Hevesi András: Mozambiki utazás – dél-afrikai pihenővel, szváziföldi átutazással – 2007

Hevesi András: Mozambiki utazás – dél-afrikai pihenővel, szváziföldi átutazással – 2007

Rövid beszámoló egy egzotikus túráról sok hasznos információval. Szerzőnk úgy ír a már többször felkeresett vidékről, mintha csak Fonyód-Alsóbélatelepre ugrott volna le a hét végén – néhány érdekes képpel

Mint nagy Afrika barátok, Janival és Eszterrel neki vágtunk egy kellemes kalandtúrának 2007 januárjában.
Már többször jártunk a Dél-Afrikai Köztársaságban, amit nagyon megszerettünk, de egy kis változatosságra vágytunk, így esett a választás Mozambikra. Vettünk 3 repülőjegyet az Air Francenál 150.000 Ft/db – lévén hogy ifjúsági jegy – Johannesburgba.A szállásokat és a kocsi bérlést az interneten nagyjából előre elrendeztük.

1. nap
Budapest-Párizs-Johannesburg éjszakai repülőút Air France Boeing 777-es gépének fedélzetén nagyon kellemesen telt. Korábban repültük már ezt az útvonalat Lufthansaval, Iberiaval és Travel Servicel, de egyik sem közelítette meg a turista osztályon utazók számára nyújtott szolgáltatások eme szintjét. Saját LCD monitor minden ülésben, ízletes ételek, nagy lábtér.

2. nap
Reggel megérkeztünk Jo’burg repülőterére, ahol átvettük a bérelt gépkocsit. Nem ismerve a mozambiki útviszonyokat 4 kerék meghajtású autót kértünk – Mitsubishi Outlander. Nagyon hasznos döntés volt utólag visszagondolva…
Nekivágtunk utunk első hosszabb szakaszának a repülőtérről a Krüger Parkba – kb. 700 kilométer. Autópálya nem sok van, de az N betüjelű utak egész szélesek, 120 km/h a megengedett sebesség, jól lehet haladni rajtuk. Kanyonok, dombok, hegyek váltották egymást. Embereket elvétve láttunk a farmok, falvak és a kisvárosok környékén csak. Útközben volt egy kis traffipax malőr, de pár száz randdal megúsztuk. Estére értünk oda, a festői Drakensberge-hegységen keresztül haladva. Mikor a Krüger kapujához érkeztünk, kisérővel mentünk be a Skukuza Campbe, mivel a kaput sötétedéskor bezárják. Kunyhót (chalet) béreltünk, aminek meglepetésünkre konyhája is volt, este még jutott egy kis energia grillezni, finom marhahúst chutneyval és héjában sült krumplival.

3. nap
Szokásos Szafari kelés. Janival fél 5-kor már osonunk is a folyómenti ösvényeken, némileg letérve a kijelölt útról, de mi már csak ilyenek vagyunk. Egy ideig eltekintve 1-2 kudutól meg bushpig-től nem sok állat mutatja magát, aztán hirtelen egy kanyarban belefutunk egy vízilóba aki úgy döntött hogy a víz helyett a bozótban hűsöl. Hát köszi. Nem sokan múlott hogy kiessek az ablakon. (ez úgy lehetséges, hogy míg egyikünk vezet, a másik az ablakba kiülve és a tetőbe kapaszkodva kameráz vagy fényképez és pásztázza a vadállományt).
Alig ocsudtunk fel a majdnem túl közeli találkozó élményéből, pár perc múlva egy elefánt horda közepén találjuk magunkat. Itt egy kicsit nehezebb a történet… jobbra, balra és előttünk elefánt, mögöttünk beláthatatlan éles kanyar és két víziló. Adrenalin és reszketés váltja egymást amint kiszemel minket egy fiatal bika és dobogva, trombitálva felénk tart. Egymás szívverését is hallani. A félelem miatt ránk telepedő csöndet a kamera zümmögése töri csak meg, amit Jani kikapcsoltat velem, nehogy benyúljon a rendkívüli hallásáról híres 3 méteres ormányával újdonsült barátunk. Szerencsére a bokrokon található marula gyümölcsök elvonják a figyelmét és szabadulunk. Reggelizünk, majd megváltoztatva az útitervet nem töltünk még egy éjszakát a parkban és kihagyjuk a Satara Campet. Irány Mozambik.

Az egyetlen aszfaltozott út amin el lehet jutni Mozambikba Nelspruitból vezet Maputóba, a fővárosba. A határ mentén elképzelhetetlen szögesdrót, szúróvasak és hasonló kinzóeszközök tengere fogadja a határállomást megkerülni szándékozó illegális bevándorló renitenseket. A határ némiképp kaotikusnak mondható, de a korábbi Szvázi Királyságba történő utazásunk során már szereztünk némi tapasztalatot.
A magyar utazási irodák, továbbá a vízum szervező cégek és a külügyminisztérium weboldala szerint európában beszerzendő vízum kell a belépéshez, mi persze élelmesen kinyomoztuk előre, hogy a határon is lehet venni. Meg is kapjuk. Beléptünk. Kellemes, jó minőségű aszfaltozott út vár ránk.
Maputóba nem megyünk be. A reptér mellett (ahova egyetlen interkontinentális járatot a TAP üzemeltet Lisszabonból) már igazi vad afrikai kép fogad minket. Bódé bódé hátán, kosz és kráterek az úton. De ez minket cseppet sem zavar.

Elindulunk első állomáshelyünk felé, Chidenguele irányába. Ami még legalább 400 km. Egy álrendőr megpróbál minket lerabolni, de a végén 20 dollár és némi Meticais támogatás után ott hagyjuk. Mivel elkezdett sötétedni, jobbnak láttuk megállni egy útszéli panzióban.
Nagyon egyszerű, puritán bútor. A szváziföldi táborból már ismert műanyag ágynemű és fülledt levegő fogad minket. Az óceán kicsit messzebb van, és a homok úton még a mi 4WD kocsinkkal sem merünk letérni. Éjjel a hangok alapján kiderül, hogy szállásunk igazából egy kupinak van fenntartva, melyet az esős évszaknak köszönhető nyomott időjárás miatt ébren hallgattunk. Így nem esett nehezünkre hajnalban távozni.

4. nap
Rettenetes minőségű út vezet északra. Hiába az egyetlen aszfaltozott, kis Polski méretű kátyúk tömkelegének köszönhetően 50-nél gyorsabban nehezen tudtunk menni… Megérkezünk Chidenguelebe. Egy kisebb kráter miatt a kerekünk szálszakadásos lett, de nem foglalkozunk vele. Van pótkerék, ha kidurran cserélünk. Sunset Beach Lodge – a ’70-es években elűzött, majd 2 éve visszatelepült portugál család vezeti. Fantasztikus hely. Semmi turista paradicsom. A természet szépségei és az óceán. 6 személyes házat kapunk hárman, napi 10.000 Ftért.
Első helyi állatos élményünk egy madárpók szerű pókocska. Akit a srácok kiakartak nyírni, de én egy lábossal megmentettem és a házon kívülre tessékeltem.
Az indiai Óceán szelei remekül klimatizálják a házat, bár éjjel a baldachin alatt lehet néha izzadni.

5. nap
Janival horgászunk, fog is valami mini cápát. Majd a tengerparton heverészve összeismerkedünk helyi halászfiúkkal akik az orrunk előtt fognak ki 10-20 kilós langusztákat, halakat. Kb 500 forintért a miénk lesz két rák és három halacska. A Dél Afrikából hozott Mrs Ball’s Chutney kiséretében remek lakoma, egy kis – a helyi piacon beszerzett zöldséggel és krumplival grillezve. Ezt követően egy skorpió látogat el hozzánk, akit Jani a strandpapuccsal kivégez.

6. nap
Észak felé indulunk. A Barra-fok körül hatalmas korallzátony húzódik, népszerű nyaralóhely a mozambiki tehetős rétegeknek és a dél afrikai kalandoroknak. Számos tábor – minden ház bambuszból vagy fából készült. Egy nagyon kellemes meglepetés – Inhambane városa. Rengeteg Bauhaus ház – nem mondanám hogy túl jó állapotban, de egész elfogadható. Pezsgő kisváros. Bamboozi Beach Lodgeban lakunk 3 személyes kunyhóban. Hasonló áron, mint az előző szálláshelyünkön.

Itt már számos tengeri programot szervez a fokvárosi tulajdonos házaspár. Whaleshark nézés, búvártúrák hajóroncsokhoz, pizza party és buli este. Sok a fiatal. Vannak akik hátizsákkal és tömegközlekedéssel jöttek Namibia felől – Botswanan és Zimbabwen keresztül, mások autóval Fokvárosból stb.

7. nap
Reggel whaleshark nézés (az a bálna méretű cápa ami planktonokon él). Hajnali kelés, nagy reggeli (egyikünk csúnyán végezte a sok hullámnak köszönhetően). Nagy hullámok és nem találkozunk velük.

De délután újra neki veselkedünk, mert a túravezető felajánlotta, hogy ingyen kivisz minket. Delfinek, óriásteknős, whaleshark és csodálatos halak tarkítják a túrát. Fantasztikus volt, persze ahogy beugrottam a vízbe, tőlem 1 méterre úszott el a kisbusz méretű whaleshark, kissé megijedtem, de inkább nem mozdultam. Egy-két medúza csípés, sapka és naptej híján szénné égés. De megérte. Még sosem hámlott a fejbőröm, pedig nem vagyok kopasz. A hajó vezető srác tört angollal röhögve mondta: “Never underestimate the African sun”. (Soha ne becsüld alá az afrikai napot! – a szerk.) Azóta megtanultam…

8. nap
Napozás és kirándulás a környékbeli kisvárosokba. Bauhaus építészet remekei, változatos állapotban tárultak a szemünk elé. Volt amely nagyon szépen rendbe volt hozva, de számos korábban káprázatos épületen látszott hogy a harcok befejeztével sem szánta meg őket a sors. Régi vasútvonal szeli át a várost, nagy részét a síneknek belepte a gaz. Egy két vagon is árválkodik a szép pályaudvaron, de biztos hogy 15 éve nem történt velük semmi. Mivel Inhambane egy félsziget, a part felé számos kis vitorlás szeli az óceánt, némely meglepő, hogy még nem süllyedt el, aztán persze a parton van 1-2 mely feladta.

9. nap
Indulás Maputóba. Ijesztő látvány a város. Érezni a bűnözést. Leparkolunk a Hotel Ibis előtt, ahol rögtön négyen reppennek rá az autónkra, hogy vigyázzanak rá egy kis alamizsnáért. A fehéreket érezhetően a pénzzel azonosítják, így kicsit kényelmetlen sétálgatni. De mi azért körbe nézünk. Itt is csodálatos gyarmati és a két világháború közötti európai építészetre emlékeztető ház roskadozik. Lezuhanyoztunk, végre csapvízzel, aztán elmentünk vacsora helyet keresni. Sikerül egy KFCben enni, mert fáradtak voltunk tovább keresgélni.

Fogytán az idő, egyenesen neki vágunk az útnak dél felé, St Luciaba – KwaZulu Natal. A már jól bejáratott nyaralóhelyünk, ahova eddig az összes nyaralás alkalmával ellátogattunk. Lenne egy egyenes út lefelé, de az egész homok dűnék láncolata és mindenki azt mondta, akikkel beszéltünk, hogy kerüljünk Szváziföldön keresztül. A határon hamar átjutunk (hivatalosan vízum kellene, de ezt már 2 korábbi alkalommal is megúsztuk). Végig száguldunk 4 óra alatt az unalmasnak mondható országon és ismét Dél-Afrikában találjuk magunkat. Estére megérkezünk.

10. – 12. nap
Három napos tengerparti pihenés a festői St Luciában. Sok-sok seafood, egy kis állat nézés, a megszokott programok. Umfolozi park, krokodil park. St Lucia a világörökség része, rengeteg madárfaj, sok majom és számos rinocérosz található ott.

13. nap
Visszaút. A hétszáz akármennyi kilométert elég hamar meg szoktuk tenni, de egy kamion felborult az úton és dugót okozott. Végig vágtáztunk a sok bányászvároson, semmi érdekeset nem láttunk. A Jan Smuts reptéren becsaptuk magunkat a dohányzó váróba, aztán a totál üres 777-esre. Azért fájt az a 150 Euro túlsúly egy üres gépen…

Hasznos

• 
  
  oltásokat előre mindenképpen be kell szerezni


• 
  
  a határátkelés 2-3 órát is eltarthat, higgadtnak kell lenni és rámenősnek


• 
  
  Mozambikba és Dél Afrikába nem kell előre vízum, Szváziföldre elvileg kell, de nekünk háromszori belépés – kilépés alkalmával sem kellett


• 
  
  repjegyeket könnyen lehet találni Johannesburgba


• 
  
  a pénzt több részre elosztva több helyen kell tárolni esetleg álrendőr leszerelése vagy rablótámadás miatt


• 
  
  ha megtámadnak, mindent oda kell adni, nincs alku mert megölhetnek


• 
  
  mindig legyen víz kéznél, inni, sebet tiszítani


• 
  
  az étel és a benzin is legalább a fele az európai áraknak, de figyelni kell a számlákkal, főleg Mozambikban

Összegezve: fantasztikus túránk volt 2007-ben. Azóta idén ismét beugrottunk Mozambikba, ezúttal Ponta d’oro-ban tettünk 3 napos látogatást a Botswanai túránk után.

Hevesi András

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  E-mail: szerkesztoutikalauz.hu