Borsodi Zoltán: Florida – 1999
(élménybeszámoló és info azoknak akik nemsokára indulnak vagy álmodoznak róla, hogy
elindulnak)
Bevezetésképpen leírom, hogy ebben a rövid kis élménybeszámolóban szándékosan fogok minden céget a nevén nevezni, holott egyiktől sem kaptam semmilyen támogatást sem, viszont megérdemlik, hogy megemlítsem Őket. Az utazásunk nem jöhetett volna létre, ha nincs a
Kon-Tiki utazási iroda és személyes köszönet Kertész Zolinak.
I. Elindulás
II. Miami
III. Orlando
I. Elindulás
Június 24-én indultunk Budapestről, reggel 8.05-kor Lufthansa-val Frankfurtba. Az út kevesebb mint másfél óra (ennyi idő alatt lehet kiérni Vácról Ferihegy 2B-re kocsival). Itt kezdődött az első bajunk a Lufthansa-val, egyszerűen elfelejtették, hogy a gépen vagyunk, nem jöttek értem. Aki nem ismer, annak mondom, hogy mozgáskorlátozott vagyok és hozzászoktam már, hogy repülőútjaimon mindenhol segítenek, kísérnek. Nos fél óra múlva megjelent egy busz értünk,
persze wheelchair nélkül. Le kellett ugrálnom a lépcsőn, felmásznom a buszra. Na az épületen belül már kaptam segítséget, egy nagyon jópofa host személyében ami ritkaságszámba megy a németek között.
A frankfurti repülőtér egy szemétdomb. Kicsi várok, szétbombázott helyiségek, nem működő légkondi, szóval Ferihegy hozzá képest egy csoda. A Miami-ba induló gép 1 órával késöbb indult, állítólag mivel későn érkezett. Boeing 747-400 Jumbo Jet megy a tengeren túlra, az út Miami-ig kb. 9 és fél óra. Amilyen nagynak látszik a gép, olyan kicsik az ülések belül. Nem túl nagy élvezet több mint 9 órát ücsörögni benne, ráadásul Lufthansa-hoz méltóan a mozgáskorlátozott WC nem
működött.
A repülőgép fedélzetén érdemes kitölteni az I-94 Arrival/Departure Record -ot valamint a Custom Declaration-t. Az I-94-ből a fehér színűt kell kitölteni, mivel vízumköteles országból érkezünk. Fontos, hogy csak az első oldalt kell kitölteni, valamint feltétlenül tüntessük fel a címet ahol lakni fogunk. Több uticél esetén az első címet írjuk be. A nyomtatvány kitöltésénél ha számokat használunk az 1-es helyett függőleges vonalat, a 7-est pedig így írjuk nem középen áthúzva.
II. Miami
Miami egy óriási metropolisz és persze az ehhez tartozó repülőtér ami meglepően tiszta és rendezett. Viszont készüljünk fel, hogy akár egy félórát is kell gyalogolnunk, mire a főépületbe érünk. Az első utunk az immigrations officer-hez vezet, aki ellenőrzi a vízumunkat és néhány
kérdést tesz fel ottartozkodásunkkal kapcsolatban. Majd felvehetjük a csomagjainkat. Figyelem. Az USA-ba semmilyen nemű élelmiszer nem vihető be engedély nélkül. Ha mégis hoztunk magunkkal véletlenül, még a vámellenőrzés előtt be kell jelentenünk (ahol valószínű el is kobozzák). Kutyákat is használnak, hogy kiszagoltassák az esetleges eldugott kajákat. Jobban keresik mint a drogot. A végső fázis a Custom Declaration leadása és már meg is érkeztünk.
Mi Alamo autót béreltünk itthonról. Alamo-s busz a repülőtér elől kivitt a repülőtértől néhány mérföldnyire lévő lerakatig. Itt hívom fel a figyelmeteket, hogy az államokban mindenhol elvárják a borravalót.
Néhány tájékoztató adat, az ajánlott borravalókról:
Pincér:15%, Hordár: 50Cent-$1 csomagonként, Taxi : 15% (25Cent minimum), Ruhatár: 50Cent kabátonként
Amerikai barátom szerint : “Azzal nem értek egyet , hogy MINDENHOL KELL borravaló. Pl.
a benzinkútnál NEM kell, ami nagy különbség.” Az autóbérlő cégnél a srác egy kicsit ügyetlenkedett, nem találta az itthon befizetett autónk bejegyzését a számítógépben, aztán végül egy
[ENTER] gomb lenyomása segített a gondon. Az első kérdése a hitelkártyánk bemutatása volt, ugyanis csak kártyatulajdonos bérelhet autót. Néhány $ díjat felszámítanak a kocsi átvételekor helyi adókra meg még más plusz díjakra. Ez az összeg egy két hetes autóbérletnél kb. $35-$40. A kocsihoz kötelező CDW (törés biztosítás) kötni valamint a helyszínen köthetünk kiegészítő felellőségbiztosítást is (E.P.) aminek a díja Floridában $11.95 naponta. Ez nem kötelező, de a CDW csak a kocsiban történt károkra térít, mindenki eldöntheti magában igényli-e vagy sem. Választhatjuk, hogy előre megvásárolunk egy tanknyi benzint és akkor üresen is visszahozhatjuk az autót, vagy kötelezettséget vállalunk, hogy telitankkal hozzuk vissza. Az utóbbi esetben, ha mégsem telitankkal visszük vissza az autót a normál benzinár 3-4x számítják fel ezért figyeljünk rá.
Tankolni kétféleképpen tudunk. Vagy önkiszolgáló kútnál (self service) valamint választhatunk a kiszolgálás mellett is (full service), ebben az esetben jóval többet kell fizetnünk. Mozgáskorlátozottakat nappal az önkiszolgáló kútnál is kiszolgálják külön díj nélkül. Ha önkiszolgáló kútnál tankolunk, akkor előre kell fizetni a pénztárnál vagy a legtöbb kútfejnél hitelkártyával is lehet fizetni. Önkiszolgáló kútnál a pisztoly levétele után általában fel kell hajtani egy kallantyút vagy megnyomni egy gombot, hogy a befizetett összeget aktiváljuk.
Benzinárak /gallon. Miami és környéke :
87 regular : $1.12-$1.20, 89 super : $1.20-1.29, 93 premium : $1.25-1.35 (71Ft./liter)
Orlando és környéke : 87 regular : $1.05-$1.12, 89 super : $1.12-1.20, 93 premium : $1.19-1.25
(66Ft./liter)
Orlando belvárosa 87 regular : $1.21-$1.25, 89 super : $1.26-1.30, 93 premium : $1.28-1.36 (77Ft./liter)
A legtöbb bérelt autó 87-es oktánszámú ólommentes üzemanyaggal megy, de azért ellenőrizzük a kesztyűtartóban lévő leírásban.
Szóval, hogy a srácot az Alamo-nál gyorsan lerázzuk, megkötöttük az E.P.-t is. Valóban pillanatok alatt szabadultunk. Megkaptuk a számot, hogy a 124-es parkolóhelyen keressük az autót, a kulcs a kocsiban. Meg is találtuk, egy Suzuki Esteem volt az áldozat. Bepakolunk és megpróbálunk elindulni vele. Nem engedi magát ezért odahívok egy segítséget. Elkezdem magyarázni neki, hogy nem boldogulunk a kocsival, erre jelez, hogy csak spanyolul tud ezért ne strapáljam magam, de majd Ő kiáll a kocsival. Persze neki sem ment, mert lemerült az akksija. Elmutogatja, hogy menjünk vissza az irodába, kapunk egy másik autóért.
Mivel már totál fáradtak, elcsigázottak voltunk a hosszú utazástól szóltam nekik, hogy Ők intézkedjenek, ne nekünk kelljen bemenni még külön intézkedni. Elvették a számlát és 2! perc múlva előálltak egy vadi új 99-es Chevrolet Malibu LS-el. 3100ccm V6 motor, automata váltó, tempomat, légkondiconáló, ABS, mindenoldali légzsák . . . soroljam még, nekünk egy csoda volt. Természetesen magasabb kategóriájú autó volt mint amit kifizettünk. Ha megnézed a web oldalát, látni fogod, hogy az LS a luxus kategória. Sűrű elnézést kértek a problémáért (?), még az új számlára rá is nyomtatták a mélységes bocsánatkérésüket.
A kölcsönzőnél kaptunk Miami térképet, valamint egy 1 oldalas leírást, hogy a telepről hogyan tudunk a városba bejutni. Mint utólag kiderült nagyon hasznos iromány volt. Megpróbáltuk a fizetős utakat kikerülni, mert csak nagyobb címletű pénz volt nálunk, és azt olvastuk sok helyen, hogy csak pontosan kiszámolt aprópénzt fogadnak el. Nos ez nem teljesen igaz, mindenhol vissza tudtak adni papírpénzből is. Az általunk tapasztalt útdíjak $0.5, $0.75, $1 voltak. Sok híd is díjköteles, az árak megegyeznek az előzőekben leírtakkal.
Sikeresen kinavigáltunk a repülőtér környékéről. Már itt ebben a metropoliszban is feltűnik, hogy mennyire más a közlekedési morál mint nálunk. Nyugodtan lehet vezetni, még a legnagyobb dugóban is. Kirakja az ember az indexet, ha sávot szeretne váltani és az első autó amelyik meglátja beengedi. Egyetlen dolog amire harapnak (dudálnak) ha az ember elalszik a zöldnél.
A megengedett sebességeket érdemes hozzávetőlegesen betartani mert szigorúan veszik a gyorshajtást. Általában városon belül, városi úton 25-35mph, freeway-en ami városon megy keresztül 50-55mph, interstate highway 65-70 mph a max sebesség. A helyiek ennek kb. a 110%-al közlekednek, de Ők otthon vannak, ugye? Az amerikai utakon viszonylag könnyű tájékozódni. A kereszteződésekben a közlekedési lámpák oszlopán keresztbe a keresztező utca nevét lehet látni. Az utcák néhány kivételtől eltekintve Észak-Dél és Kelet-Nyugati irányúak.
Miami Beach.
A szállásunk Miami Beach-en a Collins Avenue-n volt. A házszám 19115 volt. A Collins Ave. Miami Beach két É-D főútja közül az egyik, a másik a Washington Dr. Több 10 km. mentünk északra a Collins Ave-n amíg elértük a 19115-ös számot. A szálloda tipikus amerikai kétszintes motelszerű volt. A handicapped room hatalmas volt, kb. 50nm, az óceánra nézett és tőle kb. 15! méterre volt. A berendezés kicsit kopottas de minden nagyon tiszta volt, természetesen légkondicionált. A szálloda neve Chateau by the Sea.
Innen rögtön telefonáltunk haza, hogy épségben megérkeztünk. A szállodai telefonok használata általában költséges, a helyi hívások is pénzbe kerülnek, a hitelkártyás hívásokért is felszámítnak $0.5-$0.6. Mi itthon vásárolt Amcard telefonkártyát használtunk ami bruttó 2.500,- Ft.-ba került és 20 percet lehetett vele hazatelefonálni. Kint is lehetett kapni $10-$12-ért. Mindegyik nyilvános telefonról működött érmebedobás nélkül (BellSouth, Sprint) kivéve a GTE telefonokat Tampa és St. Petersburg környékén. Kicsit macerás a használata, mivel rengeteg számot kell bebillentyűzni de kétség kívűl működik.
Másnap reggel felkerekedtünk, hogy befurikázunk Miami Beach déli részébe az Art Deco District-be reggelizni. Sunny Isle Beaches-től kb. egy óra autókázás az Art Deco District. Gyönyörű hely, tiszta rendezett mint általában egész Florida, igaz ehhez hozzátartozik az is hogy $50-$500-ig büntetik a szemetelést.
Miami Beach Art Deco District
A nyolcadik utca környékén leraktuk az autót és gyalog vágtunk neki reggelizni. Na ezt senkinek nem ajánlom, ha nem akar éhenhalni és hőgutát kapni egyszerre. Ilyenkor jön rá az ember miért járnak az amerikaiak WC-re is kocsival. Másfél óra alatt 5 utcát sikerült megjárnunk, majd visszaballagtunk a kocsihoz és légkondicionálva haladtunk tovább.
Néhány szót a közbiztonságról. Mi semmit sem láttunk sehol Floridában abból amilyen hírek terjengenek. Én személyesen Olaszországban jobban tartok egy incidenstől mint ott (be is következett). Rengeteg rendőrt látni, mindegyik eléggé tekintélytparancsoló kinézetű volt. Ennek megvolt a látszatja is. Ésszerű óvatossággal semmi félnivalója nincs itt a turistának (nem New York City, bár most már ott se nagyon). A helybeliek lehúzott ablakkal parkolják le az autójukat, bár ezt azért nem ajánlom. Érdemes a készpénzt és bankkártyákat külön tartani. Csomagot nyugodtan hagyhatunk a kocsiban, de minden esetben rakjuk be a csomagtartóba! Miami kicsit húzosabb hely mint az Florida középső és északi területei, ezt azért vegyük figyelembe.
Apropó bankkártyák. Az USA-ban a VISA, American Express és az Euro/Master Card a KIRÁLY. Ezeket mindenhol elfogadják. Készpénzfelvételre és tankolni jók az OTP-s Cirrus/Maestro/EDC kártyák de fizetni nem mindenhol lehet vele.
A reggeli után nekivágtunk Miami belvárosának. Én először láttam ilyet ezért nagyon lenyűgöztek a méretek. Csak autóval mentünk keresztül a belvároson. Gyönyörű tiszta és rendezett, az óriási felhőkarcolók és a vezető nélküli MetroMover fantasztikus hangulatot teremt a városnak. Néhány órás autókázás után a városban, megnéztük a Weeks Air Museum-ot, ami a Tamiami repülőtéren található. Sajnos a múzeumot letarolta az utolsó hurrikán, így sokkal kevesebb repülőt lehet megtekinteni mint régebben. Lemaradtunk egy Zero-ról, egy B-52-esről, de láthatunk egy csodálatosan felújított Avenger-t, néhány darabot a B-52-esből és még jó néhány régebbi harci gépet. A múzeumba a belépő $9.95.
Másnap az USA legdélibb pontjához, Key West felé vettük utunkat. A US.No.1.Route Key West felé csak két sávos, de így is dinamikusan lehetett haladni rajta. Rengeteg korallszigeten és több mérföldes hídon keresztül vezet az út, melynek bal oldalán az Atlanti Óceánt míg jobb oldalán a Mexikói Öblöt láthatjuk. A múlt században Key West volt az USA legnagyobb városa. Egyben számunkra ez volt a legmelegebb is. A forróság ellenére érdemes a főutcát, a Duval Street-et végigsétálni ahol lépten nyomon hangulatos kocsmákba botlunk és itt található még a hajóroncsrabló múzeum is. Az utca keleti végében található a Southernmost Point, ahonnan csak 90 mérföld légvonalba a Kuba. Key West-ben található még Ernest Hemmingway háza is, ami jelenleg múzeumként üzemel.
Mielőtt még továbbutaznánk Miami-ból észak felé néhány szót ejtsünk meg az amerikai konyháról és természetesen az árakról is. Szinte minden fajta éttermet kipróbáltunk mind reggelizés mind ebéd és vacsora szempontjából. Először talán a reggeli. McDonalds : Big Breakfast, tojásrántotta, egy szelet hamburgerhús és egy nagy pogácsa valamint egy burgonyalángos $2.99. Pont elég egy reggelire, az íze mindennek McDonalds-os volt. Dunkin Donuts: $0.69 egy fánk, de persze ha többet veszünk pl. 6 vagy 12 nagyságrendekkel olcsóbban (nem 10-20% hanem legalább 50) kapjuk meg. A fánk egy kicsit édesebb volt a megszokottnál, de határozottan ehető volt. Sizzler : Na ez király volt. 80 fogásos reggeli aminek a fele kb. gyümölcs. Néhány dolog az asztalokról : rántotta, sült virsli, sonka, lángos, palacsinta, sült hús, müzli . . . Leírhatatlan, $4.99. Hasonló kaját adtak a szállodában is, de kicsit drágább volt. A kávé általában $1-$1.39 de korlátlan fogyasztással.
Ebéd, tényleg csak példaképpen, mindent úgy sem tudnék felsorolni. Boston Market : Egy egész grillcsirke, 2 körettel és egy kukoricakenyérrel $5.99. Fél csirke $5.49, negyed $4.99. Nagyon finom volt. Kentucky Fried Chicken : Annyit eszel amit akarsz plusz egy üdítő $6.99. Az üdítő külön általában $0.89-$1, korlátlan fogyasztással. Vigyázzunk délen – Miami és Key West környéke – ne kérjünk automatából üdítőt, mert a nagy mennyiségű fertőtlenítő tartalom miatt európai ember számára ihatatlan. Kérjünk palackozott italt, megéri. Közép-Floridában és északon nyugodtan ihatunk automatából. Érdemes megkóstolni az igazi Coca-Cola-t is, mert semmi köze nincs ahhoz az italhoz, amit itthon iszunk, eleve nem tartalmaz cukrot, ízesebb és lágyabb. Csak nagy tételben vásároljunk italt, meg persze mást is, mert lényegesen jobban járunk. 1 doboz Cola (0.355l) $0.75 de ha 12 darabot veszünk a 12 db. csak $2.49, Ginger Ale csak $2 12db., Star Wars-os Pepsi pedig $4.79 24 db. Szupemarketben általában $0.8 egy nagy szeletelt kenyér, ami legalább 1 hónapig fogyasztható és finom is marad, vehetünk rendesen európai stílusú kenyeret is, ennek ára $2 volt. $0.8-$0.9 egy adag felvágott ami szintén nagyon ízlett. A margarin egy nagy dobozzal kb. $2 és kb. ennyi egy kis üveg jam is. A tej $1-$2 között van , minőségtől függően. Amit szinte sehol sem láttunk az a tábla csokoládé volt.
Nagyobb élelmiszerárúházak nevei a Publix és Wall-Mart, túl sokat nem látni belőlük, viszont amit megtalál a ember, a jó nagy. Szintén gyakoriak a K-Mart-ok, ahol kevés élelmiszer és sok egyéb háztartási dolog található, mint a Rainman című filmben. Egy cipő ára általában $10-tól kezdődik, egy pólóé $6-tól egy nadrág $12-től. Érdemes betérni egy igazi amerikai steak-house-ba is. Fontos, az étterem bejáratánál várjuk meg vendéglátónkat, aki majd leültet bennünket és Ő lesz arra a napra a kizárólagos kiszolgálónk. Egy steak-house beli vacsora két személyre kb.$23-$28 ami tartalmazza a kenyeret vajjal (isteni meleg kenyér), salátát előételként valamint a főételt és két italt.
Haladjunk Miami-tól észak felé. 30 mérföldre találjuk Fort Lauderdale városát. A jómódúak nyaralóhelye és az utazási könyvek szerint Amerika Velencéje. A város egy része lagúnákkal van felosztva és a lagúnák metszéspontjaiban lévő szigeteken csodálatos villákat láthatunk.
Érdemes egy sétát tenni a tengerparton, mert egyedülállóan szép és azt a bizonyos beach feeling-et adja vissza, amit a filmekből is ismerünk : görkorizó lányok, kocogó helybeliek . . .
III. Orlando
Olando városa egy hatalmas vidámpark. Itt mindent megtalál az ember ha felhőtlen szórakozást keres. Itt található a Walt Disney World, a Seaworld, a Universal Studios ha csak a leghíresebbeket említem meg.
Maga a város kellemesen emberközeli méretű, kertvárosaival együtt kb. Budapest nagyságú. Mi az International Drive-on laktunk, a Quality Inn szállodában. Ez egy tipikus többépületből áló kétszintes motelszerű szállás, az autóval a szoba bejárata előtt parkolhatsz. A szoba viszonylag kicsi, de tiszta, jólfelszerelt és rendezett volt. A hűtőszekrény hiányzott egy kicsit, de a légkondival néha helyettesítettük.
Az International Drive-on található a legtöbb turista csalogató látványosság, kiállítások, viziparkok, bevásárlócentrumok, mozik, éttermek, bárok, golfpályák és az úgynevezett ticket booth-ok, ahol a feliratok szerint olcsóbban juthatunk hozzá az egyes látványosságok belépőjegyeihez, mint a kapuknál.
Minden látványosság belépőjegye a kapuknál $46.65 és számoljunk hozzá $5-$6 a parkolásért. A SeaWorld-ben a második nap ingyenes és azt hiszem érdemes is kihasználni, mert egy nap kevés általában mindenhova. Ezért az árért egy napig a park bármely helyére elmehetünk, bármire felülhetünk bármennyiszer, tehát nem kell külön semmiért sem fizetni. Öregeknek, gyerekekre kb. 20% kedvezményt adnak, más kedvezmény nincs. Mozgáskorlátozottaknak is teljes árú jegyet kellett venni (kivéve a Universal Studios-ban, ahol olcsóbb volt a jegy, mivel néhány helyen kikellett szállni a kerekesszékből). Először furcsának tűnt, de végül megértettük. Minden úgy van kialakítva, hogy egy mozgáskorlátozott embernek teljes élvezetet nyújtson, sőt inkább 110%-ost, mivel rengeteg előnyt élvez egészséges társaival szemben. Külön utakon kell közlekedni, a sorokat a legtöbb helyen nem kell végigjárni, mindenhova elsőként mehet be és elsőként jöhet ki. Ez egyébként nem csak a parkokra, de az egész országra jellemző volt, hogy az emberek rendkívül készségesek, segítőkészek, udvariasak, jókedvűek. Néha túlzottan segíteni akartak, nem hagytak rendesen kibontakoznom.
Visszatérve a ticket booth-okra, $12.50 meg $20 jegyárak voltak kirakva. Kíváncsiak voltunk, mi lehet a csavar ezekben az árakban. A lényeg az, hogy általában részt kell vennünk valamilyen direkt marketing előadáson, és az előadás meghallgatása után kapjuk meg a kedvezményes jegyünket az előadást tartó cégtől. Ez idáig mind szép és jónak hallatszik, de mivel célzottan végzik ezeket az előadásokat, ezért mivel Magyarország nem piac számukra, minket nem is hívtak sehova. Így csak maximum $2-$3 kedvezményt adnak a pavilonoknál, esetleg több jegy vétele esetén lehet jelentősebb összeget megtakarítani.
Az első nap a SeaWorld-öt néztük meg. Itt minden megtalálható ami a tenger élővilágával kapcsolatos. Delfin-, orca-, fókashow, ráják, cápák, tengeritehenek, pingvinek, hogy csak a leglátványosabbakat említsem. A park végigjárásához kevés egy nap. A bejáratnál bérelhetünk elektromos, mechanikus kerekesszékeket, gyerekkocsikat mindenféle állatformával. Akinek csak egy kicsikét is nehezére esik a járás, ne szégyelljen segítséget kérni, túl nagy a park ahhoz, hogy akár 10X is elfáradjon, a gyerekeknek meg külön élvezet, hogy egy delfin alakú kocsiból nézhet végig mindent. Itt minden 10-ik ember kerekesszékkel közlekedik.
A következő nap a Kennedy Ürközpontba látogattunk el ami Titusville mellett található a tengerparton. A belépő egy napra $19.95 személyenként. Speciális NASA-s autóbuszokkal visznek körbe az űrközpont területén, ahova egyébként máshogy be sem lehet menni normál földi halandónak. A busz először egy kilátóhoz visz ki a Banana Lake mellé, ahonnan néhány mérföldes távolságból megtekinthetjük a kilövő állásokat. Feltétlenül vigyünk magunkkal szúnyogriasztó spray-t mert rengeteg a vérszívó, szinte levegőt nem lehet tőlük kapni. Ezek után a busz elvisz minket az Apollo V. csarnokába, ahol a hatalmas űrhajó megtekintése mellett tanújai lehetünk egy igazi kilövésnek, a holdraszállásnak és még ezernyi más dolognak.
A harmadik megálló az új nemzetközi űrállomás összeszerelő gyára. Itt bejárhatjuk a leendő állomás néhány már elkészült egységét valamint akár bekukkanthatunk a gyár területére is, ahol egy plexi fal mögül beleselkedhetünk a NASA munkájába is. Ezek után a busz vissza visz minket a Visitor’s Complex-be ahol még egy IMAX mozit is megnézhetünk. Ne hagyjuk ki a központban lévő Space Shuttle végigjárását sem. Erre a látványosságra is legalább egy egész napot szánjunk.
A következő napot a Universal Studios-ban töltöttük. Gyakorlatilag ez egy szórakoztató park és egy működő filmstúdió ötvözete. Számomra ez jelentette Orlando-ban a szórakozás csúcspontját. Nagyon kevés egy nap végigjárni a parkot. Csak néhány ízelítő a show-kból: Twister, Terminator 2 3D, Földrengés, Cápa, Vissza a Jövőbe, E.T., Hitchcock, King Kong, Vadnyugati WesternShow hogy csak azokat említsem amiket megnéztünk egy nap.
Késöbb leugrottunk Daytona-ba is. Itt az egész város autókról és motorokról szól. Az daytona-i autóversenypályán kívül a legérdekesebb dolog maga a tengerpart. A tengerpartra is le lehet menni kocsival ($5 a díj, mozgáskorlátozottaknak ingyenes). Nagyon furcsa dolog ennyi autót a tengerpart homokján látni. Másnap az úti cél St. Petersburg volt Tampa-n keresztül. Az út Tampa Bay vízén keresztül vezet. Ez a város nagyon kellemes benyomást tett ránk, olyan igazi amerikai város hangulata van. Legérdekesebb látnivalója a hosszú móló, amelynek a végén egy bevásárlóközpont található. Innen Sarasota felé vettük utunkat. Az út egy fizetős ($1) de gyönyörű és hatalmas hídon keresztül vezet. Sarasota kulturális központja a környéknek, de sajnos idő hiányába nem tudtuk kellően felfedezni, majd legközelebb.
Az utolsó előtti napunkat a Disney World Epcot Center-ében töltöttük. Ez a park tudományos-ismeretterjesztő és egyben szórakoztató park. Azt a pletykát is hallottuk, hogy állítólag az amerikaiak innen szerzik tudásuk legjavát.
Borsodi Zoltan
Az anyagot képekkel és linkekkel bővítve a szerző oldalán olvashatod el: http://w3.swi.hu/bzoltan/floridai/floridai.htm
A szerző írásai Az Útikalauzban
Borsodi Zoltán: Florida – 1999
Borsodi Zoltán: Kanada és USA – 2000
Borsodi Zoltán: Prága-Karlovy Vary – Csehország – 2000
Borsodi Zoltán: Rodosz – 1999 + Kréta – 1998
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu