Győrffy Gyula – A világ legszebb szigetei I. – Seychelle-szigetek – 2022

Az alábbi írás nem hagyományos útibeszámoló, inkább egy tengeri palackpostával küldött itiner, amiben egy tapasztalt szkipper foglalja össze tapasztalatait, tanácsait kezdő váltótársának, hogy mire készüljön Seychelle-szigeteken. Ettől persze még jó olvasmány nekünk is – legfeljebb a kikötési tanácsokat nem kell annyira komolyan vennünk. A nagyon érdekes írást látványos fotók illusztrálják.

Hatalmas gránitsziklák fénylenek az Indiai-óceán hullámaiban, óriáspálmák furcsa, zavarba ejtő alakú diókkal, türkiz szigeteket koszorúzó bujazöld takamaka árnyékolja a fehérhomokos partokat. A Seychelle-szigetek számomra a természet élő katedrálisa. Az ideális természeti környezetet kiegészíti a kiegyensúlyozott időjárás – mely kiváló feltételeket biztosít a vitorlázásnak –, a stabil politikai helyzet és a 84.000-es helyi kreol népesség könnyed, barátságos életstílusa.

Az írásomban bemutatott kéthetes „csodakört” 2009 óta ötször jártam be, legutóbb 2022 januárjában. Közben vitorláztam barátaimmal a világ hasonlóan szép „álomszigetein”, ezek az útjaim is feledhetetlenek voltak. De nyugodtan állíthatom, hogy a Seychellek szépségével, érintetlenségével, esőerdeivel, a szigetek lenyűgöző sziklavilágával, fehérhomokos partjaival, egzotikus növény- és állatvilágával, korall-paradicsomával nem könnyű versenyezniük. 2019-ben szintén zenész-vitorlázó fiam is elkísért, most pedig önállóan indul barátaival ugyanide. Úgy gondoltam, hogy helyismeretén kívül nem árt, ha néhány friss navigációs és „túlélési” tapasztalatom is megosztom vele. Tehát ha írásom kissé személyesre sikerült, kérlek, nézzétek el nekem!

 

Természetesen – ahogy a Kornatoknál -, itt is igaz a mese, hogy a Jóisten a hetedik napon dobálta be a kezében maradt csillogó gyémántokat az óceánba, így keletkezett a szigetvilág. Ezt némileg cáfolják a tudósok, akik ugyanezt vulkáni eredetükkel magyarázzák.

Időjárás-szélviszonyok. Szinte ideálisnak mondhatók. Februárban bőven tart még az esős évszak 20-40 km-es uralkodó ÉNy-i passzáttal, amely zuhogó eső környezetében simán átfordulhat 40-60 km-es ÉK-K-ire akár biztosnak tűnő éjszaki horgonyzó helyünkön is! A hőmérséklet 28-30 fok, az óceán hőmérséklete 28 fok. Árapály 1-1,5 m.

Felfedezés. Vasco de Gama második történelmi útján hajózott 1502-ben India felé, amikor az Indiai-óceánon elsodródott, és Madagaszkártól ÉK-re megpillantotta a szigeteket. Hét nővérnek keresztelte el őket.

Ezek a szétszórt korallhomok és gránit szigetek óriás teknőcök és egzotikus madarak otthona, változatlanok maradtak az elmúlt öt évszázadban. Szigetek, amelyek megőrizték nevét a nagy vitorlás hajóknak – Cerf, Digue és Curieuse –, amelyek felkutatták és betelepítették ezeket a partokat.

Történelem. 1742-ben Mahé de la Bourdonnais, Mauríciusz kormányzója küldött egy hajót Lazare Picault kapitánnyal a szigetek hozzávetőleges pozícióinak meghatározására, aki a szigeteket XV. Lajos pénzügyminiszteréről, Moreau Seychelles-ről nevezte el. Az első hét francia telepes 123 rabszolgával érkezett St. Anna-szigetre 1770-ben, majd az ő leszármazottaik vették birtokba Mahét, a fő szigetet. Időközben a Karib-szigetekről „áttelepült” kalózok is búvóhelynek és támaszpontnak használták a szigeteket a délre húzódó fűszerútvonalak ellenőrzésére. 1814-ben, Napóleon leverése után a Versailles-i Egyezménnyel csatolták Mauríciusz fennhatósága alá, és a Brit Birodalom gyarmata lett.

A seychelle-iek távol éltek a külvilágtól, közönyösek voltak a politika iránt, de 1964-ben egy fiatal ügyvéd, France Albert René megalapította a Seychelle-i Egyesült Néppártot, és tizenkét évvel később, 1976. június 29-én a szigetvilág elnyerte függetlenségét. A Seychelle-szigetek önálló köztársaság lett a Brit Nemzetközösségen belül.

Gazdaság. A seychellois alapvetően tengeri nép, nagyra értékelik, amit a természettől kaptak. A szigetek és a tenger értük van, fontos bázisa a turista iparnak, ugyanakkor a világ legnagyobb tonhaltermelő országa. Minden sziget minden falujában tisztaság, nincs csikk, eldobott szemét.

Akkor induljunk!
Bocs, nem árt, ha a repülő is leszáll… Megérkezés. Kérdés: Meddig maradsz? Megmutatod a repjegyed? Kérdés: Hol fogsz lakni? Válasz: Éden Marina.
Pénzváltással nem érdemes taktikázni, nincs nagy különbség. Pénzváltó eldugva a repülőtér nyitott előterében, az egyetlen WC előtt (a férfi WC-t valószínű, pár éve renoválják). 1 Seychelli Rúpia (SR) kb. 18 – 20 Ft lesz. Pénzváltó automaták a kikötőben, Victóriában, Praslin központjában, La Digue-on. Kártyával szinte minden boltban lehet fizetni.
Internet, mobil: Az előtérben két kis pavilonban árulják a helyi társaság SIM kártyáját, 20 euró 3 GB, 30 euró 5 GB. Csak független mobilba! Kapsz hozzá egy helyi mobilszámot is, én a végén taxi rendelésre használtam. Minden nap küldtem haza képeket, snitteket, mégis elég volt a 20 eurós.
Taxi. Ha már hárman vagytok egy kocsira, vagy 6-an, 7-en egy kisbuszra, elvisznek 100 SR/főért. Ragaszkodni kell hozzá! A sofőr szerint a marina 6, szerintem 3 km.

Éden Marina. Egy nagy mesterséges sziget több mólóval, körben egyforma luxusvillákkal, mindegyik saját kikötővel. A szigetre egy rövid híd vezet be, s mindjárt kezdődik az Éden Pláza. SPAR reggel 8-tól este 8-ig, butikok, kávézók, irodák.
A SPÁR-ról. Az egyetlen hely, ahol nem vernek át! Minden van, de az árakat finnyákolni fogjátok. Ami viszont praktikus: azonnal balra tartva a pékáru és sütemények (hatalmas tiramisu 30-ért!), tovább balra takeaway kaják csirkétől vegáig. Te mondod meg, mennyi köretet, feltétet rakjon, így nem lesz drágább, mint az utcai. Van még egy kisebb SPÁR La Digue-on.

Kaja. Mahéról Praslinba (Prelin) menet annyi tonhalatok lesz, hogy szinte nem tudtok mit kezdeni vele, ha a kb. 15 cm-es fémtestű, színes szalagos csalin elég nagy a horog (kb. 5 cm-es!), és erős a zsinór! Minden kis marketben lehet kapni.
Praslinban a központban, La Digue-on (La Dig) mindenhol árulják a takeaway kajákat. Bőséges helyi specialitások! Csirke, disznó, marha, hal, tenger gyümölcsei, a köret saláta, rizs vagy krumpli, savanyúsággal. Victóriában a benzinkútnál, “ahol a helyiek esznek”, 50 SR, máshol 60-70. Kérésre megengedik, hogy elfogyaszd az asztaluknál. A 80-as átverés és kevés.
A kis boltok drágábbak mint a SPÁR, mert az indiaiak uralják. Már három tételnél becsapnak! A literes víz 14 SR-ért a SPÁRBAN a legolcsóbb. A sör is. Fél literes, dobozos 50-65 SR. Egy kivétel azért van: Anse Royale központjában 160 SR körül kapsz 0,33-as Takamaka rumot, ott a legolcsóbb. A kikötőtől déli irányban busszal 9 km, kis „városközponttal”, egyetemmel. Busz mindenhova 12 SR.
Kávézók, éttermek. Kávé, üdítő 50 SR, korsó sör 100 SR. Cigaretta, éttermek horror. Számomra.

Az első napi vitorlázós program egy szerencsés korai hajóátvétel után akár már kora délután elkezdődhet. Mahé, a fő sziget mindössze 28 km hosszú és 8 km széles. Ha már itt vagyunk, miért ne kerülnénk meg? Amikor elhagyjuk a jól kibójázott kikötő bejáratát, a második piros bója után célszerűen forduljunk jobbra, s hátszél, háromnegyed szélben induljunk a sziget déli sarka felé, amely mindössze húsz kilométerre van tőlünk. Nagyon kell figyelni! Jobb oldalt széles korallmező szegélyezi a partot, balra pedig a repülőtér déli végének vonalában van egy hatalmas hullámtörés, a Turtle reef (Teknőc-zátony). 500 m-ről még a vízből alig kiálló sziklák is jól láthatóak. Délnyugatra feltűnik Anse Royale temploma. Royale-öböl, a már említett városka Mahé második legnagyobb települése.

A templom inkább csak tájékozódási pont, a központ tőle 500 m-re északra található. A korallgyűrűhöz közelítve látjuk, hogy körülbelül 30-40 m szélességben nincs hullámtörés. Ott lesz a kikötőöböl bejárata, amelyet mindössze egy baloldali, éjjel piros fényű bója jelez. Az öböl mindössze 100 m átmérőjű, 3-12 m-es vízzel, homos fenékkel. 3-4 hajónál több nem fér be biztonságosan, éjszakára is tökéletes. A korallok folytatódnak a part felé, de csónakkal óvatosan ki lehet menni a gyönyörű plázsra, a központba sem kell sokat gyalogolni. A település nevét állítólag az itt elsüllyedt angol királyi hadihajókról kapta. A parttól akár egy kilométerre is kiterjedő korallmező tréfálhatta meg őket. Éjjel aztán mi is hallgathatjuk a zátonyon megtörő nagy hullámok morajlását. Nincs is ennél szebb zene…

Reggel aztán folytathatjuk utunkat Mahé déli sarka, a Police-fok felé. Jobbról kezd keskenyedni a korallmező, idilli öblök előtt hajózunk el, de még Police-fok előtt nagyon figyelj tőled balra néhány száz méterre, a Capucinus-sziklákon megtörő hullámokra! Éjszaka – ahogy mondani szokták – itt sem kapna el a röhögés.
Amint átfordultál Mahé nyugati oldalára, szinte cirkálás nélkül haladhatsz észak-északnyugat felé. Jobbra jól látszik a Lazare Point, előtte az egy kilométer átmérőjű védett Lazare Bay. Nevét a már említett Lazare Picault kapitányról kapta, aki itt lépett először a szárazföldre. A pilotkönyv három horgonyzó helyet is jelöl. A legvédettebb a fok déli oldala, de itt egy rövid plázson kívül nincs semmi. Itt aludni pedig nem szeretnél. A középső részén sem célszerű megállni, mert a homokon túl egy szállodakomplexum van egy akkurátus biztonsági őrrel. Magánterület. Marad a délnyugati part. Érdemes egy fürdésre, ebédre megállni, mert Mahé egyik legszebb öble. Itt látjátok először, hogy milyen csodavilágra fizettetek be. Átsétálva a parti fák között, mindjárt a falu főutcáján találjátok magatokat. A szemben nyíló utca baloldalán egy barbeque sütöde, utána egy vegyesbolt.

Dél körül indulni kell tovább északra, mert most következik „a lakatlan sziget program”. A kis távolságok miatt még mindig marad Therese Island-re két óra. A látvány fokozódik. Csavaroghattok, sőt búvárkodhattok egy idilli lakatlan szigeten. A korallok miatt fürdőcipő nélkül ne induljatok el itthonról! Therese Island. A sziget keleti oldalán, a hosszú, széles korallzátonyon kívül kell megállni 3-7 m-es vízen. A zátonyon egy jól látható csatorna van a csónakoknak, partközelben egy bójával.

Tehát itt pár száz méterekről van szó. A közelben a plázs déli vége egy kis öböl, kiszögeléssel. Ha már csatangoltál eleget a homokon, fel kell sétálni ezekre a legömbölyített gránitsziklákra, majd át kell bújni egy természetes kőnyíláson, s a túloldalán fantasztikus sziklavilág található jó sznorkelező hellyel. A sekély víz miatt az uszony használhatatlan, a korallok miatt a gumicipő kötelező.

Délután 5-6 órára, tehát alkonyatra ráértek beballagni a 2 km-re levő, éjszakára is biztonságos Port Launay (lúni)-öbölbe. Jó éjszaki horgonyzóhely. A szél ugyan betalál, de a nagy hullámok nem. Másnap délelőtt bitumenes úton átsétáltok 2 km-t a falun és egy mangrove mocsárvilágon. Így juttok el egy gyönyörű, sekély öbölig. A parttól háromszáz méterre egy szigetecske, L’Islette. Apálykor be lehet(ne) sétálni, de itt szívatják a celebeket az akadálypályákon.

A parton nagyon olcsón vettünk 5 kg halat. Épp most sétáltatok el Port Glaud falu temploma előtt, mögötte vezet egy 500 m-es ösvény a Seychellek legnagyobb, látványos vízeséséhez. Belépő 50 SR. Édesvíz, kb. 23 fokos, ugrálni lehet sziklákról, a fürdés kötelező, mert még két napig nem tudtok vizet vételezni! A boltmániások útközben legalább három boltot is találnak, sőt délután sem fogtok unatkozni a gyönyörű parton. Ha egy nappal ezelőtt eső miatt nem jött volna össze Therese Island, akkor délután meg lehet újra próbálni.
Therese Island, Port Launay és mocsárvilága Tengeri Park. Tilos horgászni! Figyelnek!

Mahé – Praslin ÉNY; Anse Lazio kb. 70 km. „A tonhalak útja.” A Seychellek két nagy szigete között csak 30 m mély az óceán. Balról Silhoutte „sziluettje” látszik. A meredek falú, vad sziget horgonyzóhelyei nem biztonságosak, csak egyszer jártam ott. Hodul kalóz itt rejtette el kincseit, még most is keresik. Éjszaka nincs jelzőfény a szigeten! Jobbról egy vízalatti zátonysor kíséri az utunkat, melyekből csak egy-kettő látszik ki. No, és középtájt a kicsi Mamelles-sziget a Seychellek legrégebbi kőépületének oldalfalaival. Az öreg Hodul háza volt. Nagyon kell figyelni a mélység izobárokat, a horizonton pedig a hullámtörést. És hátul a horgot! Itt vonulnak a sárga úszójú tonhalak.

Délután értek a Lazio-öbölbe, a Seychellek HARMADIK legszebb strandjara. 30-40 km-es szélnél el fog maradni a strandolás, mert a nagy swell kivágja a csónakot a partra, a motor vizet kap, van a baj…
A plázs legalább 1 km-es, csónakkal talán a legkönnyebb az északi részét megközelíteni. Ugyanitt, a sarokban gömbölyű sziklák vannak, alul korallok. Mivel gyorsan mélyül a víz, nem veszélyes felettük úszkálni. Átlagos sznorkelezők itt látják a legtöbb színes halat a Seychelleken.

Alvás horgonyon. Itt ugyan a zavart hullámzás miatt nem lehet, de a sarok után húzódik a 10 m mély Praslin – Curieuse-csatorna. Ott szinte bárhol, mert az ÉNY-i swell ide már alig talál be. Állni fognak hajók a közeli St. José-öbölben és a keleti, széltől védettebb Laraie Bayben.

Az egész környék tengeri park, horgászni tilos! A készséget elveszik, a pénzbüntetést megúsztuk. Több ilyen nem lesz. Délután 5, fél 6 előtt nem érdemes érkezni, nehogy pénzt szedjenek.

Curieuse Island,az óriás teknősök szigete. Reggel 8 után kezdik szedni a 300 SR/fő belépőt az teknős farm meglátogatásához és egyáltalán a szigetre lépéshez. Általában kinn a parton figyelnek a srácok, de jöttek már motorossal is. A hajóért nem kell fizetni. Program: fényképezkedés az öblöt két oldalról lezáró lenyűgöző sziklákkal, majd a 15-20 éves teknősökkel, de láthatunk a ketrecekben, kifutókban néhány hónaposakat is. A világ legnagyobb szárazföldi teknősei csak a Seychelleken és Galapagoson élnek. Életkoruk meghaladhatja a 100 évet, súlyuk elérheti a 250 kg-ot. A Guinness Book rekordot a Bird-szigeten élő 1 m magas, 320 kg-os Esmeralda tartja. 200 évesnek mondják, őt tartják a világ legnagyobb és legöregebb teknősének. Sajnos Curieuseön idegenvezetést már évek óta nem adnak, de kérdéseinkre szívesen válaszolnak.

Ha Laraie Bayben horgonyzunk, egy jól jelzett és kiépített ösvényen célszerű kb. egy óra alatt átsétálnunk a San José-öbölbe, az 1969-ig működő lepraterepre. Útközben mangrove mocsár, kilátó az egzotikus Laraie Bayre, dús vegetáció, kúpcsigák, nagy pálmarákok, stb. A Doktor Háza Múzeum sajnos zárva, de fantasztikus a strandja. Mindkét öbölben van WC és zuhanyzási lehetőség.
Laraie Bay bár védett az ÉNY-itól, de éjszakára nem túl biztonságos. Mert mély! 10-12 m. Ha kisebb mélységet látsz, az gyanús! Ugyanis olyan közel lesznek a korallok, hogy egy éjjel átforduló szélben a 40-50 m sugarú körrel kisodródhatsz a korallokra, letörik a kormány. A San José-öböl (Doktor Háza) teljesen biztonságos, az 5-7 m-es vízen inkább rángasson kicsit a szél, mint megcsússzál a mély vízen. Itt ugyanúgy szedik a pénzt, ugyanúgy el lehet kezdeni a programot.

A teknős és túraprogramot, fürdést nem érdemes délután 3-nál tovább húzni. Indulni kell Praslinba, mert még a kiváló délutáni fényekben le kell fényképezni az útba eső világ legtöbbet fotózott szigetét, St. Pierre-t. Onnan még egy óra a St. Anne-öböl. Hatkor sötétedik, boltok zárnak.

Praslin – St. Anne-öböl. Nagy kerülő a sziget keleti sarkánál, majd a jól kibójázott bevezető csatornán megérkezel a Seychellek legvédettebb öblébe. Kötél előkészítve, kinézel egy szimpatikus bóját a Dream Yachtos hajók árnyékában. Egy hosszabb kötelet átfűztök a bója víz alatt lógó nagy kötélfülén, majd a szabad véget lekötitek szintén a testre. Ennyi! Még nem is végeztek, amikor érkezik Robi, az öreg bútordarab. Azt fogja mondani, hogy övé a bója. Lehet, de máig sem vagyok biztos benne. Ki kell vele egyezni 20 dollár vagy 20 euróban egy éjszakára.

Két éjszakát lesztek itt, szombat reggel 8-kor indulnotok kell La Digue-ra. Robi rá akar beszélni benneteket egy vacsorára. A megbeszélt időpontra odahozza melegen egy nagy hungarocell ládában. 10 euró/főre tudtuk lealkudni, volt mindenféle köret, sertéspörkölt-szerűség, csirke, hal, gyümölcssaláta. Finom volt, még másnap reggelire is maradt belőle! Persze, nem kötelező elfogadni… Pár éve kértünk egy currys repülőkutyát is, de az többünk szerint undorító volt.

Másnap Wallée de May, a tengeri kókuszok völgye, a világörökség része. Kötelező! Busz a kikötő elől, majd jön 10-20 perc múlva. A belépő 250 SR. Térképet kaptok, érdemes a három útvonal változatból minimum a középsőt választani.

A női fenékhez hasonló dupla kókuszdiók a világ legnagyobb növényi magjai, súlyuk elérheti a 130 kg-ot. A tengeri kókusz elnevezés onnan ered, hogy a tenger kisodorta az afrikai partokra az ismeretlen magokat, s azt hitték, a víz alatt teremnek. Afrodiziákumként is kereskedtek vele. A pálmák sehol a világon, csak a Seychelleken élnek meg, élőhelyüket befolyásolja a különleges klíma, talaj, tengerszint feletti magasság… Mindegyiket védjeggyel látják el, egy kisebbet már hazahozhatsz 200-300 ezer forintért. A kókuszerdőben él a világ egyik legritkább madara, a most már 800-900 fekete papagáj. Trillájuk állandóan hallható, ha figyelmesek vagyunk meg is láthatunk egyet-egyet.

Wallée de May főépületéből kijőve érdemes az úton lesétálni 5-600 m-t egy, az út melletti vízeséshez. Visszafelé busszal meg lehet állni a központban egy ebédre, majd visszasétálni a kikötőbe. Mindenre van idő! Elindulásotok óta itt tudtok először vizet vételezni. Vagy a Dream Yacht bázison, vagy oldalt, a kikötőmóló keleti végénél. Előtte érdeklődjétek meg! 20 eurónál nem lesz drágább.
Egy-két próbálkozó utas mindig megkérdezi: nem alhatnánk a Dream Yacht kikötőben? De igen! Most épp 230 euróért. Egyébként a csónakból úgyis a Dream úszó pontonjain szálltok ki, vigyetek magatokkal törülközőt, sampont. Ennyi. Vízvétel tehát a pálmaerdő előtt vagy után, vagy érkezéskor.
Boltmániások vásároljanak be délután, nem mintha másnap La Digue-on nem tudnának. Reggel 8-kor indulnod kell, a partra ne engedj ki senkit, ezen múlik, hogy jó helyetek legyen a relatíve kicsi, ingyenes kikötőben.

Egy órán belül La Passeban lesztek. Gumitömlő a parton, a kikötővezetőnek kell szólni, ha vizet szeretnénk tölteni. Már odakinn elő kell készíteni a négy leghosszabb kötelet kettesével összekötve, mert orrhorgony, farral a parti fákhoz kötés lesz. A köteleknek majd keresztezniük kell egymást. Ha nincs elég kötél, nem gáz, a bal hátsó bikáról kell az egyetlen dupla kötelet srégen kivinni a partra. Ugyanis a medencébe begördülő erőszakos hullámok a hajó jobb oldalát fogják támadni.

Ha nem sikerül a manőver, újra kezditek. Akár a horgonyzást is! Nem gáz, tanuljátok a szakmát és ez tiszteletre méltó. Senki nem fog benneteket kinevetni!
A kötelet feszesre húzzátok, aztán nyugodtan jöhet a másik kötél X-ben, Ti már jók vagytok. Amikor mindkét kötél meg van kötve, feszítve, még motor rásegítéssel is meg kell feszíteni a horgonyláncot.
Ma neked egy valaki adhat tanácsot. A búvárhajó hajó kreol vezetője. Ügyes gyerek.
Mire minden rendben lesz, több mint fél óra el fog telni. Kb. 10 óra lesz, meg kell alkudni két napos biciklikölcsönzésre “Ájvennel”. Alku után napi 200-ért adni fog, lehet válogatni, de akkor mindenki ott vegyen! Tud szerezni elektromost is 600-ért, alku után 500 SR.
Aztán már lehet is indulni Anse (Surce) Argentre, a világ legszebb strandjára. Útközben akár oda, akár vissza 2-3 takeaway-es van!
Tegnap Praslinon a tengeri kókuszok erdeje, ma már La Digue. A világ talán legszebb szigetén a világ legszebb strandja. La Passe kikötőjétől kb. 2 km. Végigsétálva a falun üzletek, butikok, kávézók, panziók között, végén még egy hajójavító műhelyt is látunk. 28 fokban, állandó monszunszél hűtéssel gyalogosan sem veszélyes.
Odaérünk a Union Estate bejáratához. Belépő karszalaggal 115 SR. A kerítésen belül jobbra mindjárt az első telepesek, az ültetvény tulajdonosainak temetője az 1800-as évektől. Érdemes a szürke, különféle alakú gránitsírok, keresztek között egy sétát tennünk. A gyereksírok fekvő, prizma alakú keresztek, de a felnőtteknek látni lefordított csónakokat is gránitból kifaragva. A leszármazottak még mindig La Digue-on élnek.
A kókusz és vanília ültetvény nagy területet foglal el, látunk itt két kopramalmot, kopraszárítókat. A koloniális stílusú ültetvényesház szépen fel van újitva, elvileg kormányzói nyaraló. Érdekessége, hogy itt forgatták a Viszlát Emanuelle film egyes részleteit, de nyaralt itt Tony Blair is a családjával.

Mindjárt az épület mögött magasodik a Giant Builder, amely egy több millió éves, sötétszürke monolit gránittömb. Alatta óriás teknősök unatkoznak vagy épp szaporodnak. Jellegzetes “nászénekük” már messziről hallható. Nagy túlélők… Húsuk a kalózok csemegéje volt, de ma ismét 200-300 ezerre teszik számukat a távoli Aldabra-atollon. Ha gyalog vagyunk, most érdemes lesétálni a partra, majd a plázson sétáljunk be az Ezüst-öbölbe. Kerékpárral kerülő, kövessük az Anse Argent táblát.

Anse d’Argent – Ezüstpart. Miért a világ legszebb strandja? Egyszerű. Mert még nem találtak nála szebbet. S nem is fognak. Ahogy közeledsz a természetes sziklakapu bejárathoz, már érzed, hogy valami különleges dologban lesz részed. Aztán elfogynak a jelzők. A csodás, a lenyűgöző, a döbbenetes, stb. itt mind-mind prózainak tűnnek. Talán a leírhatatlan… Azért megpróbálom, hátha egyszer ti is látni szeretnétek…

A “fehérhomokos” keskeny plázs a sekély, nyugodt vízben folytatódik tovább 100-150 méterig. Ott törnek meg az Indiai-óceán hullámai egy hosszú korallgáton. A természetes úszómedencében az árapály szabályozza a felmelegedett vizet a bokáig érőtől a nyakig érőig. A korallhomok miatt hófehér víz színe csak a tengerifű foltok miatt változik itt-ott kékeszöldesre. Amíg a parton bóklászol, harcolsz a bokáig érő homokkal, bujkálsz a sziklák közt hasadékról-hasadékra, felmászol rájuk testi épségedet kockáztatva egy-egy jó fotóért – dobjunk valamit az otthoniaknak is –, nem is tudod, milyen csoda vár rád, ha nem sétálsz be legalább ötven métert a bokáig, térdig érő gyógyfürdőbe. S amit most látsz, eláll a szavad. Innen bontakozik ki a hatalmas vöröslő és sötétszürke függőleges sziklák vagy egymásra dobált gránittömbök halmaza, melyek éles kontrasztot adnak az óceán színes vízével, a sziklák közül előbuggyanó pálmák, takamaka és míró bokrok haragoszöld színével.

Ha valaki tegnap nem bérelt kerékpárt, ma muszáj lesz. Megint bicikliztem egész nap, de most elektromossal. Kiváló idő volt, először elkísértem a lustábbakat az Ezüstpartra, aztán mentem a többiek után Grand Anséra az óceáni hullámokra. A műút a hegyre felérve átvezet szintén a világ legritkább madarainak, a fekete légykapók, a La Veuve-ök védett élőhelyén. A “fekete özvegyek” a fecskéhez hasonló kistestű madarak, de legyezőfarkuk 20 cm-nél is hosszabb és szélesebb. 2009-ben a számuk alig érte el a 80 párt. Ha szerencsénk van, megpillanthatjuk egy-egy példányát. Az út ezután már végig lejtő egy mély folyóvölgy oldalában.

Grand Anse – Nagy-öböl. A világ második legszebb strandja legalább 1 km hosszú nyílt homokplázs, erősebb szélben szörfözésre alkalmas hullámokkal. A part két oldalát hosszan benyúló, hatalmas szilatömbökből “összetákolt” félszigetek zárják. Szintén nem evilági látvány, így nem is csodálkoztam, hogy volt útitársam, akinek jobban tetszett Anse Argentnél. Szórakoztam a GoProval, de nem voltam megelégedve magammal. Mindenesetre elég izgalmas, amikor megforgat a hullám, majd egyszerűen kivág a partra. Grand Ansét fekvése miatt nem érdemes hajóval felkeresni – ahogy a keleti partot sem -, mert a nagy öbölbe akadálytalanul bejönnek az óceán hullámai, megakadályoznák partraszállásunkat.

A kikötőnktől balra egy új szálloda és a falu temetője után húzódik a sziget északi sarkáig egy közel két km hosszú plázs, tehát nem kell messze menni, ha csak fürdeni szeretnénk. Aztán a fok után megkezdődik a vadabb keleti part.
A leglátványosabb része mindjárt az elején a kis Patates-öböl, amely 50-60 m átmérőjével, dús vegetációjával, homokból kiálló szikláival, melyeken megtörnek a robajló hullámok, egyesíti mindazt a látványt és érzést, melyet az idilli trópusi partokról valaha is elképzelt az utazó.

Kis szállodák, éttermek előtt haladunk tovább, találkozunk forgalmi akadályt képező óriásteknőssel, miközben balról kísér minket a korallmezővel szegélyezett hófehér part rombusz alakú drótketrecekkel halászó helybeliekkel, víz fölé hajló pálmafákkal – ahogy a nagykönyvben megvan írva. Szemben kéklenek a Kis Nővér, Nagy Nővér és Felicité magánszigetek…

La Digue keleti oldalán 2-3 km után, a Caiman-öbölnél elfogy a bitumen. Vége az útnak, vége La Digue-nek. Innen már csak sziklák, szúrós cserjék és dzsungel.
Az útvonaltervet megnézve, talán furcsállod, hogy három napot terveztem La Digue-ra. Esőnap! Ha mindkét nap jó időtök volt, kivégeztétek. A hajó alja már úgyis kezd rozsdásodni, jól fog esni ismét egy nap vitorlázás La Digue körül, érintve Felicitét és a Nővér-szigeteket egy fürdésre, aztán megalhattok Curieuse mellett vagy Praslin St. Anne öblében.

Reggel pedig lehet nyugodtan hazaindulni, biztonságosan lenyomni azt a 70-80 km-t Mahé legnépszerűbb fürdőhelyéig, a hatalmas Beauvallon-öbölig. Semmi extra, csak a „szokásos”. Hosszú plázs a nyugati oldalán megbúvó gyönyörű falucskával. Ha luxusesküvőről álmodtok, épp itt az ideje, segítek kiválasztani a csak 7000 km-re lévő paradicsomi helyszínt. Esküvőre tökéletes, de ebben az évszakban éjszakai horgonyzásra alkalmatlan, mert a swell akadálytalanul jön be a sekély öbölbe. Hajócsavarunkat North Island-nél elvesztettük, de a kiváló ÉNY-iban pár óra alatt ideértünk, nem volt gond itt megoldani a pótlását. Csak a charter cég képviselői voltak megijedve. El sem tudták képzelni, hogy ennek a tenger nélküli országnak a lakói hogy fogják visszahozni Mahéra a hajót motor nélkül.

Nagyon praktikus éjszakai horgonyzóhelyet találtok a közeli St. Anne-sziget délkeketi végében, az Anse Cimetier-öbölben. Új sziget, új élmények. Szintén tengeri park, de késő délután, este nem kérnek pénzt. A szigetnek csak a partján élvezkedhettek, bemenni tilos. Akkor miért fizessünk?
Utolsó vitorlázós, fürdős nap tankolással. Ha reggel 8 után elmotoroztok max. 2 km-t a nagyon hosszú nyugati part középvonalába, ott dobtok horgonyt, nem fog háborgatni benneteket senki. Délig fürdés, csavargás a parton, a sekély vízű, homos fenéken lehet hajkurászni a rájákat.

A part északi harmadában messziről látható egy nem használt nagy étterem homlokzata. Érdekes stílusa miatt érdemes egy sétát tenni benne. Nem sokkal távolabb, egy bambusz-lián dzsungel után nagyobbacska épület alapját nőtte be a gaz. Az 1700-1800-as években a bálnavadászok itt főzték ki a bálnaolajat. Semmi extra, a víz sekély és köves – fürdőcipő!

Tehát már tegnap délután óta itt vagytok Mahé szájában, csodás környezetben. Mahé innen a legszebb. A magas hegyek harsogó zöldjének fílingjét még Victória kikötője, vagy a közeli mesterséges sziget szélkerekei sem tudják lerombolni. Tankolnotok kell. Szinte pontosan Victória nagy kikötője előtt álltok. Innen lehetetlen meglátni a bejárati nyílást, de nem gond! A hosszú, szélkerekes mesterséges sziget tőletek nézve jobb oldalán lesz. Amikor elfogynak a szélkerekek! Majdnem. Mert az utolsót berakták a szárazföldre.

Délben tehát elindultok, s max. 5 csomóval, meredt szemekkel lesitek a mélységmérőt, a GPS-en a mélység izobárokat, a hullámtörést és a szélkerekeket. Mindenre van idő! Ha kell, megálltok. Előbb-utóbb megtaláljatok a nagy hajókat is bevezető bójasort. Balról piros, jobbról zöld számozott bóják. A színük a lényeg, a számokat le&arod.
A kikötő bejáratában balra egy piros fényű világítótornyocska van, jobbra csak zöld bója. Jobboldalt, szemben, balra nagy halászhajók, teherhajók. Balra nagy ívben ketyegtek 4-5 csomóval, majd kb. 200 m után találtok egy jobbra, a város felé vezető nyílást. Balra kisebb hajók, jobb oldalon teherhajók, majd egy kis zöld mesterséges sziget, a Hodul-sziget. A csatorna itt leszűkül két hajó szélességre. Odaérsz egy yachtkikötő-szerűséghez. A móló alacsony, pufferek vége érjen le a vízre.
Az egyetlen kútfejet még ekkor sem látod, de ott van a móló belső végénél takarásban. Első, hátsó kötelek előkészítve! A móló elég hosszú, nincs gond az odaállással, de valaki az orránál figyeli a kanyarodási íved, mert te nem fogod látni a mólót. A gázolajat lehet fizetni euróval!

Ebédidő. Ha enni szeretnél egy takeawayt, megkérsz valakit, hogy hozzon egy csirkéset, stb. 50 SR-ért itt a legolcsóbb, az épület oldalánál osztják. Kiadós, finom. Aztán letolatsz a mólóról, s mehettek haza. Az Éden Marina kb. 2 km.

Most szívesen lezárnám a történetet, de ha már elkezdtem… Utolsó előtti nap délutánja. Az ember elszöszmötöl a hajóleadással, csomagolással, bevásárlással, de még mindig van több mint 48 órája a holnap esti repülőindulásig. Meg kell nézni a közeli Victóriát! A világ legkisebb fővárosát a világ legkisebb óratornyával (a Big Ben kicsinyített változata a központban), egzotikus gyümölcs és halpiacát, a gyönyörű hindu templomot és a kihagyhatatlan Botanical Gardent! Egy hatalmas, kiválóan karbantartott trópusi növénygyűjtemény számos, csak itt élő fajtával. Belépő 150 SR.

Másnap reggel indul a busz a kikötő elől, mindenre jut idő. Kis ország, kis főváros…

Elnézést kérek azoktól, akiket a vitorlázós részekkel untattam. Kárpótlásul elárulom nekik, hogy ezt a „csodakört” Mahé és La Digue-szigeti szállásfoglalással is meg lehet oldani. Szerintem ezeken a szigeteken érdemes több időt tölteni. A két nagy sziget (Mahé, Praslin) minden pontjára el lehet jutni 20-30 percenként közlekedő helyijárattal 12 SR-ért. A Victória – Praslin kompjárat oda-vissza 100 euró. Ha nemcsak a hasunkat szeretnék süttetni, akkor a délelőtti kompról leszállva – csomagok a megőrzőbe – kényelmesen megnézhetik Wallée de Mayt, majd irány szintén komppal a 3 km-re lévő La Digue. Curieuse, az innen 4-5 km-re lévő teknősök szigete úgyis csak fakultatív, kis kirándulóhajókkal látogatható akár Praslinból, akár La Digue-ről. De annyi talán belefér a „költségvetésbe”.
Ezért jobb a vitorlás! Nincs fakultatív program. Odamegyünk és megnézzük.

Ajánlom ezt az írást szeretteimnek, hajóstársaimnak és mindazoknak, akik találtak benne legalább egy mondatot, ami újdonság volt számukra. Jó szelet és jó utat!

Győrffy Gyula

Az útvonal leglátványosabb részei ebben a kis összeállításban is megtekinthetőek:

Sailing in Seychelles https://youtu.be/kNAsWw7HfCI

Győrffy Gyula további írásai az Útikalauzban

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)