Karintiában gyakran megfordulunk télen, mert ragyogó síterepei vannak. Régóta készültünk egy karintiai nyaralásra. Előszezon végén, falusi turizmus keretében foglaltunk szállást Klagenfurt környékén a mi, valamint fiam és családja számára. Négy kisgyerekkel nem könnyű utazni, úgy gondoltuk, egy falusi házban, többgyermekes családnál könnyebb és jobb lesz a kikapcsolódás. Ebben nem is csalódtunk. Lányom és férje évek óta Klagenfurtban él, ez jó alkalom volt a testvérek találkozására is. Jó minőségű térképet kaptunk a háziaktól, és sok ötletet a környék bejárásához. A faluból turistautak indulnak, autóval se kell sokat menni, hogy szépséges helyekre jussunk. Naponta újabb területeket fedeztünk fel. Délutánra többnyire visszajöttünk a faluba, mert a kicsiknek aludni kellett, a nagyobbaknak meg lovagolni. Csak két nagyobb lélegzetű utat tettünk. A legtöbb autózás nem haladta meg a 30-40 km-t, egyedül a Karavankákba és a Nockgebirgébe tett kirándulás volt ennél hosszabb. Indulás előtt sokat búvárkodtunk, merre menjünk, mit nézzünk meg, mi az, ami a gyerekek számára is érdekes. Még mindig a Panoráma útikönyv 1990-es kiadása bizonyult a leghasználhatóbbnak. Természetesen az interneten is böngésztünk. Szállást is így találtunk. Érdemes a következő honlapokon tájékozódni: Klagenfurt Karintia fővárosa. Szép sétáló utcák, mozgalmas főtér, szűk sikátorok, szép üzletek és remek fagyizó a színház mellett. Nehéz parkolni, célszerű a kocsit valahol a külső területen hagyni, és gyalog besétálni a belvárosba. Klagenfurt nem nagy város, 20 percen belül beér az ember a külvárosból is. Itt van a gyerekek öröme, a Minimundus is. A világ híres épületeinek kicsinyített másai népesítik be a parkot. A növényzetet is úgy alakították ki, hogy illeszkedjen a méretekhez. Apró sínek futnak az utak mentén, ahol vasúti szerelvények zakatolnak. A „folyókon” hajók úsznak, a kikötőben daru rakodik, a bécsi Stefansdomban állandóan harangoznak. Az egész hihetetlen jó játék lehet a készítőknek (most is építenek néhány új modellt), de a látogatók számára is élvezetes. Belépő: felnőtt 12 €, senior 11 €, gyermek 7 €. Hat éves korig ingyenes!. A gyerekek figyelmét leginkább a körbe-körbefutó vonatok ragadták meg, és az űrhajó indulása. A Glan völgyi St Veit volt korábban Karintia fővárosa, körülbelül az 1600-as évekig. Most élénk forgalmú kisváros. Városfalai megmaradtak, azon belül szinte érintetlen a régi belváros. Hatalmas főtér, több kúttal, szoborral, gyermekjátszóval. A városháza tatarozását éppen most fejezték be. A főtéren található a múzeum is. Helytörténeti érdekességek mellett kiváló közlekedési múzeum is. Belépőjegy 5,00 €. Van családi jegy is. Feldkirchen alig 20 km-re Pusttól. Kedves kisváros, különösebb művészi, vagy történelmi érték nélkül. Egyetlen érdekessége, hogy lányomnak itt működik a kerámia műhelye. Pulst kicsi falucska a Wörti tó fölötti hegyekben (Wimitzer Berge), 20 km-re Klagenfurttól északra, 613 m. magasan. Itt laktunk Annyira kicsi falu, hogy nincs boltja, iskolája, de még kocsmája sem, csak egy szép gótikus temploma. A többi kicsi falucskától csak az különbözteti meg, hogy várrom magasodik fölötte, két másik várkastély (mindkettő lakott, nem látogatható) pedig a közvetlen közelében.. Liebenfels vára a falu fölött emelkedik magas sziklán. Két hatalmas ablak nélküli lakótorony épen áll, A többi épület romos. Évente várjátékokat tartanak benne. A nagy kapun tábla, hogy magánterület, de át lehet bújni a keresztbe tett deszka alatt, és körbesétálni. A nap többnyire a gyerekek lovaglásával fejeződött be. Természetesen le kellett csutakolni a loval, megtisztogatni a patájukat. A hatéves boldogan csinálta, a kisebbek természetesen csak kipróbálták a nyeregben ülést. A házban található hímzésekről először azt gondoltuk, hogy Magyarországról származnak, aztán a házi néni felvilágosított, hogy ezek karintiai kézimunkák. Hosszan elbeszélgettünk a minták vándorlásáról. Náluk a páva az egyik leggyakoribb motívum, az életfa mellett áll. Gyönyörű reneszánsz kompozíció. Glantschach 2 km-re Pulsttól, hasonlóan kicsi falu. A két falu közötti keskeny országút átmegy a Soberhof (tanyaház) istállóján… Ottlétünk alatt éppen Kirchtag (templom-nap) volt, fúvószenekarral, körmenettel. Glantschachból indul a „vizek útja”, egy patak, amelyen a XII. századtól a XIX. századig 12 malom működött. A malmokat egy hatalmas árvíz elpusztította. A patak mellett tanösvény húzódik, malom-emlékekkel, zúgókkal, vízesésekkel, egészen a Sörgi vízesésig, illetve Sörg faluig. Gyalog az út hossza 2-2 és fél óra. Sörg 3 km-re Pulsttól, de már 840 m magasan fekszik. Egy kicsiny gótikus templom, és egy hatalmas, külön álló román kori torony. Ennek alját ma ravatalozónak használják. Ezek a kicsiny faluk mind Liebenfelshez tartoznak közigazgatásilag, de megtartották önálló nevüket. Itt van az iskola, sőt kocsma is van. A kocsmában két helybéli iszogatott, amikor beültünk egy sörre. A kocsmáros leült mellénk megvitatni a világ dolgait – erre ritkán jár idegen. Káprázatos panoráma nyílik délre, a Karavankákra. Frauenstein reneszánsz várkastélya megbújik az erdő mélyén. Ma is lakják, nem látogatható. Évente egyszer nyitják meg a nagyközönség előtt. Mi gyalogtúrán közelítettük meg, jelzett úton a Kraigersee-től. Az ösvény a Kraig várak (három is van!) alatt kanyarog, halastavak füzére mellett. Hochostervitz vára akár a mesékben is lehetne. ST Veit után már messziről látszik. Meredek dombtetőn áll a vár. 1500-as években épült a törökök ellen. 14 kapu vezet fel a felső várudvarra (pénzben bővelkedőket sikló viszi fel). A gyerekek számár nagy élmény volt a vár „meghódítása”. Belépő felnőtt 7,50 €, gyermek 4,50 €, nyugdíjas 5,00 €. Hat év alatt a gyerekeknek ingyenes. Ha lifttel megy valaki, 5 €-val drágább. A felső várudvarról Pazar a kilátás. Egy kis múzeumot is végig lehet nézni. Kis étterem, fagylaltozó működik a várudvar sarkában. Kis teherlift látja el áruval az éttermet. A fiúk nagyon élvezték a felvonó érkezését. Kitűnő, jól karban tartott makadám utak kanyarognak a hegyek között. Szép kilátás, és egy Buschenschank (uzsonnázóhely) miatt állunk meg 981 m magasan. Saját, frissen sajtolt almalét kaptunk. Dreifaltigkeit. A néhány házból és istállóból álló település érdekessége Karintia egyetlen fatemploma. Kulcs a kocsmában kérhető el. Eggen a világ vége – nincs tovább út. Gyönyörű erdők között, 1072 m magasan lévő település csak néhány ház. Nockgebirge különlegessége a Nockalmstrasse. Ebene Reichenautól fizetős (14,00€/autó). A Nockgebirge Nemzeti Park szívében 1800-2000 m magasan, 52 kanyarral kacskaringózik az út. 1981-ben nyitották meg az utat, amely csak nyáron tart nyitva. Több almot köt össze az út, mindegyikben szívesen látják a vendéget, mellettük játszóterek vannak. Legmagasabb pontja a Glockenhütte (2024 m). itt kis harangláb áll a hütte (10 busz, 70 személykocsi számára van parkoló, egyszerre 320 vendéget tudnak leültetni!) mellet. Aki meghúzza a harangot, annak szerencsét hoz – egész nap hallani a kis harangot… A hüttétől indulnak a turistautak. Mi a Klomnockra (2226 m) kíséreltünk meg felmászni. Az út nem volt nehéz, de a csúcs előtti nyeregtől még hó takarta az utat, így a gerinc másik oldalára kerülve visszasétáltunk a Glockenhüttéig. Másfél-két óráig tartott az út. A virágok védett helyen már nyíltak, a mormoták is ébredeztek, füttyögettek. Számtalan kanyarral elautóztunk a Nockalmhofig, majd a Zechner almnál ebédeltünk (hatalmas adagok). Kis múzeum van mellette, bemutatja a régi almhütték életét. Autóval visszafelé jövet megálltunk a Windebensee mellett. A tavacskát körbeöleli az ösvény. Tájékoztató táblák mutatják be a tó és tópart kőzeteit, élővilágát. Karavankák délre húzódnak Klagenfurttól, északra hatalmas sziklaletörésekkel. A fiam barlangász és hegymászó, nagyon izgatta, milyen lehet közelről. Térképen kinéztünk egy fizetős utat a Koschutahaus-ig (1279 m), amellyel jól meg lehet közelíteni a hegyeket. Az út itt is jó minőségű volt. Az útdíjat – 5 € - a házban kellett fizetni. Innen jelzett utak visznek fel a csúcsokig. Mi megkíséreltük az erdőhatárig feljutni, de a hó utunkat állta. Így is találtunk olyan helyet, ahol a gyerekek szabadon játszhattak és szép kilátás nyílt hegyek koszorújára is. A Koschutnikturm (2136 m), Lärchenberg (Učnik), Breitwand északi falára láttunk rá. Sokszori olvasás után jöttünk rá, hogy a Koschutahaus, Koschutnikturm, Koschuta nevekben a mi Kossuth Lajosunk rejtőzik. Ligeti Csákné Zsuzsa
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet - szerkesztoutikalauz.hu Tiéd az oldal, magadnak építed! Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >> |