Bakonyváriné Illés Katalin: Görögország – Platamónas – 2005

Bakonyváriné Illés Katalin: Utazás Zeuszhoz – Görögország – Platamónas – 2005. szeptember

Nyolcnapos kirándulás Platamónasba, kitérővel a Meteorákhoz, Nei-Poriba, Thessalonikibe – sok árral, információval, fotóval

Idén szeptemberben egy utazási iroda 8 napos buszos last-minute útjával eljutottunk Zeusz országába, az Olympos lábánál található Platamónasba. Nagyon kíváncsi voltam már Görögországra, az útikalauzon a második legnépszerűbb úticélra. Amikor eldöntöttük, hogy elmegyünk, rögtön újraolvastam az utirány.hu görögországi élménybeszámolóit. Szerencsémre Pártai Zoltánék éppen erről a halászfaluról írtak.
Egy dolog tartott vissza a görögországi nyaralástól – a távolság. Annyit írtatok róla, hogy gondolkodóba estem szeptember elején a jövő évi nyaralás uticéljára vonatkozóan. Kapóra jött ez a nagyon olcsó utazás. Nem is mondom meg milyen nevetséges összegért jutottunk le szeptember 19-től 28-ig az Égei tenger partjára.
19-én délelőtt indultunk – zuhogó esőben – az 1200 km-es útra. Tompán léptük át a határt, Ákos útvonalán Belgrád-Skopje-Katerini útvonalon. Sajnos busszal 22 óra volt az út, igen fárasztó, de rövidíthető, mert az út időtartamát Bulgária felé illetve nyári csúcsforgalomra számolták. A macedon vízumkényszer szüneteltetése rövidíti az utat.
Az útról sok újat már nem lehet mondani. Ákos pontos leírását követve gond nélkül le lehet jutni Görögországba. (Nem szeretek úgy utazni, hogy nem tudom, merre járunk, még ha busszal megyek, akkor is megnézem az útvonalat.) Nem tudok aludni buszon így “végig élveztem” ébren az utat. A határokról csak annyit: lehet hogy kocsival gond nélkül átjárhatók a határok, sajnos busszal már kevésbé. Csúszópénz nélkül igen nehezen megy. Emlegettem Ákost magamban a macedon-görög határon, bizony hajnali 3-kor másfél órát álltunk, mert az előttünk álló busz nem volt hajlandó sápot fizetni, ezért 10 busz állt és várt a jó szerencséjére. Nem értem mire jó, hogy a macedonok “bescannelik” az útleveleket ki- és belépéskor, a szerbek anélkül pecsételnek, hogy ránéznének az útlevél tulajdonosára. Ennyit a balkánról…

1. nap: 20-án reggel 8 órakor (görög idő szerint) értünk Platamónasba. Rögtön fürdőruhát húztam, törölközővel és videokamerával felfegyverkezve elindultam meghódítani az Égei-tengert. Jaj azt elfelejtettem, hogy szeptember 20-án reggel 24 fokos nyárba érkeztünk. Szállásunk öt percre volt a tengerparttól, a sétány mellett lehetett strandolni. A tenger más, mint az Adria, de rögtön beleszerettem. Sokkal sósabb, melegebb volt, mint nyáron az Adria, más a színe, és nyílt tengert látok. A homokos parton lepakoltam és irány a víz! Isteni volt, nagyokat úsztam, a finom melengető napon megszáradtam, újra úsztam. 10 óra körül elnyomott a buzgóság és elaludtam a napon.

Déli egy órakor ébredtem fel, és láss csodát, nem égtem le. Olyan barna lettem, mint a csokoládé, pedig nem vagyok híve a nagy napozásnak.
A szállás elfoglalása után elindultunk újra strandolni, mert az internetes időjárás jelentés szerint nem sokáig élvezhettük a nyári meleget. Zeusz már gyűjtögette a felhőket…
Este a tengerparton sétálva felfedeztük az éttermi árakat, a boltokat. Az éttermekben magyar árszínvonalon lehet vacsorázni, a gyorséttermek is megfizethetők. 2 Euro egy igazán finom gyrosért, azt hiszem tényleg nem sok. A boltokat nem találtam drágának. Ez annak a függvényében érdekes, hogy a görög átlagfizetés háromszorosa a magyarénak. Este megjött a rossz idő óriási zuhé, teljesen eláztunk a séta végére.

2. nap: Kirándulás Skiathos szigetére, 150 km busz, 3 és fél óra hajó. A hajón görög vendégszeretettel fogadott minket Kosztasz kapitány. Egy igazi őrült, aki vendégei szórakoztatásának él. Természetesen magyar idegenvezető – Anett jött velünk – végig a buszon, a hajón mesélt Görögországról, a görög népről, a mindenhol jelenlévő görög mitológiáról. Délben kikötöttünk Skiathos városában. Gyönyörű zöld szigeten találtuk magunkat, 4000 lakosú sikátoros, kék spalettás, görög városban. Nem tudom, mi van itt nyáron, de most is igen sok turista volt a szigeten. Anett felkísért minket a halászok szentjének épített templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező kisebb szigetekre. 2 órát kaptunk, hogy megismerkedjünk a várossal és megebédeljünk. Ez a sziget már egy kicsit drágább, mint a szárazföld, de megfizethető.

Itt jutott eszembe, amit a szeptemberi görög utakról hallottam, kiszáradt növényzet, sárga fű. Hát ez a sziget tiszta zöld (Platamónas környéke is ilyen), gyönyörű növényzettel. Görögországban élő Anett idegenvezetőnk szerint Korfu után a második legszebb sziget. A megbeszélt időpontban a hajó tovább indult a skiathosi strandra, ahol sajnos csak fél óra jutott a strandolásra. A víz itt még melegebb volt, mint Platamónasban, ha lehet még fokozni, akkor itt még tisztább is. A rövid strandolás után elbúcsúztunk Skiathos szigetétől, és elindultunk a majdnem 4 órás hajóútra hazafelé. Kosztasz kapitány nem lőtte el az összes puskaporát idefelé, fantasztikus bulit tartott visszafelé is. Este 10-kor értünk vissza szállásunkra, ahol útitársaink, akik otthon maradtak, újságolták, hogy egész nap esett az eső, fújt a szél. Szerencsénk volt.

3. nap: Platamónas vára, strandolás. Reggel, gyönyörű napsütésre ébredtünk, mégis úgy döntöttünk délelőtt felmászunk a várba. Kellemes séta és egy rendes emelkedő megmászása után 2 euro befizetésével bejutottunk a várba. Sok látnivaló nem volt, a kilátáson kívül. Az viszont gyönyörű! Zöld hegyek, kék tenger, kék ég, homokos tengerpart.

Délután természetesen óriásit fürödtünk. Este séta a parton, jó vacsora 5 euróért. Pártai Zoliék képei jutottak eszembe a kocsiban hagyott kulcsokról, és az általa is lefényképezett piros furgonról. Zoli! Még mindig használják, de már hátul nincs rajta egyáltalán lámpa, tiszta rozsda az egész.

4. nap: Meteorák. Hajnalban ébresztettek minket, fél 7-kor. Újra buszra szálltunk, újabb 150 km. Rövid buszozás után megálltunk Tempi völgyében (remélem jól írtam), ahol természetesen mi is megmosakodtunk Aphrodité forrásában, (nem lettünk szebbek és fiatalabbak azóta sem). Anett az úton végig a görög-keleti vallásról mesélt.

Felvetődött bennem egy kérdés, amelyre Anett adta meg a választ. Nem láttam temetőket a települések környékén. Van, de kisebbek, ezért nem feltűnő. A család a halálozás 7. évfordulóján a halott csontjait kiveszi a sírból, megtisztítja, bekeni finom olajjal, fadobozba helyezi, amit a temető melletti raktárban tárolnak. Ez a kolostorokban 3 évre zsugorodott, ott még fadobozok sincsenek, Polcokon tárolják a csontokat. Így felszabadul a sír.
Továbbindultunk a Meteorákhoz, ahol egy ikonfestő műhelyben álltunk meg. Itt is, mint mindenhol, magyar idegenvezető elmesélte az ikonfestészet folyamatát, aztán jött a bolt. Mindenféle akciók, csak vásárolj magyar! Az igazán szép ikonok sajnos nem fértek bele a költségvetésünkbe, ezért csak egy kisebb korsót vettünk 20 % árengedménnyel! De kapható Szent István ikon 50% árengedménnyel, kis ikon 30%, nagy ikon 40% árengedménnyel. Pozitívum – mint minden boltban – megkínáltak üdítővel, ásványvízzel, ouzoval, édességgel, az eladók kedvesek, segítőkészek.

Bevásárlás után irány a kolostorok! Fantasztikus látvány fogadott minket… Hatalmas sziklák, óriási mélységek. A kanyargós úton a buszvezetőnk a be nem látható kanyarok előtt dudált, mert csak a két sáv használatával tudott kanyarodni. A szembejövők megálltak! Mi lehet itt nyáron! Most sem voltunk kevesen. A Nagy Meteorát – Metamorphossis kolostort néztük meg először, ahol csak görög származású idegenvezető kísérhetett minket. A belépő 2 euro mind a 6 látogatható kolostorban. A nők csak térd alá érő szoknyában, vállat takaró ruhában, a férfiak hosszú nadrágban léphetnek be a kolostorba. Aki nem így öltözött, annak szoknyát illetve vállkendőt kellett húzni. Én is kaptam egy szoknyát, mert nők nadrágban sem mehetnek be. Számomra igen különleges volt a kolostor hangulata, még annak

fényében is, hogy csak 3 állandó lakója van, akiknek a turisták kiszolgálása a feladatuk. Délután 3 órakor bezár a kolostor, ezek után végzik el a szerzetesek vallási feladataikat. Sajnos a XV. században épített és eredeti ikonokkal díszített templomban, illetve a kiállításon nem lehetett fotózni. Idegenvezetőnk elmondta, hogy igen szigorú szabály, ha egy turista nem tartja be, elveszik tőle a fényképezőgépét, videokameráját. Egy lengyel turistával meg is történt, – igen nagy kiabálás közepette! A szerzetesek szerint fotózással elvesszük a szentjeik lelkét. A helyben vásárolt magyar nyelvű könyvben azért lehet ám egy-két képet találni.
A Nagy Meteora után a női kolostort néztük meg, ahova ugyancsak lógó nyelvvel másztunk fel. A Barbara kolostornak is van még lakója. Aranyos, kicsi, lakájosabb, mint a nagy kolostor. A kilátás innen is gyönyörű. A Meteorák lábánál fekvő Kalampaka városában ebédeltünk 5-7 euroért.

Hazaérve Platamónasban óriásit fürödtünk a tengerben, este pedig tengeri herkentyűs komplett vacsorát kaptunk – 9 euróért – egy tengerparti tavernában. Megkóstoltatták velünk az ouzót, a Metaxát, a tzatzikit, a souvlakit, a mousakát, a görög kolbászt, a tenger gyümölcseit görög módra, illetve az általunk görög salátának nevezett salátát. Vacsora után körülnéztünk az agorán, ahol, sikerült egy “naív” festő tengerről készült festményét megvennem. (Jelenleg nappalink falát díszíti a Horvátországban vásárolt képekkel együtt.) Újra meggyőződtem mennyire kedvesek a görög emberek, Mindenhol megkínáltak, beszélgettek velünk, örültek nekünk akkor is, ha nem tudtak üzletet kötni. (Nagy görög nyelvtudásom a köszönésre illetve a köszönömre épült.)

5. nap: Zeusz már megint idekergette a felhőket, strandolás nuku. Meleg volt, de nem sütött a nap. Felpakoltunk (fürdéshez is) és a parton átsétáltunk a szomszéd városba Nei-Poriba. Nővéreméknek megígértem, készítek egy-két videofelvételt Nei-Poriról, mert 15 éve első családi tengerparti nyaralásuk itt volt. A tengerpart homokos, nem volt egyszerű több kilométert gyalogolni, de megérte. Kövekkel és kagylókkal megrakodva – a fürdést mégsem kihagyva – 6 óra múlva értünk vissza szállásunkra. Este újabb séta a parton, gyros vacsora. (nagyon finom!)

6. nap: A többiek éjjel 1 órakor indultak Athénba, mi lemondtunk róla (elég volt a buszozásból! Majd jövőre!) Hajnalban felkeltünk és lementünk a kikötőbe. A halászhajók akkor kötöttek ki. Mosolyogva mutogatták a számunkra ismeretlen tengeri állatokat. A hálójukba akadt, számukra értéktelen – de számunkra értékes – zsákmányt pedig nekünk adták. Kaptunk tőlük, hatalmas élő tengeri csillagot, nagy kagylót és csigát, ami nehezen felismerhető volt a rájuk tapadt kisebb állatok miatt. Az érdekesebb zsákmányt, a szép rákokat, halakat a kezünkbe adták, elmagyarázták, melyik részük az ehető, megnézhettük milyenek. Számomra nagyon érdekes volt. A halászoktól kapott “zsákmánnyal” felmentünk a szállásra és tanácsot kértünk házigazdánktól hogyan szárítsuk ki. Rögtön segített, megvolt a délelőtti program. Szerencsénkre ezen a napon Zeusz megszánt minket, gyönyörűen sütött a nap. Estig a tengerparton voltunk. Vacsora után ajándékvásárlás – szokásos hűtőmágnes és képeslap. Még az 1 euróért vásárolt hűtőmágnest is szépen becsomagolták, görög mintás tasakba tették, és úgy megköszönték, mintha több száz eurós ajándékot vettem volna. Az athéni kirándulásról este 8-ra hazaértek útitársaink. Sejtésem beigazolódott, nagyon fárasztó volt az út, végig rohanták a várost, nem volt idő nagyon semmire.

7. nap: Reggel szépen sütött a nap – ez a nap Zeuszé, meglátogattuk az “öreget”. Igaz csak a fürdőszobájáig jutottunk. Előtte felmentünk öreg Platamonba, az alacsony Olympos oldalán épült régi kis faluba. Egy család él ott télen-nyáron a többi ház nyaralóként, kávézóként működik. A görög állam a lepusztult falu helyreállítását úgy támogatja, hogy a felújítási költségek 40 %-át visszatéríti, ha magánházként, 60 %-át, ha tavernaként keltik életre eredeti állapotában a házakat. Gyönyörű ez a kis falu! A kilátás fantasztikus, az erdő gyönyörű zöld, tele van szelídgesztenye fákkal. A minden fának van tulajdonosa, ők szedik le a termést, de a turista is nyugodtan szedhet a magyarországi gesztenyénél kétszer nagyobb termésből. A faluban igazi 7 fogásos görög reggelit kaptunk, a helyi pálinkával, cipuróval is megkínáltak. Nagyon finom volt. Sajnos nagyon rövid időt töltöttünk itt, így nem tudtam a zegzugos utcákat végigjárni.

A rövid séta után újra buszra szálltunk, Litochoro városáig utaztunk. Az olympos-i nemzetiparkban egy kis gyalogtúra végén megnéztük Zeusz “fürdőkádját”. Hát mit mondjak! Ritkán fürödhet Zeusz! Egy szurdokban itt-ott csordogáló patakot találtunk, a végén pedig nem volt semmilyen vízesés. A Krka után elég nagy csalódás volt. A víz egyébként a lábunk alatt csordogált a vízvezetékben. Görögországban minden csepp vizet felhasználnak, még az autópálya mellé ültetett fákat is csepegtető öntözéssel locsolják. (Talán nálunk is ezt kellene!).

A “fürdőkád” után 900 méter magasra, egy kilátóhelyre mentünk, ahol sejtettük (a párás levegő nem engedte, hogy többet lássunk a tájból) milyen szép kilátás nyílik a tengerre.
Utolsó napunk volt a tengerparton, hazaérkezésünk után azonnal indultunk fürdeni. Este hétig kellemes melegben, a még mindig nagyon meleg tengerben egy utolsót lubickoltunk. Estét csomagolással töltöttük, ami nem volt egyszerű a halászoktól szerzett zsákmányok szagmentessé tétele miatt.

8. nap: Tűző napsütés, 10 órakor bepakoltunk a buszba. Thessaloniki következett. 12 óra előtt érkeztünk a Fehér toronyhoz, ahol az utazás szervezője röviden elmesélte a város történetét, gazdaságát, elmondta mit érdemes megnézni és szabadjára engedett minket. Négy órát kaptunk a város felfedezésére. Igazi nagyváros, 1 millió feletti lakossal. A piacot megkerestük, ahol finom görög péksüteményt ebédeltünk, megcsodáltuk a görög halászat és mezőgazdaság termékeit. De jó lenne, ha a pécsi piac is ilyen jól nézne ki! Meglepődve tapasztaltam, hogy a hús olcsóbb, mint nálunk (a csirke jóval!). A zöldség és gyümölcs árak is hasonlítanak magyar árakhoz. A látványért érdemes megnézni! Vettünk az útra 1 kg mézédes magnélküli szőlőt, 70 centért. Még egy kis ajándék ouzó, Feta sajt.

A piac után sétáltunk a belvárosban, megnéztük a XX. század elején dúló tűzvészből megmenekült néhány templomot, sajna nem tudom melyik hadvezér tiszteletére épített diadalív maradványait, Nagy Sándor lovas szobrát. Annyira nem nyerte meg a tetszésemet ez a nyüzsgő nagyváros, ez a pár óra elég volt. Fél négykor megérkezett értünk a busz, még egy utolsó pillantás a tengerre, és irány haza.

A görög határon a vámmentes boltban elköltöttük utolsó fillérjeinket. (Jó tanács: nem olcsóbb, mint a görögországi boltok!) Viszlát Görögország!
Az út hosszú volt és sokkal fárasztóbb, mint idefelé, egyre hidegebb volt ahányszor megálltunk.

Másnap reggel köd, eső és hideg fogadott minket Magyarországon. Mintha el sem mentünk volna! A busz végállomásától ránk még várt 180 km hazáig. Lányom és barátja jött értünk. A kocsiban csak meséltünk, meséltünk. Nagyon szeretném, ha ők is láthatnák Görögországot. Titkos tervem, (most már nem biztos, hogy az) szeptemberben, repülőgéppel elmenni Rodoszra, vagy Korfura. Ennek ára, hogy jövőre nem megyünk az Adriára. Ki tudja, mit hoz a jövő! Egy biztos, szeptemberben az idő ugyanolyan jó, nincs tömeg, és az árak is jóval alacsonyabbak. Remélem, jövőre ismét írhatok a görög (vagy a horvát) nyaralásomról Nektek.

Sokan kérdezték tőlem Horvátország vagy Görögország?
Döntetlen az eredmény. Az Adria szebb, közelebb van, de a görög vendégszeretet ellensúlyozza a “negatívumokat”. Férjem szerint még mindig az Adria az igazi!

Bakonyváriné Illés Katalin

A szerző további írásai:

Bakonyváriné Illés Katalin: Bosznián át Horvátországba – 2005

Bakonyváriné Illés Katalin: Dalmácia – Bosznián át – 2004

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu