Pintér András: Az Őrségben és a krisnásoknál jártunk – Magyarország – 2012
Egy négynapos kirándulás története hasznos információkkal és szép képekkel
Somogyvámos, Őriszentpéter, Velemér, Szalafő-Pityerszer, Felsőszölnök, Szentgotthárd, Körmend
Szegedről április 28-án, szombaton 7,10-kor indultunk 50 fős társaságunkkal különbusszal. Programunknak megfelelően 12,45-kor útba ejtettük Somogyvámost, a külterületen fekvő Krisna közösségi falut. A bejáratnál kis útbaigazítást kaptunk a jegyváltás helyén.
Kőelefántok a falu bejáratánál
A vezetőnk magyaráz a telepen
Két elefánt kőszobortól kezdődik az igazi birodalom, pagodák, kis tavak mellett vezetett az út a faluközpontig, a templomig. Itt ismerkedtünk meg vezetőnkkel, aki 7 éve van a közösségben, az Indi Vara Dasz nevet vette fel. A férfiak is fehér ruhában járnak, dóti a felsőrész, kunta a nadrágszerű rész elnevezése. Egy-két centis haj, hátul varkoccsal a frizura. A nők fehér szárit viselnek, bekötött hajjal.
A faluban most 150-en laknak, különálló házakban. Idén 4 újszülött volt, a legidősebb ember 68 éves. A házakban nincs villanyvilágítás, elektromos gép. Napkollektorokat viszont felszereltek. A közösségi házban, templomban, az irodában van villany, számítógép. Gazdálkodásból van bevételük. Szarvasmarhákat tartanak a tejért, egyébként zöldséget, gyümölcsöt, gabonát termesztenek, nagy pincékben tárolják. Húst, halat nem fogyasztanak, csak zöldséget, gyümölcsöt, gabonaőrleményekből készült ételeket készítenek. Bementünk a templomukba is. Előtte a cipőket le kellett venni. Egy lépcsőn felmenve egy emeleti szintről néztünk le a felvirágozott, oldalt vallási jeleneteket ábrázoló falfestményekkel díszített imatermet.
Somogyvámos – templombelső
Somogyvámos – templombelső a karzattal
A hívők naponta reggel 4,30-kor kezdik itt a több órás szertartást, imádsággal, elmélkedéssel.
A templomból kijövet ajándékboltot találtunk, néhányan vásároltak is, az aszalt gyümölcsből, magokból álló vegyes csomag azonban nem a mi ízlésünk szerint való volt…
15 órakor indultunk tovább a busszal Fonyód, Zalaegerszeg, Zalalövő érintésével. 17,40 körül értünk Őriszentpéterre.
A “szeres” városka 9 szerből áll. A központi magot a Zala-folyó déli partján lévő Városszer és Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Jelentősek továbbá az ettől nyugatra fekvő Kovácsszer, Siskaszer, Templomszer, Keserűszer és Galambszer. Mi a Kovácsszer vendégházaiban kaptunk szállást, a település szélén. Társaságunk zöme a Fazekasnő vendégházban, egymás melletti faházakban kapott szállást, néhányan a Kocsis házban, illetve 10-en a Szekeres vendégházban helyezkedtek el. Este, a környék feltérképezése után a Szekeres vendégház főépülete melletti pavilonban találkozott a csapat, a többi épületből is feljöttek néhányan borozgatásra, beszélgetésre…
A második nap, vasárnap reggel fél 8-kor indult a busz 52 fővel a túrára. A módosított program szerint Magyarszombatfa faluban szálltunk ki és indultunk lankás erdei úton, a kék turistajelzésen, a “Sárgaliliom” tanösvényt útba ejtve. Hamarosan a Ritási dombhoz értünk, ott egy beton geodéziai toronynál álltunk meg. A felmászási lehetőségre tilos felirat figyelmeztetett. A közelben farönkökre telepedve pihentünk, uzsonnáztunk. Kb. félúton Gödörháza településre értünk, egy portán birkacsorda legelészett, fotóztunk is. Nem messze egy műemlék faépítésű harangláb mellett mentünk el.
Őriszentpéter Fazekasház
Gödörháza Harangláb
A további úton Velemér közelében egy tájháznál álltunk meg, néhány fénykép készült a kiállításról, de csak pár percig néztünk be, a csoport eleje már messze járt előttünk.
11 órára értünk Velemér község Árpád-kori műemlék kistemplomához.
Veleméri tájház
A veleméri templom
Az1300-as évekből fennmaradt freskók és az épen maradt szentély képei lenyűgözők. Azért maradtak épen, mert a reformáció idején vastagon bekenték mésszel, ami tartósította az alatta levő freskókat, így a “visszakatolizáció” után viszonylag épen fennmaradtak. Érdekesebb képek: Szt. Anna, Mária és a kis Jézus hármas, Szt. István felajánlja a koronát Máriának, a napkeleti bölcsek a kis Jézusnál… A templom hosszú keskeny ablakai úgy vannak beállítva kissé eltérő magasságban, hogy a bejövő napfény esetenként ráirányul valamely festményrészre. Pl. a betlehemi csillagra a kora reggeli fény esik meghatározott napokon. Ha valaki színes, vagy fehér pólóban, ruhában áll a napfény útjába, a rávetődő fény a falra visszaverődve csodálatos színes látványt nyújt. Ezt ki is próbáltuk a látogatáskor. Vezető kalauzolt, 300 Ft-os belépővel tudtunk bemenni…
Templombelső freskókkal
Templombelső freskókkal
A szentély freskókkal
12 óra után indultunk be a faluba. Velemérről busszal mentünk Őriszentpéterre, a szállásainkra. A hosszútúrázók ebéd után fél 2-kor indultak a kb. 9 km-es második túraszakaszra Templomszer (középkori téglaégető, erődtemplom) – Keserűszer – Miska hídja – Szalafő érintésével Pityerszer falumúzeumig. A többiek busszal indultak ebéd és pihenés után a falumúzeumhoz.
Pityerszer nevét valószínűleg a pityer nevű madártól kapta, (amely itt nagyobb tömegben volt otthonos, mások szerint a pacsirtáról). A szabadtéri falumúzeum megőrizte a régi életmódot. Az épületek eredeti kinézetükben lettek helyre állítva. Nevezetességei, az ún. “kerített ház” és az emeletes kástu, amely az országban ma már csak egyedül itt létezik. Pityerszeren 3 portát vásároltak meg múzeumi célra 10 épülettel, 3926 négyszögöl területtel, a hozzátartozó gyümölcsössel és 2 db vízgyűjtő tókával együtt. A cél az volt, hogy a helyszínen helyreállított és az eredeti funkciónak megfelelően berendezett szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre (Forrás:Wikipédia)
Csoportosan, vezetővel indultunk az egy órás sétára 450, illetve kedvezményes 300 Ft-os belépővel. Érdemes volt fényképezni az eredeti helyükön helyreállított lakó- és gazdasági épületeket.
Pityerszer falumúzeum
Szobabelső
Konyha
Kástu
A hosszútúrázók is megérkeztek, utána jól esett a helyi vendéglői szolgáltatás…
17 óra után indultunk vissza Őriszentpéterre, a szálláshelyekre. Este 7-kor az egyik vendégház udvarán szalonnasütésre jöttünk össze. Egy téglából készült tűzrakó helyen égett a tűz, majd a parázson sütöttük a hagymával tűzdelt szalonnát a finom nedűkkel.
A harmadik napon, hétfőn a reggeli után 7,40-kor gyűlt össze a túracsapat a 3 szálláshelyről.
Indulás a busszal Felsőszölnökig. Onnan indult a túra az osztrák – szlovén – magyar hármashatárra, a piros háromszög jelzésű “Hármashatár” tanösvényen. Felsőszölnök faluközpontból indultunk némi várakozás (kávézás, bolti beszerzés, kullancs elleni védekezés) után 9,20-kor. Ez a 4,5 km-es út kezdetben kellemes körülmények között indult. Útba ejtettünk egy pálinkafőző telepet is. Az élelmesebbek kóstolót kaptak a friss főzésből, a gazda készletéből. A Hampó-völgyön keresztül vezetett az út, nem volt túl árnyas. Amikor erdős részhez értünk, következtek ez emelkedők. Korábban is volt lépcsős meredek út, de az úti cél előtt egy igen magas emelkedőn, lépcsőkön vezetett fel az út. 10,40-re értünk fel a 384 m magas csúcsra. Fent egy kocka alakú emlékmű őrzi a hármashatár találkozó emlékét. Középen egy trianoni emlékmű áll, az elcsatolás dátuma és magyar címer szerepel rajta. Mellette egy fedett pavilon, illetve fa asztalok, padok állnak, ahol megtízóraiztunk.
Hármashatár emlékmű
Hármashatár a magyar oldalon
Találkoztunk a másik két országból érkezett turistákkal is. Három út találkozik itt az emlékhelyen. Összeállt a csapat egy közös csoportképre. Egy órás pihenő után indultunk vissza, illetve tovább. A rövidtúrázók ugyanazon útvonalon mentek vissza Felsőszölnökig. A hosszútúrázók egy darabig együtt haladtak, majd egy kereszteződésnél a zöld jelzésű úton mentek János-hegy (382 m), Szabó-hegy (329 m) érintésével az osztrák határ mellett Alsószölnökig (kb.12 km).
A rövidtúra is 9 km-esre sikeredett, az érthető fáradtság és a hosszú árnyéktalan úton haladás (30 fokos meleg) után közös elhatározással a vendéglői fedett teraszon pihentük ki a fáradalmakat megfelelő hűsítő italok kíséretében. Ezután a busszal továbbmentünk Szentgotthárdra, ott rövid városnézésre indultunk.
Szentgotthárd – III.Béla szobor
Továbbutazva Alsószölnökön kötöttünk ki, ott bevárva a példásan helytálló hosszútúrázókat, akik a 16 órás befutás után a helyi vendéglőben enyhítettek szomjúságukon.
Immáron a teljes csapattal indultunk vissza a szálláshelyre. Útközben még a gyerekek kedvéért Szentgotthárdon megálltunk egy-egy jégkrémre, 18 órára értünk a szállásokra. Többekkel a helyi vendéglőben találkoztunk meleg vacsorára. Szinte csak a mi társaságunk foglalta el a teraszt. Ebben az étteremben 10 %-os kedvezménnyel egy kupon felmutatásával vacsorázhattunk.
A negyedik napon, május 1-jén 8 órakor indultunk az úti holmik összecsomagolása után. A csomagokért a szálláshelyekre jött a busz. Az eredeti tervtől eltérően a visszaúton Körmend városában időztünk. 9 órára értünk a nevezetes Batthyány-kastélyhoz, sajnos zárt ajtókat találtunk, a múzeum csak 10 órakor nyitott ki, az 52 tagú csoportot nem tudták fogadni korábban, mi pedig nem várhattunk még egy órát a nyitásra. Így kívülről jártuk körbe és fotóztuk a kissé lepusztult épületegyüttest, az udvari szobrokkal, hatalmas gesztenyefával. A kastély utolsó tulajdonosa a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László volt, szobor őrzi alakját.
Körmend – Batthyány kastély
Körmend – Batthyány-Strattman László szobor
Megnéztük utána a helyi majálist, a mutatványosokkal, árus sátorokkal. Felfedeztünk egy lángossütőt, néhányan tízóraira vásároltunk is a kínálatból. Még egy kis sétát tettünk a városközpontban, ahol egy Kossuth szobor áll, illetve megnéztük az 1822. évi nagy árvíz emlékére egy Batthyány által emelt szobrot latin felirattal.
Körmend – Főtér az árvízi emlékművel
10 órakor indultunk tovább a 8-as főúton. Balatonfűzfőn a strand mellett álltunk meg 12 órakor, itt lehetett sült halat, kolbászt vásárolni a pavilonokban. A kisgyerekek közül páran megmártóztak a Balaton vizében is szülői felügyelettel…
Egy óra múlva indultunk tovább, a dunaföldvári hídon keltünk át a Dunán. A hosszú utazás 16 óra körül ért véget, élményekkel gazdagon – megköszönve a szervezők és a kiváló gépkocsivezető munkáját – tértünk haza…
Pintér András
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Magyarországról >>
Pintér András írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés