Nevelos Emoke: The Big Apple - azaz New York élőben  - 1998.

Amit Woody Allen nem jelentetett meg mozivásznon kedvenc városáról, azt
nagy valószínűséggel nem is érdemes tudni. A Manhattanen, Annie Hallon,
Hannah és nôvérein kívül számos más sikerfilmnek nyújtott hátteret a
város. Nem csoda, hogy New York már a megérkezésünk pillanatában ismerôsnek tűnt. Több hídon is át kellett kelnünk, először is a mókás nevű Tappan Zee-n, mire beértünk New York Citybe. Manhattannel való ismerkedésünket pedig a rosszhírű Bronx-szal kezdhettük, ami leginkább a színesbőrű bűnözőket felvonultató filmművészeti alkotásokból lehet számunkra ismerős. Mindenesetre örültünk, hogy a viszonylag biztonságos autó belsejéből nézhettük a nem túl bizalomgerjesztő utcákat és lakosokat - bár összesen csak egy verekedést láttunk.
Merész vállalkozásnak bizonyult, hogy autóval érkeztünk, mert a
gépjárművek 9/10-ét kitevô sárga taxik (=yellow cab) hajmeresztô stílusban
adták tudtunkra: az a szabály, hogy nincs szabály. Sávváltás, elôzés és
hirtelen megállások bárhol és bármikor (persze jelzés nélkül), ôrült iram
és mindehhez folyamatos dudálás. A legrövidebb autós út is ágyúgolyó-futamra
emlékeztetett. A gyalogosok is kitettek magukért: a lámpák "Don't walk" jelzése
senkit nem zavart meg az átkelésben, úgyhogy mi is hamar alkalmazkodtunk a
helyi szokáshoz (az itthoni viszonyok után nem is volt A parkolást,
illetve annak tilalmát viszont halálosan komolyan veszik. "Ne is gondolj arra,
hogy itt parkolsz" - adja tudtunkra a tábla, és megszokott látvány a kocsik
elvontatása.
New York öt városrészből áll - Manhattan, Queens, a Bronx, Brooklyn és
Staten Island -, a legtöbb látnivaló és érdekesség Manhattanben van. Ezt a
hosszúkás szigetet keleten az East River határolja, nyugaton a Hudson
River, északon a Bronxtól a Harlem River választja el. Manhattanben könnyű
eligazodni, csak azt kell fejben tartani, hogy az Avenue-k iránya észak-déli,
a Streeteké pedig kelet-nyugati, ezek derékszögben metszik egymást, így a
város térképe leginkább egy hatalmas sakktáblára emlékeztet. Az utcanevek
számozása délrôl észak felé növekszik, a házaké pedig attól függ, hogy a Fifth
Avenue-tól nyugatra vagy keletre járunk, így ha egy cím például 130 East 45^th
Street, tudjuk, hogy a város keleti felén kell keresnünk. Az Avenue-kból
összesen 12 van (First Avenue - 12^th Avenue). Közülük a leghíresebb a Broadway, amely nagyszerű látványt nyújt sötétedés után a jellegzetes neonreklámokkal. Az az érzése támad az embernek, hogy mozikon és színházakon kívül más nem is található ebben az utcában. Miután a városban 200 felhôkarcoló található, hamar elfáradt a nyakunk, és majdnem elsétáltunk a 443 méter magas Empire State Building mellett (ez az az épület, amelybe King Kong kapaszkodott).
Hosszabb-rövidebb sorban állások után be is jutottunk az épület liftjébe (összesen három lift röpíti a csúcsra a látogatókat). A 86. emeleti teraszra ki lehet menni, és bizony mindent megér a látvány. New York épületei játékkockákként hevernek alattunk, és mulatságos figyelni a tülekedô taxikat és a rohanó hangyaemberkéket. A figyelmes szemlélő kertesített háztetőket is fölfedezhet, de egyébként nagyon kietlennek tűnik a látvány fentről. Felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon hogyan tudták az épületeket ennyire közel építeni egymáshoz?
Este a World Trade Center dupla tornyának egyikébe mentünk fel - ezt szerényen csak "Top of the World"-nek hívják. A WTC sokáig a világ legmagasabb épülete volt, méretei ma is lenyűgözôek, a tetôn található a világ legmagasabb nyílt kilátója 419 méter magasban, ahol szinte állandóan szélvihar tombol.

A város éjszakai fényei egyszerűen magukkal ragadóak, nem lehet betelni a
látvánnyal. A belépőjegy árában benne van egy New York-i helikopteres utazás - igaz, csak filmvásznon... Aki pedig valami különlegesebbre vágyik, az beírhatja nevét a csillagokba, ugyanis a számítógépbe írt üzeneteket minden este az égre vetítik.

New Yorkot talán úgy lehet a legjobban megérteni, hogy nyakunkba vesszük a
várost. Megállapíthatjuk, hogy a Central Parkban tényleg sokan kocognak, és
rengeteg a mókus. A kínai negyedben (Chinatown) potom áron vehetô Ray Ban
napszemüveg és Rolex karóra (5-10 $-ért bizonyára eredeti...) - és bármi más is,
ezért a vásárlási hajlamokkal megáldott látogatók hamar rádöbbenhetnek, hogy itt
bizony veszélyes dolog járkálni - na nem a közbiztonság miatt, mert az nagyon jó
a kínai negyedben. Little Italyban (az olasz negyedben) pedig túlkínálat van olasz éttermekbôl. Ennek ellenére a kávézóban, ahová betértünk, mélyhűtött, bezacskózott pizzát melegítettek fel a mikróban, vagyis körülbelül annyira lehetett
eredeti olasz, mint mi magunk (de azért finom volt).
Az utolsó napon Miss Liberty Island-del átruccantunk a Szabadság-szigetre. Az
említett hölgy nem más, mint a komp, ugyanis a hajók nőneműek. Az igazi Miss
Liberty pedig fokozatosan nőtt fölénk, ahogy közeledtünk a szigethez. A komp szemből közelít a szobor felé, majd megkerüli a szigetet, így jól szemügyre vehető a város és az Egyesült Államok legfontosabb jelképe. Miss Liberty több, mint 100 éve rendületlenül ôrzi a kikötôt, jelképezve az amerikai álom alapjait, amelyek a szabadság, a függetlenség, az igazság és a jogszerűség. A kis sziget békét és nyugalmat áraszt.
Természetesen a "show" elmaradhatatlan része az ajándékbolt, ahol a Szabadság-szobor számtalan formában felbukkan: asztali szobor, hűtőmágnes, plüssmaci fáklyával és koronával, sőt a szivacsból készült korona felhelyezésével magunk is szoborrá változhatunk...
New York hű maradt önmagához akkor is, amikor megpróbáltuk elhagyni: sikerült egy hatalmas, koccanásokkal tarkított dugóba kerülnünk, amely ismét a helyi mondás igazát bizonyította, miszerint New Yorkban az autó és a jómodor is fölösleges luxus.