Paulini Ildikó: Müncheni hosszú hétvége kisebb ausztriai kitérőkkel – Németország, Ausztria – 2012
Nagyon hasznos olvasmány egy látnivalókban gazdag kirándulás megszervezéséhez – szép képekkel
München, Deutsches Museum, Kaiservilla, Bad Ischl, Hallstatt, Museuminsel, Verkehrszentrum, Königsschlösser, Neuschwanstein, Hohenschwangau
A március 15-i hosszú hétvégére már régóta készültünk; az ötlet még karácsonykor fogalmazódott meg bennünk, amikor meghallgattuk egy ismerősünk lelkes élménybeszámolóját a müncheni Deutsches Museum-ban tett látogatásáról. Ekkor határoztuk el, hogy mi is felkeressük a gyűjteményt egy bajorországi kirándulás keretében.
A szállást kb. egy hónappal az indulás előtt foglaltuk le egy internetes közvetítő oldalon keresztül, ahol bőséges kínálatból lehetett választani. München Berg am Laim városrészében, az U2 metró egyik megállójának közvetlen közelében található a szálloda, a háromágyas, teraszos, tágas apartmanban kényelmesen elfértünk, az árban benne lévő svédasztalos reggeli pedig bőséges és nagyon ízletes volt. (3 éjszakára, 3 főnek adókkal együtt 267 EUR-ba került, de a mélygarázsban lévő parkolóhelyért külön kellett fizetni 8 EUR-t naponta.)
Az előkészületekhez hozzá tartozott még egy kis útikönyv megvásárlása, mely minden lényeges látnivalót tartalmazott és persze az internet is nagy segítségemre volt.
1. nap
Apósom és férjem társaságában Budapestről indultunk neki a nagy utazásnak, szerencsére az út végig autópályán vezet, a legegyszerűbb útvonal a Bécs-Salzburg irány. Apósom bölcs előrelátásának köszönhetően már Budapest határában megvettük az osztrák pályamatricát, ami azért volt jó döntés, mert az országhatár előtti utolsó benzinkútnál hatalmas tömeg alakult ki, köszönhetően a hosszú hétvégének és a kellemes időjárásnak.
Utunk első fele eseménytelenül telt, ám ekkor letértünk az autópályáról és felkerestük Bad Ischl-t. Ennek elsődleges oka az volt, hogy régebben rajongásig szerettem Ernst Marischka Sissi című filmjét, melyben többször is hivatkoznak Ferenc József és Erzsébet Ischlben történt első találkozására, ezért szerettem volna élőben is látni ezt a híres helyet. A hegyek övezte településen először a császári rezidenciát kerestük fel (Kaiservilla), melyet sajnos csak előzetes bejelentkezéssel lehet belülről is megnézni, így jobb híján tettünk egy sétát a szép parkban, amit az Ischl patak hídján lehet megközelíteni, majd folytattuk utunkat. (A kastély közelében található egy jól kitáblázott fizetős parkoló, a parkolás 2 EUR/óra.)
Kaiservilla
Ishltől nem messze fekszik a festői szépségű, ezer lelkes Hallstatt falucska, következő megállónk helyszíne. A hegyek közé szorult tóparti települést alagúton lehet megközelíteni, az egész gyakorlatilag egy hosszú főutcából áll. A gyönyörű fekvésen kívül egy evangélikus és egy katolikus templommal is büszkélkedik és az építészete is egyedülálló, ugyanis a házak egy része egymás felett helyezkedik el a meredek hegyoldalban, az épületek előtti fák, pedig „kétdimenziósak”, a homlokzat síkjában növekednek. A katolikus templom mellett található apró temetőt is érdemes megcsodálni (engem a zakopanéi gorál temetőre emlékeztet), ehhez kapcsolódik a hely egyik kuriózuma is: a helyhiány miatt az elhunytak csontjait 10 év után exhumálják, kifehérítik, a koponyára ráírják a tulajdonos nevét, különböző festéssel is díszítik, majd kiállítják. A kiállítás szabadon látogatható, de egyebet nem tudok róla mondani, mert az ilyesfajta látványosságok iránti lelkesedésem híján a Csontházat nem kerestük fel. Másik érdekesség, hogy a kínaiaknak annyira megtetszett a település, hogy (az osztrákok tudta nélkül) részletesen feltérképezték, majd felépítették a pontos mását Kína egyik tartományában; emiatt állítólag bírósági eljárás is van folyamatban.
Hallstatt
Kétdimenziós fa
Kilátás a katolikus templomból Hallstattban
Hallstattot elhagyva kis alpesi településeken vitt utunk, majd ismét rátértünk az autópályára és estére megérkeztünk a müncheni szállodába.
2. nap
Ezt a napot a Deutsches Museum-nak és München belvárosának szenteltük. Mivel a szállásunk a külvárosban volt, ezért úticélunk megközelítéséhez a tömegközlekedést választottuk, melyről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. München tömegközlekedése és a bérlet-/jegy-/ és tarifarendszer elsőre kicsit átláthatatlannak tűnt, itthon több órát töltöttem el a rendkívül informatív honlap (www.mvv-muenchen.de) böngészésével, de hamar rájöttem, hogy az egész egy jól felépített és logikus rendszer. Én a budapesti tömegközlekedéssel is többé-kevésbé elégedett vagyok, de a müncheni százszor jobb, mondhatnám tökéletes. A város zónákra van osztva (ezek koncentrikus körök), többféle jegy/bérlet váltható, utazhatunk metróval, villamossal, elővárosi vasúttal és autóbusszal is, így sokat gondolkodtam, hogy mi lenne számunkra a legmegfelelőbb, de a megoldás egyszerű volt, a honlap is sokat segített (én a német verziót használtam, de angolul is elérhető). A metróállomások automatáiból mindenféle jegy vásárolható, mi az egy napos Partner Tageskarte XXL verzióját választottuk, mellyel max. 5 fő egy napig korlátlanul utazhat a két belső zónában 13,10 EUR-ért. Ez jóval kedvezőbb megoldás volt, mintha vonaljegyet váltottunk volna (annak is van vagy tíz változata).
Metróra szálltunk és a Museuminsel-hez siettünk. A Deutsches Museum (www.deutschesmuseum.de) Európa legnagyobb tudományos-technikai múzeuma, aprólékos megtekintéséhez hetek szükségesek, így erősen szelektálnunk kellett. (Nyitva tartás 09:00-17:00; a belépőjegy 8.50 EUR-ba került személyenként, és kaptunk hozzá bónuszjegyet, mely ingyenes belépésre jogosított választásunk szerint vagy a Verkehrszentrum-ba vagy Flugwerft Schleissheim-ba. Az előbbiről még lesz szó, az utóbbi pedig egy repüléssel és az űrrepülés történetével foglalkozó interaktív kiállítás, a Münchentől 13 km-re fekvő Oberschleissheim-ban. Alapesetben mindkettő külön belépődíj-köteles, 6 EUR/fő.)
A múzeum leírása meglehetősen hosszadalmas lenne, a honlapon minden információt elolvashatnak az érdeklődők, így itt csak néhányat említek: Elsőként a hajózási részleget jártuk be, itt az egyszerű fakenutól a vitorlásokon át a tengeralattjáróig mindenféle hajó látható (eredetiben), a legtöbb eszközbe „be is lehet szállni”, az oldalsó burkolatok több helyen el vannak távolítva, így a gépezet testközelből is szemügyre vehető. Innen a repülős részlegbe mentünk, ahol az előzőekhez hasonló módon csodálhatók meg a katonai, utasszállító és hobbi repülőgépek, helikopterek, valamint egy irányítótoronyba is fel lehet menni. Ezután az űrrepüléses kiállítás következett videókkal, űrkomppal, űrvécével és hasonló érdekességekkel, majd a kerámiákkal foglalkozó résszel folytattuk, ahol egy mini gyárban minitéglák készíthetők (ehhez részt kell venni az egyébként opcionális idegenvezetésen).
Az egyik legizgalmasabb rész az alagsorban kiépített bányarendszer, ahol „eredetiben” csodálhatók meg a régi idők és napjaink bányái és bányászati eszközei, külön szén-, só- és ércbányarendszer is található itt.
A múzeumban megtekinthető az altamirai barlangrajzok pontos másolata, és számtalan tudományterület kiállítása: az üvegfújás mestersége, érctechnológia, erőgépek, erősáramú berendezések, DNA-labor, kutatólabor, nanotechnológia, modellvasút (ez ottjártunkkor éppen nem működött), robottechnológia, hangszerkiállítás, gyógyszerészet, papír- és nyomdatechnika, agrártechnika, fotózás, technikai játékok, stb., stb., stb.
Minden tudományterületet részletes (német, és a legtöbb helyen pluszban angol) leírás is szemléltet, az utolsó kis alkotórészig minden megcsodálható. A kiállítás nem nélkülözi az interaktivitást sem, sok a látogatók által gombnyomással működésbe hozható eszköz. Meghatározott időpontokban a legtöbb részleg német nyelvű idegenvezetéssel is megtekinthető, itt még több lehetőség nyílik a berendezések kipróbálására (A planetárium és az általános, kb. 2,5 órás idegenvezetés különdíjköteles, de a többi ingyenes.) A múzeum laikusok számára (ez lennék én) is nagyon érdekes, a tudományok iránt kicsit is fogékonyaknak fantasztikus, az egyes tudományterületek szakértőinek pedig minden bizonnyal ha nem is Kánaán, de valami ahhoz hasonló lehet. A múzeum egyébként családbarát, van egy külön részleg, mely a „Gyermekek Birodalma” (Kinderreich) nevet viseli, de sajnos nem tudom, hogy ott mi található. Az ajándékboltban számos frappáns kütyü vásárolható, az egyszerűtől a bonyolultabbig (az árak is ehhez igazodnak), mi emlékül egy 2 EUR-s gömb alakú dobó”kockát” vettünk, mely a benne lévő súlynak köszönhetően ugyanúgy használható, mint hagyományos testvére.
A múzeum megtekintésével bő 5 órát töltöttünk el, rettenetesen elfáradtunk (pedig a „reptéri utas-kiszolgálóban” pihentünk is egy picit), így is csak érintőlegesen, helyenként igencsak sietősen jártuk be valamivel kevesebb, mint a felét.
Sóbánya
Szerencsére München legtöbb látnivalója az óvárosban helyezkedik el, mely gyalogszerrel is könnyen bejárható, ezért arra folytattuk utunkat. Az útikönyvben található számos érdekesség közül csak néhányat csodáltunk meg, de ennyi élmény egy napra bőven elég volt. Az Isar-kapun (Isartor) keresztül léptünk be az óvárosba, ahol a Marienplatz keleti végén álló régi városháza (Altes Rathaus) látványa fogadott.
A régi városháza – mellette lévő óratoronyban egy játékmúzeum található
Az átellenben lévő gótikus/barokk Szentlélek-templom (Heiliggeistkirche) megcsodálása után elvegyültünk a piac (Viktualienmarkt) forgatagában. Itt aztán virtuálisan jóllaktunk a gyümölcsök, a legkülönfélébb hús- és sajtkészítmények, péksütemények illatával és látványával, majd felmásztunk a város legrégebbi temploma, a Szent Péter templom tornyába (306 lépcső, belépődíj 1.50 EUR/fő), ahonnan csodálatos panoráma nyílik az egész városra.
Ekkor éppen délután 5-re járt az idő, így a remek kilátás mellett meghallgathattuk az új városháza (Neues Rathaus) híres harangjátékát, mely közben a városháza tornyában két sor figura lejti táncát, s ez a templomtoronyból szabad szemmel is kényelmesen végignézhető.
Neues Rathaus
Utunkat a sétálóutcán folytattuk (Kaufinger Str., majd Neuhauser Str.), itt található a kettős téglatornyú, hatalmas kupolás Miasszonyunk-templom (Frauenkirche), melynek déli tornyába a téli időszak kivételével lifttel lehet feljutni. Óvárosi sétánkat a város esti forgatagában a Károly-kapunál (Karlstor) fejeztük be, majd metróval visszatértünk a szállodába.
3. nap
Délelőtt a Deutsches Museum-ban kapott bónuszjegyet kihasználandó a Verkehrszentrum-ot (Közlekedési Központ) látogattuk meg, mely a híres müncheni sörfesztiválnak, az Oktoberfest-nek helyet adó Theresienwiese mellett fekszik. Szombat lévén autóval közlekedtünk, egy közeli utcában a parkolás ingyenes volt és forgalom is gyér volt, ugyanis a helyiek nagy része autó helyett inkább kerékpárral utazott a kiválóan kiépített kerékpárutakon. A Theresienwiese számomra kisebb csalódás okozott, ugyanis valamilyen oknál fogva egy árnyas parknak képzeltem el, ehelyett egy fák nélküli nagyrészt betonozott, helyenként gyéren füves hatalmas területet láttam, mely egyébként kétségkívül kiválóan alkalmas egy sörfesztivál helyszínének.
A Verkehrszentrum három csarnokból áll, az első a városi közlekedést mutatja be, számos közlekedési eszköz került kiállításra: trolibuszok, metrószerelvények, villamosok a régiektől a legújabbakig. Külön szekciók foglalkoznak például a biztonsággal és a mentéssel, a közlekedéstervezéssel és a környezetvédelemmel. Található itt továbbá egy kamion is, melybe be lehet ülni, egy autóvezető szimulátoron pedig bárki kipróbálhatja az országúti és a városi közlekedést. A második csarnok kiállításai általánosságban foglalkoznak az utazással: pl. gépkocsik (többek között rózsaszín cadillac, rendőrautó, Williams-BMW Forma 1-es versenyautó), vasúti közlekedés és különféle szerelvények a gőzmozdonytól a legújabb vonatokig, stb. A harmadik csarnokban lévő kiállítás központi témája a mobilitás és a technika: kutatók és találmányaik, kerékpáros és motoros sportok, jövőlabor, modellvasút, stb.
Ennek a komplexumnak a bejárása is rengeteg időt és energiát igényel, mi csak másfél órát szántunk rá, de számos élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk.
Délutáni programunk a „Königsschlösser”, vagyis a hohenschwangaui és a neuschwansteini kastélyok megtekintése volt. Ehhez bő 100 kilométert kellett autóznunk és az út helyenként hegyen vitt keresztül, ezért hazafelé már a valamivel hosszabb, de jóval kényelmesebb főútvonal-autópálya kombinációt választottuk.
A Hohenschwangau és Füssen települések mellett található (egymástól kb. 1 kilométerre fekvő) két kastély farkasszemet néz egymással. A neuschwansteinit II. Lajos bajor király (akit Őrült Lajosnak is hívtak) építtette az 1800-as évek végén egy meredek sziklára. Az építkezést a hohenschwangaui kastélyból kísérte figyelemmel, melyben a király a hálószobája melletti vendégszobát Wagnernek tartotta fenn, érdekes még, hogy az épülő kastély és a berendezés ötletét főleg Wagner operákból merítette.
A kastélyok csak idegenvezetéssel látogathatók, érkeztünkkor a legkorábbi szabad jegy az egy óra múlva induló hohenschwangaui kastély megnézésére volt, így a neuschwansteini vezetésre nem mertünk benevezni, mert arra még később lett volna lehetőség. A hohenschwangaui körséta 12 EUR személyenként, de számos kombinált belépőjegy váltható (bővebben ld. www.neuschwanstein.de). Angol, német, valamint audio készülékes vezetés közül lehet választani, ez utóbbi magyar nyelven is rendelkezésre áll, a bejárás bő fél órát vett igénybe. A hohenschwangaui kastély az alacsonyabban fekvő, így azt a jegyirodától kb. negyed órás kényelmes sétával lehet megközelíteni, ám a neuschwansteini már csak szerpentinen, jó háromnegyed órás sétával hódítható meg, de különdíj ellenében buszok és lovaskocsik segítenek a fel- és lejutásban. (Belépőjegyet csak lent lehet váltani, így anélkül nem érdemes nekiindulni, mert a kastélyokban nem lehet vásárolni!)
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy különleges fekvése és külleme miatt a neuschwansteini kastély tart nagyobb érdeklődésre számot. Sajnálatos módon a kastélyt kívülről 2001 óta renoválják, így egy része tetőtől talpig fel van állványozva, az elhelyezett tájékoztató tábla szerint a munkálatok 2013-ig tartanak. Érdemes felkeresni a kastély közelében található Mária-hidat (Marienbrücke) is, melyről remek panoráma nyílik a vár már felújított oldalára.
Hohenschwangau
Neuschwanstein
Kilátás a Mária-hídról
A kastélylátogatást követően egy közeli bajor vendéglő finomságait próbáltuk ki (a csülökből sajnos épp kifogytak…), majd visszatértünk Münchenbe.
Negyedik napunkon a hazaút során több apró megállót is beiktattunk, megcsodáltuk a München közelében az autópálya mellett lévő bájos kis Hamersee-t, vetettünk egy távoli pillantást a hatalmas Chiemsee-re, majd Salzburgban is tettünk egy rövid sétát.
Ez a hosszú hétvége igazán kellemes felüdülés volt mindannyiunk számára, öröm volt egy helyen látni ennyi tudományos és technikai vívmányt, megtapasztalni München logikus, kiszámítható és rendkívül fejlett infrastruktúráját, megcsodálni kulturális értékeit és gyönyörködni a Königsschlösser páratlan látványában.
Paulini Ildikó
Paulini Ildikó írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés