Nyári Pál: Luxusutazás Montenegróba? – 2008

Nyári Pál: Luxusutazás Montenegróba? – autóval Szerbián, Bosznia-Hercegovinán keresztül – 2008

Egy tíznapos kirándulás története rengeteg tapasztalattal, információval, véleménnyel és ráadásként az egész rövid összegzésével. A beszámolót szép képek illusztrálják

A címben feltett kérdésre a végén adnék választ, először az útleírás.

1. nap – Budapest – Vranik (400 km)

Augusztus 19-én délután 4 óra körül indultunk Budapestről. A határig jelentősen, utána mérsékelten túllépve a megengedett sebességet 7 óra körül értünk Belgrádba. Szerbiában, és az út során máshol is több a rendőr, mint nálunk, azonban sebességméréssel az egész út alatt egyszer találkoztunk, akkor is szemben.
Az autópálya lassan elfogyott alattunk, kietlen elővárosokon keresztül haladtunk (később kiderült, hogy ez már a belváros). Koldusok és ablakpucolók hada lepte el a közlekedési lámpák környékét, úgyhogy próbáltunk nem megállni. Gondoltuk, ha már itt vagyunk, nézzük meg a sétálóutcát, a várat. Sajnos a gondolatot tettek követték, és a centar táblákat követve bejutottunk a centrumba, de parkolóhelyet háromnegyed óra keresgélés után sem találtunk, úgyhogy feladtuk. Miután már ránk sötétedett sikerült eltévedni, de valami csoda folytán találtunk egy Cacak irányjelző táblát és sikerült kijutni a városból. Kilenc után értünk Vranikba, a Konak Knezevina hotelbe, amit még itthonról foglaltam.
A szálloda korrekt, sajnos túl közel van az úthoz, ezért kicsit hangos, ennek ellenére egész jól aludtunk.

2. nap – Vranik – Uvac kanyon – Kolasin (390 km)

Másnap reggel étlapról választottunk reggelit (benne van a szobaárban). Meglepő módon 57 euro helyett csak ötvenet kértek (ez később is előfordult).
Kilenckor indultunk tovább, és Nova városnál kitérőt téve az Uvac-folyó kanyonját és Prijepoljénél a Mileseva-monostort akartuk megnézni. Az út elég unalmas, és lassú. Cacak után illetve Uzicénél van egy kis izgalom, de ez sem tart tovább 10 – 15 percnél.
Nova Varosnál letértünk a főútról, és egyre silányabb utakon haladtunk. Két térképünk is volt, hol az egyik, hol a másik volt igaz, azután egyik sem.
Egy kanyargós szakaszon utolértünk egy hússzal cammogó rendszám nélküli lepukkadt Fiat Puntót, amit értelemszerűen az első adandó alkalommal kikerültünk. Azonnal megtalálta a gázpedált és dudálva, villogva jött mögöttünk. Bátran félreálltunk. Két rendőr szállt ki, és nehezményezték, hogy átléptük a záróvonalat. Miután megbánó magatartást tanúsítottunk, talán elszégyellték magukat, és az iratok ellenőrzése után továbbengedtek.
Az Uvac-kanyonja megért volna egy parkolót és egy táblát, de mivel ilyesmit hosszas keresgélés után sem találtunk, és találomra nem mertem az autót az út mellett hagyni, ezért visszaindultunk.
Mivel időben nagyon elúsztunk, úgy határoztunk, hogy nem állunk meg sehol. Nagyon lassan, 50 – 60km/óra átlagsebességgel lehet csak haladni. A határnál az egy sávos úton a teherautók kikerülése nem egyszerű, de nem szabad beállni a sorba. A szerb határőr hosszan nézegette merre jártunk a világban majd továbbengedett. Meglepő módon a 12 határátlépésből csomagtartót egyszer kellett kinyitnom, hazafelé a magyar határon.
Mivel már nagyon éhesek voltunk, a hátár utáni első helyen megálltunk. Később kiderült, hogy a senki földjén vagyunk. A vendéglőben a pecsenyét ajánlották, úgyhogy azt kértünk. Valamilyen kisebb állat (kecske vagy bárány ) ehetetlen alkatrészeiből hoztak ízelítőt, de a kenyérrel és salátával jóllaktunk. A legérdekesebb hogy mindössze 11 eurót fizettünk, sörrel, üdítővel.

A Montenegrói határ előtt 10 euróért árulják a kötelező környezetvédelmi matricát.
Montenegró felé közeledve a táj tényleg kezd lenyűgöző lenni, és Podgoricáig az is marad. 1000 – 2000 m-es hegyek között járunk, valami mégsem stimmel. Csak másnap jöttem rá hogy mi az. Nincsenek fenyők. Csak lombos fák vannak, amik bár szépek, de egészen más karaktere van az itteni hegyeknek.
Öt óra után értünk Kolasinba a Bianca resort és Spa hotelbe. Itt kezdődött el a nyaralás.
A hotel, amit az elmúlt években luxus színvonalon felújítottak, az ötvenes években épült, a falakon lévő fotókról még Rákosi elvtárs is mosolyog, a többi gazfickóról már nem is beszélve.

A szálloda a fa, kő, levegő, víz elemekre épül, és nagyon különleges. Tehetséges belsőépítészek a világ ezen a táján is születnek. Este még úsztunk a 33 méteres medencében, majd pezsegtünk a jakuzziban.
Kolasin egy 1000 m magasságban lévő hegyi üdülőhely, magas hegyekkel körülvéve, valamiért mégsem olyan, mint az Alpok vagy a Magas-Tátra.
Este még egy sörre bementünk a központba. A sör iható, a város lehangoló volt.
Stary Smokovecnél van sokkal rosszabb is.

3. nap – Kolasin – Budva (140 km)

A reggeli négy csillagos szállodához méltóan bőséges, svédasztalos volt. Egy éjszaka 140 euróba került (a foglalás 146-ról szólt) ami a hotelhez reális, a helyhez kevésbé.
A reggeli úszás után tíz óra körül indultunk az út egyik legszebb része felé. A Moraca-kanyonja valóban gyönyörű, egy Montenegrói utazás alkalmával kihagyhatatlan.

Cetinje irányából megközelítve a tengert, az út 700 méter magasan lép ki a hegyek közül, a panoráma leírhatatlanul szép. A tenger mélykék, a hegyek valóban feketének tűnnek, a városok, mint kis makettek sorakoznak.

Kettő körül gördültünk be a közvetlenül a Budva óvárosa mellett található Avala resort és Villas hotel parkolójába. Ezt a hotelt is az elmúlt években újították fel, szintén luxus szállodaként. A fekete hegyek országának első szállodája – ahogy a fotókon is látszik – fekete.

A fekete szín belül is folytatódik, a fekete falakon lámpák sokasága világít. Mi a domboldalban elhelyezkedő villákban kaptunk “szobát”, ahol a felső szinten nappali, wc, erkély (gyönyörű kilátással Budvára), alul hálószoba, nagyméretű fürdőszoba káddal, zuhanyozóval volt található. Mindkét helységben nagyméretű LCD tv, bár az adás minősége kívánnivalót hagyott maga után. A szobában is a fekete szín dominál. Természetesen fürdőköpeny, papucs stb. ahogy illik.
A szállodának a villáknál nyitott medencéje, illetve a szálloda alatt fedett uszodája, wellness részlege, jakuzzija és egy a tenger fölé kinyúló úszómedencéje van. A kinti medencékből páratlan kilátás nyílik Budva óvárosára.

A mínusz kettes szintről közvetlen a városi strandra lehet jutni, a főbejárattól 50 -100m az óváros illetve a parti sétány. Éreztük, hogy jó helyen vagyunk.
Bementünk Budvába. Ez a hely méltán tartozhat azon helyek közé, amit egy életben legalább egyszer látni kell. Ettünk egy pizzát. Salátával, sörökkel 28 eurót fizettünk. Kisebb izgalmat okozott, hogy a szálloda feletti domboldal kigyulladt, de repülőgépről, helikopterről a tengerből vételezve vizet, eloltották.

A nap további részét pihenéssel töltöttük.

4. nap – Budva – Ulcinj – Skadari-tó

A reggelt úszással kezdtük. A reggeli természetesen svédasztal, méltó a csillagokhoz. A szokásosokon kívül különböző rafinált saláták, lazac, különleges sütemények közül lehetett választani, és nem gyűszűket adtak pohár helyett. Ha valaki kéri a séf előtte süti, amit kér. Naponta változtak az ételek.
Első, és mint később kiderült utolsó kirándulásunkra indultunk. Dél felé mentünk. Egy fotószünet erejéig megálltunk Sveti Stefannál. A valóságban kevésbé izgalmas, mint a fotókon, jelenleg zárva van.

Bar újvárosa nem érdekes, a hegyek alatt fekvő óváros romjai érdekesek, de túl mély nyomot nem hagynak az emberben. Azt gondoltuk, és az útikönyvek is azt írják, hogy Ulcinj az nagyon más, merthogy főleg albánok lakják. Én azon kívül, hogy itt volt legnagyobb a tömeg, és a modernizáció nyomokban sem volt felfedezhető, sok mindent nem vettem észre.

Azért készítettem egy fotót, és egyre keskenyebb utakon mentünk még mindig délnek. Az Albán határ előtt értünk a hegygerincre, ahol megláttuk a Skadari-tavat.
Innen az út a hegy tó felöli oldalán különböző magasságokban halad. Egy két szép kilátóponton kívül sok látnivaló nincs, viszont az út időben nagyon hosszú. Talán a szelídgesztenye erdők páfrányokkal szépek voltak.
Az élményhez képest nagyon hosszú és fárasztó volt az út, úgy éreztük, hogy nem ezért jöttünk ide.
Ekkor döntöttük el, hogy mivel Budvánál jobbat úgysem találunk, ezért a következő két napban nem ülünk autóba. (Utólag kiderült igazunk volt.)
Visszafelé a fizetős alagúton jöttünk, és lementünk Sveti Stefánba. Mivel hoztunk magunkkal fürdőruhát gondoltuk itt eszünk és strandolunk. A lefelé vezető szerpentinen végig autók parkoltak, a lenti parkolóba 12 euróért engedtek be.
A strandon egy vendéglőt találtunk méregdrágán, és a napágyakért külön fizetni kellett volna.
A fentről homokosnak tűnő tengerpart inkább kavicsos volt. Most volt elég a kirándulásból, vesszen a 12 euro, visszamentünk a szállodába.
A parti sétányon a számtalan vendéglő közül azt választottuk, ahol előttünk sütötték a csevap féléket, és 20 euróból jóllaktunk.

5-6. nap – Budva

Ezt a két napot Budva óvárosának felfedezésével, a parti sétányon való korzózással, fürdéssel, napozással töltöttük. Minél jobban megismertük a várost, annál jobban beleszerettünk. (Lélekben még mindig ott vagyunk.) A falakból, tetőkből, tornyokból áradó harmónia felér egy agymosással. Gyanakodva néztem körül, hogy vajon csak én bámulom ilyen megszállottan a várost, de láttam nem vagyok egyedül.

Budva tökéletesen kitölti az ember napját: fürdőzés a tengerben a hotel különböző medencéiben napozással egybekötve, az óváros felfedezése, a parti sétány számtalan üzletének, vendéglátóhelyének meglátogatása. És a lényeg, Budva látképének bámulása hosszú ideig.
A városi strandon 9 euro két nyugágy + napernyő, 2 euro egy korsó sör, a pincér a napágyaknál is kiszolgál. A strand kavicsos, fürdőcipő szükséges.(máshol is)
Titkos tipp este szintén a városi strand, ami a nappali nyüzsgés után fáklyás, gyertyás hangulatos vendéglátóhellyé alakul, kellemes zenével a parti sétány őrjöngésével szemben.

7. nap – Budva – Kotori-öböl – Cavtat – Orebic 220 km

Első állomásunk Tivat. Azt olvastam róla, hogy néhány éven belül ez lesz az Adria Monte Carlója. Nem lenne szabad ilyet leírni egy olyan helyről, ahol felszámolt hadikikötő, hajógyár és az ott dolgozók szánalmas blokkházai állnak. Lehangoló hely.
A Kotori-öblöt körbeautózni viszont nagy élmény, különösen a Kotor utáni szakasz. Kotor óvárosa lenyűgöző, még a parkolási hercehurcát is érdemes végigcsinálni érte. Érdemes felkapaszkodni autóval a Lovcen oldalába, olyan mintha repülőgépről szemlélnénk a tájat.

A következő kis csoda Perast városka, meg kell nézni.
Herceg Novinál csak fotószünetre volt időnk, az óváros felülről biztatóan néz ki, azért Budvának nyomába sem jön.

A Horvát határnál jött a meglepetés, hosszú sor, másfél óra várakozás. A legbosszantóbb, hogy mai napig nem tudjuk miért, egy kacsintással továbbengedtek.
Változott a táj: a fenyők közül ciprusok sokasága tört a magasba. Nagyon szép. Öt óra körül értünk Cavtatba, kellemes hely gyönyörű környezetben, szívesen eltöltenék itt hosszabb időt is. Elhaladtunk Dubrovnik mellett, a sötétkék tengerben szigetek sora tűnt fel. Megállapítottuk, hogy ez a rész nem csak az Adria, de a világ legszebb partjai közé tartozik.
Nyolc körül értünk Orebicbe.

8. nap – Orebic – Korcula hajóval

Magunk közt szólva Orebic nem egy nagy durranás, főleg az előzőekhez képest, viszont a tenger kristálytiszta és szemben van Korcula.
A Grand Hotel Orebicben laktunk. Na itt éreztem a tengerre néző szoba ellenére túlzásnak a 132 eurós szobaárat. A reggeli méltatlan az árhoz, az animációs programok láttán én szégyelltem magam. A légkondi csak akkor működik, ha az ember bent van a szobában, miközben odatűz a nap.
Korculára 12 Kunáért mentünk át személyhajóval, ami egyből az óvárosi kikötőbe visz.
Korcula megér egy kirándulást, de hiába a zseniális várostervezés, ez a hely mégsem válik a ma divatos szabadtéri bevásárló és szórakoztató centrummá, ami talán nem is baj.

9. nap – Orebic – Mostar – Sarajevó 300 km

Mivel reggel még egy utolsót úsztunk a tengerben, kicsit későn indultunk.
A Trpanj-ból induló komp felé vettük az irányt, de olyan sokan voltak, hogy nem fértünk volna fel, ezért körbementünk és csak a határnál (Neum) vettük észre hogy a szállodában maradt az útlevél.
Több mint két órát vesztettünk, de ezt az útszakaszt már jól ismerjük. A határokon semmi fennakadás nem volt, a Neretva-völgyében vezető utat nagyon élveztük. Négy óra körül értünk Mostarba. A parkolásnál lecsaptak ránk a gyerek koldusok, és sajnos jól felbosszantottak. Nem tudom, mi lenne a helyes viselkedés velük szemben.
A pici óváros a híddal nagyon hangulatos. Itt ettük a legjobb csevapcsicsát az egész út alatt, ráadásul borravalóval együtt 18 eurót fizettem.

Szarajevóig az út nagyon szép, de természetesen a sok szerpentin miatt nagyon fárasztó.
Bosznia és Hercegovinában még erősen érezni a háború hangulatát, az utak mentén mindenfelé aknamezőkre figyelmeztető halálfejes táblák. Meglepő módon ebben az országban volt a legkevesebb szemét.
Nyolc óra után értünk Szarajevóba, ami felhőszakadással fogadott minket. A külvárosi araszolgatás után hamar megtaláltuk a centrumot, és a Hotel Hayatot. Na ez az a hotel amit senkinek nem ajánlok, bár nem tudom milyen a többi.

10. nap – Szarajevó – Budapest (560 km)

Reggel az ablakunktól 5 méterre levő minaret Müezzinje ébresztett.
Szarajevó nagyon érdekes város. Valóban kelet és nyugat találkozása, de nem önszántából lett ilyen. Olyan érzésem volt, hogyha van szerencsétlenebb ország nálunk, akkor Bosznia és Hercegovina biztosan az.

Eddig is kacifántos volt az út, de Szarajevó után tényleg vagy jobbra, vagy balra és ezzel együtt föl vagy le vezet az út, egy idő után elég. Sajnos a hegyek után következett az út talán legrondább része.
Ipartelepek között lakóházak, por, mocsok szürkeség hosszú órákon át. Lassan eljutottunk Tuzlán keresztül Horvátországba, ahol Eszéken vesztünkre megálltunk. A főtér környéki parkolásnál vigyázni kell a parkolóhely hosszára is, mert a villamos az autók mögött 30-50 cm-re húz el. Mire visszaértünk az autóhoz sorban álltak mögöttünk a villamosok, 300 Kunánk bánta.
Mohácsnál léptük át a határt, a magyar vámos bezzeg kinyittatta a csomagtartót.
Végül este kilencre értünk haza.

Vélemény

Szerbia lehet, hogy szép ország, de a turisták elől ezt jól titkolják.
Belgrád vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, egyszerre taszít és vonz. A város maga olyan mintha még mindig háború lenne: fekete házak, lepusztult környékek, kosz, szürkeség mindenhol. Ehhez képest tele van élettel, az emberek este babakocsistól, gyerekestől korzóznak az utcákon, mindenfelé kávézók, éttermek kerthelyiségek: Élet!
Belgrád megismerését inkább egy 2-3 napos városlátogatás keretében ajánlom – belvárosi, parkolóval rendelkező szálláson – mint átutazóban.
Az ország belső része sok kalandvággyal, GPS-szel, terepjáróval felvértezett embereknek jó választás lehet. Ez vonatkozik Montenegró hegyvidéki tájaira is, bár ez a rész nekem kicsit civilizáltabbnak tűnt.

A Montenegrói tengerpart, ezen belül a Budvai riviéra illetve a Kotori öböl csodálatos.
Általános szabály, hogy ahogy Budapesten sem érdemes a belvárosból a 8-9. kerület lepukkadt részeire kirándulni, itt sem szabad a külvárosok kiábrándító, penészes falú lakótelepei felé menni, bár Budvában ilyen helyeken is találhatók a fejenként 8 – 10 eurós apartmanok.

Bosznia és Hercegovina többet érdemel, mint egy gyors átutazást. Sajnos az egy főre eső koldusok száma elképesztően magas, és sokkal agresszívabbak, mint nálunk.
Mostar, Szarajevó és a többi látnivaló kitart akár egy hétig is, sőt. Ezért én szarajevói szállással csillagtúraszerűen fedezném fel az országot.

Fentiekből talán már kiderült, hogy szerintem Montenegróba autópályán, vagy repülővel jobb menni, utóbbi ellen szól, hogy az autóbérlés elég drága 60 eurótól kezdődik.
Montenegró a mi tapasztalatunk szerint Görögország, Horvátország, és a 80-as évek Balatonjának érdekes keveréke. A frissen épült dolgok világszínvonalúak, a régiek kicsit avétosak.
Én mindenképpen Budvát ajánlom, ahonnan egynapos kirándulások keretében megnézhető a Moraca kanyon, a Skadari-tó (Virpazarnál tovább nem érdemes menni), Cetinje, illetve a Kotori-öböl. Természetesen sok minden más is, de mi úgy éreztük Budvához egyik sem ér fel. (Ehhez a hotel azért sokat hozzátett.)

Itt is nagyíthatod, mozgathatod, vagy önálló ablakban behívhatod

Az árak hasonlóak, mint nálunk, a jobb étterem, jobb helyen itt is többe kerül.
Az utazás költségeiről annyit, hogy szállásra összesen 1125 eurót (265 000.-Ft), benzinre 300 eurót (70 000.-Ft) egyéb másra szintén 300 eurót költöttünk.
2008 augusztusában ennyiért valamelyik közeli görög szigetre lehet eljutni, apartmanban ellátás nélkül. (csak a reptéri illetékek 70 000.- Ft/2fő)
Végül a válasz a címben feltett kérdésre: Igen, lehet Montenegróban luxus körülmények között üdülni, ehhez talán az egyszerűbb utazást célszerű választani.
Végszóként annyit: aki gondolt már arra, hogy Montenegróba megy, az ne gondolkodjon tovább, tervezze az utat, és menjen. Aki még nem gondolt rá, legközelebb vegye számításba.
Montenegró Európa egyik utolsó olyan országa, ahol az ember lépten, nyomon nem botlik a globalizáció tömegtermékeibe, ez az ország még őrzi az egyéniségét. Ki tudja meddig?!

Nyári Pál

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu