Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004
Az elmúlt évtizedben csak az ott termelt, készített vörösborok tisztelete jelentett valamilyen kapcsolatot Tolna megye fővárosával, így október végén gyakorlatilag idegenként érkeztem egy rövid kirándulásra.
– Milyen város Szekszárd? – faggattam régi és új ismerőseimet.
– Unalmas – mondták többen is.
– Nincs igazi szórakozási lehetőség, hiányoznak a jó programok, a pezsgés. Pest messze van, Pécsre sem lehet mindig elmenni – ecsetelte a kisvárosi élet árnyoldalait egyikük.
Mások sem biztattak több jóval.
– Talán a gemenci kisvasút érdekes lenne egy idegennek, de az ilyenkor már biztosan nem közlekedik – mondta egy másik szekszárdi, aki éppen amiatt háborgott, mert a városon átvezető négy sávos út két szélső sávjáról kitiltották a forgalmat.
– Igaz, így legalább több a parkolóhely – ismerte el a döntés előnyös oldalát, de azért teljesen nem adta meg magát.
Ilyen fogadj istennel érkeztem a 36 ezer lelkes városba. Talán én is hasonló véleménnyel zártam volna a rövid kirándulást, ha a 19. században épült belvárosi házaknak már a séta elején nem ad barátságos megvilágítást a gyönyörű őszi napsütés.
Az ismerkedést a szűken vett belváros szélén, a Wosinszky Mór Megyei Múzeumnál kezdtem. A választás oka egyszerű, itt találtam ingyenes parkolóhelyet. A száz éves, masszív falakkal határolt neoreneszánsz épületben a máshol is megszokott régészeti kiállítás, várostörténeti gyűjtemény és hasonló anyagok láthatók. Pontosabban csak részben, mert az épületet éppen felújítják.
Ha a kiállításokat most ki is hagytam, azért egy kicsit merüljünk el a város múltjában. A közel ezer éves település sorsát meghatározta, hogy I. Béla 1061-ben bencés apátságot létesített a ma róla elnevezett tér helyén. A két évvel később elhunyt király testét is itt helyezték örök nyugalomra. A hadak felvonulási útján fekvő Szekszárd fejlődését az elmúlt századokban hol a tatár, hol a török seregek, hol a labancok megjelenése, néha meg a belső viszály akasztotta meg. A 18. század közepén úgy tűnt, ezentúl minden rendben lesz. A városba, környékére német telepeseket költöztettek, megerősödött a kézműves réteg, Szegszárd – ahogy még akkor is írták – címert kapott, és Tolna megye székhelyévé lépett elő. Ekkor azonban egy szomorú katasztrófa, az 1794-es tűzvész vetette vissza évtizedekre a fejlődésben. De megvolt ennek is a jó oldala – mondhatnánk, ha nem gondolnánk az emberek szenvedésére -, hisz az újjáépített város a tűzvész után nyerte el a mai nagyon szép képét.
A mába visszatérve a múzeumtól egy gyönyörű, fákkal szegélyezett sétányon indultam a belváros közepe, a Garay tér felé. Jobboldalon először a száz éve épített zsinagóga mellett halad el a sétány. A Kerényi József tervei alapján szépen felújított épületben ma kiállításokat, hangversenyeket rendeznek.
Nem sokkal utána, egy érdekesen középre lejtő pázsitú park oldalában áll Varga Imre egykor sokakat vitára ingerlő Prométheusz-szoborcsoportja. A mai számítógépes grafikákon edződött látásunk igazán már nem is érti, miért szúrta egyesek szemét egykor a saválló lemezekből hegesztett, lángot tartó csupa izom, ideg férfialak, az emberi erőfeszítés tökéletes kifejezője.
Továbbhaladva államalapító I. István szobra, majd a Prométheuszhoz hasonlóan formabontó, de teljesen más hangulatú szoborhoz érünk. A város állítólagos szülötte, Háry Jánost ugratja pufók lovát. A bajszát pedrő óbester tökéletes ellentéte a hősi pózba merevedő lovasszobroknak, inkább már karikatúra, ahogy az egy ilyen történethez illik.
Ha Háry csak képzeletben, a kitalálója, Garay János biztosan itt született. Az író mély pátosszal mintázott szobra is itt áll a közelben már száz év óta, a róla elnevezett tér közepén, az ország egyetlen német nemzetiségi színháza és a Liszt Ferenc koncertjeinek emlékét őrző sarki lábasház között.
Városháza | Vármegyeháza |
Katolikus-templom | a Liszt téri szobor |
Borkút | Lankadó |
A Béla térről nyílik az az utca, ahol a város talán legismertebb egykori lakója, Babits Mihály született. Az emlékmúzeumként működő egyemeletes ház udvarán a költő szobra fogad bennünket. A kőfotelben ülő bronzalakot ugyanaz a Farkas Pál mintázta, aki a Háry-szobrot a Liszt Ferenc téren. A házban található kiállításokból nem csak a költőt, hanem egyik távoli rokonát, a két házzal arrébb született Dienes Valériát is megismerhetjük. De valószínűleg enélkül is sokan emlékeznek még a 80-as évek végéről arra a kedves, szép öregasszonyra, aki nem csak matematikában, táncban, zenében, hanem az emberi gondolatok megfogalmazásában is kiváló volt. A múzeum munkatársai azzal búcsúztattak, hogy legközelebbi kirándulásomon az ugyancsak szekszárdi születésű Mészöly Miklósról szóló kiállítást is megmutatják.
Talán a fentiekből is kitűnik, a szekszárdiak gondosan ápolják kulturális örökségüket. Az irodalom, a művészetek, a népművészet mellett a város kézműves hagyományaival is megismerkedhetünk több ma is dolgozó mester segítségével. Egyik műhelybe én is ellátogattam. A Béla térről nyíló Munkácsy utcában található a Petrits-család mézeskalács-, cukorkakészítő és gyertyaöntő múzeuma, s persze cukrászdája. Az 1825-ben alapított, ma is működő üzemben apáról fiúra száll a mesterség. Az ötödik generációhoz tartózó Petrits József elsősorban a tésztakészítésben jeleskedik, a díszítést inkább a fiára bízza, aki az itthoni iskolához élelmiszeripari mérnöki diplomát is szerzett. Büszkén mesélték, hogy továbbra sem szakad meg a Petrits-mézeskalácsosok sora, hisz már a hetedik generációhoz tartozó fiúunoka is megszületett.
Tolna megye fővárosában járva mindenképpen ismerkedjünk meg a környék boraival is. A két igazán helyi specialitás, a kadarka és a helyi recept alapján összeállított cuvée, a szekszárdi bikavér mellett más magyar és világfajtákat is megkóstolhatunk több vendéglőben, sőt a belvárosban is feltalálható pincékben. Ha csak később kell kocsiba ülnünk, bizonyára eljutunk arra a pontra, ahol már igaznak tűnik az itt lakók által fabrikált szlogen: Szekszárd a borok városa.
S ha még mindig maradt időnk, akkor ismerkedjünk meg a Duna és a város közé ékelődő különleges ártéri erdőt, Gemencet.
A szocialista tábor vezetőinek egykor kedvelt vadászhelyét tavasztól őszig kisvasúttal is végigutazhatjuk. Akik nem szeretik a száguldást, azok gyalogosan bejárhatják a néhány kilométeres tanösvényt.
A néhány órás kirándulás során rám nagyon jó benyomást tett a tolnai megyeszékhely. Lehet, hogy ott élni néha kicsit unalmasnak tűnik. De egy kellemes kirándulásra mindenképpen érdemes ellátogatni a dombok, az érdekes szobrok, a szép épületek, parkok és a jó borok városába, Szekszárdra.
Győrffy Árpád
A szerző írásai Az Útikalauzban
Győrffy Árpád: 300 kilométer bringával a Duna mellett – 1998
Győrffy Árpád: Barlang a sóhegy gyomrában – Parajd – 1997
Győrffy Árpád: Beregi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Biciklivel Veszprém megyében és a Balatonnál
Győrffy Árpád: Borúton a Villány körül – 1997
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – általános bemutatás – 2005
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Ferences kolostorok – 2004
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Pénz, vásárlás, ételek – 2004
Győrffy Árpád: Champagne, Párizs – Franciaország – 2001
Győrffy Árpád: Elzászban a Mikulás hozza a turistát – 1997
Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000
Győrffy Árpád: Helsinki, a tengerre épült főváros – Finnország – 2006
Győrffy Árpád: Horvátország- Montenegro-Bosznia – 2002
Győrffy Árpád: Két keréken a Fertő körül – 1996
Győrffy Árpád: Konstanz-Colmar-Amszterdam-Berlin – 2000
Győrffy Árpád: Linköping, Nyköping, Stockholm – Svédországi anziksz – 1993
Győrffy Árpád: Losonci kirándulás 2004
Győrffy Árpád: Madárlesen a Tisza-tónál – Tiszafüred, Poroszló, Örvény, Abádszalók – 2008
Győrffy Árpád: Magyar szőlőből készült a champagne – 2001
Győrffy Árpád: Magyarok Mariazellben – 1996
Győrffy Árpád: Medjugorje – a csodák városa – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Minket kidobtak – magyarsvábok közt Németországban – 1994
Győrffy Árpád: Mostar, Blagaj, Pocitelj, Radimlja, Hutovo Blato – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon – avagy rövid flört Skandináviával – 2001
Győrffy Árpád: Nantes, Angers – Nyugat-Loire – Franciaország – 2006
Győrffy Árpád: Nizza – karnevál – 2005
Győrffy Árpád: Pécs, a családias nagyváros – 2006
Győrffy Árpád: Pozsony, Brno, Telc, Ceske Budejovice, Karlovy Vary, Tabor, Prága – Csehország, Szlovákia – 1999
Győrffy Árpád: Prága – Sör mellet magyarul – Csehország – 1999
Győrffy Árpád: Rovaniemi – Kutyaszánnal a Mikulásnál – Finnország – 2006
Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Szarajevón át a Hvar-szigetre (Bosznia, Horvátország) – 2006
Győrffy Árpád: Szatmári kalandozások – 2004
Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Tegeződve a természettel – Nockberge Nemzeti Park 1998
Győrffy Árpád: Tenger dzsesszel és roston sült báránnyal- 1999
Győrffy Árpád: Terepjáróval igen, lóval, biciklivel nem! – 2001
Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998
Győrffy Árpád: Tíz nap a székelyeknél – 1997
Győrffy Árpád: Útlevéllel a kijelölt túraösvényeken – 2001
Győrffy Árpád: Web alapú levelezés idegenből -2004
A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu