Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken - 2007

Salzburg, Zell am See, Liechtensteinklamm, Hallstatt, Werfen, Berchtesgaden, Königssee - sok fontos információ a felsorolt települések, vidékek látnivalóiról - jó képekkel és GPS koordinátákkal

Néhány napos kirándulásunk célpontja az egymáshoz közel fekvő osztrák Salzburg és német Berchtesgaden környéke volt, az a vidék, amely bővelkedik mind történelmi, mind természeti nevezetességekben. Természetesen csak töredékét tudtuk bejárni ennek a tájnak, és megnézni látnivalóit.
Szállást jól bevált szokásunknak megfelelően a neten kerestünk és találtunk egy falusi magánházban, néhány kilométerre Salzburgtól, de német területen. A német szállásadók ugyanolyan minőségű szállást és egyéb ellátást figyelembe véve általában olcsóbbak az osztrákoknál, mert igen gyakran nem számítanak fel külön un. mellékköltségeket (Nebenkosten), ami az áramfogyasztás (Strom), az üdülőhelyi díj (Kurtaxe) és a végtakarítás (Endreinigung) megfizettetését jelenti. A hely lefoglalásakor olyan árat szoktam kérni, ami minden mellékköltséget tartalmaz.
A kinntartózkodás tervezett időszakának megfelelően tíznapos osztrák autópálya-matricát (ez a legrövidebb időtartamú) vettünk az első osztrák benzinkútnál. Ott ugyanis 7,6 € az ára, ami az árfolyamtól függően párszáz forinttal olcsóbb, mintha itthon, forintért vennénk. Nem szabad azonban elsietni a matrica-vételt, mert a közvetlenül a határra települt pénzváltó helyeken, melyet pl. Hegyeshalomnál magyar vállalkozó üzemeltet, ugyanezért a matricáért már 8,8 €-t vagy 2100 Ft.-ot kell(ene) fizetni.

Valószínűleg az idegenforgalom fellendítése érdekében vezették be tavasztól – a többi osztrák tartományhoz hasonlóan – a Salzburgerland Karte-t. (Információ: http://www.salzburgerlandcard.com Az oldal tetején a magyar nyelvet kiválasztva részben magyarul is olvashatók a tudnivalók.) A hatnapos kártya ára 39 €, a 12 naposé 49 €. A kártyával Salzburgban és környékén 190 érdekes hely (várak, múzeumok, stb.) kiállításai nézhetők meg, ezenkívül ingyenes salzburgi tömegközlekedésre is jogosít. Mi nem vettünk ilyen kártyát, egyrészt azért, mert a rendelkezésünkre álló rövid idő miatt nem tudtuk volna kihasználni az árát, másrészt pedig olyan nevezetességeket is bejártunk, amelyek kívül esnek a kártya földrajzi érvényességén.

Zell am See híres osztrák üdülőhely, a Zeller See partján. (A városközpont koordinátái: É47°19’25.516”  K12°47’48.268”)
A tavat kétezer méter körüli hegyek övezik, rajtuk júliusban is hó látható. A település tipikus üdülőváros, virágokban bővelkedő vízparti sétaúttal, télen-nyáron nagy nyüzsgéssel, kirakodóvásárral és persze sok vendéglátó hellyel.

A tóparton pénzbedobós látcsövekkel nézhetjük meg a túlpartot és a környező hegyeket. Ugyancsak pénzt kell bedobni annak, aki szóbeli információkra kíváncsi. A nyelvek között a magyar is megtalálható.

Kb. 40 kilométerre keletre Zell am See-től van a Sankt Johann im Pongau nevű település, melynek határában található a környék egyik természeti ritkasága a Liechtensteinklamm nevű szurdok. (A szurdok melletti parkoló koordinátái: É47°19’0.703”  K13°11’31.313”)
A szurdokot az utolsó jégkorszakot követő földtani erózió alakította ki. Nevét II. János liechtensteini nagyherceg tiszteletére kapta, aki 1876-ban adományával segítette a szurdok feltárását. (Klamm németül szurdokot jelent.)
3,5 €-ért megváltottuk a jegyet és azt a forgókeresztes beléptetőkapu nyílásába dugva tulajdonképpen saját magunkat engedtük be a szurdok területére.

A szurdokon keresztül vezető út hol sziklákon, sziklaalagutakban, hol fából készült pallókon vezet, de nem egy esetben a víz fölött átívelő fahídon. Mindehhez a vadregényes táj és a változó hangerővel zubogó víz adta a stílszerű hátteret.

Ausztriának a Salzburgtól keletre 100–120 kilométerre terjedő és az A1–es (Bécs-Salzburg) autópályáig húzódó része a Salzkammergut nevet viseli. Ez az elnevezés az egykori sókamarai birtok elnevezést őrzi. Ezen a magashegyi vidéken található a legtöbb ausztriai alpesi tó is.
Az egyik, magas hegyekkel körülvett tó partján, a Dachstein tövében fekszik Hallstatt városka. Egy alagúton keresztül juthatunk a városba. Már az alagútban is vannak parkolóhelyek, melyeken – a kiírás szerint – 4,2 €-ért lehet parkolni. A belvárosi részhez az I. parkoló van a legközelebb. Itt álltunk meg, de valószínűleg a vasárnap délután 4-5 körüli időpontnak köszönhetően nyomát sem láttuk a díjbeszedőnek. Mivel az utat gyakorlatilag a sziklába vájták, a parkolóból meredek lépcsősoron lefelé haladva tudtunk az óvárosi részbe, majd a tópartra jutni.  A meredek hegyoldal és a tó között annyira kicsi a távolság, hogy a házak gyakorlatilag egymás fölé épültek, amivel a városnak egészen egyedi varázst kölcsönöz. Ezen a helyen már ősidők óta éltek emberek, mert a környékbeli hegyekből termelték ki a mindennapi élethez szükséges sót. Ezt tükrözi a Hallstatt-kor elnevezés is, ami a kb. 3000 évvel ezelőtt kezdődött és a VIII. – X. századig tartó időszakot jelenti. A városnak elhelyezkedésén kívül két világhíres nevezetessége van.

A egyik az un. csontház (Beinhaus), amely a Mária Mennybemenetele templom Szent Mihály kápolnája mellé épült. A 12. század óta álló kamrában 1720 óta 1200 egykori helyi lakos koponyája és egyéb csontjai láthatók. A koponyák felére ráírták a halott nevét, ezeket családi hovatartozás és az elhalálozás időpontja szerint osztályozták. A szokás onnan ered, hogy a település fekvése miatt kevés hely volt a hely a temető részére. Emiatt a koporsókat az eltemetés után 10-20 évvel felbontották, és a maradványokat kiemelték. A koponyát megtisztították, napfényen fehérítették, majd ráírták az elhunyt nevét és születési-halálozási időpontját, végül különböző motívumokkal díszítették. Ezután erre a sírhelyre mást temettek. A csontházba 1 € a belépődíj. Körülötte kis temető van, sok virággal és érdekes, egyedi kialakítású fejfákkal.
Hallstatt másik nevezetessége az, hogy itt van a világ legrégebbi sóbarlangja. Sajnos ezt mi nem tudtuk megnézni, azonban a leírások szerint maradandó élményt jelent. Viszont itt láttunk egy igazi sóhivatalt, amit le is fotóztunk.

Salzburgtól 45 km-re délre van Werfen városka, melynek két nevezetességét úti tippként csak megemlítem, mert nekünk a szűkre szabott idő miatt nem volt alkalmunk megnézni őket.
Az egyik egy vár, aminek Hohenwerfen a neve. Egy sziklára épült, a város fölé, de körülötte nála magasabb hegyek fogják körbe. A városból a várhoz a pakolóból (koordinátái: É47°28’58.767”  K13°11’6.941”) gyalog és egy siklószerű járművel lehet felmenni. A jegy ára ezektől függően 10 illetve 12 €. Sajnos csak az este 6 órás zárás előtt egy negyedórával értünk fel, de mivel a pénztáros ragaszkodott a jegyváltáshoz. Ezért fájó szívvel, de lemondtunk a várlátogatásról. Néhány külső képet azért sikerült készítenem a várról.

A város másik nevezetessége igazi világhíresség: a környékbeli hegyekben van a világ legnagyobb jégbarlangja az Eisriesenwelt. Már a bejáratához is nehéz feljutni, mert a Tennengebirge nevű hegységben van, 1600 méter magasan.

Az általunk bejárt környék látnivalókban leggazdagabb városa Salzburg. Történelmi múltja, patinás régi épületei és elsősorban a Mozart-emlékhelyek teszik azzá. A városban megnéztük a „kötelező” nevezetességeket, mint pl. a szökőkutak, a dóm, a Franziskanerkirche (Ferencesek temploma), a Residenzplatz, a Kapitelplatz, Mozart szobra, szülőháza, lakóháza, stb.

Ezeken kívül érdemes végigmenni a különféle kis és nagy üzletekkel zsúfolt keskeny utcákon, pl. a Judengasse-n (ez egyébként a szülőházhoz vezet), megnézni a júliusban is karácsonyt és húsvétot idéző kirakatokat, vagy a sétáló utca kövéből kiinduló szökőkutat (Platzl). Ha az időjárás megengedi, érdemes sétát tenni a Salzach partján, ahonnan igen szép a kilátás a várra és a város folyóparti részeire.

Berchtesgadener Land a neve Németország azon déli tájegységének, mely Salzburg környékén mintegy benyúlik Ausztriába. (Hasonlóan ahhoz, ahogy Sopron környékét három oldalról szintén Ausztria veszi körül.) Salzburg felől München irányába haladva az A8–as autópályáról Bad Reichenhall irányába kell letérni, néhány kilométerre a (ma már inkább csak jelképes) határtól.
Párszáz méterrel ezután jobbkéz felől elhaladunk egy ALDI élelmiszer áruház mellett és közvetlenül utána, szintén jobbra nézhetjük meg a Kerzenwelt (Gyertyavilág) nevű érdekes kiállítást és áruházat (nincs belépődíj).

Mindenképpen ebből az irányból jöjjünk, mert a szemből jövő autósoknak kilométeres kerülőt kell tenni, ha a szabályokat betartva akarnak beállni a Kerzenwelt parkolójába. Mint a nevéből is látszik, nagyon sok figura látható itt és vásárolható meg gyertyából, a hagyományos gyertyaformáktól a mesealakokon keresztül egészen a szerelmespárokig. A gyertyakiállítást ez utóbbi ellenére gyerekek is nyugodtan megnézhetik, már csak azért is, mert az épület emeletén van a Märchenwelt (Mesevilág), ahol ismert mesefigurák (pl. Hófehérke, Hamupipőke, stb.) ismerhetők fel a kiállított mesejelenetekben.
A névadó Berchtesgaden nevű kisvároson csak áthaladtunk, mert végcélunk az Obersalzbergen keresztül feljutni a Kehlsteinre. Itt, a Kehlstein csúcsán, 1834 méteres tengerszint feletti magasságban épült fel 1938-ban az a – Sasfészeknek nevezett – vendégház (Kehlsteinhaus), ami diplomaták és más, Hitlerhez érkező személyek szállásául szolgált. Jelenleg idegenforgalmi nevezetesség.
A közelmúlt történelmében fogalommá vált kisvárosban az Obersalzberg irányt kövessük. A főútról a B319 útra kell kanyarodnunk az Obersalzbergre vezető drótkötélpálya (Seilbahn) alsó állomása mellett. (É47°37’49.267”  K13°0’24.030”). Kb. 5 kilométeres, erősen emelkedő, kanyargós út után érünk ahhoz a buszvégállomáshoz, ahol a tetőre menő buszra lehetett felszállni. A parkolóban nem volt hely, de 800 méterrel továbbhajtva találtam egy „nemhivatalos”, ingyenes parkolót (É47°37’53.613”  K13°3’9.876”). Visszasétáltunk a buszhoz és némi sorbaállás után fejenként 14,5 €-ért jegyet váltottunk. Példamutató volt az a szervezettség, ahogy megszervezték a hegyi utazást. A jegyen feltüntették nemcsak az indulási időpontot, hanem annak a busznak a sorszámát is (4 busz indult egyszerre, egymás után), amelyikbe be kellett szállnunk. A tetőre vezető egyetlen kocsiszélességű utat kizárólag ezek a buszok használják, egyéb forgalom elől sorompóval zárták le. Bizonyos távolságonként kitérőket alakítottak ki, ahol a lefelé haladó buszok félre tudnak állni a hegymenetben lévők elől.
A negyedórás buszozás során egyre magasabbra emelkedtünk, miközben szűk alagutakat és éles kanyarokat küzdöttünk le, a panoráma viszont egyre szebb lett. Egy kis parkolónál szálltunk ki, ami annyira kicsi volt, hogy a buszokon kívül nem is fért volna el más jármű. Itt felhívták a figyelmet, hogy a visszaútra bélyegeztessük le a jegyünket, nehogy ne maradjon helyünk a visszaútra (a precíz tájékoztatás szerint 16.50-kor indult lefelé az utolsó busz). Én viszont úgy gondoltam, hogy ráérünk még ezzel, mert nem tudjuk, mennyi időt fogunk a tetőn eltölteni.
A cél, azaz az egykori vendégház még mindig magasan felettünk volt., gyalog mentünk tovább. Egy hegybe vájt hosszú (a prospektusok szerint 124 méter), alagúton mentünk tovább és egy lifthez értünk. A legalább 30 fős liftet belülről rézlemezzel borították, fantasztikusan nézett ki. A belső falán láthattuk, éppen milyen magasan tart. Érdekes módon felfelé is 124 métert mentünk, majd kiléptünk a szabad levegőre. Köröskörül pazar kilátás tárult elénk. Északkelet felé Salzburgig, illetve azon túl, déli irányban a Königssee felé és azon túl a Zell am See-től délre levő osztrák síterepeket. Egy helyi információ szerint a látástávolság szép időben eléri a 200 kilométert is. Azt nem tudom, hogy valóban elláttunk-e ilyen messzire, de pl. Salzburgot, ami 30 km. körül van, szépen láttuk. A tetőn a Zugspitzéhez hasonlóan egy nagy kereszt jelezte a hegycsúcs legmagasabb pontját. Egy panorámatablón tudtuk beazonosítani, melyik hegyet is látjuk valójában. Sajnos azonban tabló csak egy helyen volt, és itt helyezték el síkban kiterítve a táj 360 fokos panorámaképét. Emiatt a beazonosítás a másik három irányban nehézkes volt.

Az épületben állandó fotókiállításon ismerhető meg a Kehlsteinhaus építésének története.
Másfélórás fenntartózkodás, majd a liftezés után érvényesítettük jegyünket a visszaútra, és nemsokára ismét az autónknál voltunk.

Berchtesgadenen keresztül értük el az egyik legszebbnek mondott alpesi tavat, a magas hegyek által körülvett Königssee-t. Miután kifizettük a 3 €-s parkolási díjat, belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Rengeteg árus, még több bóvli, és csak kevés valóban ízléses ajándéktárgy kapható a parkoló és a tó közötti út mentén. A tó északi végét megkerültük a jól kiépített sétaúton, és egy nyári ródlipályához jutottunk. (Ide Schönau am Königssee felől is jöhetünk, így valószínűleg megspórolható a parkolási díj.)

Több helyen is láttunk látcsöveket, melyekkel közelebbről is megnézhetik az érdeklődők az innen meglehetősen kicsinek látszó Kehlsteinhaus-t, Ez a kukucskálás egyébként 1 € bedobása után lehetséges.

Ha valakinek egyéb információra van szüksége, vagy kérdése volna a felkeresett országrésszel kapcsolatban, a szerkesztő nevére írhat nekem, és én „email-fordultával” válaszolok neki.

Gyimesi László

---

Kérdések, válaszok

Tisztelt Szerkesztő!
Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken - 2007. c beszámolójában említi, hogy akinek információra lenne szüksége szívesen segítene Önön keresztül. Ezért jelentkezem most, mivel néhány információt szeretnék kérni. Kérdéseim:
Megtekintette-e a Königsseen a St. Bartholomä, Salzbergwerk, Gletschergarten, Watzmanntherme, hogyan lehet az elektromos hajókra jegyet vásárolni?
Járt-e Bad Ruchenhallban és milyen látnivalóval találkozott?
Szíves segítségét előre is köszönöm. Üdvözlettel Bozsó Péter (June 15, 2008 1:50 PM)

Tisztelt Bozsó Úr!
Megpróbálok válaszolni kérdéseire. Különféle okok miatt az Ön által említett helyeken nem voltunk, ezért, körülnéztem a neten, és az innen szerzett legfrissebb információkat írom le.
      1. Annak idején mi nem mentünk át St. Bartholomäba a környezetvédelmi szempontok miatt elektromos hajtású hajóval, mert túl későn értünk a Königssee-hez, és csak nagyon rövid időt tudtunk volna St. Bartholomäban tölteni (gyakorlatilag a következő, az utolsó járattal vissza kellett volna jönnünk). Naponta 8-negyed hatig félóránként indul a hajó és 35 perccel később ér St. Bartholomäba. Visszafelé 18.10-kor indul az utolsó hajó. Ha jól emlékszem, jegyeket a hajókikötőben lehet kapni. Az oda-vissza út ára felnőtteknek 11,8 €, 6-14 év közötti gyerekeknek 5,9 €. Ezenkívül kedvezményes családi és csoportos jegyek is kaphatók.
       2. Salzbergwerk, azaz sóbánya Berchtesgadenben és Bad Reichenhallban (gondolom, az ön által írt „Bad Ruchenhall” ez a település akart lenni) is van. Ez utóbbiban Alte Salina a neve, azaz régi sóbánya, vagy sófőzde. Mivel sóbányában már voltunk (Lengyelországban, a Krakkó melletti Wieliczkában), és eléggé időszűkében voltunk, úgy döntöttünk, hogy ezeket a sóbányákat most kihagyjuk. Később kezembe került egy leírás, miszerint pl. a berchtesgadeni sóbányában egy földalatti tavon tutajon szállítják a látogatókat. Szóval, lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna nézni… Egyébként a belépődíj felnőtteknek 14, a 4-16 év közötti gyerekeknek 9 €. Itt is létezik olyan jegy, ami mindkét helyre érvényes. Ezek ára 17, illetve 11 €.  
        3. Bad Reichenhall, mint nevéből is látszik, egy fürdőváros, ennél fogva a már említett Alte Salina-n kívül a legnagyobb nevezetessége a gyógyfürdője. A többi, német nyelvterületen levő településhez hasonlóan, neki is van helytörténeti múzeuma, valamint helyi sajátosságként egy középkori bajor fejedelem várának maradványa (Schloss Gruttenstein). Ez utóbbit nem láttam, csak annyit olvastam róla, hogy magántulajdonban van. Ezenkívül van még egy függővasútja, amelynek felső állomásáról síliftek indulnak tovább. Tekintettel a 2000 méter alatti magasságokra, ez utóbbi megállapításnak csak télen van jelentősége. Viszont amit még érdemes megnézni, az a leírásomban is említett Kerzenwelt (Gyertyavilág). Ez nem sokkal az autópályáról való letérés után, a város felé haladva jobb oldalon van.
       4. A Watzmann Therme Berchtesgadenben van, gyakorlatilag egy fürdő- és szaunakomplexum, élményfürdővel, versenymedencével és gyerekmedencével. A belépőjegyekről annyit, hogy léteznek 2, 4 órás és napijegyek, valamint felnőtt- és gyerekjegyek. Például a felnőtt napijegy a fürdőbe 16, 3 € (ez már a szaunahasználatot is tartalmazza), egy 6-16 éves gyereké 10,9. Ha a gyereknek éppen aznap van születésnapja, akkor ingyen használhatja fürdő szolgáltatásait.
       5. Hát a Gletschergarten volt a legnehezebb ügy. Annyit sikerült a neten kideríteni, hogy egy Weissbach nevű falu határában látható. No, gondoltam, megnézem a honlapját. Be is írtam, hogy www.weissbach.de . Erre egy Wolf-Dieter Weissbach nevű szakállas úriember honlapjára jutottam. Úgy látszik, gyorsabb volt, mint a Weissbach nevű falu. Végülis sikerült kideríteni, hogy a www.gemeinde-weissbach.de az általam keresett honlap. Sajnos itt sem találtam semmi érdemlegeset, így ez ügyben nem tudok segíteni.
Remélem, válaszommal (ha esetleg egy kissé hosszúra sikerült is) feleletet tudtam adni kérdéseire. Ha van egyéb kérdése, írja meg, ha tudok, válaszolok rá.
Ha nem, akkor jó utat kívánok.
Üdvözlettel Gyimesi László (June 16, 2008 11:39 PM)