Birinyi János: Omis – Horvátország – 2008 július
Szaggatott félmondatokkal megírt beszámoló egy ad hoc jelleggel szervezett nyaraláson gyűjtött tapasztalatokról – néhány jó képpel
Üdvözlet minden utazásra készülőnek! Két évvel ezelőtti csodálatos nyaralásunkon felbuzdulva, úgy döntöttünk, hogy ismét nekivágunk, immár kiegészülve 4 főre egy 10 hónapos kisfiúval. Mindezt egy 19 éves autóval készültünk elkövetni.
Feleségem aggódását enyhíteni próbáltuk, különböző honlapok által felkínált szállásfoglalással. Hát mit mondjak. . . . . gyorsan rájöttünk, hogy dupla áron nem foglalunk előre. Majd jött az ötlet, a 2 ével ezelőtti névjegykártya! Email. . . kis idő múlva válasz, sajnálják tele vannak egész évre előre. Maradt a bummbeledurr ismét.
Közeledett az idő, elkezdtünk pénzváltással, EEK kártyával és utasbiztosítással foglalkozni. Kunát utolsó nap váltottam, próbáltunk a forint erősödésére hajtani, 34 ért sikerült sajnos.
Nagyon nem táraztunk be élelmiszerrel, mivel bizonytalan volt a határon bevihetőség, persze jó adag tejet sikerült becsempésznünk természetes “csomagolásban”.
Az útról röviden
Start Borsod Megye, Ózd, 19.00, tele tank, 10 napos matrica (így 500 forint spórolás a 2X4 napos helyett). M3-Budapest-M7. . nem ragoznám tovább, 22.50 kor végén voltunk az M7 nek, ismét jött egy kis élvezet a 7-es útból. Persze megint elnéztem valamit, nem mentünk be Kanizsára a körforgónál, hanem tovább a pályára, így nem volt több magyar kút.
23.30 kor kilépés az országból, határon semmi tolongás, semmi ellenőrzés, igaz előttünk egy német autót nagyon vizsgáltak csomagtartó ügyben. Mindez 400 km nél következett be – az óra szerint.
Átérvén első kút, 9,8 KN a benzin, óriási tömeg, inkább továbbmentünk, pályára fel, majd itt első kúton tankoltam. 444 km, 32 l, 315 KN (9,84 Kn/l), mindez pont 24.00, véletlenül műszakváltáskor.
Itt derült fény az autó hibájára is, kiszakadt a féltengelyen a gumiharang, és telecsapta mindenhol zsírral a felnit-kerékjáratot. Hát igen, pont most kellett történnie, sebaj, kibírja, tűz tovább.
Már érkeztünk is a kapuhoz. 36 KN ötvenessel fizetve, lazán visszaad, kapu nyílik lámpa zöld, gyerünk. . . adom át a pénzt a pénzügyminiszternek, kevés. . . lenyúltak. . . . valahogy csak 4 KN érkezett vissza. Mindegy, ez van. . . .
Tehát 00.30 kor Zágráb ingyenes elkerülő, majd 00.55 jegyhúzás Lucko-nál, innen simán végig a pályán Splitig.
01.30 elkanyarodtunk Bosiljevonál Split felé.
01.50 kor érkeztünk az első kritikus alagúthoz, semmi nem történt, lassítás 80-ra, aztán végig az alagúton. Megjegyzem Fehérvártól atomtámadás utáni csendben autóztunk, egy két autót előztünk, semmi forgalom, jól választottunk a hétfő éjszakai úttal.
03.00 jött a következő alagút, SV Rok. . . szintén semmi forgalom, kis fék, már gurultunk is be a csőbe.
04.45 Split, Dugopolje, 157 KN KORREKT visszaadással!
Innen kezdődött a tengerparti rész, Duce ig.
Hatalmas szél, vihar, monszun, villámok a tengeren, gondoltuk elkerüljük, hát nem, pont a közepébe, vizátfolyások, Vizi átkelés autóval, így érkeztünk meg Duce-ba 05.25 kor.
Mivel elég kihalt volt minden a korai időpont és az időjárás miatt, megálltunk a Turist Biro nál, gondoltuk, alszunk egyet 8-ig, mikor kinyit az iroda.
Én a “szárnyakat adó” italoktól nem tudtam, elmentem nézelődni egy szárazabb pillanatban, de ismét elkapott az eső, bekényszerültem egy buszmegállóba, annak is a padján kellett álljak, esernyővel védekezve a felcsapott víz ellen, amit a beinduló forgalom csinált az úton hömpölygő vízben.
Elállt, közben az éledező faluban megláttam a 2 évvel ezelőtti szállásadónkat, élőben is közölte, hogy “Full”. Még egy apartmanba benéztem, a háziak 2 napra tudtak volna fogadni. . . tovább álltam.
 |  |
Reggel 8, iroda kinyitott, feleségem próbált kommunikálni, 5 percet kértek, jött is valaki.
Elvezetett visszafelé minket, egy panelos lakótelepre, már útközben tudtuk ez nem kell nekünk. . . . Úgy is volt, közöltük a környékre mutatva, hogy nem kérjük, nem probléma, mondta a tulaj, és elváltunk. Vissza az irodához, ismét 5 percet kért, jött valaki.
Itt már Omis felé vettük az irányt, bíztató, Omis előtt 300 méterrel bekanyarodunk az útról, még jobb, nem a hegyre visznek fel. . . Feleségem felment, 2 franciaágy, konyha, tus, klíma, tv, szoba méretű terasz. . . . 50 Eu/nap KLÍMÁVAL!!!!
Kivettük.
Teljesen felszerelve, törölközők, 10 tekercses WC papír, mosogatószer, szivacs, rongyok, minden originál. . . ágyak tiszták, ideális volt minden, talán a mikró hiányzott a bébiételek miatt.
 |  |
Aztán próbáltunk barátkozni a borús idővel, 3 napig melegítős séták a parton, Omisban. . . .
Aztán kitört a nyár. . . a strand gyönyörű, homok, aprókavics. Tenger tiszta. Feltűnően sok magyar, gyerekes családokkal teli a part.
A rossz időben kerestem egy autós boltot, kettő is van, Autodijelova feliratot kell keresni, ha valaki hasonló helyzetbe kerül
. Elkapálóztuk, hogy mit szeretnék, a hazai ártól 500 forinttal drágábban megkaptam, az apartmannál pedig szétborítottam az autót, kis kellemes szőlőlugas alatt.
Házibácsi azonnal törölköző, kézmosó a kerti csaphoz, kis hazai főzettel is próbált egyből megkínálni, sajnos anti vagyok, remélem nem bántottam meg.
Tehát autó rendben, nyugodtan készülünk a visszaútra, láttam olyan autókat mentőre tenni, hogy ki sem gondolná az ember, hogy az elromlik.
Gyorsan el is telt ez a pár nap, nem is bántuk, elég kemény volt a hőfok már, kicsit nem akartuk kínozni, 50+ os naptejünk volt neki, úgyhogy csak a hőség zavarta. A hideg víz nem hatotta meg, rájöttünk, hogy valószínű békaember lesz. . . . .
Árak, mint 2 éve, inkább csak gyorséttermeztünk, és önellátó a CBA ból, Omisból.
Aztán eljött a visszaút, háziak megengedték, hogy a 10 órai kiköltözés után, maradjon a kocsi, de tusra már nem volt lehetőség, így elindultunk előző éjszaka hazafelé, nem körülményeskedett a feleségem, a parttól indulni a kicsivel. 
Így strand és tisztálkodás után, 19.15 kor start haza. 19.55 kor felléptünk a pályára, itt sort kerítettünk a tankolásra is, 42 l sikerült beletölteni az előző tank után, mindezt a lefelé jövő autópályán és egy kevés helyi szaladgálásra 626 km után.
Elkezdtük falni a kilométereket, kezdett nehezülni a lábam. . . . 130. . .140. . ..150. . . végül 160 környékét jöttünk végig, kellemes forgalomban.
21.15 kor SV Rok, kicsit erősödött a forgalom, kifogtam valami Lengyel özönvíz előtti mikrobuszt, alagútban 50 végig. . . idegölő!
22.15 következő nagy cső. Ezt már simán vettük.
22.40 Bosiljevo, innen erősödő forgalom, a belsőben ismét lehetett tolni, 150-160 végig. Nem akadályoztak, mint 2 éve, valami misztikus sávban, hagytak sietni.
23.10 Lucko, szintén korrekt visszaadással, kezdtük kerülni Zágrábot. 
23.35 kor jegyhúzás az utolsó szakaszra, itt úgy döntöttünk, hogy ha már idefelé felborult a Kuna háztartásunk, tankoljunk szintén kint, minél kevesebb maradjon meg visszaváltásra. 400 kilométerrre 33 l ment vissza, kicsit érződött a hegyre föl autózás brutális szembeszélben.
00.30 pálya vége, és ismét át. . . . . . tak. Teleszórta a markom lipával, itt mát csak 1KN 20 maradt nála, ez kicsiben csinálta.
0.40 kor határ, hozzánk se szóltak, szinte kellemetlen volt, mintha azt néznék, ki milyen bizonytalanul megy át, megálljon-ne álljon?!
Szintén gyér forgalomban végig az M7, 02.45 kor beértünk Pestre, 03.00 kor M3, viszonylag simán átjöttünk (hozzám képest, és szintén a sportfutómű, ultraperes gumis 40-50 el zötyögés).
04.50 kor érkezés 1910 km a hátunk mögött hagyva, és egy ismét jól sikerült ad-hoc nyaralást. Most már tudjuk, hogy ismét nekivágunk, ha tehetjük, már jövőre, mivel most egy évet kihagytunk a “babavárás” miatt.
Mindenkinek hasonló szépet és jót a nyaralásra!
Birinyi János
A szerző írásai Az Útikalauzban
Birinyi János: Duce – Horvátország – 2006
Birinyi János: Omis – Horvátország – 2008
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu