Bors Endre: Budva, másodszor és nem utoljára – Montenegró – 2012
Tömör beszámoló a boszniai átkelésről, a montenegrói hegyekről, Budváról és környékéről, a strandjairól, a Piva-kanyoni raftingról, sok információ az árakról, közlekedésről – szép képekkel illusztrálva
Piva-kanyon, Mamula, Sveti Stefan, Durdevica Tara, Tara-kanyon, Tara-híd, Kotori-öböl
Januárban tervezgettünk hova, mikor, miért oda. Tavaly egy zadari fiaskó után újra Montenegró szaladt a képbe, tudom azt írtam előző írásomban, hogy ide akkor jövünk, amikor 800 km megtételéhez nem kell 14 óra (hát nem annyi kellett.) Tükörbe azért bele tudok nézni.
No, baráti társaság szervezésével indult, végül mindegyik cimbora szétrobbanva a méregtől mondva nemet, egyedül vágtunk neki kalandos utunknak.
Ne higgyetek egyetlen egy tervezőnek sem 100 százalékig, nekem higgyetek. Viamichlen, mymap stb, hozzánézve Google Earth, plusz térkép vásárlása, igaz, ami 2007-es kiadású nincs újabb (kicsit fura), hát a horvát barátaink úgy építik autópályájukat, hogy az A 5-ös nincs rajta, nem baj nem tévedtünk el.
Budapest- Udvar- Eszék- Zupanja- Vlasenica- Podromanija- Gorazde- Metaljka- Pljevlja- Durdevica- Tara- Mojkovac- Podgora- Budva. Nem 896, se nem 913, hanem 932 km, nem 13 óra 47 perc, se nem 14 óra 37 perc, hanem 16 óra 30 perc. Sebességeket szinte betartva mindenhol (néhol 50 helyett 55, 80 helyett 85 még belefért, úgy tűnik utólag, de ezt mindenki maga döntse el mennyivel fog menni).
Indulás július 28-án reggel fél ötkor Budapest (természetesen előzetes telefonos segítség) -röszkei, udvari határátkelőt felhívtam, – segítőkész udvarias tájékoztatás – ezúttal is köszönöm -, Röszkét oda-vissza nagy ívben kerüljük el.
Zupanjai kijárónál fizetünk 40 kunát, Beli Manastirnál megálltunk tankolni Ina kút éjjel-nappal nyitva, szó szerint teletankoltam az autót, ugyanis nincs gőz visszacsapó érzékelő, így jutott a cipőmre, fékbetétre, felnire, gumira, mint Tim Robbins a Nekem nyolc című nagysikerű filmben, csak nem táncoltam, nem gyulladtam meg, nem vette fel senki filmre. Eddig két és fél óra volt az út.
Orasjénél beléptünk Boszniába, tíz kilométerenként rendőri ellenőrzés, egynél mi is adtunk elfoglaltságot, normális viselkedés mindkét részről, Semmi gond nem lehet.
Bosznia első pihenő
Loncari “után” az első zöld betűs kútnál (bocs) az öreg kutas 1.238 euróért számol a dízel literjéért, itt a női WC seprűvel le van zárva.
Podromanija után kanyargós utak, Gorazdeban éreztünk egy kis infó hiányt, de Cajnicéban még vidámabbak lettünk. Mivel ott semmi nem volt, csak egy komplett útlezárás esküvő miatt, így megkérdeztük a helyi perzekutort, aki nekik biztosította az utat, merre menjünk, hihetetlen nyugalommal, nem kapkodva felemelte kezét a megfelelő irányba mutatva, utunkra küldött (tetszik, hogy itt senki nem idegbeteg).
Metaljkai határátkelőig is kanyargós az út, a táj már mutogatja magát. A határőr határozottan kisétált a sorompótól 92 centire, addig nem mozdult, míg a cipője vonaláig nem értem oda. Szenzációs, most is tanultunk valamit, bocsánat ez még bosnyák oldal volt. Egy kilométerrel tovább megérkeztünk a montenegrói határátkelőhelyhez, előtte párszáz méterrel üdvözölnek, hogy beléptél országukba, igaz egy istálló oldalára felrakott táblán, de hát mi a baj ezzel, ettől sem lettünk szomorúak, sőt…
A határátkelőn feldobtuk a hangulatot, még mielőtt a tiszt bármit szólt volna, rögtön kértem harapófogót, mert beleesett a plasztik személyi a kézifék mellé, lehetetlen leírni a szituációt, próbáljátok ki. Értetlenül álltak-, kik ezek, mit csinálnak itt… Naná, hogy semmi baj nem lett ebből sem.
Egy őszinte good luck-kal elköszöntek, mi meg sírtunk a nevetéstől, a Griswold család megérkezett, reszkess Montenegro.
Durdevica Tara kihagyhatatlan, fentről érkeztünk, a 165 méter mélység fölött ívelő híd gyűszűnyinek tűnt. Csodálatos lenyűgöző, lélegzetelállító, félelmetes, és rádöbbenhetsz arra milyen kis porszemek vagyunk. Mojkovácig a kanyonban pedig még jobban rá kellett jönnünk mi kis törpék ne akarjuk legyőzni a hegyet (megmászni lehet)
Tara kanyon ott a híd
Tara-híd 165 méter magas
Tara-kanyon mojkovac felé
Moraca kanyon is gyönyörű, annyit ugyan nem látni, mint a Tara kanyonban, de sofőr társaim ennyit tegyünk meg, lassan hajtunk, picit még mi is látunk, különben is van, aki fotózzon, vagy mi…
Podgorában kellemes és jó érzés, kész a tranzit út, 80-as tempót enged, Petrovac felé helyett mi az alagutat választottuk 4186 méter 2,5 eurót megéri, higgyétek el.
Este 9-re érkeztünk meg Budvába, ahol épp őrületes zenei jamboree volt.
Most lefekszem aludni…
Mi a Jaz strandra mentünk minden nap, 2,5 EUR a belépő a campingbe, 7 EUR a napernyő kettő nyugággyal. Nem szabad sajnálni, ha semmiképp nem akarnád, akkor úgy kell felfogni, hogy napszúrás ellen fizesd ki.
Jaz strand Budva
Cevap szendvics 3 EUR, sült krumpli 2 EUR, csapolt hazai sör 0.5 l 2 EUR felszolgálva, kulturált haszonkulcs ugye?
Ellátogattunk Sveti Stefanba, a park a sétánnyal majdnem kész, nagyon szép.
Sveti Stefan sétány
A sziget már teljesen elzárva a pórnéptől, csakúgy, mint a királynő strandja, illetve a hozzátartozó park is, az utóbbi ritka undorító 3 méter magas betonba ágyazott zöld drótkerítéssel.
Megnéztük a 2 évvel ezelőtti szállás környékét, természetesen itt is a befejezetlen házak, parkolás talán még rosszabb a nyaralóknak, persze csúcsszezon van. (A parkoló 12 EUR/nap a parkhoz közel.)
A Kék barlang túra újra bekerült a programba. Jó hír, hogy majdnem végig aszfaltos az út, természetesen csak egy sáv, nagyon vigyázzatok (odajutás előző írásomban).
Mamula erődhöz is elvitt a hajó 4 EUR/fő, 2 órás program, nagyon szép volt, sajnos elhanyagolt állapotban van – csigalépcső korlát nélküL, kiálló vasak, tátongó lyukak a 3-4 méter mély pincenyílások miatt a gyerekekre is vigyázzatok.
Mamula eröd
Mamula fürdés
Virágzik az agave
Csodálatos kilátás a tengerre, Kotori öbölre, itt is a kék barlangban is fürdés, nagyon jó volt.
Visszafelé felmentünk Lovcen felé, de csak addig, amíg a legszebb kilátást megtaláltuk Kotor városára, csodálatos volt.
Kotor Lovcen felé
És akkor újra rafting…
Megint a Green raftingot választottuk a Piva-kanyonban. Az idén saját autóval kellett elmenni a táborhoz, még az odaút úgy ahogy, de a visszaút nagyon kemény személyautóval. Igazából a kavicsos köves 3 km-es szakasz csak terepjáróval járható (ez nem volt szerencsés húzás tőlük).
A túra nagyon élvezetes volt, a vízszint ebben az évszakban másfél-három méterrel alacsonyabb, így a zúgókon nem akkora volt az élmény, mint két évvel ezelőtt, a táj szépsége feledtette ezt az apróságot. Az ebéd fenséges volt ismét, a kilátás mellé úgyszintén feledhetetlen.
rafting – nyugodt folyó
rafting – pihenő
rafting – ebéd kilátással
Piva-kanyon
Visszafelé Podgorica előtt elterelték a forgalmat, így Cetinje felől érkeztünk Budvába. A szerpentinről az esti kilátás csodálatos volt. Nagyon jó minőségű az út.
Budva főszezonban megtelt. A Slovenska beach, avagy egyszerűbben a városi strand nekünk nem jött be. A nyugágyak között szó szerint semmi hely, közel a kikötőhöz 5 EUR a napernyő szett, távolabb 8-10, nagyon keskeny, a parton 4-6 ágysor.
A vár melletti strand inkább bulizós szakasz, 10 db nagyon komoly hangfalból folyamatosan üvölt a zene, egymás hangját alig hallani.
Az Avala hotel mellett kimentünk két egymás melletti kicsi strandra, szintén főszezoni tömeg, a víz itt is hibátlan.
Budva strand Avala mögött
Az árak nem változtak – pljeskavica, cevapcica 6-10 EUR, csapolt sör 0,5 l 2 EUR, halak 9-15 EUR, fagyi 0.8-1 EUR.
Elkészült a piac, mellette Mega Market és egy kicsi pékség.
A parton discó jellegű szórakozóhelyek sora, körpultok körül állva iszogatsz, táncolsz (4-5 ember “asztalonként”).Mindegyik saját zenéjét üvöltette, érdekes szitu, mivel nyitott mindegyik hely. Éjjel egykor bezárnak, zene kikapcs.
A sétányon szokásos bazár, éttermek, fagyizók, illetve este mutatványosok különböző próbálkozásai. A vár szűk utcáiban éttermek, üzletek, hangulatos ez is.
A kikötő mellett sétáló, pihenő turisták betekintést kapnak a milliárdosok pillanatnyi életébe.
Budva sétány
Budva hegyoldala
Hazafelé megint más útvonalon jöttünk vissza.
Kotor, Risan után második falunál fel a hegyekbe Vilusi, Kolubko – erre nem emlékszem pontosan, ez a határ, itt láttuk életünk egyik legszebb, egyben legveszélyesebb panorámáját. Visszafelé van lehetőség megállni, 6-8 méter csak a hely(egy autónak), a szakadék széle fél méterre a kocsitól!!! kb. 800 méter lehetett a mélység.
Hazafelé
Hazafelé Kotori-öböl
Bistrica folyó völgye ismét egy csodálatos tájon át hozott haza. Utána a Tara kanyon “bal oldalán” folytatódott az út leírhatatlanul szép. Kanyargós utakon, igazi vadbarom sofőrökkel, mindegyik átjön a “mi” sávunkba, háromszor majdnem összeért a tükrünk, egyszer pedig totálisan szembe jött velünk ‘egyállat’, dudáltam villogtam, még neki állt feljebb, hihetetlen, hogy megúsztuk.
Sarajevón egyszerűen lehet átjönni, jól táblázott, Tuzla felé, Orasje előtt megint tankoltunk, utána kis buszállomás üzletekkel, az étteremben ettünk még egy cevapcicát, pljeskavicát 4 fő ásványvízzel 20 EUR, másik oldalon piac. Orasjénél léptünk ki Boszniából, tovább horvát pályán A3-A5, innen ugyanúgy Eszék-Udvar-Budapest,
Az út hazafelé 870 km, többszöri megállás, fotózás miatt 14 óra 50 perc alatt tettük meg.
Jól éreztük magunkat, tíz nap hamar eltelt.
Budvában figyeljetek a parkolásra, elviszik a szabálytalanul parkoló autókat. A közlekedési morál még mindig fura de valamilyen szinten átvettük, utána nem zavart.
A piacon vettünk házi sonkát(sertés -marha) 15-20 EUR/kg, kecskesajt 20 EUR/kg, tehénsajt 10-15 EUR/kg mind nagyon finom.
Mégiscsak el kell jönni még egyszer vagy kétszer vagy…
Bors Endre
Bors Endre írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés