Róthné Hatta Diána: Mljet, a Zöld-sziget ösvényei, öblei – Horvátország – 2015

Nagyon érdekes és hasznos beszámoló az Adria egyik legszebb szigetének bejárásáról, felfedezéséről. Szép fotókkal illusztrálva.

Prapratnoból Sobra Kozarica Limuni Beach Okuklje Sapluna Prozura Kastio Prozurska Luka Babino Polje Odüsszeusz barlangja Uvala Sutmiholjska Mljeti Nemzeti Park Ropa Pomena Polace Szűz Mária szigete

Már évek óta tervezgettük, hogy felfedezzük magunknak ezt a szigetet is, de a szívünk háromszor húzott vissza Korculára, egészen addig, amíg úgy éreztük, hogy egyes helyekre muszáj újra és újra visszatérni, illetve van még új felfedeznivaló öböl ott.

A képek alapján teljesen elvarázsolt az Adria nyolcadik legnagyobb szigete, amelynek területe 100 négyzetkilométer. Hossza 37 kilométer, átlagos szélessége 3 kilométer. Mljet a legdélebbi fekvésű sziget, amit Zöld Szigetnek is neveznek buja növényzete után. Fenyőerdők, tölgyesek és a dalmát örökzöld bozótos jellemzi. Domborzata nagyon változékony, hegyes-dombos, sok 300 métert meghaladó csúcsa van. Legmagasabb pontja a Veli grad 513 méter. A sziget nyugati egyharmad része 1960 óta nemzeti park. Völgyeiben kisebb települések bújnak meg, a szigetet egyetlen főút szeli át hosszában.

Hegy, kápolna, tenger- Mljet

Több legenda kötődik a szigethez. Ilyen például Odüsszeuszé, akinek barlangja Babino Poljétól nem messze található. Pál apostolé, aki itt szenvedett hajótörést, templomának romjai Odüsszeusz barlangja közelében találhatóak. Augustus császáré, aki időszámításunk előtt 35-ben megelégelve a római flotta elleni kalóztámadásokat, lerombolta a Mellitus nevű illír települést. Ahogy ez a legendákból is kiszűrődik, sokféle nép járt erre és élt itt az idők során. Az első lakosok a körülbelül 4000 éve a Peljesac félszigetről érkező illírek voltak. Sok erőd és kősír maradt fent utánuk, az édesvíz lelőhelyek közelében és a völgyekben telepedtek le, kecskét és birkát tartottak, vadásztak halásztak. Történelmi emlékek fűződnek a görögökhöz is, akik erre hajóztak Korcula, Vis és Hvar felé. Nem maradt nyoma annak, hogy a görögök letelepedtek volna a szigeten, csak öbleit használták kikötőnek, hogy megvédje hajóikat az időjárás viszontagságaitól. Az öblök mélyén található amforák a bizonyítékai ennek. A rómaiak itt tartózkodásának írásos bizonyítéka Appianos Róma története című művében található, illetve az 1. és 6. század között épült római palota és az ókeresztény bazilika romjai Polace-ben. Az első szláv betelepülők a neretvaiak, akárcsak az illírek a Peljesac felől érkeztek és első településüket a mai Maranovici közelében építették. A neretvai uralkodó 12. században a Benedek-rend szerzeteseinek ajándékozta a Nagy-tavon levő Szűz Mária szigetet, ahol kolostort és templomot építettek. A szerzetesek az egész szigeten befolyással bírtak, önellátók voltak, a sziget lakosainak új növényeket mutattak be, ami hozzájárult a mezőgazdaság fejlődéséhez. 1345-ben kibocsátották Alkotmányukat. 1410-ben a Raguzai Köztársaság része lett a sziget és az is maradt 1808-ig.

Prapratnoból kompoztunk át Sobrába, 45 perc a menetidő, 30 kuna a felnőtt, 15 a gyerek és 140 a személyautó jegy ára. Öt kompjárat indul egy nap a szigetre és vissza is, így érdemes jól kalkulálni a menetidővel, de ha véletlenül nem érjük el valamelyiket, akkor a prapratnoi öböl homokos partján kellemesen eltölthetjük az időt a következő indulásáig. Legördültünk a kompról, majd a nem túl széles főúton elindultunk idei bázisunk, Kozarica felé. A főútról letértünk egy keskenyebb alsórendű útra, ami Blato település után egysávosra szűkült és elindult meredeken fel a hegyre. Megszámoltuk, 19 helyen van kiszélesítve az aszfaltcsík, éppen csak annyira, hogy egy autó félreállhasson a szembejövő elől és pár helyen bizony a szakadék felőli oldalon. A nagy utazás után – egy szuszra, pár megállóval, tettük meg az utat Pécsről Kozaricáig – elfoglaltuk a kényelmes apartmanunkat. Amikor odaértünk, éppen akkor jött a tulajdonos, Luka és a barátnője, Lucija. Elláttak minket sok hasznos információval a szigetről. Megtudtuk, hogy négy bolt van összesen a szigeten: Pomenában, Polace-ben, Babino Polje és Sobra között körülbelül félúton és Babino Polje-ban. Utóbbi éppen ott tartózkodásunk alatt nyitott meg. Benzinkút csak Sobrában a kompkikötőben van. Az ivóvízzel csínján kell bánni, mert nincs a szigeten vezetékes víz. A blatinákból/slatinákból nyerik az édesvizet, amiből kivonják a sót, mert ezek a víznyerő mélyedések a tenger szintje alatt vannak, ezért sósak. Négy ilyen van a szigeten, Kozarica, Blato, Prozurska Luka és Sobra mellett. Minden háznál nagy tartályokban tárolják a vizet, amit tűzoltóautókkal szállítanak házhoz. A mi apartmanunk egész alsó szintje egy hatalmas tartály volt.

Apartmanunk és a slatina madártávlatból

Kozarica egy egész kicsi település, 15-20 állandó lakosa van. Található itt két étterem és a Villa Radulj, ami egy apartmanház, kiadó apartmanokkal és szobákkal. Valamint a Lovor kemping, nevéhez méltóan a babérerdőben. Ha már a kempinget említem, megjegyzem, hogy három található a szigeten, de egyik sem közvetlenül a tenger partján. Az Autocamp Mungos Babino Poljéban, az Autocamp Marina Ropában és a már említett Lovor Kozaricában. Kozaricában egy kisebb kavicsos partszakasz van, közvetlenül az apartmanunk alatt, ahol fürdeni lehet. Felfedeztünk egy kicsi öblöt nem messze a háztól, de az túl szemetes volt. Lehetett még a kikötőben is fürdeni, ugrálni a mély vízbe.

Kozarica

Nyugatról keleti irányba fedeztük fel a szigetet. Első utunk Saplunarába és azon túl az Uvala Blacába, más nevén a Limuni Beachre vezetett. Áthajtottunk Saplunarán, majd körülbelül egy kilométert haladtunk murvás úton az öbölig. A parkolótól lépcsők vezettek a jó egy kilométer hosszú, félköríves, homokos partra. Lélegzet elállítóan gyönyörű partszakasz. Mediterrán fenyőerdő veszi körbe, sziklák zárják el a nyílt tengertől, csak egy keskeny kijárat van, vize sekély és jóval melegebb, mint a mélyebb tenger. Ami kellemetlen volt, hogy sok növény, kagyló és tengeri uborka él itt, valamint a homok „mellékhatása”, hogy mindenünk tele volt vele délutánra. Mindkét gyermekünknek felsértette a talpát valami tengeri lény, szabályos kerek lyuk lett ott, és egyiküknek az arcát valószínűleg medúza csíphette meg, mert csúnyán felhólyagosodott, piros lett. Szerencsére gyorsan gyógyult minden sérülés. A legenda szerint itt lépett partra Pál apostol egy hajótörést követően és három hónapot töltött a szigeten tanait terjesztve. Rövid időre zavarta csak meg nyugalmunkat pár amerikai és orosz turista.

Limuni Beach

Saplunara szintén homokos öblébendélután fürödtünk. Erős szél volt, nagy hullámokkal, a gyerekek nagyon élvezték. Ezen a strandon elég sokan voltak a pálmafát utánzó napernyők alatt.

Saplunara

Okuklje-t, Prozurska Lukát és Prozurskát egy alkalommal fedeztük fel, mivel egymáshoz közel fekvő települések a sziget északi oldalán. Okuklje felett a szerpentinen kilátóhelyet alakítottak ki, egy pad is van ott. Gyönyörű a kilátás az üdülőfalura, a tengerre és a Peljesac félszigetre. Okuklje Mljet legrégibb halásztelepülése, hosszú időn át kereskedtek Dubrovnikkal, aminek köszönhetően gyakoriak voltak a kalóztámadások. Emiatt az 1600-as évek végére elnéptelenedett a falu, de mára egyre többen térnek vissza a szelektől védett öbölbe.

Okuklje a kilátópontról

Prozura egy pici ékszerdoboz a hegyek között, a parttól távolabb. Itt találtam meg azt, amit a szigeten máshol nem, amit óvárosnak kéne nevezni, de annyira kicsi ez a település, alig 100 lakosa van, pár ház és rom csak a központja, hogy túlzás lenne óvárosnak nevezni. Szinte tapintható volt itt a történelem, pedig tényleg nincs semmi grandiózus épület, hatalmas katedrális vagy erőd.

Prozura

A legnagyobb épülete a 17. században épült négyszögletes bástya, a Kastio, ahonnan szemmel tartották a mljeti csatornát és kalóztámadás esetén jól szervezetten evakuálták a lakosságot ugyanebbe a toronyba. Az első szintre az állatokat és a különböző értékkel bíró tárgyakat zárták el, a következő emeletre az asszonyokat, gyermekeket, időseket és betegeket. A bástya legfelső szintjére kerültek a férfiak, akik forró olíva olajjal várták a támadó kalózokat. A védőbástya köré épült az ősi falu, házai sajnos romosak.

Prozura – Kastio

Épen maradt meg a Szent Háromság templom, amely a 14. században épült és a Benedek-rendhez tartozott. Ebben a templomban őriztek egy román stílusú bronz feszületet és egy gótikus stílusú feszületet – rajta Szent Balázs, Szent Márton és Szent Miklós képével – amiket a dubrovniki katedrálisban őriznek, mivel ritka mementói azoknak a koroknak. Láthatjuk a kolostor és a védőfal romjait. Érdemes felsétálni a dombtetőre a temetőbe a kilátás miatt.  

Prozura – Szent Háromság templom

Prozura, templom

Látkép a prozurai temetőből

Ismét leereszkedtünk a tengerpartra, Prozurska Lukába. Egész napos strandolásra nem maradtunk, mert egy igen rövid, keskeny kavicsos sáv van csak az út mellett, ahol napozni lehetne. A strand kötéllel van elválasztva az öböl többi részétől, hogy a fürdőzők ne zavarják a csónak- és hajóforgalmat. A többi rész betonozott, inkább hajókikötő. Tipikus üdülőfalu, sok apartmannal, két családok által üzemeltetett éttermet láttunk. Az egyik étterem előtt a tengerben rekeszekben tartották frissen a kagylókat.

Prozurska Luka

Sobrába is ellátogattunk, de igazán ez a falu nem nyerte el tetszésünket. A házak magasan fent vannak a parton, a tengerhez le sem tudtunk menni, mert át kellett volna mennünk a magánházak között. A part meredek, sziklás. Sobra a sziget közlekedési csomópontja: itt köt ki a komp, innen kezdik az út számozását. Itt található a kikötőben a sziget egyetlen benzinkútja. Autó- és robogókölcsönző is van. Az autó árát megnéztük, 46 euró egy napra.

Sobra

Babino Polje a sziget legrégibb és legnagyobb települése, három kisebb faluból áll, a sziget közepén 4 kilométer hosszan nyúlik el. Tíz temploma és ennél is több kápolnája van. Itt található az egyik kemping és az egyik bolt is.

Babino Polje

A főúttól közelíthető meg Odüsszeusz barlangja igen kalandosan, mivel elég ritkásan tették ki az irányjelző táblákat, kettővel találkoztunk útközben. A főúttól körülbelül másfél kilométert mentünk olajfa ligeten át, árokban, meredek, köves ösvényen, ami kiszélesedett murvás útra, ahol akár autóval is lehetett volna menni, azután újból összeszűkült és sok lépcső is vezetett a barlangig. A nehéz terepért a csodás panoráma kárpótolt minket. A barlangba sajnos nem tudtunk bemenni, mert körbe van kerítve.

Az út Odüsszeusz barlangjához

Odüsszeusz barlangja

Az Uvala Sutmiholjska lett a kedvenc helyünk, ide sokszor visszatértünk. Ez egy festői öböl a sziget déli oldalán. Ha Sobra felé tartunk, akkor Babino Polje előtt kell letérni a főútról és három kilométert megtenni egy nagyon jó minőségű és széles part menti úton a parkolóig. A parkolóból lépcsők vezetnek le a lassan mélyülő, apró kavicsos öbölbe. Egy kis részén homokos a part, itt a gyerekek nagyon jól elvoltak homokvárépítéssel. Az öböl két oldaláról remekül lehet a mély vízbe ugrálni és pipás búvárkodásra is alkalmas.

Uvala Sutmiholjska1

Uvala Sutmiholjska 2

A Ropa melletti öblöt még otthon néztem ki a google műholdas térképével. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz élőben, mert a képek alapján meseszépnek tűnt. Átautóztunk a településen, egészen addig, amíg vége lett az aszfaltozott útnak. Itt állt egy tábla, ami 45%-os lejtőt jelzett és felhívta a figyelmet arra, hogy gyalog menjünk tovább. Szót fogadtunk. Nem lett volna muszáj, mert jó darabon murvás úton gyalogoltunk, ahol kocsival is mehettünk volna. Az út a végén kiszélesedett parkolóvá és innen indult a valóban nagyon meredek lépcső és ösvény le a partra. Beigazolódott a sejtésem, mert még szebb ez az öböl élőben, mint a korábban látott fotókon. Szinte függőleges sziklák ölelik körül az öblöt, hatalmas kövekkel van teleszórva a tenger is. Már értem, miért nem akarják, hogy autóval, tömegesen látogassák a turisták ezt a helyet.

Ropa 1

Ropa 2

A Mljeti Nemzeti Parkba három alkalommal látogattunk el, mindháromszor több kilométeres gyalogtúrát tettünk. 1960 óta nemzeti park a sziget egy harmad része. Sűrű aleppo fenyő, kocsányos tölgy és macchia erdő borítja, innen ered a Zöld Sziget elnevezés is. Hozzátartozik a két sós vizű tó, a Malo Jezero és a Veliko Jezero valamint a Szűz Mária szigete. A tavak tektonikus elmozdulás során jöttek létre és föld alatti csatornákon át árasztotta el a tenger őket. A víz hőmérséklete jó pár fokkal magasabb, mint a tengeré. A bencés szerzetesek szélesítették ki a Soline öböl és a Nagy-tó közötti átjárót és a két tó közötti szorost. Ennek köszönhetően már nemcsak a föld alatt áramlik a tavakba a tenger.

A Nemzeti Park területén tilos az autóhasználat, de kiváló turista és bicikli utak visznek mindenfelé. Több biciklikölcsönzőt láttunk, egy bicikli egy napos kölcsönzése 120 kuna. A park területére a belépő 80 kuna egy felnőttnek, a 7 és 9 éves gyermekeink ingyen jöhettek be, hét napig érvényes egy jegy. Nincs hivatalos bejárata a Nemzeti Parknak, Pomenában, Polace-ben és Govedariban lehet a jegyeket megváltani kis bódéknál. Mindenhol nagyon segítőkészek az ott dolgozók. A Velo Jezeron a hajózás ára 20 kuna, a hét éves gyermeknek ingyenes volt, a kilenc évesnek nem, de igazából két hajózást tartalmaz. Egy út át a Szűz Mária szigetére és egy onnan a két tó közti szorosig.
Első utunk a Nemzeti Parkba Kozaricából indult, amikor átsétáltunk a sziget déli oldalára felfedezni egy öblöt, az Uvala Grabovát. A nagy meleg miatt késő délután indultunk, sajnos ezért és a változatos domborzat miatt – meg kellett volna kerülnünk még egy hegyet, nem vitték le az ösvényt meredeken a partra – nem jutottunk el az öbölig, pedig már nagyon közel jártunk. Viszont megfigyeltük a növényeket, pillangókat, különböző bogarakat az erdőben, még kecskékkel is találkoztunk Kezdett ránk sötétedni, így visszaindultunk. Oda-vissza 14 kilométert tettünk meg és részesei lehettünk egy gyönyörű naplementének.

pillangók

naplemente

Második utunk Pomenába vezetett. Áthajtottunk a településen és a szálloda után találtunk egy nagyobb ingyenes parkolót. Innen kezdtük sétánkat az Uvala Lokva mentén egészen Mljet legnyugatibb végéig, ahol egy kilátóhelyről elláttunk Lastovóig és Korculáig. Megcsodáltuk a kisebb-nagyobb hajókat és jachtokat, majd visszasétáltunk Pomenába. Hat kilométert tettünk meg. Pomenában vettünk pár apróságot, hűtőmágnest, halászhálót és jégkrémet, amit a szálloda előtti sétányon ücsörögve fogyasztottunk el. Néztük, ahogy a szorgos hajótulajdonosok vagy alkalmazottjaik takarítják a fedélzeteket. Govedari felé mentünk vissza Kozaricába és megvettük a belépőinket.

Túra Pomenából

Pomenából a part mentén

A harmadik látogatást Polace-ben kezdtük. Mivel kis szigetek által jól védett öbölben található, egyre fontosabb kikötő lett a rómaiak tengeri útvonala mentén. Az 1. és 6. század között szimmetrikus, a tenger felőli oldalon két bástyával megerősített római palotát építettek itt. Ma, a főút szeli keresztül az épület romjait. A kereszténység terjedésével az 5. század végén ókeresztény bazilikát építettek.

Polace – a római palota romja

Az ókeresztény bazilika romja

Miután körbejártuk a romokat, Pristanistébe mentünk, ahonnan indult a kis hajó Szűz Mária szigetére. Az autót otthagytuk a parkolóban, ahol előző nap megvettük a jegyeket. Pár perc alatt áthajóztunk a szigetre, itt egy 12. században épült bencés kolostor és templom található, ami az egyik legértékesebb román stílusú műemlék Horvátországban.
Évszázadokon át fontos zarándokhely volt ez a kis sziget. Virágzó agávék között körbejártuk a szigetet, a dombtetőn van egy ókori római rom, találtunk két kicsi kápolnát és két szamarat, amiket adomány fejében megetethettünk kenyérrel. Megnéztük belülről is a Szűz Mária templomot, jól esett egy kicsit leülni a padra a hűsben és hallgatni a gregorián zenét. A kolostort éppen felújították, így a kerengőbe nem mehettünk be. Az egész épületegyüttes erődszerű, mert szerzetesek a kalózok támadásai miatt a kolostort két bástyával erősítették meg, falait megmagasították.

a kolostor a bástyával

Felszálltunk egy nagyobb hajóra, ami a Mali mosthoz, a két tavat elválasztó hídhoz vitt minket. A kapitány indulás előtt odahívta a gyerekeket kormányhoz, hogy üljenek a székébe. Aztán egyikük maradhatott is és a kapitány instrukcióit követve ő vezette a hajót. Körülbelül félúton helyet cseréltek a gyerekek, így mindketten vezethették a hajót, amit a kapitány a végén egy „Thank you captain” feliratú Mljetről szóló prospektussal és kézfogással meg is hálált. Útközben figyeltük a hajó műszereit és a mélységmérő 39 métert is mutatott. Miután leszálltunk a hajóról nekivágtunk a két tavat megkerülő, kevés híján 12 kilométeres útnak.

Veliko Jezero

Több helyen is lehet fürdeni a tavakban, igaz a legjobb helyeket már elfoglalták. Kicsit macerás bejutni a vízbe a csúszós köveken át és nagyon gyorsan mélyül, viszont jó meleg. A két tó közötti csatornánál megfigyeltük, hogy milyen erős a sodrás, az emberek csak úgy lebegtek és jó gyorsan sodorta őket a víz, mint egy élményfürdőben. Tovább mentünk a Veliko Jezero déli oldalán, egészen az út végéig, remélve, hogy lesz egy híd, amin átmehetünk Soline-be, hogy a tavakat megkerülve a kiindulási ponthoz érjünk, de nem volt semmiféle híd. Volt viszont vizitaxi, kicsit borsos áron, 60 kunáért vitt át minket a túlsó partra.  

a tavakat elválasztó szoros

Tizenegy nap alatt kényelmesen, nem rohanva fedeztük fel a szigetet. Volt olyan hely, ahova többször is visszamentünk. Nem tudom azért-e, mert viszonylag korán, június végén érkeztünk, de sehol nem volt tömeg, az utakon alig volt forgalom. Aki csendre, nyugalomra, igazi lelassulásra és az érintetlen természetre vágyik, az Mljeten megtalálja a számítását. Ennek ellenére igazán aktívan is eltölthetjük itt a szabadságunkat, hiszen az úszás mellett lehet biciklizni, túrázni, hegyet mászni, búvárkodni. Aki nyüzsgő üdülőhelyet, éttermek és bazárok sokaságát keresi, az ne ezt a szigetet válassza úti célnak. Kicsi gyerekekkel is bátran nekivághatunk a sziget felfedezésének, ahogy mi is tettük. Ők is élvezik a természetjárást, hajózást, homokvárépítést, pipás búvárkodást, szikláról a vízbe ugrálást. Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzott, az egy igazi óváros a szűk sikátoraival, koptatott utcaköveivel.

Róthné Hatta Diána

Ha értesítést kérsz a legújabb írásainkról,iratkozz fel az Útikalauz hírlevelére