Győrffy Gyula – Keresztül-kasul Egyiptomban 2021 novemberében

Egy barátommal novemberben bejártam a Nílus partján Egyiptom 5000 éves UNESCO világörökségi helyszíneit. Közben találkoztunk kedves, segítőkész helybeliekkel, a Níluson életüket kockáztató kereskedőkkel, barátságot kötöttünk osztrák, indiai, sőt bangladesi útitársainkkal. Útvonalunk főbb állomásai: Kairó, az Egyiptomi Múzeum, Gízai piramisok, Memphisz, Szakkarai piramisok, Luxorban a Királyok-völgye és a Karnaki templom, Kom Ombo, Asszuán, Abu Szimbel. Végül a Vörös-tenger partján, Hurghadában vettünk búcsút az emberiség egyik legnagyobb civilizációjának bölcsőjétől.

3,5 órás repülés után sötétben értünk az Egyiptair-rel Kairóba. A kaja jobb volt, mint a franciáknál, szellősen ültünk maszkban, én ablaknál. Óriási a forgalom, a 10 km-t a repülőtérről a szállodába a taxi egy óra alatt tette meg, a menetidő felét egy 2 km-es alagútban töltöttük. Kicsit Daylight-os fílingje volt a dolognak. A taxit a szálloda rendelte 200 EGP-ért (~ 4000 Ft) – elviseltük. 1 egyiptomi font (EGP) szinte kereken 20 Ft-nak felelt meg, így nem volt gond a számolással. A szállás is alig drágább, bár jóval a béka feneke alatt – Gábor szerint ízes, zamatos –, de élvezzük, mert az Egyiptomi Múzeum az út túloldalán van, a Nílus pedig mögötte 100 méterre. A Ritz szintén 100 méterre, de lehet, hogy csak kívülről szebb.
A forgalom tehát óriási, lámpák, zebrák alig, éktelen dudaszóra alszunk, majd ébredünk. Skorpiók nincsenek, csak lenn, 900 kilométerre Asszuánnál. A kaland elkezdődött.
Kairó megvolt, sajnos nem tudtam nappali képeket készíteni a Nílusról, mert a délelőttöt a múzeumban, szinte az egész délutánt pedig egy utazási irodában töltöttük. Alku után 760 euróért holnaptól idegenvezetővel, piramisokkal, belső repülővel, 4 napos luxus hajóval, teljes ellátással, Asszuánnal, Abu Szimbellel, Luxorral, háromnapos Vörös-tengerrel, pénteki hazarepüléssel megvan a program.
Figyelmeztettek bennünket, hogy belépőkre tegyünk félre legalább 100 eurónyi fontot. Kevés lett, de megérte. Külföldi turistáktól a múzeumokban, ásatási területeken 200 EGP-t kérnek, a helyiektől és a külföldi arab turistáktól 40-50 EGP-t.

Az Egyiptomi Múzeumról röviden… Az alsó szinten óriási terekben a fáraók álló, ülő kolosszusai, szarkofágok, múmiák. A felső szinten a múmiák faragott, festett dobozai, makettek, használati tárgyak és Tutanhamon kincsei. A fő attrakció a Tutanhamon kiállítás, de a kincsek termében nem engedtek fényképezni. Mire észrevettek, a 11 kg-os halotti maszkot már lekaptam.

Aztán odakinn ismét szemközt vágott bennünket a 19 milliós Kairó. Az angolok építette 100 éves épületek kívülről nagyon szépek, homlokzatuk felújítva. Gábor énekelget, lassan fekszünk. Holnap este még itt alszunk, lesz net, a Níluson, a hajón nem. Majd alakul.

Nem tudom, hogy lehet-e ezt a mai napot fokozni! Egyáltalán érdemes tovább maradni Egyiptomban? A Nílus jobb partján mentünk végig Gízába körülbelül 10 kilométert. A part majdnem végig szinte egy őspark, gyönyörű! Valószínű, ez is az angolok után maradt így. Aztán megérkeztünk Gízába, ismét visszaértünk Egyiptomba…

Ma Kairó 40 kilométeres körzetében csak világörökségi helyszíneken jártunk. A három legnagyobb piramis közül a 4500 éves Kheopsz a világ hét csodájából az egyetlen megmaradt. A következő Khefrén, a fiáé, a harmadik Mükerinoszé, az unokájáé. Megúsztuk az időrabló lovaskocsikázást, tevegelést, mert Hamr idegenvezetőnk autóját simán átengedték a kordonon, lerakhatott bennünket a piramisok lábainál, a szfinksznél, vagy egy távoli kilátópontról gyönyörködhettünk a panorámában.

Aztán irány Memphisz, majd Szakkara. Memphisz az Ó- és részben az Új-Birodalom fővárosa volt Alsó- és Felső-Egyiptom határán. A kicsi romterületre mindössze 80 EP a belépő. A legnagyobb látványosság Ramszesz eldőlt hatalmas szobra, és egy szfinksz.
Nem hittem volna, hogy az ide pár kilométerre levő Szakkara a piramisoknál is jobban lenyűgöz. A memphiszi fáraók hét kilométer hosszú temetkezési helye közel húsz piramissal! Ezeket ilyen területen lehetetlen lefényképezni, magaslat sem volt.
Nem untatlak benneteket Tetivel, vagy az „igazságügy” miniszterével, de falvéseteik, bazalt szarkofágjuk megér egy imát, ha majdnem négykézláb lemegyünk a sírkamrába. Nem olcsó, fénykép, videó okosban. Ezután jött Dzsószer óriási, hét hektáros sírterülete… A bejárati épületben derítettem ki, hogy a görögök innen lopták a jón oszlopok ötletét. Egyiptom legelső, tehát legöregebb piramisa azé a Dzsószer fáraóé, aki Kheopsznak, a legnagyobb építőjének a nagyapja. Csak a srácnak nem tetszett a lépcsős, ezért gúlát épített. A többi már az ő utánzata.

Majd képesek voltunk körbejárni a “lépcsős” piramist. Sajnos vagy nem, sírkamrája zárva volt, bár akkor nem maradt volna pénzünk tevehúsra.

Jó, elmondom. A fél csirke, Gábor tevehúsa, idegenvezetőnk faggyús tevemája (undorító) három palack vízzel, 10% borravalóval összesen 320 EGP, azaz 6400 Ft-ba került egy már-már nem is egyiptomi helyen!

Bár megkóstoltam, azért maradtam a csirkénél, de már kezd elegem lenni belőle. Disznó nincs, a halat utálom, marhát ettem a repülőn…

A hazai kommunikációval minden rendben, vettünk egy SIM-kártyát helyi mobilnak és 10 GB netnek 225 EGP-ért. Spórolni kellene vele, majd próbálkozunk…
Holnap repülünk a skorpiókhoz! Gyermekeim hívták fel a figyelmem, hogy kiutazásunk előtt néhány nappal egy özönvízszerű eső hatására a Nílus Asszuánnál kilépett a medréből.
Ez a nap az utazásé volt. Délután 3 után értünk repülővel Asszuánba, Due idegenvezetőnk azonnal vitt bennünket a gátra. Óriási a katonai jelenlét, a videót kimondottan tiltják. Egy zoommos snittet a harcos sajátkezűleg törölt ki a mobilomról. A hatalmas Nasszer-tavat nem hajózzák, havonta egy járat lenne délre, Szudán felé Abu Szimbelbe, de nincs rá érdeklődés. Így oda hajnalban mikrobusszal fogunk menni.

A gát után elfoglaltuk a luxus hajót, néhány alkonyi kép a felukkákról, aztán még bóklásztunk egyet a parton. Szép, szép… Öt napja a feltúrt „parti sétányon” még félméteres víz állt, randalíroztak a skorpiók. Jókor érkeztünk.

Érkezéskor nem készítettem a kabinról képeket, most meg már kupi van. Medence a tetőn, lehet, hogy holnap délután kipróbálom egy fénykép és napozás kedvéért. Egy szobor a szalon közepén, még néhány esti kép, aztán lementünk vacsorázni. Elmondhatatlan… Visszafogtam magam, hogy végig tudjam kóstolni a tortaválasztékot. Megtörtént.

Tegnap este elgondolkodtam az élet értelmén. Érdemes lesz nekem hajnali fél 4-kor felkelni, hogy három órát bumlizzak Abu Szimbelig? Igazán azt sem tudtam, miről van szó, mert kimaradt az “útikönyvemből”. Hajnali négykor megjelent két originál helybeli egy erősen kopottas Toyota mikrobusszal. Ahogy felszálltam – Gábor az alvás és a biztonságos ebéd mellett döntött –, megcsapott egy penetráns, ázott kutyaszag, amely utazásom hetedik órájában is tart. Most már visszafelé, és még nem garancia, hogy elérem a hajót, ami 35 perc múlva indul. Tehát egy órás késéssel, 8.15-re, de ledaráltuk a 280 km-t.

Közben hajnaltól a Líbiai-sivatagot fényképezgettem. Nekem azért újdonság. A mellékutakat tolólappal építik. A nem túl vastag homokot egyszerűen eltolják, mint nálunk a havat. Lakott terület az első 200 kilométeren nincs, legfeljebb 2-3 kamion pihenő. Egy órán keresztül nem jött szembe senki. Négysávos az út? Akkor hol a másik? Aztán, ahogy ismét közeledünk a Nílushoz, néhány oázisnak tűnő mezőgazdasági központ. Később egy falu, aztán egy még nagyobb – Abu Szimbel.
A túlsó végén a parkoló, majd vesszőfutás a kordonnal kijelölt 150 méter hosszú bazársoron. Ügyes! A belépő itt a legtöbb, 225 font. Furcsa azért a két murva dombért! A piramisok csak 200! Elkezdjük kerülni a dombot, alattunk a szinte tengerré szélesedett Nílus tarajos hullámokkal… És ekkor megbocsátottam a kutyaszagot is!

Elém tárult II. (Nagy) Ramszesz fáraó-isten, és kedvenc felesége Nofretete (Nofertari) két sziklatemploma kívül-belül gigantikus szobraikkal. Akkor érkezett egy magyar csoport. Idegenvezetőjük elég jól beszélt magyarul, így gyorsan kiképeztem magam Ramszeszből. Mindig is kedvencem volt. Odabenn mindkét sírban minden szobor, falikép tökéletes épségben. Állítólag a behódolóinak mondta: „békés vagyok, de veszélyes is”. A bal kamra háborúinak (pl. a nevető oroszlán jelenet), jobb a békés korszakának, a szemközti legbelső kamra pedig istenségének szentelve. Természetesen a felkelő nap a középső, tehát az ő szobrát világítja meg legjobban a fő istenségek közül. Nofretete templomából hiányoztak a harci jelenetek. Mesének vége.

A hajó megvárt, a többiről is késtek. Úgy látszik, a kapitány ismeri szárazföldi sofőr kollégáit. Ebédet is kaptam, de azzal nem untatlak benneteket. Hús csak viccből, aztán torta, torta… Asszuánt elhagytuk, még világosban kikötünk Kom Ombóban, egy eredetileg núbiaiak lakta faluban.

Azért a napnak még nem volt vége. Délután 5-kor kötöttünk ki az említett Kom Ombo, a relatíve fiatal, kétezer éves, de rendkívül látványos dupla temploma alatt. Több Ptolemaios fáraó is építgette, utolsónak Kleopátra apja. Szép állapotú hieroglifáik az ő történetüket mesélik el. Egyiptom utolsó fáraója, Kleopátra már nem hagyta itt keze nyomát. Mára ennyi, holnap megint korán kelünk. Ha nem futunk zátonyra, Edfuban kötünk ki reggel.

Edfuval megszívtam. Nem figyeltem a találkozó időpontjára. A hajó éjjel kikötött, a hajnali fél hetes találkozóról negyed órát késtem. Sok-sok lovas hintóval szállították ki a hajósnépet az 5-7 kilométerre található látványos Hórusz templomhoz. Nem vigasztalt, hogy megspóroltam 300 fontot. (120 a konflis, 180 a belépő.) Majd legközelebb.
Utolsó nap, éjszaka a hajón. Mivel hajnalban lekéstem az igen kiváló Hórusz templomot, a hajónak pedig Luxorig le kellett gyűrni két balatonnyi távolságot, maradt a semmittevés. Azért nem unatkoztunk. A táj a Nílus 1 kilométeres körzetében gyönyörű. Középen papírusznád szigetek, oldalt hajladozó pálmafák emelkednek ki a dzsungelszerű parti növényzetből… Megvolt életem második (fizetős) masszása egy jóképű, kulturált legénnyel. A lányok biztos el lennének ájulva tőle. Itt még a takarítók is férfiak.
Gebasz. Megúsztunk egy kalóztámadást is, most már nyugodtan mehetünk vacsorázni.

Minden szinten elhúzható a kabinok üveg oldalfala. Tehát a srácok, ha szerencsésen rá tudnak kötni a 10-15 km/órával haladó hajóra (tízből kettőnek sikerült), alul két-három szobát is ki tudnak szolgálni.

Alkonyattal megérkeztünk a Luxorba. Olyan nagy, annyira a város szélén vagyunk, hogy negyedórás séta után feladtuk. A kikötőnk egy zárt botanikus kert, annyira elegáns, hogy még a bennszülöttek is ki vannak tiltva.
Reggel 8-ra jött értünk egy rendkívül gyorsbeszédű idegenvezető. De ügyes volt, mert tudta, hogy ebbe a napba bele kell sűrítenie a Királyok völgyét, a Karnak és a Luxor templomokat.

A királysírokból hármat tudtam megnézni. Az egyiket (IX. Ramszesz) fantasztikus, színes vésetei miatt. A másikat (Merenptah, II. Ramszesz fia, utódja) sportértéke miatt. 160 métert kell lefelé lépcsőzni a sírkamráig. Fel nehezebb volt. Tutanhamonét kihagytam, szarkofágját, kincseit láttuk az Egyiptomi Múzeumban. Nagy Ramszeszé egy omlás miatt nem látogatható. Apjáét, Séthiét a 200 méteres lejtő miatt már nem vállaltam. Valahogy fel is kell jönni… I. Ramszesz, a rövidéletű nagypapa viszont megért egy misét. Kis fáraó, kis sír, de csodás.

A sírok után jött a meglepetés! Egy szomszéd völgyben kilapátolták Hatsepszut fáraónő halotti templomát, sírját. II. Thotmesz (Tutmózisz) felesége volt, férje halála után örökölte meg a trónt. Ez a lány tudhatott valamit…

Utána még bámészkodtunk Tutmózisz kicsit túlméretezett szobrainál. Ezek a hatalmas ülőkolosszusok szinte őrzik a Királyok völgyébe vezető út bejáratát.

Indiai és bangladesi útitársaink aranyos gyerekek voltak. Délben türelmesen megvártuk, hogy befejezzék imájukat, aztán indultunk tovább…

Egy rövid ebéd után következett a Nílus és Luxor túloldalán a Karnaki templomkoplexum. Ügyesek ezek az arab gyerekek ott a kairói irodában, a végére hagyták a csattanót. Ma lezártuk Egyiptom – egyáltalán nem unalmas – ókori történetét a luxori királysírokkal és a monumentális, közeli Karnaki templommal.

Ramszesz itt sem szórakozott. Ő kezdte meg a hatalmas oszlopcsarnok építését, az utódai csak folytatták. 134 oszlopig jutottak, ezek egy része már nincs meg. Az oszlopok 23 m magasak, kerületük 10 m! Oldalukon a tökéletesen ép vésetek egy-egy fáraó történetét mesélik el. Az oszlopsor végén Hatsepszut fáraónő 300 tonnás vörös gránit obeliszkje már csak ráadás. Nem untatlak benneteket tovább, azért a képeket nézzétek meg! Aludnom kell, holnap reggel fél nyolckor indulunk a Vörös-tengerre.

Reggel 8 óta buszozunk, de már Hurghada előtt lehetünk. 288 kilométer, ennek 3/4-e sivatag. Nem gáz, luxus busz. Újszerű, elegáns, légkondis, wifi… Egy órás zöldövezet után még négy óra tömény sivatag lakott terület nélkül, egy kávézóval, ötven kilométerenként check pointokkal. Az út viszont kiváló, négysávos.

Fél kettő körül értünk a szállodába. Egyiptomi átlagban kiváló, otthon max. 3 csillagos. Teljes ellátás szocreál, menza jellegű éttermében. Szigorúan betartják az előírásokat. Újaknak hőmérő, kézfertőtlenítés, ezért nem lehet svédasztal sem, ők osztják a kaját. Sok az orosz, becsülettel pakolják nekik a hatalmas adagokat. A választék is jó, nekem jobban tetszik, mint a hajón. A délutáni emésztés, fürdés majd a vacsora után rászedtük magunkat egy esti sétára a központban. Tisztaság, elegancia, a hotel előtt elegáns taxisofőr, a sétálóutcán a butikosok sem olyan agresszívek, furcsa… Megkezdődött a semmittevés, nem tudom, hogy bírom ki ezt a nyarat péntekig. Vége a panasznak, vége Egyiptomnak.

Szállás. Tudjátok, én egy kétszemélyes sátorban is ellaknék ilyen meleg helyen. Az “all inclusive” szálloda nem ugyanaz a fogalom itt, mint a fejlettebb országokban. Gábornak nem tetszett a hely, ma reggel meghívott egy másik szállodába. Hogy megmaradjon a lelki békéje – és a társasága –, követtem. Délelőtt még napozás a medence partján, ebéd, aztán költözés. Újabb, jobb, elegánsabb, de csak reggelivel. Kezdhettem elölről a fényképezést a lakrészről, hogy az otthoniak megnyugodjanak. Jó, jó, itt sem ismerik a sósavat. Mit várhatok egy olyan országtól, ahol férfiak a takarítónők?! WC kefét csak a hajón láttam. Itt kézzel kell levakarnom a sz..t a csésze oldaláról. Jó, papírral. Gábor
elégedett, holnap úgy látom, nem költözünk.

Mire megláttam a tengert, kezdtek elmenni a fények. Ha nem lesz az ár horror, holnap benevezünk egy “búvárhajóval kombinált” sznorkerező programra. Tehát zajlik Hurghadában az élet, olyan cigányosan. A tavalyi Kuba ehhez képest fejlett nyugati ország, szinte élveztük az alkudozást és nem voltak kéregetők. Sem szemét… Itt még a taxisofőrrel való alkudozásnál is inkább odaadnám, amit kér, mert sajnálom őket. Egyiptomot életszínvonalban, külsőségekben tehát nyugodtan hasonlíthatnám Kubához. Csak ott boldogok az emberek, itt meg harcolnak a mindennapi betevőért.

Mai program: üvegfenekű hajó zenével, búvárkodással. A két órás program oda-vissza buszoztatással 25 USD volt. 50-et is adtam volna érte. Nagyon tetszett, pláne, hogy egy táncosnőalkatú orosz anyuka a kérésemre lenyomott egy rúdforgást. Utána séta a kikötőben, az “óvárosban”…

Egyiptomot meg kell nézni! Lehetőleg utazási irodával, akik gyönyörű mikrobusszal vagy nagybusszal végigvisznek a többször lepróbált útvonalon, kihelyezett idegenvezetővel, aki elhessegeti az árusokat, rendezi a hibátlan szobákat, stb… Itt kezdődött minden, nem a görögöknél! Biztonságos, tele rendőrrel, az idegenvezetők szerint is a turistákra vigyáznak. De a (nem) tisztaságot nem tudom megszokni. Harminc éve egy mikrobusszal eljutottam a török Kappadókiáig. Akkor sokáig elment a kedvem a keleti világtól. Gábor holnapután találkozik Tim barátjával Sharm el Sheikben, aztán mennek Indiába karácsonyig. Szegények…

Egyiptom az első napok tudatlansága után nagyon olcsó. A búvárhajó a szállodában (+taxi oda-vissza) 25 USD, kikötői irodájukban 15 USD! Ugyanitt 40 perces parasailing (víz feletti kétszemélyes ejtőernyőzés) szintén 15 USD! A taxi 400 forintért (20 EP) bevisz a városközpontba. Tegnap este szinte elegáns helyen ettem bolognait + egy üveg pepsi 1000 forintért. A szomszédjukban két üveg 6 dl-es sör 1400 forint. A takeaway shavarma (csirkével, birkával, marhával) 700 forint, és egy ebédnek megfelel. Bent az üzletközpont elegáns, a GAD éttermet mindenki ajánlja, írtam az árait, a shawarmát is ott készítik. Mellette söröző, borozó. Sehol máshol nem láttam ilyent Egyiptomban. Tolvajokkal nem találkoztunk. A romterületekre úgysem fizetnek be, a városokban pedig ki ne lett volna biztonságban a két méteres Gábor mellett?
Mit is írnak még Egyiptomról? Gyümölcsöt alaposan megmosni, vizet, üdítőt csak palackból! A manapság népszerű koktéllal megszívod még szállodában is, mert csapvízzel hígítják. Jobb a békesség. Kaját csak sütve! Egy folpackos reptéri szendvics után is borítékolt az alsógatya csere!
Isztambulon keresztül repülök haza. Maszkban!
Ferihegyen 3 fok, az eső állítólag hajnal óta esik, de itthon vagyok. Még a kezem is fázott. Itthon a Fűzfában kértem gyorsan egy gazdagon húslevest…

Győrffy Gyula

Győrffy Gyula további írásai az Útikalauzban

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)