Palágyi-Mészáros Lívia: Mombasa, Masai Mara Nemzeti Park – Kenya 2006. február
Rövid beszámoló egy egzotikus vidéken tett kirándulásról
Mombasa, Kenya 2006-02-15 16.20.
Nos, itt vagyunk…
A repülőút pont annyira volt borzalmas, mint hittem. Volt egy holtpont, fél 1 körül, mikoris “technikai leszállást” hajtottunk végre Hurghada (Egyiptom) repterén, és egy órácskára betereltek minket egy koszos, lepukkant, kihalt váróba. Na, az rémisztő volt. De végül egy órával hamarabb, itteni idő szerint 8-kor (otthon 6) landoltunk.
Dög meleg… ez volt az első benyomásunk. De akkor ámultunk el igazán, mikor elindultunk a szállodához, és láttuk, hogyan élnek az emberek. Igaz, később megnyugtattak, hogy ez helyi viszonylatban egy jóléti ország, mert nem éheznek- bár ez leggyakrabban a természet gyümölcseinek köszönhető. Az innen alig 150 km-re lévő Szomáliában naponta 500-en halnak éhen. Igaz, idén hatalmas a szárazság itt is, az északi területek lakói már Etiópiába járnak át élelemért. Ez jó. Etiópiába kajáért…
Szóval reggel volt, nyűgösek voltunk, és mindjárt közölték velünk, hogy csak 2 körül vehetjük át a szobánkat. De addig megvendégeltek bennünket, az idegenvezető elmondta a szokásosat. Kicsit furcsa volt, hogy ezen a héten nincs 2 napos szafari, mert az amerikaiak lefoglalták az összes repülőt, de kénytelenek voltunk beletörődni… ez van, ezt kell szeretni. Sebaj, úgyis a szafari miatt jöttünk, hát most 3 napig élvezhetjük. A beachboyokkal való huzavonát elvetettük, kicsit sem vagyok jó alkudozásban, és annyira feszített a programterv- Mombasát és a búvárkodást sem akartuk kihagyni, és így legalább nyugis volt az első napunk.
Mikor megláttuk a szállodát (Bamburi Beach Hotel), erősen az az érzésem támadt, ami azóta sem múlt el: Afrikában találtuk meg a földi paradicsomot. Igaz, a szobánkat még egy negyed óráig nem vehettük át, de a recepció előtti hallban elfogyasztott kókuszdióban tálalt gyümölcskoktél, a háttérben lágy patakcsobogással maximálisan kárpótolt bennünket.
A szoba… végül is elmegy, a Tunéziában tapasztalt szőnyegtelenség, különtolt ágyak, de azért alvásra jó. Légkondi is van, megy mint a meszes egyfolytában. Nem törődtünk a csomagolással, nyomban elindultunk a felfedezőútra: medencék (2 db, nagyon szép), pálmafák, bárok (all inclusive ellátásban minden ingyen), helyi sör. Megkóstoltuk az ebédet is, egész jó, de azért magyar ízlés szerint kicsit kevés a hús és furcsák az ízek. A tengerpart először megdöbbentett, bár mondták, hogy apály idején eltűnik a víz, nade, hogy ennyire… és pláne, hogy egy óra múlva már a szálloda teraszától fél méterre volt. A tengervíz olyan, mintha termálvízben csücsülnél, kifejezetten meleg érzés volt, ráadásul a hínáros, zavaros volt nagyon. A beachboyokat le lehet rázni pár határozott “no”-val, de akkor sem erőszakosak, ha beszélgetésbe elegyedsz velük. Csak éppen hihetetlen kitartóak.
De egyébként is mindenki olyan kedves… minden megnyilvánulásuk azért van, hogy segítsenek neked, hogy jobban érezd magad. Annak ellenére, pedig, hogy a mi értékrendünk szerint ők nyomorognak.
A délután további részében kihasználtuk a nyugágyakat és a korlátlan italfogyasztást, majd mikor lement a nap, és mi sem bírtuk már, aludtunk pár órát.
A vacsora… kár lett volna kihagyni. Mivel Valentin nap volt, az étteremből kihordták az asztalokat a medence köré… gyertyafény, pálmafák, hangulatos zene, séta az óceánparton… Még az én romantikus fantáziám is kevés ennek a kiötléséhez. És amit a parton láttunk… vagy ötven tarisznyarák grasszált a homokban hihetetlen sebességgel. Ez már nekünk is elég volt egy napra az élményekből.
Reggel korán keltünk, mert mentünk Mombasába, 8-ra jött értünk a busz, de még előtte reggeli, akárhogy is nézzük, otthoni idő szerint fél6-kor keltünk. És ez semmi, a búvárkodáshoz és a szafarihoz otthoni idő szerint 3-kor kell majd kelnünk. Na de valamit valamiért… Először egy zöldségpiacot néztünk meg, ami érdekes volt, de én igenis kíváncsi lettem volna a húspiacra, ahová azért nem vittek el minket, mert szerintük a legjobb út lett volna a vegetáriánusság felé. Utána megnéztük az elefántcsont kaput, a majomkenyérfákat és a Jézus erődöt, leginkább az idegenvezető meséje volt érdekes, nem a látnivalók. Nade majd ha otthon nevelem a hatalmas majomkenyérfát… mindenki csak ámulni fog 🙂 Végül pedig voltunk a fafaragóknál, vettünk egy elefántot. A délután megint napozással, evéssel-ivással telt, most pedig várjuk a vacsorát.
Masai Mara Nemzeti Park, Kenya 2006. február 17. 9.09.
Tegnap búvárkodni voltunk (Paradise Divers). Kora hajnalban jött értünk a busz, és borzasztó hosszú ideig tartott, amíg elértünk a kikötőig. Több órahosszáig. 10 óra körül hajóztunk ki egy eléggé lélekvesztőnek tűnő kis hajón, de nyugodt volt az óceán, nem kellett aggódni. Először delfineket próbáltunk keresni, de nem sok sikerrel, láttuk ugyan párnak a hátuszonyát, és kicsit kijöttek a vízből, de nem sokat mutattak magukból. A korallzátonyon azonban egész más volt a helyzet. Én már a hajón jeleztem, hogy nem vagyok nagy úszó, de abban egyeztünk meg, hogy a mentőövbe kapaszkodva nem lesz gond. Végül mindannyian a mentőöv menedékét kerestük, mert gyorsan kiderült, hogy sokkal kényelmesebb a vezetőre bízni magad, aki mindig oda vitt minket, ahol sok látnivaló volt. És tényleg volt. Hatalmas korallok, rengeteg, eddig csak akváriumban látott hal, serpenyő méretű tengeri csillagok, hatalmas tengeri teknősök, fésűs kagylók… hihetetlen volt. Közben Norbi palackkal merült le, kicsit aggódtam érte, de teljesen elvarázsolt a látvány.
Később átmentünk egy homokos szigetre, ott pihentünk kicsit, majd elvittek a búvárok rezidenciájára, ahol ebédeltünk, bár egyikünknek sem volt sok étvágya a melegtől és a víztől. Sokkal jobban esett a kanapékon elnyújtózni. Átvittek minket a szomszédos faluba is, ahol megmutatták, hogyan élnek itt az emberek víz és villany nélkül. Láttuk a helyi iskolát, ahol mindössze pár öreg pad és egy tábla volt, lyukas volt a tető és nem volt ajtó a termeken. A gyerekekkel nem találkoztunk, mert a kontinensen voltak éppen, egy iskolák közötti sportvetélkedőn vettek részt. Érdekes volt, mennyire meg tudják becsülni ezek az emberek azt a keveset, ami van nekik. És mennyivel békésebben élhetnek…
Hazafelé elbúcsúztunk magyar segítőinktől, minden elismerésem az övék a kedvességükért. A parton megint matatuba szálltunk, és 3 óra alatt sikerült is hazaérnünk, ugyanis hatalmas dugóba keveredtünk a liconi kompnál. A déli partról érkezőknek ugyanis komppal kell átjutniuk Mombasa szigetére, és mindenkinek ez a szándéka, aki a túlparton dolgozik, és délután haza szeretne menni.
Ezek után már semmihez nem volt erőnk, Norbira ráadásul rátört a hasmenés, így ájultan zuhantunk az ágyba. Előtte azonban még konstatálnom kellett, hogy snorkelezés közben rákvörösre sült a hátam és a fenekem. Soha nem égtem még le ennyire, minden mozdulat kínszenvedés.
Mombasa, Kenya 2006-02-20 22.42.
Sajnos véget ért a szafari is….
Pénteken szokás szerint hajnalban indultunk a mombasai reptérre, ahol egy kb. 15 személyes, propelleres kis gép várt bennünket, számomra teljesen lélekvesztőnek tűnt. De miután leküzdöttem előítéleteimet, egészen megnyugtatóan sima repülésünk volt. Miután a Az utazási iroda hanyag idegenvezetőjének köszönhetően véletlenül sikerült rájönnünk, hol kell kiszállni a gépből a préri kellős közepén, elgondolkodtam azon, vajon miért kellett ez nekem, de úgy 100 méter séta után megnyugodtam, egy fantasztikus afrikai stílusú szálloda (Livingstone Safari Resort- Masai Mara) állt a semmi közepén, Mara folyó partján, ahol kiváló lehetőség nyílt a vízilovak behatóbb tanulmányozására, amik a szálloda előterének – és gyanítom, éttermének is – állandó vendégei voltak.
Ekkor volt pár óránk kipihenni az út fáradalmait, valamint rájönni arra, hogy engem sem kímél az itteni elmaradhatatlan utazóbetegség, a gyomorprobléma. Délután már az első szafari hatalmas élményeket tartogatott. Egy nyitott oldalú dzsippel keltünk útra 7-en magyarok: az előző napról már ismerős búvárkodós pár, egy idősebb, eléggé nagyszájú házaspár, és egy nyugdíjas korú öregúr, aki nem lopta magát a szívünkbe.
Szóval már az első nap láttuk a parkban található állatok nagy részét: zsiráfot, marabut, zebrát, gnút, antilopokat, gazellát, elefántot, struccot, oroszlánt. A legnagyobb élmény ez utóbbi volt, hiszen nem minden nap lát az ember ilyen fenséges ragadozót 3 méterről, ahogy sétál feléd.
Másnap megint a hajnali kelés, be sem jöttünk ebédig, majd délután indultunk el megint. Én már olyan fáradt voltam, hogy az ebédszünet nagy részét végigaludtam, míg Norbi próbálta a videóról lecsalogatni a felvételt a laptopra. A nap legnagyobb élménye kétség kívül a vadászó gepárdok voltak, valamint a szexelő oroszlánok. Én voltam zavarban a látványtól. Már hazafelé tartottunk, amikor sofőrünk felfedezte, hogy a maszájok 3 kistehenét megtámadni készül egy hiéna, sőt az egyiket el is kapja. Sofőrünk vakmerő bátorsággal és szemmel látható hozzáértéssel azonban megmentette a kisbocit, amit visszajuttattunk a gazdájához.
Voltunk egy maszáj faluban is, amely emlék azt hiszem egy életre bevéste magát a szaglóreceptoraimba: láthattuk, hogyan él 300 ember több mázsa tehénszar tetején. Azon taposnak mezítláb, abból építik a házaikat, azon alszanak. Borzalmas volt.
Utolsó nap már csak reggel mentünk ki a szavannára azzal a szándékkal, hogy a leopárdot még meg kell keresni, azonban nem sikerült.
Visszafelé a repülőút felért egy rémálommal, a termikek dobáltak bennünket, az én gyenge gyomrom pedig nem volt ilyen strapához edzve, két órán át küszködtem az állandó hányingerrel.
Ma pedig itt van az utolsó napunk. délelőttöt pihenéssel töltöttük, legalább egy nap legyen, amikor nem rohanunk egyfolytában. Délután elmentünk Taxival a közeli krokodilfarmra, ahol több ezer krokodilt nevelnek, mint megtudtam, a többségüket a bőrükért, ami gyorsan elvette a kedvem a helytől, bár azért szép volt. Viszont amivel nem számoltam, hogy tele volt szúnyogokkal a park, legalább 5-6 csípést szereztem, úgyhogy most aggódhatok a malária miatt. Remélem az a gyógyszer, amit szedünk, tényleg hatásos…
Palágyi-Mészáros Lívia
A szerző írásai Az Útikalauzban
Palágyi-Mészáros Lívia: Mombasa, Masai Mara Nemzeti Park – Kenya 2006
Palágyi-Mészáros Lívia: Santorini – Görögország – 2006
Ajánlott oldalak
kenya.lap.hu
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu