Fodor Lajos: Maui, Hawai’i – Amerikai Egyesült Államok – 2012
Kedves amerikai szerzőnk részletes beszámolója Hawaii második legnagyobb szigetén tett autós kirándulásáról. Sok információval és látványos fotókkal illusztrálva
Wailuku ‘Iao Valley State Park ‘Iao Needle Oneola öböl Moloka’I sziget Dragon’s Teeth Banyan Tree Park Lahaina Kahakuloa szikla Ho’okipa Beach Garden of Eden Haleakala Makena Landing
Lévén az idén még nem voltunk szabadságon, nézegettem a világhálót, hova is lehetne menni egy hétre, hogy ne legyen messze és drága se legyen. Így találtam egy egyhetes kirándulást Maui szigetére, olyan áron, hogy nem tudtam ellenállni. Út, szálloda és autóbérlés egy hétre 700 USD személyenként. Igaz az autó kicsi, de hát a sziget sem nagy, a szálloda azonban a Ka’anapali Beach-en, Maui egyik legkedveltebb helyén van. Csak miután lefoglaltam a jegyeket, jöttem rá, hogy a közel az bizony eléggé relatív fogalom, hiszen öt és fél órás út repülővel, mintegy 3400 km dél-nyugatra San Franciskótól, szinte fele úton Pápua Új Guinea fele. Tulajdonképpen Polinézia legészakibb szigetcsoportja, valahol a nagy semmi közepén; Tahiti 3600 km, míg Alaszka 4000 km-re van. Egyike a legelszigeteltebb helyeknek. Szerencsére a Hawai’i Airlines-nek van egyenes járata az Oakland-i Nemzetközi reptér és a Maui -i Kahului reptér között.
Útikalauz.hu – A Hawaii-szigetek külön ablakban megjelenítése
Maui, a Hawai’i szigetcsoport nyolc főbb szigete (Hawai’i, Maui, Kaho’olawe, Lana’i Moloka’i O’ahu, Kauai´s Ni’ihau) közül második legnagyobb sziget s Hawai’i állam az Amerikai Egyesült Államok ötvenedik állama. Hosszúkás alakja kelettől nyugat fele mutat, s egy kis fantáziával egy előredőlt emberi testnek is lehet nézni. A nyugati rész a fej, a keleti pedig a törzs. Annak ellenére, hogy aránylag kis sziget, úgy domborzata mint éghajlata nagyon változatos. Északi oldala meredek és nagyrészt sziklás, míg a déli lankás, itt van a keresett üdülőhelyek és strandok nagy része.
Útikalauz.hu – Maui és a Hawaii-szigetek külön ablakban megjelenítése nagyobb térképen való megjelenítése
Az éghajlat jellemzője trópusi, de megtalálható a félsivatag is. A déli részét sokkal kevesebb csapadék éri mint az északit.
A hivatalos nyelv az angol illetve Hawai’i, s az utcák nevének nagy része Hawai’i -i eredetű. Sok magánhangzóik egymásutánja dallamos, fülbemászó de megjegyezni elég nehéz, legalábbis számomra. Az olyan neveket mint Puohokamoa vízesés, ‘Ulupalakula település, Honoapiilani út, hogy csak egy párat említsek, nem könnyű megjegyezni. A Hawai’i nyelv a polinéziai nyelvcsoport közeli rokona, s a bennszülöttek hasonlítanak az Új Zélandon látott maorikhoz, de ugyanakkor Gauguin képeibe is beillenének.
Október 24.
Reggel indulás a reptérre, esik az eső, a hőmérséklet 12 oC körül mozog. Öt és fél óra múlva Maui szigetén 30 oC fok, kissé borult az idő és három órával fiatalabbak lettünk, át is állítjuk az óráinkat. Kivesszük csomagunk és indulás a Hertz autóbérlőhöz. Rá akarnak beszélni, hogy béreljek egy nagyobb autót, de szerencsére nem álltam kötélnek, mert a Mazda 3 éppen elég nagy két személy részére.
Első utunk a Wailuku városa közelében a ‘Iao Valley State Parkba vezet. Először átmegyünk Kahului városán, megállni azonban nincs sok értelme. Egy nagy bevásárlóközpont kivételével sok más jelentős látnivaló nincs.
Wailuku városától a ‘Iao völgyébe fordulunk, itt már buja növényzet mindenfelé, pálmafák, plumeria, bougainvillea, lángfa és még számtalan csodás virág, bokor, fa. Az 5 USD beléptidij kifizetése után indulunk a ‘Iao patak völgyében a ‘Iao Needle, azaz a ‘Iao tűhöz. Tulajdonképpen egy hegyes kúp alakú szikla, valamikor véres harcok helye, napjainkban csak mint egy szép természeti jelenség vonzza a turistákat. Az út elé meredek, és aki bírja szusszal akad nem egy turistaút.
‘Iao völgye
‘Iao Needle
.
A ‘Iao völgye után visszafordulunk és Wailukunál délre térünk, a 30-as úton a Ka’anapali Beach fele. Jobb oldalon a hegyoldal kopár, kihalt, balra a távolban a Haleakala fellegekben elbújt csúcsa. Tulajdonképpen egy aránylag széles völgyben megyünk, mely elválasztja a sziget keleti és nyugati hegyeit. E völgy miatt gyakran hívják Maui szigetét a Völgy szigetnek is. Az egész völgyben pedig cukornád ültetvények. A Ma’alaea öbölnél az út nyugatra fordul a partvonal mentén. Bal oldalon a Csendes óceán, jobb oldalon pedig eléggé kopár hegyvonulat. A Leoda’s Kitchen-nél, megállunk valamit enni, mert az apró szendvicset melyet a repülőn adtak már régen elfelejtettük. Úgy néz ki, jó helyen álltunk meg, mert elég sok helyi is van. Egy-egy szendvicset rendelünk, 13 USD darabja, ha másról nem, erről látjuk, hogy Hawai’i -ban járunk.
Elhagyjuk Lahaina városát, de kissé fáradtak vagyunk, nem állunk meg. Bejelentkezünk a Ka’anapali Beach szállodába, sétálunk egyet a környéken, utána pedig beülünk a helyi Tiki vendéglőbe vacsorázni. A 20% kedvezménnyel, amit bejelentkezéskor adtak tűrhetőek az árak. A helyi, grillen sütött tonhal finom, s a hideg sör is jól csúszik hozzá
bugainvillea sövény
golfpálya
Október 25.
Ma ingyenes reggelire vagyunk hivatalosak a szállodába, mely énekkel, reklámmal, bűvészettel stb. van tarkítva, hogy felhívják figyelmünket, mivel lehet az időt eltölteni. A sok reklámból végül is kijön a reggeli ára. Ha azonban azt vesszük, hogy a pénz az idő, akkor a jó órás reggelink bizony nem is volt olyan olcsó, mármint a számunkra. Még szerencse, hogy nem ugrottunk semmi üzletbe, mert mint később kiderült, az árak nem voltak olyan kedvezőek ahogy azt mondták.
Reggeli után a 30-as úton, vagy ahogy a helyiek ismerik, a Honoapi’ilani országúton indultunk nyugat felé, felfedezni a szigetet. Érintjük Honokowai, Kahana, és Napili városokat, végül megállunk Kapalua-ban. Rendezett gyep, szép kertek gondtalan kirándulók a környéken. No és persze az elmaradhatatlan golf pályák. Nagy nehezen találunk egy parkoló helyet, s az egyik golf pálya mellett indulunk az Oneola öbölbe, az un. Makalua-puna Point-hoz. Az idő kellemes, már szinte giccses fehér felhők az égen, s a távolban Moloka’i szigete. Útikalauzunk szerint a parton található Maui egyik furcsa sziklaképződménye a Sárkány fog (Dragon’s Teeth). Nem sokára fel is tűnik, de kicsi is meg szerintem nem is különösebb. Ami azonban érdekes az a világos színű láva no meg a gondozott gyep és a kertek. Még keresve sem látni egy leesett falevelet vagy valami rendellenességet. Egy kis séta jól fogott. S lévén, hogy a sziget északi részén esett az eső, még egy szivárványban is gyönyörködhettünk
Szivárvány az Oneola öbölben
Moloka’I sziget
Dragon’s Teeth
Kapalua után a part kezd meredek lenni, lassan eltűnnek a homokos strandok és az út is eléggé elhagyatott. A Nakalele Point-nál érdemes megállni egy érdekes természeti jelenség megfigyelésére. Az óceán hullámai aláásták a part szikláit, s mikor erősen hullámzik a tenger, egy aránylag keskeny lyukon a víz 20-25 m magasra felcsap egy szökőkúthoz hasonlóan. Mi megálltunk, elmentünk a megfelelő helyre, de nem volt szerencsénk, valószínűleg nem hullámzott elég erősen.
Innen az út a következő 30 km körül inkább köves, és gyakran egysávos. Igaz kitérő elég gyakran akad, de azért a tűkanyarokban, ahol gyakran korlát sincs, ajánlatos lassan vezetni. Szerencsére a forgalom nem nagy, valószínűleg az is közrejátszik, hogy a régebbi útikalauzok szerint a bérelt autók ide nem jöhetnek be. Az idő csodás és a táj sem adja alább. Meredek sziklafalak, kék óceán balra, előtte vöröses talaj, jobb oldalon pedig meredek hegyoldalak. Sietni nem lehet az utak miatt, de nem is érdemes. Egy-egy merészebb kirándulóval találkozunk, de a forgalom nem nagy.
Olivine pools
könnyübúvárok
Lassan megérkezünk a Kahakuloa öbölbe, ahol gyönyörű kilátás nyílik úgy az öbölre, mint az ugyanolyan nevű sziklára. A tetőn, az út szélén egy kimustrált iskola-busz hüsitőket, meg valami enni valót kínál, persze a kilátást meg kell fizetni. Megállunk megeszünk egy-egy mini hot dog -ot, darabja 7,5 USD. Persze kettőn áll a vásár, de a kilátás megéri.
Ahogy továbbmegyünk áthaladunk Kahakuloa településen, alig egy pár ház, festői környezet, de nem tudom miből élnek meg az emberek. Az út lassan két sávos és aszfaltos, továbbra is szép, de már nem annyira látványos. Hiába, a sok széppel is lehet telítődni
Kahakuloa szikla
Kora délután megérkezünk Kahului városába, és elmegyünk a Costco-hoz bevásárolni. Ha már fizetjük az évi tagságit, akkor éljünk is vele. Az üzletet megtaláljuk könnyen, bejutni azonban sokkal nehezebb. Építkeznek körülötte, sokáig forgolódunk, míg találunk parkoló helyet. A helyzet az üzletben sem különb, hatalmas tömeg, hiába az olcsóbb dolog mindenhol kelendő, még ha nagybaniban is kell vásárolni. Megvásároljuk a legkisebb csomag zsemlét, 10 db, a hozzávaló szalámit, sajtot, paradicsomot és megyünk is. Ez kiadja legalább napi egy étkezésre, ez is valami.
Hazafele a Kuihelani országúton megyünk, ez is a sziget központján levő völgyön halad át, hogy Maalaea előtt csatlakozzon a Lahaina fele tartó úthoz. Első nap mikor a reptérről jöttünk csak elhaladtunk Lahaina előtt, most azonban megállunk egy kicsit szétnézni.
A ma 11.000 lakosú, egykori bálnahalász kikötő kissé elüt a többi déli településtől, mert tulajdonképpen nem üdülőhely jellegű. Nincs sem egy valamire való strandja, sem megfelelő elszállási lehetősége, mégis mintegy mágnes vonzza a kirándulókat. Tulajdonképpen egy keskeny sávon helyezkedik el az óceán partján, s a látnivaló java a Front Street-en van. Igaz ezzel párhuzamosan csak még egy utcája van, a többi ezekre merőleges. Nehéz elmondani miben rejlik vonzóereje, én valahogy úgy mondanám, hogy van egyénisége. Tulajdonképpen üzlet-üzlet mellett, vendéglők sora, egy-egy régi épület, mint az Old Courthhouse (Régi törvényszék) a Baldvin House mely a sziget legrégibb épülete, valamint a Banyán Tree Park (Indiai fügefa park) és vele szemben a kikötő. Az indiai fügefát 1873-ban ültették az első keresztény misszió 50 éves fennállása alkalmából. Akkor mintegy 2.5 m magas volt. Ma több mint 18 m magas, a fő fatörzsén kívül még 12 másodlagos törzse van, és több mint 3000 m2 árnyékot ad. Lenyűgöző látvány, ekkora fát még nem láttam
Lahaina
Lahaina
Old Corthouse
Banyan Tree Park
Lahaina iskola
Lehet látni, hogy a város jövedelmének nagy részét a turisták hozzák. Van itt könnyübuvár felszerelés, hula fűszoknya, korall-lánc, élő kakadu fényképezni és minden más, amit el lehet képzelni, úgyhogy mindenki megtalálja amit keres. Sokan meg is vásárolják. Ami érdekesebb, legalábbis számomra az volt, az az indiai fügefa.
Még egy dolgot érdemes meglátogatni Lahainaban, éspedig a régi börtön épületét. A börtön tulajdonképpen nem sok látnivalót nyújt, ellenben a bűncselekmények leírása, melyekért börtönbüntetés járt az 1850-es években, az annál érdekesebb. Ide tartozik az erkölcstelen beszéd, házasságtörés, paráználkodás, fattyú szülése, stb. Hát igen, 1850 óta az erkölcs egy kissé megváltozott.
Október 26.
Mára talán a leghosszabb túrát terveztük éspedig a Hana utat. Ez tulajdonképpen az egész Hawai’i állam leglátogatottabb útja, és jogosan, mert gyönyörű. A tulajdonképpeni Hana utat Pa’ia-tól számítják Hana városáig, Maui sziget keleti felének az északi részén. Mintegy 60 km hosszú és állítólag több mint 600 kanyar van rajta, de én jobbnak láttam nem ellenőrizni. Egy része két sávos, de sok helyen csak egy. És ha az út két sávos is, a hidak mind egy sávosak és van belőlük 54. Gyakorlatilag szinte lehetetlen előzni ezen a 60 km útszakaszon. Ha csak keveset is szeretnénk látni, akkor is legalább 2.5-3 órát kell egy irányban az útra szánni. Igen, csak 60 km, de milyen úton. Ha eljöttünk Maui szigetéig, akkor nincs semmi okunk sietni, hiszen azért jöttünk, hogy nézzük, csodáljuk a természetet. Kitérő van elég, és látnivaló is; rengeteg vízesés, szebbnél szebb kilátás az óceánra, botanikus kertek, meredek sziklák, sok színű homokú strandok.
A reggelit a szálloda teraszán fogyasztjuk, lévén tegnap bevásároltunk a Costco-ban, kávéval pedig a szálloda szolgál. Nem presszó, hanem csak olyan amerikai lötty de azért a semminél több. Kettesben kezdjük a reggelit, de hamarosan a madarak is csatlakoznak hozzánk, már megszokták az ingyen ételt. Igaz ki van írva, hogy ne etessük a madarakat, de olyan kitartóan kéregetnek, hogy nehéz ellenállni és kevéssel is beérik.
Az időnél kívánni sem lehet jobbat, a megszokott 30oC, tiszta kék ég, még a Haleakala csúcsa is tisztán látszik. A Haleakala holnapra van tervezve, de egy kissé gondolkodtam nem kellene-e ma megtenni ha ilyen szép az idő. Mert bizony elég gyakori, hogy felhőben van. Végül is bíztam a szerencsében és az eredeti tervnél maradtunk, indultunk Hana fele.
A tulajdonképpeni Hana országút Pa’ia-nál kezdődik, mintegy 15 km-re keletre Kahului-tól. Kahului-tól keletre a 36-os úton továbbra is cukornád ültetvények vannak az előtérben, s Pa’ia-ban megállunk egy kávéra. Bemegyünk az első kávézóba, nem nagyon bizalomkeltő, de reméljük a legjobbakat. A tulaj mindkét karja teljesen tetovált, még egypáran ülnek a földön, hosszú kócos haj, túl meleg van, tehát ing nem kell, ketten éppen smárolnak. Elég “hippi” a kávézó, de a kávé jó. Mint kiderül az egész város ilyen hippi forma, más látnivalót nem találtunk sem az útikalauzunkban, sem a valóságban, tehát megyünk tovább.
Mintegy 15 km-re Pa’ia-tól megállunk a hires Ho’okipa Beach Park partján. Azaz megállnánk, ha találnánk egy parkoló helyet. Egy kis keresgélés után akad is. Ha most ilyen nehéz, akkor milyen lehet szezonban, és ráadásul a parkoló jó nagy. Csodás hullámok, kék ég, rozsda barna homok, az öbölben pedig a szörfözők várják a megfelelő hullámokat. A hullámok után ítélve nem csodálom, hogy szinte a világ minden tájáról jönnek ide szörfözni. Nézelődünk, járkálunk egy kicsit, még az elején vagyunk. Aztán indulunk is tovább, még messze van Hana.
Ho’okipa Beach
Ho’okipa Beach
A következő megállónk a Twin Falls-nál van. Hogy nehogy eltévesszük a megállót, egy üdítő és gyümölcsárus is csalogat a lejáratnál. Vendég is akad bőven, annak ellenére, hogy az árak elég magasak, de ezt úgy néz ki mindenki természetesnek veszi. Mi is ittunk egy-egy frissen préselt gyümölcslevet, és vettünk egy-egy banánt az útra. Egy tisztáson keresztül, ahol többek között egy-egy papája fa díszeleg, vezet az út a vízeséshez. Szerencsére a vízesések nincsenek messze, igaz maradandó emléket sem nyújtottak
Papaya fa
Haladunk tovább a Garden of Eden botanikus kertbe. Igaz a belépő elég borsos, személyenként 15 USD és az órarend is elég szokatlan (8:00 – 3:00) de park szép és rendezett. A kert egy domb oldalon foglal helyet és elég meredek, jó kilátás nyílik az óceánra no meg a Puohokamoa vízesésre. Sok az ismeretlen virág, fa, szerencsére több mint 600 növény neve ki van írva, de melyeket elolvasok azokat is hamar elfelejtem. Az egyik legérdekesebb talán a szivárvány eukaliptusz, melynek törzse nagyon tarka.
Garden of Eden
Garden of Eden – vízesés
Szivárvány eukaliptusz
Egy egész napot nyugodtan el lehetett volna tölteni a parkban. Sok a látnivaló és nyugalmas hely, a Jurassic Park nyitó jelenetében megjelenő sziklát (Keopuka szikla) is itt filmezték. Vendéglője is volt, de mikor egy belépő 15 USD, akkor mennyi kérhetnek egy ebédért. Inkább lemondtunk róla és mint később kiderült jól tettük
Keopuka szikla
Tovább menvén az út ismét a part közelében halad a Honomanu öböl mellet, utána pedig a Nua’ailua partján és nem soká feltűnik a Halfway to Hana bódéja. Egy út menti talponálló, van hot-dog, hamburger, banán kenyér, fagylalt és üdítő italok. A már ismert hot-dog mellett döntünk, itt is 3,50 USD darabja. Vizet hoztunk magunkkal, az tehát nem kell. És amint várok a sorban, mert az van, ismerős hang üti meg a fülem. Először még kételkedem, hogy jól hallok-e, lehet az, hogy itt magyar szót halljak? Hamarosan meggyőződtem, hogy igen, valóban magyarul beszéltek. Egy fiatal ember meg egy csinos fiatal leányka, Budapestről, illetve Miskolcról. Megszólítottam őket, s ők legalább annyira csodálkoztak mint én. Egy keveset elbeszélgettünk, és további jó napot kívántunk egymásnak. Még jó, hogy nem ettünk a Garden of Eden vendéglőjében. Kevés helyen jártunk a világon, ahol ne hallottunk volna magyar szót, bizony jól szétszóródtunk
Az út innen ismét a szárazföld fele kanyarodik egy kissé, vízesések egymásutánja következik.
A számtalan vízesés után közeleg Hana reptere, utána pedig a Wai’anapanapa fekete homokú strand egy mellékúton. Kissé szokatlan szín, de tiszta. Visszatérünk a fő útra s vagy 3 km után megérkezünk Hana-ba. Hana egy kis város a hasonló nevű öböl partján, a városért eddig jönni nem érdemes. Leparkolunk az öböl partján, és elindulunk egy kicsit szét nézni. Egy pár helyi gyermek fürdik az öbölben, és egy pár helyi szépség cigarettázva sütkérezik a napon. Úgy néz ki, itt a hölgyek népszerűsége egyenesen arányos súlyukkal. Lévén a vizünk elfogyott, benézünk az egyedüli talponállóba, hogy lehet-e valamit venni. Hamarosan lemondok szándékomról, mert ha van is, a hely úgy néz ki nagyon kétes, hogyan szerezte meg az egészségügyi működési engedélyét. Inkább szomjazunk. Még elsétálunk a közelben levő Kaihalulu Beach-re, melynek homokja pirosas. A gond azonban ezután következett, mikor el kellet határozni, hogyan tovább. Igaz meg lehet kerülni az egész szigetet, de az út állítólag olyan rossz állapotban van, hogy útikalauzunk nem ajánlja, no meg hosszabb is mint visszatérni. Így hát inkább visszafordultunk. Így is sötétbe érkeztünk a szállodánkba, éppen időben a helyi hula bemutatóra
lángfa
Hana Beach
Ka’anapali Beach
Zenéjük ritmikus (3 dob), énekük dallamos, fülbemászó, de a magánhangzóik egymásutánját nehezen tudjuk megjegyezni. Úgy a nők mint a férfiak mezítláb táncolnak. Testük mozgása kötött és folytonos, a pálmafa hajladozását juttatja eszembe a szélben. Kezük mozgása a víz hullámzására emlékeztet, csuklóik és ujjaik mozgása kifejező, csipöik mozgása érzéki.
Október 27.
Reggeli ismét a szállodában, utána indulás Haleakala kráter fele. Útközben veszünk egy-egy szendvicset és irány Kahului. Igen itt minden, vagy legalábbis az utak nagy része Kahului -ba vezet. Utána letérünk a Haleakala útra (37) és hamarosan betérünk Pukalani városában egy presszóra. Hamar megtaláljuk a bevásárlóközpontot és a Starbucks kávézót. És lévén mellettünk van a Foodland hálózat egyik üzlete, kávé után benézek valami vizet meg gyümölcsöt venni. A szódavizet meg is találom, 1l 2.29 USD, bizony nem olcsó. Kissé arrébb egy másik sorban 1l sör 2.99 USD. Hát érdemes ezért vizet inni? Még nézegetek, akad svájci csoki, de helyi makadámdió nincs. Hát igen, ilyenek a nagy hálózati üzletek, mindenhol ugyanazt lehet venni, és nem részesítik előnyben a helyi termékeket.
Visszatérünk a főútra, a 37-böl 377-es, később pedig 378-as lesz. Átmegyünk Kula nevű településen. Kicsi hely, de rendezett tiszta és a kilátás illetve a házak kinézése szerint nem lehet olcsó hely. Kezdetben cukornád ültetvények, Kula után eukaliptusz erdő, végül ezek is eltűnnek. Marad a fű, bokrok, végül kövek és semmi. Igen, Kula szép helyiség, de lévén magasabban van, egy kissé hűvösebb mint a strandok környéke, no meg, hogy ritkán esik az eső sokszor vízkorlátozás van. E két okból az itt lakókat sokszor egy kissé visszamaradottaknak nézik. Ha választanom kellene, valószínű én is annak minősülnék, lévén inkább itt laknék mint egy strand közelében. Csodás kilátás, egy kissé hűvösebb, a vizet pedig lehet tárolni is. Kinek a pap, kinek a papné….
Az út egyre inkább kanyarog, de jó, igaz keskeny. Meglepően sok a biciklis, főleg akik lefele jönnek. Egy szemfüles vállalkozó felvisz autóval a tetőre, ott pedig biciklit kölcsönöz lejönni. A belépődíj a Haleakala Nemzeti Parkba kocsinként 10 USD, s miután kifizettem jöttem rá, nekem van ingyenes belépőm. Sebaj, ezektől nem sajnálom, és 3 napra érvényes a belépő. Átjövünk a felhőkön, de lassan kiderül, és jön a tiszta kék ég. A Visitor center-nél leparkolunk és nézelődünk, ez már szinte a tető. Egy csepp hideg nincs, mint ahogy megjósolták, csodás idő, még a szél sem fúj. Sok a látogató, pihennek, napoznak, sokan gyalogtúrára indulnak. A hegy keleti része meredek, s a háttérben megjelennek kráterek. Holdbéli táj, különleges színkombináció, érdekes. Mikor krátereket mondok, vulkanikus kráterekre gondolunk és sok útikalauz szerint a Haleakala kráter a legnagyobb inaktív vulkanikus kráter a világon. A helyiek szerint ezekből az állításokból egyik sem igaz, se nem vulkanikus, se nem kihalt, se nem a legnagyobb, lévén erózió által jött létre
Haleakala féluton
Haleakala
43
Haleakala több látószöggel
Még egy kicsit fentebb lehet kocsikázni a Red Hill kilátóig mely 3.055 m magasan van, s itt már kiadósan fúj a szél. A kilátás csodás, kobaltkék ég, hematitpiros sziklák, fehér felhők. A túlsó tetőn pedig egy csillagvizsgáló kupolái. Annak ellenére, hogy ilyen magasan vagyunk, az óceán is csak mintegy 10 km-re van, lehet látni a Ma’alaea öblöt. Ahogy sétálgatunk meglátom Haleakala egyik jellemző növényét, a silversword-ot (ezüstkard), mely állítólag csak itt nő és kitűnően alkalmazkodott a száraz, szeles körülményekhez. Eredeti neve az ahinahina, ami szürke szürkét jelent. Levén a helyiek nem ismerték az ezüst szót, a szürke szürke volt a legkifejezőbb számukra, lévén a növény ezüstszürke
Haleakala csillagvizsgáló
Silversword
.
Lefele betérünk a Hosmer Grove kempingtáborba megenni a szendvicsünk. Kedves tisztáson van, közel a főúthoz, de mégis nyugalmas, csendes hely.
A Hosmer Grove -tól Keokea fele megyünk a 37-es, úton délre. A táj szép, balra a kráter, jobbra pedig hol az óceán, hol pedig a sziget nyugati része látszik. Egyszer csak hirtelen a jobb oldalon egy kínai feliratú park jelenik meg. Mint később kiderül a Sun Yat Sen parkban vagyunk. Lévén egy időben a környéken lakott, emlékparkot nyitottak tiszteletére. A parkból, gyönyörű a kilátás Kihei illetve Wailea városára. A távolban egy sziget.
Kihei
Wailea
Sun Yat Sen Park
.
Az út egyre magányosabb, de szép, úgy határozunk elmegyünk ‘Ulupalakua-ig, mely úgy néz ki az utolsó város a sziget ezen a részén. Kis falu, mintha a világ végén volna, de itt van Hawai’i második legnagyobb marha tanyája, s ez a paniolo-k, a Hawai’i -i cowboyok hazája. Nekünk nem volt szerencsénk, mert sem tehenekkel, sem paniolokkal nem találkoztunk.
Egy-egy tanya elvétve, és ‘Ulupalakuaban egy borkóstolót hirdetnek. Egy kicsit kételkedem, mert a vidék nem úgy néz ki, hogy szőlőtermesztésre alkalmas, nem is láttam semmi szőlőt, de nézzük meg. S mint később kiderült, igazam is volt mert a Tedeschi Winery valóban egy bornak hívott folyadékot árult, de nem szőlőből, hanem ananászból készült egy vállalkozó szellemű Kaliforniai egyén jóvoltából. Még megyünk egy kicsit keletre a Pi’ilani országúton, mely egyre keskenyebb, gödrösebb, s végül teljesen köves lesz. Innen már sok látnivaló nincs, ide jutottunk volna ki két napja, ha nem térültünk volna vissza Hana -ból. Habár az óceán itt van a közelben, nincs út lemenni, ismét vissza kell menni Kahului -ba.
Október 28.
Lassan közeledünk szabadságunk végéhez, meg kell nézzük, hogyan osszuk be a hátralevő időt, hogy még nézzük amit szeretnénk. Nem nehéz feladat, Maui elég kicsi, és én inkább egy átfogó képet szeretek alkotni a helyekről, mint, hogy részletekbe merüljek. A döntés könnyű, hiszen a sziget nagy részét láttuk, ami maradt az a Ma’alaea öböltől délre eső rész, Kihei, Wailea és Makena. Este éppen nézem mit érdemes holnap megnézni, mikor Kati arra figyel fel, hogy a TV-ben szökőár figyelmeztetőt hirdetnek a Hawai’i szigetekre, köztük Maui -ra is. Na gondoltam ennek fele sem tréfa, és felhívtam a szálloda recepcióját, hogy mi a teendő. “Megnyugtattak”, hogy valóban szökőár sürgősség van, és az előrejelzések szerint az ár éjjel 10:30 fele éri el a szigetet. Az összes földszinten és az első emeleten lakó vendéget, köztük minket is, felrendeltek a VI. emeletre. Gyorsan összeszedtük a lényegesebb dolgokat, komputer, fényképezőgép, stb. És indulás fel. Már voltak vagy 15-20-an, a folyosón, ki hol talált helyet. A sor végén mi is leültünk a folyosón a földre, de egy idő után kezdett egy kicsit kemény lenni, és visszamentem a szobába egy pár párnáért. Ekkor már a szálloda személyzete ellenőrizte, hogy mindenki kivonult-e a szobájából. A párnákkal már sokkal puhább volt a folyosó a hatodik emeleten, és már messze voltunk a sor végétől, még sokan jöttek utánunk. Az idő lassan telt, mindenki azon sopánkodott mi is lesz velünk, de egy jól fél óra múlva a szálloda alkalmazottjai vizet osztottak közöttünk. Ilyenkor nyilvánul meg az emberi kapzsiság, sokan 3-4 üveggel is vettek, minden lehetőségre felkészülve. Ismét egy fél óra múlva szendvicseket hoztak, és akik több vizet vettek, nagyjából ugyanezt tették a szendvicsekkel is. A nagy része a kitelepítetteknek azonban csak a minimális egy üveg vizet és egy szendvicset vett el.
Ahogy az óra közeledett a 10:30 fele, szinte mindenki egyre nyugtalanabb lett, sokan emlékeztek a 2004-es Szumátrai szökőárra és következményeire. Jómagam nem a szökőártól féltem, inkább azon gondolkoztam mi lesz utána, mikor tisztítják el a sok iszapot, mikor lehet közlekedni az utakon és főleg mikor indul be a repülőjárat. Volt azonban egy megmagyarázhatatlan előérzetem, hogy a meteorológusok ez alkalommal tévedtek. Úgy 11:00 óra fele, valaki a VI emeletről kijött a szobájából és továbbította a híreket, hogy a szökőár késik, de minden percben itt lehet. És ez így ment egy jó órán át, mikor egy-egy adó kezdett kételkedni a szökőárban. Éjfél után úgy határoztunk, hogy történjen aminek történnie kell és lementünk az óceán partjára szétnézni. Talán még nyugodtabb volt mint általában és úgy határoztunk megyünk lefeküdni. Másnap kiderült, hogy szerencsére nekünk volt igazunk. Most az egyszer szerencsések voltunk.
Másnap kissé fáradtan, de elindultunk az utolsó túránkra, s először a Kealia Bird Sanctuary-nál állunk meg, hogy gyönyörködjünk az állítólagos madarakban, de nincs szerencsénk. Gondoltam látunk legalább egy arany lilét (Pluvialis fulva), melyek valamikor a polinéziaiakat vezették ide, és Cook kapitánynak is segítségére voltak. Úgy a polinéziaiak, mint Cook, mikor látták a vándormadarakat egy bizonyos irányba repülni, feltételezték, hogy ott szárazföld kell legyen. Tahiti “csak” 3600 km-re van, s ez valószinüleg a vándormadarak között is maratonnak számít. A teljesítmény nem megvetendő a polinéziai hajósokra sem, kik ezt az utat kenuikban tették meg. Itt azonban minden kiszáradt, elsárgult és a madarak is jobb helyre költöztek. És mi lehet jobb hely a gázoló madaraknak, mint egy jól ápolt, minden nap öntözött a golfpálya?! Szinte minden golfpályán láttunk egy pár madarat főleg kócsagokat.
A következő megállónk Kihei, a ’80-as években épült. Tipikus tengerparti üdülőhely, szálloda szálloda mellett az óceán partján és egy pár utca a szárazföld fele. Lévén a Haleakala déli oldalán ritkán esik az eső, Kihei -ben is gyakori volt a szárazság az üdülőhelyek építése előtt. Most azonban a sziget nyugati, esősebb részéröl szállítják az ivóvizet. Aki szereti a napot, tengert és strandokat annak ideális hely. Mi gyorsan indulunk tovább délre, Wailea fele.
Wailea, is tulajdonképpen egy tengerparti üdülőhely, azonban sokkal elegánsabb mint Kihei. Mi több, Maui elsőségét vitatja Ka’anapali illetve Kapalua -tól. Elegáns és talán mondanom sem kell, borsos árú szállodáit nem minden halandó tudja megengedni magának. Ápolt gyep, homokos part, pálmafák, s a távolban Molokini illetve Kaho’olawe szigete.
Elhagyjuk Wailea -t, legalábbis úgy gondolom, mert nincs semmi útjelző, és tovább megyünk dél fele. A táj változik, az óceán partján megjelennek a lávadombok, s a kilátás is szebb. Az üdülőközpontok ritkulnak, ez már inkább a magánházak birodalma, de nem tudom, hogy a ház a legmegfelelőbb elnevezés. Hatalmas házak, és ha nem is kastélyok, de azért nem is legénylakások. Kissé tovább megállunk a Makena Landing parknál egyet járkálni a parton. Itt már sziklás a strand, de azért akad egy keskeny homoksáv is. Ez ismét másként néz ki, mintha ez már a régi, tömeg turizmus előtti Maui lenne. Bal oldalon a Haleakala csúcsa félig felhőben, előtte a búja zöld gyep, jobb oldalon pedig a sziklás part, kék óceán s a távolban pedig Molokini szigete felejthetetlen látvány. Érdemes volt eddig eljönni. Egy pár helyi lakóval találkozunk, a turisták nem jöttek eddig, nehéz eldönteni miért.
Makena Landing
Megállunk Lahaina városában, utána vissza a szállodához és fürdés a hires Kanapali Beach-en. A víz kellemesen simogat, csak kissé hullámzik, de a hullámok erősek. A víz tiszta átlátszó, a homok pedig finom. Utána megvendégeljük magunk az utolsó este és elmegyünk a mellettünk levő Whalers Village-ba búcsúvacsorára. Szerencsénk volt, mert találtunk egy üres asztalt az óceán mellett. Kellemes szellő, néztük a hullámokat és megettünk egy-egy szendvicset. Utána a sör is jól csúszott. Holnap dél fele indulás vissza Kaliforniába. Szép volt. Viszlát és köszönjük. Aloha és mahalo.
Fodor Lajos.
Úgy az út tervezésében, mind pedig útközben nagy segítségemre volt Andrew Doughty: Maui Revealed. The Ultimate Guidebook. 5th Edition (2012) c. útikalauza, mely talán a legrészletesebb leírás Maui -ról.
Fodor Lajos írásai az Útikalauzban >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai az Amerikai Egyesült Államokról >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés