Vass Zoltán: Egy hét Los Angelesben – 2001

Vass Zoltán: Egy hét Los Angelesben – 2001

Sziasztok!

Vass Zoltán (28) vagyok Nyiregyházáról. Feleségemmel, Marikával (25) és kislányunkkal, Klaudiával (5 és fél) egy hetet töltöttünk március végen Los Angelesben. Megírtam az egy hét történetét.

Előkészületek
Miért éppen Los Angeles? Nem tudok rá pontos választ adni. Amikor hetedikes koromban elkezdtem angolul tanulni, talán ez a város volt az oka. Ha kinyitottam egy atlaszt, mindig ezt a várost kerestem benne. Amúgy is nagyon érdekelnek a térképek, és az, hogy mennyire adjak vissza a valóságot. Los Angeles már a térképeken is fantasztikus város. Hatalmas területen fekszik, városok ölelik körül, vannak olyan városok is, amelyeket viszont ő ölel körül. A térképen Hollywood csak egy kis karika, a többi települést pedig alig-alig tüntetik fel. Ott van Disneyland, a filmstúdiók, és számtalan film szól erről a városról.
Az igazi tervezgetés vagy két évvel ezelőtt kezdődött. Az Interneten megkerestem azokat a lapokat, amelyek L.A.-ről szolnak. A kedvencek:
www.losangeles.com
Ez a város hivatalos honlapja. Rengeteg hasznos link van rajta. Korábban működött egy interaktív várostérkép, amelyen az épületekre, utcákra kattintva bejárhattuk a várost. Sajnos ezt már levették.
www.mta.net
Ez a városi közlekedesi vállalat honlapja. Ez a volt a legkedvesebb lapom. Los Angeles-ről meg ma is azt terjesztik, hogy nincs tömegközlekedése, autó nélkül lehetetlen boldogulni. Aki ellátogat erre a lapra, az megbizonyosodhat arról, hogy Los Angelesnek fantasztikus tömegközlekedése van. Én váltottam pár E-mailt az MTA vállalattal. Postán küldtek egy hatalmas busztérképet, amelyen minden járat rajta van, menetrendeket, katalógusokat. Az elején meg gondolkoztam rajta, hogy autót kell majd bérelni, de ezek után az MTA tömegközlekedési eszközeire építettem fel az egész ott tartózkodást. Rengeteg buszjárat van, a 90-es évek elején megépült a Metró vonal, és van két városi vasút vonala is. (HEV).
www.electricearl.com
Itt egy elő webkamera látható, amely a varost mutatja. Sok hasznos link időjárásról, közlekedési információkról.

Vettem egy Los Angeles térképet, ezen a főbb nevezetességek rajta voltak. Az Interneten megkerestem Disneyland és a Universal filmstúdiók hivatalos honlapját. A konkrét utazás szervezését tavaly ősszel kezdtem.
Eleinte próbálkoztam utazási irodákkal. L.A. olyan messze van, hogy ide nincsenek szervezett utak. Az egyik iroda katalógusában volt szállás ajánlat, de mindenhol többnyire körutakat ajánlottak. Pedig az irodának igazán fantasztikus árai vannak Floridába. Lehet, hogy Floridába fele annyi pénzből eljutottunk volna, de amíg nem láttam Los Angelest, nem akartam máshova menni. Az utazási irodában azt mondtak, hogy személyenként naponta alapszinten 50 USD-re lesz szükség. Szallast 13,000 forint korul tudtak ajanlani, Howard Johnson-ban, vagy Motel6-ben. Repülőjegy 2 felnőtt és egy gyerek részére összesen 400,000,- Ft korul. Próbáltam Interneten keresztül repülőjegyhez jutni, de ez itt Europaban meg nem az igazi. Időközben a Motel6 áttért teljesen az Internetes rendelésekre. Így az utazási iroda mar csak napi 72$(22,000,- Ft.) körüli szobaárat tudott mondani. Sajnos eléggé messze a belvárostól. Hogy mi hol található, azt a maps.yahoo.com címen azonnal meg tudtam keresni. Ha beadjuk a pontos címet, házszámmal együtt, a program oda rakja a térképen a csillagot, ahol az adott epület ténylegesen tálalható.
Az előzetes számítások alapján úgy tűnt, hogy 1 hét 1 millió forintba fog kerülni. Ennyiért meg egy jobb használt kocsit sem tudnánk venni.

A vízumot simán megkaptuk. A kérelemhez csatoltam tulajdoni lap másolatot a lakásról, munkáltatói igazolásokat, bankszámlakivonatot. A vízum 3 hétre a beadástól számítva megjött postán!! Be sem hívtak bennünket. Ebben közrejátszhat az, hogy mar 10 éve egy helyen dolgozok, ez benne volt a munkáltatói igazolásban, és hogy a bankszámlán mar megvolt az utazáshoz szükséges szinte teljes összeg.
A szálassal kapcsolatban vegül úgy döntöttem, hogy foglalok magamnak szállást Interneten keresztül a Motel6-ben. (www.motel6.com)
Hétköznap egy éjszaka 52$(15,600,- Ft!!), hétvégén 57$(17,100 Ft). Összesen hét éjszaka 373,93-ba került + adó.. Persze előbb csináltatnom kellett egy MasterCard-ot, mert a Maestro kártyákkal nem lehet Interneten rendelni és fizetni. A legjobb az egészben az, hogy ennyiért meg Magyarországon sem biztos, hogy lehet normális szállodai szobát találni. És a lényeg az, hogy nem személyenként kell fizetni, hanem csak a szoba. Tehát akar négy fő is lehet a szobában ugyanazért az árért.
Megvettem a Lufthansa repülőjegyeket a nyíregyházi Ibusz irodában. Egy felnőtt jegy 130,000+repteri illetek. A gyerekre adtak 25% kedvezményt. Összesen 422,600,- Ft-ot fizettem oda-vissza, Frankfurton keresztül.
Elkészítettem napra lebontva programot, nehogy kimaradjon valami. Persze a programot nem sikerült teljesen betartani. A Six Flags Magic Mountain vidámparkról mar a tervezés során lemondtunk. Csak hétvégén volt akkoriban nyitva, és nekünk csak egy hétvégénk volt. A belépőjegy is plusz költség lett volna.
Biztos, ami biztos összesen 7200 forintért kötöttem biztosítást mindhármunkra. Nagyon féltünk, hogy a gyerek esetleg beteg lesz, vagy velünk történik valami, és rá megy mindenünk az orvosokra.
Ezután mar csak az indulás napját vártuk.
Bocs a hosszú bevezetőért!

2001-03-22 Csütörtök
Reggel még el kellett mennem a Metróba. A kollegák meggyőztek arról, hogy egy videokazetta kevés lesz, így be kellett szereznem meg egyet. A 13,15-os intercity-vel mentünk fel Budapestre. Szállás Kispesten volt egy panzióban 3900 forintért/szoba. A minőség alig elfogadható. De hat ennyiért? Mindenkeppen fent kellett aludnunk Pesten, mert a gép 6,45-kor indult pénteken. Semmi értelme a hajnali kapkodásnak és vezetésnek. Ha történik valami az országúton, esetleg lekéssük a gépet. Amúgy sincs kocsink J. Azt is majd csak Los Angeles után! Az idő rettenetes volt, esett az eső. Mar alig varrtuk a Californiai napsütést!

2001-03-23 Péntek
Reggel 5 óra körül a BKV reptéri busszal mentünk ki Ferihegyre. Ez volt a legolcsóbb megoldás. Itt meg kell említeni, hogy jó hogy nem hallgattam a rémhírekre, miszerint Ferihegyre csak reptéri minibusszal, taxival, vagy saját kocsival lehet kijutni. A BKV busz menetrendek megtalálhatóak az Interneten!
A csomagokat (két sporttáska) feladtuk végig L.A.-be. A gép 6,45-kor indult, egy Airbus 319-es. Beszálláskor a gyerek kifestőt kapott ajándékba. Frankfurtig semmi különös nem történt. Európán belül igazan jó utazni. Frankfurt csak másfél óra volt. Reggeli a gépen. Leszálláskor Klaudiának megfájdult a füle, de szerencsére nem történt semmi baj.
Frankfurtban könnyű volt az átszállás. Ugyanarról a terminálról indult a Los Angelesi gép is. Pár perc sétával elértük a beszálló kaput. Fel óra késéssel kezdtek csak a beszállást. Egy Boeing 747-es gép volt. Mar sokkal tágasabb és kényelmesebb, mint amivel Bp-Frankfurt között repültünk. A gyerekeknek itt is ajándék járt! Félúton az USA belépéshez szükséges okmányokat osztogattak, melyet ki kellett tölteni előre. Tartózkodási hely, vámáru nyilatkozat. A repülőút közel 12 óra volt, kétszeri meleg étkezés. Skócia, Izland, Grönland, Hudson-öböl, Regina, Salt Lake City, Las Vegas, Los Angeles volt az útvonal. Leszálláskor a gyereknek most a foga fájdult meg, úgyhogy teljesen ki voltunk akadva.
Elcsigázottan álltunk be a sorba az útlevélvizsgálathoz. Az emigrációs tiszt, vagy hívhatjuk vámosnak is, kérte a visszaútra szóló repülőjegyeket is. Végül is néhány rutinkérdés után beengedett bennünket. Legalább fél órát kellett várni a csomagokra. Átmentünk a vámvizsgálaton is, és végre amerikai földön érezhettük magunkat. Azért tartottunk attól, hogy esetleg visszafordítanak bennünket.
A Los Angelesi terminál (LAX) hatalmas. Több százan várták az érkező utasokat. Kicsit rendbe szedtük magunkat, és kiléptünk az utcára. A forgalom megdöbbentő volt. Autó sorok kígyóztak több sávon, közvetlenül a reptéri épületek előtt. Hatalmas utcazaj, dudálás, fékezés. Tudtam, hogy ingyenes kisbuszok (shuttle) szállítják körbe az utasokat a terminálok között. Nekünk a 13-as dock-hoz kellett eljutnunk, ott volt a buszállomás. Csak az volt a baj, hogy több tucat shuttle feliratú kisbusz érkezett folyamatosan a megállókba. Megkérdeztem az egyik sofőrt. Azt mondta, hogy várjuk meg a C jelű buszt, az visz az MTA buszállomásra. A rengeteg shuttle mind autókölcsönzőkhöz és szállodákhoz tartozik. Végre megjött a mi buszunk is. Nagy nehezen elhelyezkedtünk. A sofőr itt is nagyon segítőkész volt, mondta, hogy majd szól, ha le kell szállni. Még otthon az Internetről nyomtattam egy útvonaltervet a szállodához a lehetséges busz csatlakozásokkal. Persze hogy az MTA oldalairól.
A sofőr száguldott, mint egy őrült. Kb. 15 perc után elértük az MTA terminált. A 42-es buszra kellett felszállnunk. Előttünk mehetett el, mert vártunk megint vagy 15 percet. A megállóban négerek, mexikóiak. Bizony féltünk egy kicsit, hogy mi lesz, de nem történt semmi. Végül is ezen a részen márt nem volt akkora tömeg, mint bent a reptéren.
A 42-es busz sofőrje megint csak nagyon segítőkész volt. Mutattam neki az útvonaltervet. A 212-es buszra kellett átszállnunk az Overhill és a La Brea sarkán. Egy negyedórát utaztunk, nem egészen ott tett ki, de az is egy 212-es megálló volt. A buszon az emberek rendkívül barátságosak voltak, és ez jellemző volt az egész heti buszozásokra. Kérdezték, hogy vagyunk, honnan jöttünk. Mintha mindennap találkoznánk. Míg vártuk a 212-est, egy idősebb fekete hölggyel beszélgettem. Mutatta a menetrendjét, de nekünk is volt. Már a visszautat akarta magyarázni.
Mondanom se kell, hogy a 212-es vezetője még kedvesebb volt. Lehet, hogy ez nem is kedvesség, hanem vagányság, vagy lazaság. Egy fekete nő volt, nagyon szimpatikus. A beszélgetés az utasokkal itt sem maradt el. Csodálkoztak milyen messziről jöttünk. Kb. 45 percet utaztunk gyönyörű városrészeken keresztül. Lakó és városi övezetek váltották egymást, dimbes-dombos tájon, mindenhol pálmafákkal és zöld füves területekkel. Az út több helyen 2×2 sávos volt, középen zöld övezettel. Első benyomásnak Los Angelesről nagyon jó volt. De rettenetesen fáradtak voltunk már. 9 óra az eltérés, és a gyerek miatt is teljesen kivoltunk. Megfázhatott még Pesten, a repülőn a légkondi sem használhatott neki, és egyfolytában köhögött. Megváltás volt, mikor a busz befordult a Hollywood boulevarde-ra. Láttuk a Kínai mozit, és pár megálló után leszálltunk a Whitley Avenue-nél. Rájöttünk, hogy milyen egyszerű a tájékozódás. Az utcanevek nem a házak sarkára vannak kitéve, mint itthon. Szint minden kereszteződésben van közlekedési lámpa, ha az nincs akkor villanyoszlop, és ezen van egy hatalmas kék táblán kiírva a keresztutca neve. Eleinte megtévesztő volt, mert magyar logikával mindig azt hittük, hogy egy városrész neve, vagy annak az utcának a neve, amin éppen megyünk. Mindenki ezeket a táblákat figyeli, ha megy valahová. Lehetetlen elnézni a keresett kereszteződést, csak akkor veszélyes, ha nem látsz ki a buszból a tömegtől.
Szóval megérkeztünk a Whitley-hez. A Hollywood blvd. ezen része már a csillagokkal kirakott szakasz, ahol a sztárok neveit olvashatod. Végre megjöttünk. Már a sarokról látszott a Motel6 hatalmas emblémája. És pont a sarkon volt egy pénzváltó. Ez azért nagyon fontos, mert heti bérletet kellett vennünk a közlekedéshez. 1,35 egy buszjegy, a bérlet ára meg 11$. Nagyon megéri! Vasárnaptól szombatig érvényes. Mivel még csak péntek volt, vennem kellett 9$-ért egy csomag token-t. Ez olyan érme, amivel a buszon lehet fizetni, vagy a metróban jegyet venne. 10 van egy csomagba, így 1,35 helyett 90 centért utazhatunk még szombaton. Ezeket az infókat az MTA által küldött katalógusokból tudtam. Sajnos várakozni kellett, úgyhogy hagytuk egyenlőre a bérletet, és átmentünk a szállodába.
A szálloda 100 méterre volt. Kívülről a várakozásoknak megfelelő volt, csak az volt a meglepő, hogy 5 emeletes volt. Az interneten 2 szinteseket láttam csak.
Mutattam az Internetes rendelést, a házigazda meg is találta a számítógépben. Kártyával fizettünk. Elsőre a számítógép elutasította a kártyát azzal, hogy érvénytelen kártyaszám. A host, nevezzük így az ügyintézőt furcsán nézett ránk. Mondtam hogy nem gond, kifizetem kp-ban, de azért próbálja meg még egyszer. Újra beütötte a számot, és másodszorra minden rendben volt. Lehet, hogy az ABN-Amro rendszere elaludt egy kicsit a túloldalon. Nem tudom, hogy működik ez a dolog, de nem kellett a kártyát leolvasón végighúzni. A host csak egy aláírást kért, és már adta is a szobakulcsokat, vagyis a kártya kulcsokat. 426,29$-ot fizettünk, 14% adó jött még rá az Internetes árakra. Egyébként, aki csak úgy megérkezik, és szobát akar, dupla árakkal találkozik. Mindenképpen előre kell foglalni. Ez így majdnem 61$ (18, 270Ft) egy éjszakára. Egész jó. A negyediken kaptuk a szobát, kilátással Hollywoodra. Látszott a boulevarde, a CNN épülete, és még néhány nagyobb épület. A szoba tökéletes volt, itthon legalább három vagy négy csillagos. Ami meglepő volt, hogy a padlószőnyeg alatt a padló fából volt, és nyikorgott rendesen. De ez inkább az alattunk lévőt zavarhatta.
Kicsit lepihentünk, tévéztünk. Azzal, hogy a szálloda rendben volt egész hétre, valamennyien megkönnyebbültünk egy kicsit. A gyerek is magához tért, mintha nem is lenne beteg, vagy fáradt. Később lementünk az utcára kaját szerezni. Most már nyugodtabban álltam sorba a bérlet vásárláshoz. Amikor ez megvolt, nyugat felé indultunk a Hollywood Blvd-on. Elmentünk egészen a Highland metró állomásig. Az állomás felett jelenleg Hollywood legnagyobb bevásárló és szórakoztató központja épül. Maga az állomás lélegzet elállító volt. Több mozgólépcső sor vitt le az alagútba. Ez viszonylag mélyen van egész Los Angelesben, hogy földrengések esetén is biztonságos legyen. Az állomások ragyognak a tisztaságtól. Sehol egy graffity, egy koldus, vagy egy árus. A jegy automaták természetesen működőképesek, a közlekedési térképek, a dekoráció gyönyörű. Minden állomásra jellemző, hogy valamilyen művészeti jellege is van. Itt a lépcsők felett szemeket vetítettek a falra különböző színekben. A metrózást későbbre hagytuk, és feljöttünk a felszínre. Betértünk egy McDonalds-ba egy kis kajáért. Az árak nagyon jók voltak. Csak duplája egy hamburger a magyarországinak (99 cent). Ennél olcsóbban hol lehetne kajálni? Visszasétáltunk a Whitley Avenue-ig. A Whitley-vel nagyon jól jártunk, a pénzváltóval szembeni sarkon éppen egy kis ABC volt. Vettünk néhány dolgot estére, visszamentünk a szállodába, lezuhanyoztunk, és aludtunk reggelig. Nekem az első éjszaka elég rossz volt, többször is felébredtem. Rettenetesen kavargott a gyomrom. De a család jól aludt. Reméljük a holnapi nap már sokkal jobb lesz.

Napi kiadások: 5$ buszjegy, 33$ bérletek, 9$ tokens, 5$ kaja = 52$

2001-03-24 Szombat
Hét óra körül keltünk fel. Persze az idő eltolódás miatt már korábban felébredtünk. Tévéztünk. Mindenhol az időjárás jelentést vadásztuk. Az a baj, hogy nem celsiust használnak, hanem farenheit-ot. Így nem lettünk sokkal okosabbak. Reggeli előtt vettem még egy csomag Tokent, hogy biztosan elég legyen. Reggeli a McDonaldsban. Meglepetésként ért bennünket, hogy reggel még nincs hamburger. Reggeli ételeket kínálnak csak. Pirítós, bundás kenyér, tojás, vaj, jam, tea, kávé. Egy ilyen reggeli nekünk elég nehéz kajának számított. Minden ázott az olajban.
Visszasétáltunk kelet felé a Vine street-ig. Előtte betértünk a Hollywoodi főpostára. Hazatelefonáltunk világkártyával, hogy rendben megérkeztünk. A gyerek miatt megint kiakadtunk, mert ráült a táskára, amiben a maradék kaját hoztuk. Minden csupa vaj lett. A telefon csak ötödjére sikerült, de összejött. A Vine streetnél is gyönyörű a metró állomás. Egy tágas tér, ahol a buszmegálló egy rózsaszín caddilleck. A tokenért vettem jegyeket, és lementünk az alagútba. Közben filmeztünk végig. A metró szerelvény sípoló, de nem bántó hanggal érkezett. Beszállva meglepő volt, hogy milyen simán halad. Nem rángatott jobbra-balra mint a pesti. A filmstúdiók volt az úti cél, csak két megálló a Vine-tól.
Ahogy az Universal City-nél feljöttünk a felszínre, csak elámultunk. Egy hatalmas fekete üveg felhőkarcoló magasodott szemben a túloldalon. Átmentünk oda, közvetlen közelről még megragadóbb látvány volt. Még nem láttunk felhőkarcolót élőben. A Universal City fent van egy hegyen, ide is ingyenes shuttle visz fel. Meg is érkezett egy nyitott kiskocsikból álló szerelvény. Néhány perc alatt ott is voltunk a főbejáratnál. 43$ egy felnőtt jegy, 32$ a gyerek. Ingyenes térképet adtak az egész parkról. Ne gondoljon senki valódi filmstúdiókra, az egész egy hatalmas vidámpark!
A fő téren a tájékoztató táblán láttuk, hogy rögtön kezdődik a Terminetár 2/3D show. Arra vettük az irányt. Japán turisták voltak előttünk. Kérdezték a hostesseket, hogy kell-e a show-ért fizetni. Természetesen minden ingyenes, minden attrakció benne van a jegy árában. Ebben én sem voltam biztos idáig. Minden ilyen show-ra jellemző, hogy a bejárat előtt monitorokon látunk egy kis előtörténetet, vagy élőben mesélnek valamit. Itt arról volt szó, hogy a T2 szereplői arra kértek, sürgősen hagyjuk el az épületet. Ezután megnyíltak a kapuk, és egy hatalmas mozi teremben találtuk magunkat. Hát ekkorát sem láttunk még. A show kombinációja volt az élő játéknak, és a filmnek. Kaptunk hozzá megfelelő 3D szemüveget, így egy-egy robbanás, a Terminátorok kinyúló karjai a valóság érzetét keltették. Szuper volt!
A kijáratok az előadásokról úgy vannak megcsinálva, hogy egy bolton keresztül tudsz csak kijutni, ahol a show témájának megfelelő dolgokból vásárolhatsz. A következő állomás egy élő állat show volt, az Animal Planet. Itt nem sok időt töltöttünk. A fejünk fölött ragadozó madarak húztak el a színpad felé, ahová az idomító táplálékkal csábította őket. Az egész kombinálva egy játékos történettel.
Mivel fent voltunk egy hegyen, gyönyörű volt a kilátás észak Hollywoodra. Láttuk honnan jöttünk fel a kiskocsival, láttuk a közeli hatalmas szállodákat, a filmstúdiók rengeteg épületét. És azt is, hogy a park sokkal nagyobb, mint gondoltuk. Egy több szintből álló fedett mozgólépcső sor visz le az alsó szintre. És láttuk a Warner Bros. stúdiók híres víztornyát, ahol az Animánia rajzfilmfigurái laknak.
Következett a Fecsegő Tipegők (Rugrats) show. Életnagyságú jelmezben játszották a színészek. Még nekem is nagyon jó érzés volt látni Angelikát, Tommy-t, az ikreket, és a többieket. Jó kis varázslós történet volt. Ezt végignéztük, Klaudiának nagyon tetszett.
A Wild Wild West műsort kihagytuk, és megkerestük a stúdió túrák híres Backlot Tram kocsiszerelvényét. Itt már kellett várakozni. Felszálltunk a kocsikra, és élő kommentárral fűszerezett videó bemutatók során ismerkedhettünk a filmstúdiók történetével utazás közben. Híres filmek, videóklippek forgatási helyszíneit kerestük fel. Láttuk, hogyan gyártják a felhőszakadást, az özönvizet. Egy hatalmas tavat, ahol kék ernyő előtt forgatják a tengeri jeleneteket. És rengeteg épületet, stúdiókat, és bungalókat, ahol a sztárok pihenhetnek forgatás közben. Itt is voltak érdekes attrakciók. Egy sötét alagútba beérve láthattuk King-kong-ot, egy másik stúdióban földrengést élhettünk át egy metró állomáson, egy harmadikban a Múmia fogadott bennünket. Ez volt a legjobb: a fal forgott körbe-körbe, olyan érzés volt, mintha mi forogtunk volna. A túra jó egy óráig tartott.
Ezután ebéd után néztünk. Jött az elmaradhatatlan hamburger sült krumplival, salátával. Hogy kíméljem a gyomromat, sonkás szendvicset vettem magamnak, köménymagos kenyérrel. Persze itt a szendvics is komplett ebédet jelent, üdítővel, salátával. Ezután célba vettük a Back To The Future (Vissza a jövőbe) műsorát. Ide már csak hosszú sorban állással lehetett bejutni. Mintha tényleg egy kutatóintézetbe tévedtünk volna. A keret történet az volt, hogy elloptak egy időautót, és nekünk kellett visszaszerezni. Ez volt a legjobb műsor. Beültünk az autóba, és ahogy elindult a film, sehol nem láttuk a falakat, csak magát a történetet. Igazi zuhanásokat élhettünk át a repülés során. Nagyon látványos volt, igazán fantasztikus. A való életben még vagy száz év, míg ilyen élménnyel találkozhatunk.
Az időutazás után lementünk a park alsó szintjére. Gyönyörű volt a kilátás a mozgólépcsőkről, a kilátó teraszokról. Beálltunk a sorba a Jurassic Parknál. Nem tudtuk mi vár ránk. Volt, aki már előre beszerzett esőkabátokat. Lazán indult a hajó, néhány kisebb vízeséssel. Aztán bekeményedett a dolog. Terepjáró zuhant le a kanyon falán, őslények támadtak minden irányból. Végül egy sötét alagútba értünk. Itt hosszú másodperceken át felfelé emelkedett a hajó. Már rosszat sejtettem. Az út egy hatalmas zuhanással ért véget. Csak kapkodtuk a levegőt, és persze csurom vizesek lettünk. Főleg a gyerek miatt aggódtam, de csakúgy, mint a többi bemutatót, ezt is túlélte, nagy visongatások közepette. Kiültünk a napra száradni. Volt vagy 25 fok, igazán kellemes volt.
Már eléggé benn voltunk a délutánban, így a Backdraft tűzvészt kihagytuk. Az E.T. attrakcióhoz álltunk sorba. Hát ez volt vagy egy óra sorban állás. Közben E.T. bolygólyának erdejében sétálgattunk, kis történeteket láttunk. Végre felülhettünk a biciklire, és egy szellemvasút szerű utazáson persze megmentettük E.T.-vel a bolygót. Ez a program annyira elhúzódott, hogy már lekéstük a Water World vízi show-t a felső szinten. Visszamentünk a főbejárathoz. Mozgólépcső nélkül jó kis hegymászás lett volna! Búcsút mondtunk a filmstúdióknak. A bejáratnál fényképeztünk a hatalmas Universal földgömb előtt. Még lehetőség lett volna az Universal Citywalk-ot megnézni. Ez egy hatalmas plaza szerű bevásárló központ a főbejárat mellett. Ezt inkább kihagytuk, mert még fel akartam menni a Griffith Park-i obszervatóriumba, hogy végre láthassuk L.A.-t és a belvárost teljes nagyságában. A kis shuttle szerelvénnyel lementünk a metró állomáshoz, megint csak megcsodáltuk az Universal Plaza gyönyörű épületeit. Aztán irány metróval a Sunset/Vermont állomás. Onnan indul az LC203 jelű busz a kilátóhoz. Ezt a járatot nem az MTA üzemelteti, hanem a LADOT (ez egy másik közlekedési vállalat, városszerte kisebb buszokkal egészíti ki az MTA járatait) de ugyanolyan feltételekkel lehet rajta utazni, a bérletek is érvényesek.
Végre megláthattuk a híres-neves Sunset blvd-t, a város főutcáját. Van róla egy egy órás útifilmem, még a Spektrumról lett felvéve. Előre elterveztem, hogy mi is végigutazunk rajta majd az egyik napon. 42!!! Km hosszú! Elég sokat vártunk a 203-as buszra, menetrend szerint 25 percenként jár. Közben feltámadt a szél is, úgy hogy a derekunkra kötött pulóverek visszakerültek a helyükre. A helyiek egyébként az időjárással nem nagyon törődnek. Reggeltől estig rövidnadrág és póló a viselet. Ez napközben elmegy, de mi annál sokkal fázósabbak vagyunk, minthogy így nekiinduljunk a napnak. Az utca fölött egy tábla jelezte a városrész nevét: Little Armenia – Kis Örményországban vagyunk.
A 203-as is szép városrészeken át halad. A Griffith Park bejáratát egy nagy tábla hirdeti. Az út 2×2 sávos, középen zöldövezettel. Az út mentén parkok, sportpályák. A park bejáratánál az út kerítéssel lezárható, ezt meg is teszik éjszakára. Egy negyedóra alatt jutottunk fel az obszervatóriumhoz, néhány szerpentinen és egy alagúton át. Egy kicsit meglepődtem, mert sokkal nagyobbnak gondoltam a képek és a filmrészletek alapján. Legutóbb a StarTrek Voyager egyik epizódja játszódott itt. Körbejártuk az épületet, a kilátás valóban gyönyürű….lett volna, csak annyira párás volt a levegő, hogy a pár száz méterre lévő Hollywood felirat is alig látszott a szomszéd hegyen. A belvárosból sem látszott egyetlen felhőkarcoló sem. Ameddig ellátunk, az viszont lenyűgöző volt. A lábunk előtt hevert a világ egyik legnagyobb városa, igaz, hogy csak a töredékét láttuk a párás levegő miatt. Lehet, hogy köd volt??? A tiszta felvételeket mikor készíthetik, amelyeket a képeslapokon látunk? Elhatároztuk, hogy még egyszer eljövünk napközben. Lehet, hogy a szürkületi időpont nem a legjobb. Körülnéztünk bent is. Mindenféle csillagászati dolog. Bolygók, holdak, műholdfelvételek. Ha már úgysem megyünk múzeumba, ez tökéletes helyette. Fényképezés az obeliszk előtt a téren, és irány vissza “Örményországba”. Még a kilátóba ment láttunk egy szupermarketet, úgyhogy most bementünk vásárolni. Az árak jóval a Hollywoodi árak alatt voltak. A vacsorát így megoldottuk. Metróval visszamentünk Hollywoodba, a szokásos séta a boulevarde-on a szálloda felé, képeslap vásárlás. 4 db 2 dollárért. Itt még csak ilyenkor kezdődik az igazi élet. Hatalmas tömeg, többnyire túristák. A szállodában tévéztünk egy darabig. A Sabrina és Jóbarátok vadi új epizódjai mentek. Hogy ez a Chandler hogy meghízott!!!

Kiadások: 9$ Tokens, 8$ reggeli, 43+43+31$ belépők a filmstúdiókba, 30$ ebéd, 6$ vásárlás a szupermarketben, képeslapok 2$. Összesen: 173$

2001-03-25 Vasárnap
Már annyira vártuk, hogy lássuk a belvárost, hogy úgy döntöttük, kihagyjuk a reggelit, és majd a Downtownban eszünk valamit. Irány a metró. Végre érvényesek a bérletek, korlátlanul utazhatunk bármerre. Ez már egy kicsit hosszabb utazás volt, de a távolságot tekintve nagyon is gyors. Azt hiszem ekkor jöttem rá, hogy a filmstúdiókban kedvezményt kaphattunk volna, ha elolvasom a hirdetéseket a szerelvényeken és az állomásokon. Aki metróval megy az Universal City-be, annak a metrójegy árát levonják a belőpőből. Késő bánat. A metró szerelvény belsejéről még nem nagyon írtam. Sokkal tágasabb és kényelmesebb, mint a pesti. Nagy méretű, piros plüss borítású ülések vannak a kocsikban. Azt hiszem valamilyen strapabíró padlőszőnyegből van a kocsik padlózata. Csakúgy, mint a buszokon, az ajtók mellett itt is fenntartva a helyek a mozgássérülteknek és az időseknek. A feliratok angol és spanyol nyelven egyaránt. Egyébként az egész kint tartózkodás alatt rengeteg spanyol beszédet hallottunk. Mexikó csak vagy 100 km. A metróról még annyit, hogy minden állomáson lifttel is lehet közlekedni mozgólépcsők helyett. Nagy élmény volt a jegy ellenőrzés. Nincsenek fizetett ellenőrök. A metróban rendőrők cirkálnak, és ők nézik a jegyeket. A metró kocsiba beszáll két tagbaszakadt rendőr felfegyverkezve, fekete egyenruhában. Az egyik elállja az ajtót, a másik elmegy a kocsi végébe. Nézi a jegyeket, bérleteket. Amikor középre ér az ajtóhoz váltanak. Ő állja el az ajtót, a társa indul a kocsi másik vége felé. Igen látványos, és profi dolog volt! A büntetés 250$. Még ez sem rettent el mindenkit a potyázástól. Többször is láttunk néhány balekot lebukni. A 7st street/Metro center állomásnál szálltunk ki. Ez egy kétszintes állomás. A felső szintről indul a kék színű Metro Blue Line szerelvény (ez villamos, vagy inkább HÉV) Long Beach felé. Egyébként L.A.-nek három metró rail (városi vasút) vonal van. Ebből egy a tényleges föld alatt közlekedő metró, a Metro Red Line, a Union Station és North Hollywood között.
Felérve a felszínre már végre magas épületek alatt járhattunk. Előbb gyorsan reggeli után kellett néznünk. A Carl’s Junior gyorséttermet akartuk megkeresni, (ezt reklámozták az MTA által küldött busztérképen) de nem találtuk sehol. Bementünk egy McDonaldsba, de ott nem működött a WC. A WC-t egyébként Restroom-nak hívják. Átmentünk egy Burger King-be, ott már minden rendben volt. A metró központtal szemben a Macy’s Plaza található, egy nagy bevásárló központ. Ezt hagytuk későbbre. Séta belvárosban. A 5th street felé indultunk, fel a Bunker Hillre. Ez egy kis domb a város közepén, itt vannak a legnagyobb felhőkarcolók. Végre megláthattuk élőben is a Library Towert. Ez a legmagasabb épület a Mississippitől nyugatra. Egy felhőkarcolót szavakban leírni szerintem lehetetlen. Mindenképpen látni kell őket. Fényképezés, és videózás. Szuper a kilátás a dombról le és fel egyaránt. Az utcakép lenyűgöző. Pont a torony bejárat előtt áll meg a Metro rapid. Ez egy gyorsjáratú busz keletre Montebello, nyugatra Santa Monica felé. A busznak különleges szenzorai vannak, amelyek a kereszteződésben zöldre állítják az útvonalba eső lámpákat, pirosra a keresztező utak lámpáit. Így is volt vagy egy óra, még elértük a Csendes Óceán partját. Útközben láttuk a McArthur Parkot, éppen átépítés alatt volt, a Mercator által ajánlott szállodát, a Whilshire Blvd impozáns épületetit. Keresztülmentünk Beverly Hillsen. A dombokról egy modern városközpont látszott, a filmekből jól ismert egymásnak élével fordított iker felhőkarcolókkal. Csak később jöttünk rá, hogy az már Century City. A Whilshir Blvd-ra jellemző, hogy igen látványos modern szakaszok váltakoznak szürke, nem éppen vonzó részekkel.
Az utolsó megálló Santa Monicában közvetlenül a part mellett van. Már látni a mólót (Santa Monica Pier), a homokos strandot, az óceánt. A móló felé vettük az irányt. Vagy 300 méterre benyúlik az óceánba. Egy hídon át lehet rá bejutni kocsival is. Az eleján nagy parkoló van és egy vidámpark hullámvasúttal, óriáskerékkel. Végig a mólón különféle éttermek, és árusok. Az egész egy hatalmas bazár. A móló vége több szintes, alul horgászok hada, fentebb kilátó a túristáknak. A látvány lenyűgöző, Észek felé ellátni egész Malibuig, dél felé pedig Redondo beach-ig. Persze ha nem párás, ködös a levegő. Mi megint úgy jártunk, mint az obszervatóriumnál. Néhol csak sejtettük, hogy mit kellene látnunk. Visszanézve viszont a móló bejárata felé, Santa Monica házait láthattuk fent a parton. Lementünk a homokos tengerpartra. Az idő egyre melegedett, és tisztult a levegő is. Mi csak pólóig mertünk levetkőzni., és persze mezítlábasra. A helyiek nem zavartatták magukat, fürdőruhában égették magukat a napon, elég sokan fürödtek is. Én besétáltam a vízbe térdmagasságig felhajtott farmerral. A víz a mi ízlésünknek még nagyon hideg volt. Dél körül visszamentünk a mólóra ebédelni. 12$-ból bőségesen megkajáltunk. Kentucky rántott csirke sült krumplival, saláta, üdítő, ugyanez a menü hamburgerrel is, hármónknak bőséges ebéd volt. Visszafelé más útirányt választottunk. A 33-as busszal mentünk vissza a városba, végig a Venice blvd-on. Ez már nem volt olyan látványos, mint idefelé a Wilshire; szegényebb negyedeken is átjöttünk. Kb. egy óra buszozás után leszáltunk a Kongresszusi központnál(Convention center). Ez egy óriási üveg és acélszerkezetes kiállító központ, amely akkora területen fekszik, hogy van utca, amely keresztül megy rajta. A főbejáraton belépve egy hatalmas üvegpalotában találtuk magunkat. Belülről is megragadó volt. Már mentünk is tovább, mert nem volt éppen semmi érdekes program. Kint láttünk egy másik nagy épületet, a Steples Centert. Csak később tudtam meg a szállodában egy Yellow Pagest lapozgatva, hogy itt játsza a Lakers az NBA kosármeccseket. A 81-es buszra szálltunk fel, a Los Angeles memorial Coliseum-hoz igyekeztunk. Ez a belvárostól délre található. Itt zajlottak az 1984-es olimpiai játokok. Egy szép parkon keresztül lehet eljutni az olimpiai stadionig. Sajnos a kapuk le voltak lakatolva, bent mintha valami felújítás lett volna folyamatban. De a rácsos kapunk keresztül be lehetett látni az arénába, így sikerült néhány felvételt készíteni. A park két oldalán múzeumok vannak (repülés, űrhajózás). Nem vesztegettük az időt múzeum nézésre, már csak azért sem, mert a fejünk felett helikopterek köröztek; közel voltunk az Oscar díj átadás helyszínéhez. Elindultunk gyalog észak felé. A University Of Southern California egyetem (USC) campusa található ezen a városrészen. Itt van a Shrine Auditorium, ahol az Oscarokat osztogatják. Útközban fotóztunk néhány limusint. Nagyszerű kilátás nyílt a belváros felhókarcalóira, a Figueroa street pont a belváros felé vezet, és széles utat vág a házak között, biztosítva a kilátást. A Jefferson blvd-ra a rendőrök már csak az engedéllyel rendelkező limusinokat engedték be. Nem volt akkora tömeg, mint amire számítottunk. De még így is csak vagy kétszáz méterre sikerült megközelíteni a helyszínt. Egymást érték a sötétített ablakú limusinok. Amikor valaki kiszállt a Shrine bejáratánal, óriási visítást hallottunk, de nem láttunk semmit. Hiába zoomoltam a kamerával, csak a fejeket sikerült elkapnom a kocsik között, de nem ismertem senkit. Voltak olyanok a vendégek között, akik a kocsi tetőablakán kihalyolva fényképezték a rajongókat. Fogalmam sincs kik lehettek. Biztos csak kisebb szinészek, vagy gazdag milliomosok, akik jegyet vettek a díjkiosztóra. Mindenesetre a hangulat csodálatos volt, és az érzés, hogy ott lehettünk. Egy óra bámészkodás után visszamentünk busszal a belvárosba. A 7th streeten bementünk a Macy’s Plaza-ba. Egy drogériában vettünk a gyereknek köhögés elleni cukorkát. A C-vitamin és a komolyabb gyógyszerek nagyon drágák voltak. Felderítettük a plazat. Már tudtuk, legközelebb hol érdemes ebédelni. Irány Hollywood. Rossz metró szerelvényre szálltunk, mert van amelyik Hollywood felé megy, van amelyik a Wilshire centerbe. Át kellett szálnunk az egyik állomáson. Vacsora a McDonald’s-ban.

Kiadások: 5,54$ reggeli, 12$ ebéd a mólón, 2,49$ drogéria, 4,5$ vacsora a Mcdonaldsban. Összesen: 23,53$ Ez a nap volt a legolcsóbb. Hol van ez az összeg a javasolt napi 50$/főhöz képest?

2001-03-26, Hétfő
A Metróval elmentünk a Union Stationig, a főpályaudvarig. Ez a metró végállomása keleti irányban. A pályaudvar keleti oldalán az MTA buszpályudvara és felhőkarcolója van. Az aluljáróban egy hatalmas freskó van a város lakosairól, és egy szökőkút az építkezés során talált tárgyakból. A pályaudvar alatt hatalmas aluljáró terjeszkedik. Felmentünk a vágányokhoz, megnézni a Metrolink szerelvényeket. Ezek emeletes vagonok, a környező településekre, de akár a szomszédos megyékbe is el lehet jutni velük. Tulajdonképpen HÉV-kén üzemel, de gondolom nem magyar színvonalon. A nyugati portálon található a váróterem, és itt van a főbejárat. A váróteremhez hasonló méretűt még nem láttam. A filmeken látni nagy könyvtári olvasótermeket, azokhoz lehet hasonlítani hangulatában. Kényelmes, faragott padok sorakoznak egymás után. Az állomás előtti tér pálmafákkal, virágokkal díszített. Innen jól látszik a civic center, a közigazgatási központ, a City Hall(városháza) impozáns, kupolás épületével. Sokáig ez volt a legmagasabb épület Los Angelesben. Most éppen felújították. Gyalog indultunk a belváros felé, egy postát kerestünk. A térkép szerinti a Federal Building épülettömbjében van a főposta, de oda meg sem próbáltunk bejutni, mivel szigorú biztonsági előírások vannak életben; motozás, stb. Hogy mi lehetett ez az épület nem tudtuk meg. Az L.A. Mall épületegyüttesébe tértünk be. Ez egy bevásárló udvar. Itt ráakadtunk a tegnap keresett Carl’s Junior egyik éttermére. A reggeli tojásos szendvicsek, tea, kávé. A környéken a régi Los Angelessel lehetett volna ismerkedni, de belvárosi túra volt a napi program.
Az Angels Walk útvonalát jártuk be, ez egy túristáknak ajánlott program, minden jelentősebb helyet érint a belvárosban. A Spring streeten kezdődik, néhány emlékmű épülettel, ezeket kihagytuk, csak kívülről néztük meg. A piaccsarnok még zárva volt, így hamar eljutottunk a Bunker Hill-hez. A dombra sikló visz fel, ami persze még nem üzemelt. Így lépcsőt másztunk, és eljutottunk a felhőkarcolók közötti szökőkutas terek hálózathoz. Nagyon sok helyen angyalokat ábrázoló embernagyságú szobrokat látni. Van amelyik előtt pad van, ez nagyon jó a fényképezéshez, van amelyik a szükőkút medencéjének közepén ül egy csónakban. Nagyon szép színesek és tetszetősek. Valóban az angyalok városában jártunk. Találtunk egy postahivatalt is a kis terek között, így végre feladhattuk a képeslapokat. 70 cent a bélyeg Európába. Út közben filmeztük a felhőkarcolókat, fotóztuk az érdekességeket. Egy szép lépcsősor vezet le a Library Tower bejáratához. A lépcső közepén kis csermely csörgedezik lefelé. Innen is nagyon szép a kilátás. Szemben a könyvtár piramis kupolája ragyog. Bementünk a Library Towerbe, hogy az épület tetejéről nézzük meg a várost. Hát itt jön a nagy csalódás! Az összes felhőkarcoló zárva van a nagyközönség számára. Valamennyi irodaépület, és csak az ott dolgozók mehetnek fel, vagy ha üzleti ügyben vagy, akkor mehetsz csak fel. Megpróbálkoztunk a Gas Company Towerrel, az Arcoval, és még vagy három felhőkarcolóval. Egyikbe sem engedtek fel. Mindenhol azt javasolták, menjünk fel a Westin Bonaventure hotel emeleti éttermébe. Mivel más lehetőség nem maradt, megkerestük ezt a szállodát. A Bunker Hillról gyalogos híd vezet át az utca felett a Westin épületébe. Maga a szálloda egy igazi labirintus, minden szinten boltokkal. Mint egy plaza és egy szálloda összekombinálva. Egy négyzet, melynek minden sarkába és a közpébe torony van építve. Nehezen tájékozódtunk. Beszálltunk egy panoráma liftbe, amely az épület külsején szökik a magasba. Azt hiszem csak a 14 szintig sikerült feljutni. Fentebb sehogy sem akart menni. Lehet, hogy oda csak a vendégek juthatnak fel speciális kártyákkal. Marika és a kislány még ilyen magasságban is féltek, örültek is, hogy nem jutottunk feljebb. A kilátás szép volt, de a felhőkarcolóknak csak a töredék magasságáig jutottunk fel. Tovább sétáltunk az Angels Walk útvonalán. Betértünk a látogatók információs központjába. Itt is elmondtam a problémánkat: hogy lehet az, hogy egyik épület sem üzemel úgy, mint a New York-i Empire Street building. Sajnálkozáson kívül nem tudtak semmivel sem vígasztalni. A Figueroa streeten jártunk. A Citicorp Plaza-n egy érdekes szoborral találkoztunk, amelyet már a katalógusból jól ismertünk. Egy üzletember, diplomata táskával a kezében, aki előre hajolva a fejét a falba dugja. Jó fotó téma volt! A Seventh Street Market Place egy több szintes föld alá süllyesztett bevásárló udvar. Az utcaszinten az elmaradhatatlan angyal szobor itt is. A 7th streeten visszasétáltunk a Macy’s Plazahoz, itt ebédeltünk. Végre ettünk egy kis levest, és néhány croissant, hogy kíméljük és rendbeszedjük a gyomrunkat. Ebéd után a Broadway felé indultunk. Ez a rész a város ékszer negyede. Minden egyes boltban ékszereket árulnak, mást nem is láttunk Az utca északi szakasza pedig valóságos bazár, itt érdemes ruhaneműt, CD, műszaki cikket vásárolni.
A 2-es buszra szálltunk fel, hogy végigutazzuk a híres Sunset Blvd-t, Los Angeles főutcáját. Erre szántuk az egész délutánt. A kormányzati negyed és a pályaudvar után a busz rákanyarodott a Sunset Blvd-ra. Először a kínai negyedet érintettük, ennek a szélén száltunk le, hogy az Elysian Parkban megnézzük a L.A. Dodgers baseball stadionját. Megmásztunk egy nagyobb dombot, míg elértük a stadion főbejáratát. A felvezető út mentén egyszerű kínaiak által lakott lakások vannak. A biztonsági őr a kapunál csodálkozott, hogy gyalogos embert lát, de eligazított minket. A bejárattól is jó sokat kelett még gyalogolni. Előreszaladtam, és felmetünk egy lépcsősoron, abban bízva, hogy már célnál vagyunk. De csak az egy szinttel fentebbi teraszon lévő parkolóba jutottunk. Innen még egy kis séta az arénáig. A stadion volt az egyik legszebb és leg emlékezetesebb élményünk. Feljutva a trinünökre egy hatalmas stadionba jutottunk. A tribünök legalább 10 emelet magasságba nyúltak. Maga a stadion hivatalosan csak 50 ezres, de csak ülőhelyek vannak. Balra a hegyoldalba a Think Blue felirat van kirakva kék betűkből. A kilátás a játéktérre lenyűgöző volt. Miközben filmeztünk, nagyszerű zene szólt a hangszórókból, így ez lett a leglátványosabb, és legvagányabb felvételünk. Aztán jött egy biztonsági őr, és szólt, hogy nem jó helyen vagyunk. Éppen mosták a tribünöket. Lejebb mentünk pár szinttel, persze lifttel. A stadion kijáratánál bolt a rajongóknak. Visszagyalogoltunk a Sunset Blvd-ra.
A következő busszal Hollywood központjáig mentünk, de leszálttunk, mert annyira ment a légkondi, hogy majd meg fagytunk. Átszálltunk egy másik buszra, de az meg csak Westwoodig vitt, a UCLA egyetemhez. Vártunk egy újabb 2-est, ez már végigment az óceánig. A Sunset blvd nem volt olyan lenyűgöző, mint amilyennek vártuk. Ebben biztos annak van nagy szerepe, hogy a spektrumról felvett útifilmet, amely csak erról az utcáról szól, többször is megnéztük. Így nem sok újat tudott nekünk nyújtani. De azt megtapasztaltuk, hogy valóban a világ leghosszabb főutcája. A tiszta utazási idő a belvárostól több mint két óra volt. A kínai negyed után az Echo Park és Silverlake városnegyedeken halad át. Itt szép parkok, és csónakázó tó van. Aztán jön Hollywood, majd West Hollywood. Ezt a részt nevezik Sunset Strip-nek, itt zajlik az éjszakai élet. Nappal nem volt valami érdekes. A Beverly Hills-i dombokon átutazni viszont érdekes volt. Hatalmas villák, parkok, maga az út is többsávos autóúttá szélesedik. Bel-Air az igazi hírességek otthona. A városrészre csak egy hatalmas kapun át lehet bejutni. Gondolom estére lezárják, hogy véletlenül se jusson be hívatlan látogató. A dombokról megint csak jól látszottak Century City felhőkarcolói. Westwoodban van az egyetem. Nagy területen fekszik, nem volt idő megnézni. Ezután mintha elhagynánk a várost. Az út kiszélesedik, a busz nagy sebességgel robog a szerpentineken. Pacific Palasides az utolsó városrész az óceán előtt. Az út a Will Rogers State Beach-nél ér véget. Itt fut a parttal párhuzamosan a Pacific Coast Highway, ami csak egy főút, nem autópálya. A Kanadai határtól egész Mexikóig lehet rajta eljutni. Lementunk a partra. Nem olyan széles homokpad, mint a Santa Monica Beach, vannak sziklás részek is. Már esteledett, lehűlt a levegő is. A sziklákon sirályok pihentek. Egy kis bámészkodás után visszamnetünk a buszhoz. WC-t csak a közeli benzinkutaknál találtunk. Ez nem a legmenőbb tengerparti nyaralóhely. Inkább a hullámlovasok kedvelt helye. A Baywach-ból ismert Malibu Beach még egy óra buszozás lett volna észak felé!! A buszmegállónál bevásároltunk egy supermarketben. Az üzlet előtt 25 cent!!!(75ft)-ért vettünk dobozos üdítőket az autómatából. Egyébként jellemző a boltokra, hogyha nagy tételben vásárolsz, minden nagyon olcsó. Ez persze annak jó, aki kocsival van. De hát ott ez a legjellemőbb. A visszaúton majd elaludtunk. Csak a tájat néztük, az út a hegyek tövében kanyargott. Mire a West Hollywoodba értünk, jó sokan lettek a buszon. Alig láttuk az utcatáblákat, de pont jó helyen száltunk le a buszról. Egy keresztutcán át felmentünk a Hollywood blvd-ra, és pont a Whitley Ave közelében kötöttünk ki. Vacsora a szállodában, a vásárolt kajából. Felvágott, joghurt, gyümölcs, stb.

Kiadások: 8$ reggeli, 4,2$posta, 11,5$ ebéd, 1$ lottó, 13,4$ vacsora vásárlás. Összesen: 38,07$

2001-03-27 Kedd
A belvárosban reggeliztünk, talán a Burger King-ben. Disneyland volt az aznapi úti cél. A 460-as busz a Disneyland express. Az internetről letöltöttem a menetrendjét, és úgy terveztük, hogy már jó korán úton leszünk Anaheim felé. Hát ez nem jött össze, ugyanis a 460-as belvárosi útvonalát megváltoztatták, és azt elfelejtették frissíteni az interneten. Sajnos még a helyi buszsofőrök sem tudták pontosan, hol kell felszállni. Az egyik sofőr azt mondta jó helyen vagyunk, a másik meg elküldött egy másik megállóba. Végül egy sarokkal arrébb megtaláltuk a helyes megállót. De veszítettünk legalább egy fél órát. Két dollár plussz díjat kellett fizetnünk fejenként, mert a busz több elővároson is áthalad, és mivel Orange megyébe megyünk, még arra is külön díj van.
A 460-as az 5-ös számú Santa Ana Freeway mentén halad Anaheim felé, hol az autópályán, hol betérve a környező elővárosokba. L.A. belvárosát elhagyva eléggé lezüllött részen halad át. A Los Angeles river (mesterséges folyó) után Boyle Heights, majd East Los Angeles következik. Az autópályán buszozni elég félelmetes volt. A sofőr hajtott vagy százzal legalább. A hosszú út miatt félúton sofőr csere volt. A menetidő majdnem két óra. Commerce elővárosában az autópályáról megint csak láttunk egy Mercator által ajánlott szállodát, a Montebello Plaza Hotelt. Elég jól nézett ki, de csak kocsival megközelíthető. Itt már elég gyér a tömegközlekedés, mivel nem lakó kerület. Sok hatalmas bevásárló központot láttunk az autópálya mentén. Voltak szép rendezett elővárosok, és csúnyácskák is. A legnagyobb elővárosnak Norwalk tűnt. A busz a Metro Green Line állomását érinti. Itt rájöttünk, hogy a Metro Blue Line és Green Line városi vasúttal kijöhettünk volna idáig, és akkor nem kellett volna a belvárosban keresgélni a helyes megállót. De akkor meg többször kellett volna átszállni. Ezeket még úgy is fogjuk használni a későbbiekben. A legszebb előváros emlékeim szerint Buena Park, itt van a Knott’s Berry farm. Ez egy hatalmas vidámpark félelmetes hullámvasutakkal, vízi vidámparkkal. A Disneylandbe bevezető útvonalak szép sugárutak, pálmafákkal, két oldalt szállodákkal. A főbejárat egy óriási tér. A szállodákból kiskocsik hordják a vendégeket, hatalmas tömeg hömpölyög. Két park van, a California park az újabbik. Itt vadi új hullámvasutak vannak, óriáskerék, vizipark, élő showműsorok. Inkább a Universal Cityre hasonlít. Mi az eredeti Disneyland parkba vettünk jegyet. Az utazási katalógusok állításaival ellentétben nem kellett órákat sorban állni a jegyért, és szerintem olcsóbban megszereztük, mind odahaza elővételben. Felnőtt jegy 43$, gyerek 33$, összesen 119$. Kértünk egy térképet az információnál, és irány a bejárat.
Bent a parkban még nagyobb tömeg, mint kint a téren. A főutcán át (Main Street) lehet eljutni a Central Plazara, a park központjába. Innen lehet útirányt választani. Mi a Tomorrowland-del kezdtük. Ez jövőország. Először egy háromdimenzós utazásra ültünk be egy űrkompba. (Star Tour) Valóban olyan érzés volt a várakozás, mintha pár száz évet előreugrottunk volna az időben, és egy űrkikötőben lennénk. Az utazás során csillagrombolókkal és TIE vadászokkal harcoltunk, fénysebesség felett utaztunk. Szuper volt. Ezután megint beültünk egy 3D showra, a Drágám a kölykök összementek alapján készült. (Honey, I shrunk the Audience) Ez a korábbiakhoz képest már nem volt olyan látványos. Ezután jött a Monorail, egy emelt pályán haladó egysínű vasút, amely körbevisz egész Disneylanden. Kinézetre olyan, mint egy mágneses lebegtetésű vonat. Egy 15 perces utazás volt, érintettük Disney Downtownt (ez csak egy bevásárló udvar, később sem néztük meg) és a California Parkot. Persze ott nem szállhattunk ki, mert oda nem volt jegyünk. Még ki lelhetett volna próbálni a kisautókat (Autopia), amelyekkel mini autópályákon, mini városban autózhatnak a gyerekek, de inkább tovább mentünk.
A park közepén áll Csipkerózsika palotája, mellette egy fehér szikla, melynek szélén és belsejében hullámvasút halad (Matterhorn Bobsleds). Ez már Fantasyland (fantázia ország). Egy miniatűr világot építettek fel mesevárral. (It’s a small world) A park végében megnéztük a Mickey’s Toontown-t. Itt van Goofy háza, találkoztunk tündérekkel, és ismert rajzfilmfigurákkal. Chip’n Dale háza, Donald hajója, Mickey háza a látványosságok. Visszatérve Fantasylandre bementünk a várba is, ott szép üvegablak mögött, bábokkal láthattuk az ismert meséket. A lányok a lovas körhintán fényképeztették magukat. Itt sem vártunk ki minden attrakciót, csak kívülről néztük meg mindet. Ebédre pizza, hamburger, a szokásos menü.
Frontierland a régi vadnyugatot eleveníti fel. Egy mozdony vontatta hullámvasút száguld a bánya alagutakon keresztül (Big Thunder Mountain Railroad). Ezt kipróbáltuk, de várni kellett vagy egy órát, olyan sokan álltak sorba. Előtte Klaudia nagyon vagány volt, de amint elindultunk, bebújt a hasamba, és ki sem mert nézni. Pedig a Disneylandi hullámvasutak igazán csak gyerekeknek valók. Az igazi nagy dolgok a másik parkban vannak. Egy hatalmas tó van a parkban, melyen gőzhajó közlekedik. Kenus túrákra is lehet jelentkezni.
Továbbmentünk Critter Countyba, a tó mentén. Egy igazi kalózhajó is van a vizen. A vizi hullámvasút (Splash Mountain) nagyon félelmetesnek tűnt, a Jurassik Park után nem mertük vállalni. Közben láttuk Micimackót és társait.
A New Orleans square-on folytattuk az utat, itt van a szellemvasút (Haunted Mansion) Nem akartunk rá várni, tovább mentünk Adventureland felé.
Az Indiana Jones attrakcióra megint túl sok volt a várakozási idő, így azt is kihagytuk. Sok program úgy fut, hogy előre kérhetsz időpontot, és ha akkor visszajössz, nem kell sorban állnod olyan sokat. Ezt fastpass rendszernek hívják. Mi nem vettük igénybe, inkább csak kényelmesen sétálgattunk. A Jungle Cruise-re a dzsungel utazásra viszont beneveztünk. Itt nem kellett sokat várni. Egy nagyobb csónakon utazták át a dzsungelt.
Visszamentünk a főkapuhoz. A park körül egy hagyományos kisvonat is közlekedik. Erre ültünk fel, és visszamentünk a park tulsó végébe. Utazás a kártyák birodalmában (Alice csodaországban) A repülő elefánt körhintára is nagyon sokat vártunk, emiatt le is késtük a kora esti parádét, a felvonulást. Eléggé elfáradtunk, és nem akartunk túl későn hazajutni Hollywoodba, ezért inkább elbúcsúztunk a parktól, és irány a busz. Disneylandet valóban úgy érdemes megnézni, hogy több napot szánunk rá. Egy nap a felére sem volt elég.
Még csak félúton jártunk, de már besötétedett. A belvárosba érve már valóban este volt. A gyerek a hosszú úton el is aludt. De legalább láthattuk a belvárost kivilágítva. Jó volt látni a felhőkarcolókat esti pompában. A metró állomásnál egy rendőrautó parkolt. Az előtt fényképeztük magunkat. Jó kis képek lettek volna, de sajnos a vaku gyenge volt. Hollywoodban egy pizzeriában vacsoráztunk. Én lasagnét kértem, a lányok meg spagettit. Egész jó volt.

Kiadások: 8$ reggeli, 12$ busz többlet költség, 25$ ebéd+jégkrém 16$ vacsora
119$ Disney belépők Összesen: 180$

2001-03-28 Szerda
Rájöttünk, hogy a Highland Avenue-n van egy Burger King. Ott sokkal jobb a kaja, mint a McDonaldsban, és reggel is van hamburger. Csak azt nem értem, a kéregető csórókat miért engedik be. Úgy látszik ez a gyorséttermekben elfogadott. Többször is tapasztaltuk. Jól bekajáltunk, aztán felszálltunk egy 181-es buszra Pasadana felé. Az úti cél a Rose Bowl stadion volt, ahol az 1994-es foci VB döntőjét rendezték. A busz a Los Feliz blvd-on haladt Glendale felé. Ez a környék nagyon szép lakóövezet, előkertes családi házakkal, de mégsem külváros. Glendale egy nagyobb város az övezetben, itt sofőrcsere történt a hosszú út miatt. Eagle Rock is kellemes lakóövezetnek tűnt, amíg el nem haladtunk egy iskola mellett, ahonnan egy követ vágtak a buszhoz. Hatalmasat koppant az ablakon, de nem tört be. Valami erős műanyagból van. Közben Klaudiára veszekedtünk, mert mindig azt kérdezte, hogy van angolul a magyarok, és azt kiabálta hangosan. Nagyon tetszett neki, hogy senki nem érti, mit mond, próbált vagánykodni. Egyszer csak a buszon odajött hozzánk egy fiatal hölgy, és megkérdezte, hogy tényleg magyarok vagyunk? Igencsak meglepődtünk, hogy magyar szót hallunk. Elmondta, hogy ő már vagy egy éve kint van a családjával, egy magyar ügyvédnél dolgozik. Ha segítségre van szükségünk, nyugodtan keressük meg. Mondtuk, hogy nem igen lesz rá igény, mi csak turisták vagyunk. Annyira elkezdtünk beszélgetni, hogy túlmentünk egy megállót. Már Pasadenaban jártunk. Vissza kellett sétálni egy megállót, hogy átszállhassunk a 177 buszra, amely felvisz a stadionhoz. Ez csak óránként jár, de nekünk szerencsénk volt, mert egy negyedóra múlva jött is.
A Rose Bowl stadion egy hatalmas park közepén található. Körben hegyek. Szép látvány volt kívülről. Megint nem volt szerencsénk a bejutással. Éppen felújítási munkálatok zajlottak, és a biztonsági őr nem engedett be, hiába mondtuk milyen messziről jöttünk. Így csak kívülről fényképeztünk. A jegyeladó pavilonoknál a transzparensek még az USA-Brazil meccset hirdették, pedig az talán már hónapokkal ezelőtt volt. A 177-es így visszamentünk Pasadena belvárosába. A busz érintette a helyi kertvárosokat is. Ez volt a legszebb lakóövezet, amit az út során láttunk. Mint a filmekben. Különálló családi házak, garázs, kocsibeálló, zöld pázsit. A belváros nem valami szép. Sokat gyalogoltunk a Colorado blvd-on, néztük az autókereskedésekben, milyen olcsón lehet kocsihoz jutni. Frissítőket vettünk egy kis boltban, majd a 181-es busszal visszamentünk Hollywoodba. A Vine Streetnél szálltunk le, ebédre vettünk egy grill csirkét a Jon’s supermarketben, és néhány húsvéti édességet gondolva az otthoniakra. Innen metróval visszamentünk a szállodába.
Ebéd után a szálloda mosodájában kimostuk a cuccainkat. Egész olcsó volt. Automatából lehetett venni mosóport 75centért, a mosás 1$-ba került, a szárítás 50 centbe. Közben valaki rosszul lett a vendégek közül, és mentőt hívtak. Nagy volt a felfordulás. A recepciós mondta, hogy előző nap is ugyanez történt ugyanezzel a hölggyel, és pont ő volt akkor is szolgálatban.
A délutáni program a Hollywood jel volt. Fel akartunk jutni oda egy pár jó fénykép és a kilátás miatt. A Hollywood/Vine metró állomástól indul az LC208 jelű busz. Ezzel eljutottunk a hegy lábáig. Egy hátizsákos lányt kezdtünk el követni, bízva abban, hogy neki is ugyanaz az úti célja. A Beachwood drive-on mentünk felfelé, majd a Ledgewood-on. Mindenhol régi típusú kertes házak, sokszor oszlopokra építve a szakadék fölé. Megkérdeztünk egy költöztető brigádot, hogy jó irányba megyünk-e. Visszaküldtek a Beachwoodra. Ott megint gyanús lett az ügy, egy helyi lakost kérdeztünk meg. Ő azt mondta, hogy jó ugyan az irány, de lesz vagy másfél óra, mire itt feljutunk. Vágjunk inkább keresztül a hegyeken. Megpróbáltuk, de egyszer csak azt vettük észre, hogy a víz elmosta az utat, és attól féltünk, hogy ránk omlik egy sziklafal, vagy leesünk egy szakadékba. Nem is értem hogy mertek erre irányítani bennünket. Nagy nehezen visszakeveredtünk a Ledgewood drive-ra. Közben láttuk, hogy sokan kocsival próbálkoznak feljutni több utcán keresztül is, de nem jártak sikerrel. A sok hegymászás után végül vagy 200 méterre sikerült megközelíteni a feliratot, itt feladtuk, nehogy sötétben kelljen hazamenni. Lementünk a buszhoz. Hallottam, hogy a helyiek arról beszélnek, nem értik mi ez a nagy lelkesedés a Hollywood felirat iránt. Ekkor megértettük, hogy amit a TV-ben vagy a képeslapokon látunk, az csak szemfényvesztés. Lehet, hogy a jel szinte megközelíthetetlen, amit látunk a képeslapokon az csak egy távolról készített nagyított felvétel. Visszatérve Hollywoodba beesteledett már. Egy pizzeriába ültünk be. Nem volt valami tiszta hely, de a pizza tűrhető volt. A pizzák egyébként nagyon drágák az otthoni mércéhez képest. A lábom rettenetesen feltörte a cipő a sok hegymászástól.

Kiadások: 5,31$ Burger King, 4$ kis bolt, 14,41$ szupermarket, 2,25$ mosás, 15$ pizza Összesen: 40,97$

2001-03-29 Csötörtök
A Burger King nagyon ízlett előző nap, így megint ott kajáltunk. Metróval bementünk a központba. A Macy’s Plazaban megint vettem lottót, az előzővel nem nyertünk. A Metro Blue Line-nal kimentünk Long Beach-be. Ez talán a legnagyobb elővárosa L.A.-nek. Az út még ezzel a városi vasúttal is másfél óra volt. Egyes helyeken a magasba emelt pályán fut, így jól láttuk a környéket. Többnyire szegényebb városrészeken mentünk át. Long Beach viszont modern nagyváros. A belvárosban itt is van néhány felhőkarcoló. Egy kisbuszra szálltunk fel, amely a kikötőbe vitt. A Queen Mary óceánjárót akartuk megnézni, amely mostmár csak szállodaként üzemel. Az MTA bérletek itt is jók, de a sofőr mindenkit felengedett még a nélkül is, ingyen. A kisbusz érinett több szállodát, azt sem tudtuk merre járunk, de végül csak elértünk a kiszuperált hajóhoz. Hát nem mentünk fel rá, mert sokaltuk a belépőt. Csak kívülről filmeztük a hajót és a kikötőt, a Long Beach-i belvárost. Láttunk egy hatalmas fehér kupolát, amely alatt egy fából készült híres repülőgép van kiállítva. Nem akartunk oda gyalogolni, már úgy is ismertük az útifilmekből. A Queen Mary előtt egy régi tengeralattjáró is horgonyoz. Megnéztük a kishajók terminálját is, ahonnan a környező szigetekre, vagy a part menti üdülő területekre lehet eljutni. Nagyon-nagyon magas árak voltak. Los Angelesnek saját kikötője van, azt nem terveztük be, mert nem tudtam van-e ott valami látnivaló. A kisbusszal visszamentünk a városba, innen a Blue Line-nal pedig Los Angeles belvárosába. A szokásos plazaban ebédeltünk.. Újra bejártuk a belvárost, még most is találtunk olyan helyeket, ahol nem jártunk. A könyvtár előtt egy nagy tér van szökőkutakkal. Ezután a Metro rapidra-ra szálltunk fel, hogy megnézzük Beverly Hillss-t. A járat most nagyon zsúfolt volt, nem úgy mint vasárnap, amikor Long Beachbe mentünk. Nagyon kelett figyelni a keresztutcákat, hogy hol szálljunk le. Végül pont Beverly Hills központjában sikerült lejutni a buszról. A Rodeo drive-ra mentünk, ahol a sztárok vásárolnak. Ahol az üzletek vannak, az egy szép sétálóutca. Szmokingos ember üdvözli a járókelőket. Minket is megkérdezett honnan jöttünk. Ezután magyarul!!! köszöntött, és megkérdezte, hogy Budapestről jöttünk-e. Persze ezt már angolul. A Wilshire Blvd-on elsétáltunk a Santa Monica sugárútig. Itt buszra szálltunk, és mentünk néhány megállót dél felé, a már korábban említett Century City-ig, hogy közelről lássuk a filmekből ismert magas házakat. Igen érdekes volt, hogy láttuk a városnév táblát, Century City, a keresztutcára viszont már City Of Los Angeles tábla volt kitéve, arrább pedig a Beverly Hills-i várostábla mutatta magát. Három városban jártunk egyszerre, ugyanazon az utcán. Visszamentünk busszal a Wilshire/Santa Monica sarkára. Itt egy nagy szökőkút van. Innen jobban lehett filmezni a várost és a szállodákat.
Ezután a 4-es buszra szálltunk megint csak, és a Santa Monica blvd-on haladtunk Hollywood felé. A Hollywood Memorial Cemetry-t (ez egy emlékpark) akartuk megnézni, amelyet ugyancsak az utifilmekből, és persze a térképről ismertümk. A Santa Monica blvd éppen felújítás alatt volt, így elég rosszul festett az egész környék, de azért látszott, hogy ez nem egy lerobbant városrész. Egy megállót túlmentünk, de azért visszafelé sem gyalogoltunk, hanem busszalra szálltunk. A végén a buszozásban elég profik lettünk. Kihasználtunk minden lehetőséget, hogy elkerüljük a gyaloglást. A park számunkra nem volt valami érdekes, nem kerestük meg a hírességek sírjait, mert eléggé fáradtak voltunk már. Viszont a parkból jó kilátás nyílt a Hollywood feliratra. Sajnos a fényképeken egyáltalán nem látszik, olyan messze volt. Elbuszoztunk a néhány megállóra lévő Santa Monica/Vermont metró állomásig.
Innen egy megálló a Vermont/Sunset, ahonnan az LC203-as busszal megint felmentünk az obszervatóriumba. Most még nem volt olyan késő mint szombaton, tisztább volt az idő. Végre elláthattunk egészen a Los Angelesi belvárosig. Sokáig gyönyörködtünk a panorámában, filmeztünk, fényképeztünk. Megint megerősödött bennem az az érzés, hogy az ismert csodás fényképek csak profi kamerákkal készülhettek. Hiába zoomoltam a kamerával a távoli épületekre, meg sem közelítette a minőség és a felbontás a képeslapok színvonalát. Lefelé a kilátóból megint betértünk a szokásos szupermarketba. Bevásároltunk, és a 181-es busz megállójába mentünk, mert az pont a szállodánál tenne ki. Negyed óra várakozás után sem jött, emiatt jól felkaptam a vizet. Idáig minden rendben volt a tömegközlekedéssel. Visszamentünk inkább a metró állomásig, az volt a biztos.

Kiadások: 6$ reggeli, 2$ lottó, 15,17$ ebéd, 9,94 bolt, Összesen: 33,11$

2001-03-30 Péntek
Eljött az utolsó nap. Reggeli után a Hollywood blvd-on sétálgattunk. Újra megnéztük a Kínai mozit, a Highland Ave-n épülő bevásárló központot. Vettünk 10$-ért négy Los Angeles feliratú pólót. Összepakoltunk mindent, kijelentkeztünk a szállodából. A bevált Plaza-ban ebédeltünk, most svédasztal szerű meleg kaját választottunk. A Metro Blue Linnal elmentünk az Imperial Highway-ig, ott átszálltunk a Green Line-ra. A Green Line az autópálya közepén halad, míg vártunk az érkezésére alig hallottuk egymás hangját a nagy motorzajtól. Érdekes, hogy ez a vonal nagyon zsúfolt, és mégis csak két kocsival közlekedteteik a szerelvényeket.Az Aviation állomáson szálltunk le. Itt megvártuk a LAX shuttle-t, az ingyenes reptéri buszt. Mondtuk a sofőrnek szóljon, ha a nemzetközi terminálhoz érünk. Nem nagyon volt rá szükség, mert minden egyes terminálnál ki van írva, hogy onnan milyen légitársaságok indulnak. Csak a Lufthansát kellett figyelni. Az alsó szint az érkezési, a felső az indulási oldal, ha jól emlékszem. Beálltunk a sorba a Lufthansánál, feladtuk a csomagokat. Így már szabadabban mozoghattunk. A reptéren is egész jó felvételek készültek. A maradék aprót elköltöttük a McDonald’s-ban, a nagyon aprót pedig odaadtuk jótékony célra. Megpróbáltunk eljutni a híres LAX központi toronyig, de inkább feladtuk. Nem akartunk elkóborolni már. A beszálló kapuhoz mentünk. Mivel gyerekkel voltunk, az elsők között szállhattunk be a gépbe. Klaudia megint kapott ajándékot. Annyival volt jobb a hazaút, hogy este repültünk, így a gyerek végig aludt.

Kiadások: már nem írtam össze tételesen. A teljes összeg: 36,37$

2001-03-31 szombat
Mivel kelet felé jöttünk, az éjszak rövid volt. Hamarabb eltelt az út, mind odafelé, egy órával kevesebb a visszaút. Sajnos a gyomrunk eléggé kavargott végig. A svédasztalos meleg ebéd a Plazaban most fejtette ki nem kívánt hatását. Így a gépen már alig ettünk. Sima út volt, Franfurtban a leszállás volt csak kellemetlen, sokszor túl hirtelen süllyedt a gép. Franfurtban vártunk vagy két órát a csatlakozásra, így csak 7 óra körül értünk Budapestre. Ez a repülés nagyon szép volt. Főleg azért mert rövid volt, és a felhők felülről nagyon szépen mutattak az esti napsütésben. Marika már nem mert semmit enni a gépen. A leszállás is nagyon tetszett, Budapest felülről csodálatos! Ferihegyen a csomag nagyon lassan jött meg. Felhívtuk az otthoniakat. A reptéri busszal irány Kőbánya-kispest. Nem is gondoltuk, hogy az utolsó vonat fél hétkor megy Nyíregyházára. Csak Debrecenig volt vonat. Oda apósomék jöttek értünk kocsival. Már vasárnap volt, mire hazaértünk. Az utazás miatt a szombat teljesen kiesett.

Néhány záró gondolat
1500 USD váltottunk, de 900-at hazahoztunk. Sokkal olcsóbban meg lehet élni odakint mint gondoltuk. Ha nem számolom a belépőket, akkor naponta olyan 25-40 dollárt költöttünk hárman. Ha valaki kint él, ismeri a bevásárló központokat, van lakása, mosógépe, hűtő, stb még olcsóbban ki tud jönni.
A héten elköltött 600 dollár csak 180,000,-Ft. Ha mindent beleveszek, a repülőjegyeket, a vízumoztatást, a Budapestre utazás költségét, a pesti szállást és étkezést, akkor 800,000,- ft-ban volt az egész út egy három fős családnak. Szerintem nagyon olcsón kihoztuk, és eljutottunk mindenhová.
És még egy dolog: annyira tetszett Los Angeles, és az egész környezet, a klíma, hogy azóta is bánjuk, hogy hazajöttünk. Ha nyerünk a lottón, vagy a totón 4-5 millió forintot, nem sok minden lenne ami itt tartana bennünket. Flszámolnánk mindent, és irány dél California!

V É G E

Vass Zoltán

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu