a súlyából.
A ponyvára, mint eső elleni menedékre végül is nem volt szükség, de gondolom, hogy ketten azt is összehoztuk volna szükség esetén.
A végére kellemesen elfáradtunk, beteltünk a gyönyörű tájjal, a fákkal, virágokkal és a tájjal.
Nagy Géza

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés