Zöld csokor jelzi a borházak ajtaja felett, hogy itthon van a gazda. Ha mellette még vörös-fehér szalagos koszorút is lenget a szél, akkor a vendég biztos lehet abban, hogy mindkét fajta bort megkóstolhatja a pincében.
Nem csinálnak semmivel sem többet, mint a Veszprém megyei falvak lakói. Sőt azok külön-külön talán több erőt fordítanak a rendezvényekre, kiadványokra. Egyszerűen csak arra jöttek rá, hogy közösen hatékonyabb. Ehhez persze kell egy polgármester, Becker Leonóra, aki nem elégszik meg az egyetértéssel, közös cselekvést is akar a térségben
Palkonya, a 370 lakosú egyutcás falu hivatalosan még nem is része a borvidéknek, de itt a borút egyik vége. Jellegzetes svábházak, a faluvégén – de még a településsel együtt az 53 présházból álló védett pincesor. A német nyelvet még ma is legtöbben beszélik, a boltban is két nyelven megy a kiszolgálás. A templomi kórus és a mise is kétnyelvű. A turisták többsége a Harkányban fürdőző osztrákokból, németekből kerül ki. De mostanában egyre több pécsi is enged a csábításnak. Ebben az is közrejátszik, hogy a Széchenyi tér sarkán lévő bortékában mindig ott vannak a villányi gazdák borai is.
A község különlegessége a múltszázad elején épített dzsámira emlékeztető katolikus kerektemplom, ahol a református istentiszteleteket is tartják. Itt a pályázaton nyert mikrobuszt arra használják, amire kapták, a falugondnok háztól házig viszi vele iskolába, óvodába, orvoshoz a gyerekeket és az öregeket. Ennek is köszönhető, hogy a fiatalok itt építkeznek és egyre többen költöznek ide máshonnan. Hisz akkor sem teher a gyerek elhelyezése, ha mindkét szülő dolgozni jár. Kilencven 18 év alatti gyerek van ma a faluban, tíz éve hat gyerek volt a faluban.
A évszázadokon át minden talpalatnyi helyet szőlő borított, de a háború utáni kitelepítések után nem volt igazi gazdája a tsz. A terület többsége elakácosodott. Hegyközséget sem alapíthattak, de most remény van rá, hogy a Villány-siklósi Hegyközségi Tanács közbenjárására mégis beveszik őket, mert itt van megfelelő terület és talaj a további telepítésekre. Eredetileg fehérboros vidék volt, de ma már itt is a vörös a meghatározó.
– Az emberek többsége 22 kilométerre lévő Pécsre járt dolgozni. Elsőként őket rakták ki az utazási költségek miatt. Ma nincs is más lehetőség mint a bor és az idegenforgalom – mondja Becker Leonóra, tíz éve a faluba települt fiatalasszony, aki korábban fotósként dolgozott a
A Villány-siklósi Borút Egyesület 1994-ben alakult Becker Leonóra konyhájában öt polgármester segédletével. Jelenleg 75 tagja van. A hét önkormányzaton kívül többségében magánvállalkozók, de vannak civilszervezetek, intézmények.
Az egyesület egy alkalmazottja van tavaly óta. A főmozgató persze ma is Becker Leonóra, aki továbbra is társadalmi munkában végzi a munkáját.
– Ez nem egy turistairoda. Mi azért alakultunk, hogy a térséget fejlesszük. Mivel a fejlesztés egyik lehetősége a borturizmus, ezt is csinálnunk kell. közösségi marketinget folytatunk, tehát nem egyes vállalkozókat, szolgáltatásokat, hanem az egész térséget népszerűsítjük. Véleményem szerint a borút, a borturizmus az egyetlen dolog, amiben hinni kell, ha a falu jövőjét tervezik. Tavaly 13 külföldi és belföldi kiállításon vettünk részt. Az OIH-val és más hivatalos szervekkel ma még nincs olajozott kapcsolatunk. A vállalkozóknak megmondtuk, hogy mi nem garantálunk neki vendéget. Csak segítséget ígértünk ahhoz, hogy a szükséges ismereteket, kapcsolatokat megszerezzék. Ha igazán profi módon akarnánk megszervezni mindent, akkor egy valódi intézményre, nem egyetlen főállású személyre lenne szükség.
Pünkösd vasárnapján nyitott pincék napja. 10-15 gazda kínálja egésznap a borát és beszélget a vendégekkel. A kóstoláshoz fel kell mutatni a 300 forintba kerülő bérletet, egy képeslapot a községről. A bérletek árából különböző műsorokat rendeznek a parkban. Táncosok, bábosok, zene-bona, szalonnasütés. Egyre több a német vendég is. Az idén már autós bortúra is kapcsolódik hozzá.
– Minden ősszel bordalfesztivált rendezünk. Korábban csak Európából, de most már a világ minden tájáról jönnek kórusok a három napos ünnepre. A fesztiválok idején mindenki megvan arról győződve, hogy ez egy jó dolog, de a hétköznapokon nagyobb a bizonytalanság. Ebbe persze az is belejátszik, hogy a bortermelés nem olcsó mulatság, hisz egy hektár szőlő telepítése egymillió forintba kerül. Igazán csak azokban bízhatunk, akik kicsiben most is csinálják. Ők mennyiségben és minőségben is fejleszthetnek, ha a jó tapasztalatok alapján elszánják magukat erre.
Lassan döntenek az emberek. Inkább azt szeretik, ha a száz forint a zsebükben van, nem fektetik be. De valaki mindig elkezdi, és akkor a többiek is sorra elindulnak. Én türelmes vagyok. Nekünk azt kell elérni, hogy a kereslet és a kínálat közel együtt alakuljon.
Sok homlokzaton a házszám mellett kis cserépből készült házikó jelzi, hogy védelem alatt áll.
– Húsz ezer forintot adtunk a meszelésre azoknak, aki beleegyeztek a védetté nyilvánításba. Nem tagadom, kicsit mézesmadzagnak szántuk a pénzt, de az eredmény minket igazolt, hisz a költségvetésünk ezrelékéből elértük, hogy megszépüljön a falu. Sőt azóta a többiek is jobban ügyelnek a meszelésre, virágosításra – mondja Haraszti János képviselő, a helyi vegyesbolt tulajdonosa.
A borútról
A borút Palkonyától Villánykövesden, Villányon, Nagyharsányon, Kisharsányon, Nagytótfalun, Siklóson át kígyózik Máriagyüdig, a katolikusok népszerű zarándokhelyéig. Harminc pince, három étterem illetve csárda és 14 szálláshely tartozik hozzá hozzá, de folyamatosan nő a számuk. A szálláshelyek egy kivételével rendelkeznek telefonnal.
A szállóvendégek szinte mindegyike külföldi, így nem csoda, ha az árakat is előbb vissza kell számolni forintra. Mint kiderült, 1500 forintba kerül egy éjszaka reggelivel. A kóstolást persze külön számolják. A szállásadók tavaly november elején zárták a szezont.
– A borút úgy áll össze, hogy az egyik vállalkozó eltartja, támogatja a másikat. Van aki termel, a másik palackoz vagy értékesít, a harmadik vendéget fogad, szállást ad. Az összefogás másik haszna, hogy így tudunk pályázni a különböző alapokra – mondja Becker Leonóra.
A Villányról általában a vörösbor jut az emberek eszébe, a kékoportó, a kékfrankos, a merlot, a cabernet, pedig a borvidék középső és nyugati lankáin inkább fehérborokat készítenek. A legelterjedtebb az enyhén rezeda illatú, keserű mandulára emlékeztető ízű olaszrizling, a testes hárslevelű, és honos a tájon a chardonnay, a tramini és a rajnai rizling is. A megszokott borok mellett ismét divatossá vált a környéken a könnyű rosé.
A borút két vége nemcsak a bor színében tér el egymástól. A vörösborról ismert Villány környékén németül beszélnek, Siklós környékén inkább horvátul. Villány környékén már 10-15 éve működnek magángazdaságok, amíg Siklóson csak most kezdik felfedezni ennek a jelentőségét.
A pincék többségénél előre jelezni kell a vendég érkezését. De sokan ma már rendszeresen nyitva tartanak, hogy a pontos cél nélkül arajáró vendég is megtalálja őket
– Ha nem lesz minden megfelelő, nézzék el nekem – szabadkozott – még csak most kezdem a vendégfogadást – szabadkozott szállásadónk, a villányi polgármester Takács Gyula ott jártunkkor.
A gazdák között nagy a különbség. Van aki éppen csak passzióból állt be az egyesületbe, inkább csak ivótársnak fogadja a turistákat. De egyre többen vannak olyanok is, akik igazi üzletként csinálják.
A szállás reggelivel 1500 forint körül van, a borkóstolás ára 500-2000 forint között változik. Ez függ a helytől, a borok számától és a körítéstől. Sok helyen egy tál meleg ételt is adnak – persze nem étlapról, hisz a Köjál feltételeit nem nagyon tudnák teljesíteni.
A Polgár család
Polgár Zoltán az ópapától kapta az első szőlőt, az egyetlent, ami a téeszesítés után megmaradt. Ma 28 hektáron gazdálkodnak. A majd 2 ezer hektoliteres saját termés mellett ugyanennyi bort készítenek más szőlőjéből is. A gazda és felesége Katalin mindketten kertészmérnökök. Nemcsak a szőlőhöz, a borhoz, de a vendéghez is értenek. Úgy el tudják mondani, hogy mit érezhetünk meg egy-egy italban, hogy lassan már mi is érezni kezdtük. Polgár Zoltánt nemcsak a turisták ismerik el, a Magyar Borakadémia tagjai nagy többséggel neki adták az év borásza címet.
A különböző borok közé kenyérből és sajttal töltött kifliből szelt katonákat adnak.
– Májustól októberig reggeltől estig nyitva tartjuk a borházat, amit zöld csokor jelez, és fehér-vörös szalagos koszorú tudatjuk azt is, hogy mindegyik féle borból tudunk adni. Itt már nem is a haszon számít, hanem a tisztesség, hogy ne menjen el eredmény nélkül a vendég, ha egyszer erre járt. Persze lehet, hogy éppen csak a takarítónő van itt, aki nem annyira naprakész a borok jellemzőiről. De kínálni ő is tud, és persze az árakat is meg tudja mondani – Mondja Polgárné Kaulics Katalin
Az egyik présházuk afféle múzeumként működik, ahol a szőlőművelés eszközeivel ismerkedhetnek a vendégek. A kóstolásra már a szomszédos présházban kerül sor, amelynek körbefutó padjának támlája mögött elektromos fűtőtest van.
– A vendégek többsége még mindig német és osztrák, de lassan a magyarok is felzárkóznak hozzájuk. Ugyanakkor egyre több holland, francia és olasz is megfordul nálunk. A horvátokra ma még nem nagyon lehet számítani, őket inkább csak a bevásárlás hozza a magyar boltokba. A legértékesebb vendégek a spontán betérők. A buszos csoportok sokszor azt sem tudják, hogy hol vannak. Csak a bor és az étel legyen meg. Az ilyenek nem nagyon vásárolnak.
Az árbevétel kb. 30 százalékát hozza a vendégfogadás alatti közvetlen értékesítés. Egy hidegtálas vacsorával, 12 féle borral és sok-sok információval fűszerezett borkóstolás 20 márkába kerül. A 0,5 literes palackok ára 550-1200 forintig terjed, de van üveg 2 ezer forintért is.
– A nyugati vendégek általában értenek a borhoz, hisz náluk nem esett ki a kulturált borfogyasztásból 40 év. Amikor első alkalommal kimentünk a Vörösmarty térre a borfesztiválra sokan még azt kérdezték, hogy van-e “piros” borunk, vagy szódát adunk-e hozzá. Ma már van aki évjáratot keres, vagy azt kérdezik, van-e barique-olt bor. Én bízom benne, hogy hamar ledolgozzuk a lemaradást. Persze teszünk is érte, hisz ott vagyunk minden fesztiválon, nagyon sok helyen tartunk előadásokat, bemutatókat.
A Schuth pince
Schuth Vilmos szőlőbirtokos és a legrégibb borkereskedés tulajdonosa, osztrák császári és magyar királyi szállító volt egykor a cégtábla szerint. A pincelejáratnál ott áll az az installáció, amit 101 éve a milleneumi kiállításon használt az öreg Schuth.
A dédpapa először Bécsben kitanulta a kádármesterséget, majd Villányban letelepedett. A szőlő és a pince egyre nőtt. A főág 5,5×70 méter, az összes hossz kb 300 méter. Az ötvenes években itt tanult teniszezni a falu népe. Két testvér nemzeti I. osztályig vitte.
Schuth Ferenc viszi a gazdaságot, de csak úgy másodállásban. Tavaly aranyérmes lett egyik bora az OMÉK-en
– Befalaztam a bejáratot, mert jött valaki Pécsről a földhivatalból, hogy felmérné a pincét. Kérdi be lehet-e menni. Hát mondom saját felelőségére. Akkor azt mondta, hogy inkább itt fenn töltsük ki a papírokat.
A főcél a német export. Csak saját termésű szőlőből készítenek bort, ami a 3 hektáros területen terem. Literenként 8 márkát kapnak érte – gyógyszerügynökök karácsonyra gyógyszerként kínálják. Bátyja megalakította a Bor és Egészség Egyesületet, amely tudományos tanácskozásokon is népszerűsíti a bort.
Bogdánék
A villányi pincesor bejáratánál áll a Bogdán család étterme. Eredetileg lakóház volt, aminek ajtajában a feleség lángost árult a Harkányból átruccanó németeknek. Aztán mikor egyre többen meleg ételt is kerestek, akkor kiköltöztek a házból és éttermet csináltak belőle. Most panziót építenek a szomszéd sarkon. Németül az egész család beszél, de a fiuk angolul tanul, mert a horvát átutazók azt jobban értik.
– A vendég is százféle. Van aki busszal jön, öntudatosan behajtja a kifizetett szolgáltatást, majd továbbáll. Sokan a nyitott ajtó láttán tévednek be autós vagy gyalogos túrájukon. A szívélyes fogadtatás, a jó borok után bőven vásárolnak – mondja a családfő.
Az étterem közelében áll a Villányi Bormúzeum – a környék borászatának történetét mutatja be eszközökkel, képekkel és persze borral.
Egymásra találtak a vállalkozók, az önkormányzati vezetők a hegy és a történelem kínálta lehetőséggel. Tudomásulvették, hogy nem egy-egy falut, rendezvényt vagy szolgáltatást kell eladni, hanem egy teljes csomagot. Külön szerencse, hogy a harkányi fürdőzök néha másféle programokra is vágynak.
A vállalkozóknak az éves bruttó árbevétel 1 ezreléke, de minimum 5 ezer forint az éves tagdíj, az önkormányzatok lakosonként 25 forintot fizetnek. Persze az így befolyó 5-600 ezer forint kevés a működéshez, ezért állandóan támogatókat kell keresni.
Az egyesület mintegy 24 milliós támogatást nyert a nyugat-európai országok által indított PHARE programtól. Kamatmentes kölcsönt tudtak biztosítani 40 vállalkozónak, (egy bank adta a tőkét, az egyesület fizette a kamatot.) A vállalkozóknak a segítség fejébe azt is ki kellett bírni, hogy szakemberektől és egymástól tanuljanak.
Kiadványt készítenek belőle, szakértőket alkalmaztak a pécsi egyetem és a regionális akadémiai bizottság munkatársai közül a minősítési rendszer kidolgozására, a marketing megtervezésére, szervezésére, a tavaszra elkészítik a táblarendszert, amely világos és pontos eligazítást ad az idegeneknek is. Ebből a pénzből szervezték a programokat is.
Borúti karta
Az egyesület katalógusába pontosan kidolgozott minőségi követelmények, a borúti karta betartása alapján kerülhet be egy vállalkozó. A követelményrendszer kiterjed a nyitvatartásra, a berendezésre, a felszerelésre, a vendégfogadás feltételeire és más körülményekre.
A borúti karta többek között kimondja, hogy május 1. és október 1. között rendszeres nyitvatartást kell biztosítani, amelynek rendjét ki kell függeszteni a borház bejáratánál. Meg kell határozni a maximális fogadókapacitást, 50-100 méteres körzetben parkolási lehetőséget kell biztosítani.
A fogadóhely közelében a meghatározott létszámnak megfelelő mellékhelyiséget és kézmosót kell biztosítani. A helyszínen vagy a közelben telefonhasználatot kell biztosítani. Meg kell határozni és a vendég rendelkezésére kell bocsátani a vendégfogadás jellemzőit – szolgáltatások, tarifák, nyelvhasználat.
Be kell kapcsolódni a borút információs rendszerébe. A vendéglátónak felkészültnek kell lennie a helyi látnivalókról, más turisztikai szolgáltatokról, gasztronómiai lehetőségekről, a vidék borkultúrájáról szóló információkból.
A borúti vállalkozók csak minősített borokat forgalmazhatnak. A kínált borok 80 százalékának helyi borvidéki terméknek kell lennie. A kiállított és kínált borokról írásos tájékoztatóval és árlistával kell rendelkezni. Saját termelésű borral nem rendelkező vendéglátók csak palackos bort kínálhatnak. Folyó bort csak saját termésből lehet adni.
A borúti karta még azt is rögzíti, hogy a borokat ideális hőmérsékleten és tökéletes tisztaságú talpas üvegpoharakban kell kínálni.
Mivel nem is olyan könnyű boriváshoz való megfelelő poharat venni, most azon gondolkodnak, hogy közösen legyártatnak egy nagyobb sorozatot.
– Mi elkezdtünk valamit. Hogy mi lesz belőle, az elsősorban azokon a vállalkozókon múlik, akik a saját bőrüket viszik a vásárra. Az eredmény csak később derül ki – búcsúzott tőlünk Becker Leonóra
Győrffy Árpád
A szerző írásai Az Útikalauzban
Győrffy Árpád: 300 kilométer bringával a Duna mellett – 1998
Győrffy Árpád: Barlang a sóhegy gyomrában – Parajd – 1997
Győrffy Árpád: Beregi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Biciklivel Veszprém megyében és a Balatonnál
Győrffy Árpád: Borúton a Villány körül – 1997
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – általános bemutatás – 2005
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Ferences kolostorok – 2004
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Pénz, vásárlás, ételek – 2004
Győrffy Árpád: Champagne, Párizs – Franciaország – 2001
Győrffy Árpád: Elzászban a Mikulás hozza a turistát – 1997
Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000
Győrffy Árpád: Helsinki, a tengerre épült főváros – Finnország – 2006
Győrffy Árpád: Horvátország- Montenegro-Bosznia – 2002
Győrffy Árpád: Két keréken a Fertő körül – 1996
Győrffy Árpád: Konstanz-Colmar-Amszterdam-Berlin – 2000
Győrffy Árpád: Linköping, Nyköping, Stockholm – Svédországi anziksz – 1993
Győrffy Árpád: Losonci kirándulás 2004
Győrffy Árpád: Madárlesen a Tisza-tónál – Tiszafüred, Poroszló, Örvény, Abádszalók – 2008
Győrffy Árpád: Magyar szőlőből készült a champagne – 2001
Győrffy Árpád: Magyarok Mariazellben – 1996
Győrffy Árpád: Medjugorje – a csodák városa – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Minket kidobtak – magyarsvábok közt Németországban – 1994
Győrffy Árpád: Mostar, Blagaj, Pocitelj, Radimlja, Hutovo Blato – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon – avagy rövid flört Skandináviával – 2001
Győrffy Árpád: Nantes, Angers – Nyugat-Loire – Franciaország – 2006
Győrffy Árpád: Nizza – karnevál – 2005
Győrffy Árpád: Pécs, a családias nagyváros – 2006
Győrffy Árpád: Prága – Sör mellet magyarul – Csehország – 1999
Győrffy Árpád: Rovaniemi – Kutyaszánnal a Mikulásnál – Finnország – 2006
Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Szarajevón át a Hvar-szigetre (Bosznia, Horvátország) – 2006
Győrffy Árpád: Szatmári kalandozások – 2004
Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Tegeződve a természettel – Nockberge Nemzeti Park 1998
Győrffy Árpád: Tenger dzsesszel és roston sült báránnyal- 1999
Győrffy Árpád: Terepjáróval igen, lóval, biciklivel nem! – 2001
Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998
Győrffy Árpád: Tíz nap a székelyeknél – 1997
Győrffy Árpád: Útlevéllel a kijelölt túraösvényeken – 2001
Győrffy Árpád: Web alapú levelezés idegenből -2004
A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu