Sopronban, Burgenlandban, Bécsben jártunk. Közép-Európa is valahol itt van. Tenger helyett tengernyi kellemes meglepetésben volt részünk. Onnan első utunk Sopronba vezetett. A diákkori kirándulások valamikori csöndes, elhanyagolt városa ma már mintha határainkon túl lenne Kislányunk régen álmodott már egy igazi várról; a túloldali Fraknó ilyen. No, nem a mesék réz-, vagy aranyvára, nem. Hanem ami benne van! Az Esterházyak kincsestára, Holbein-képpel, aranyórákkal. És vártorony, lőrés, ablakán át szédületes panoráma; a távolban mindenütt hatalmas szélkerekek.
Persze izgalmas a fertőrákosi kőfejtő – kár, hogy egy poros, félreeső néhai bányarészben hallgathattuk csak a soros kamarakoncertet Egyhetes csavargásunkon a korona Ruszt és Kismarton városa. Magától értetődő rend, nyugalom, már-már unalom... A hercegi város főutcáján olcsóbb a menű, mint odaát, azaz itthon. Hogy csinálják? A tányéron valóban „kocsikeréknyi” a snitzel, azaz a finom borjú-rántotthús... Dómja elsőrangú gótika, modern üvegoltárral. Ruszt pedig, a történelmi Hunnia valaha legkisebb városa maga a tömény csoda középkori templomával, borra és vendégre hangolt,a Fertőre lefutó, gyönyörű barokk főterével, a rengeteg gólyával, miként megejt a lassan magára találó Fertőd is visszafogott pompájával.
S talán a legfontosabb kirándulás: a Széchenyiek kastélya, Nagycenk. Azóta is azon tűnődöm: hol van egy olyan politikus ma, aki ennyit adott volna a magáéból a köznek? A lóprogram, Tisza-szabályozás, vasút, Lánchíd, Akadémia... De hagyjuk a hétköznapok mérgét. Van belőle bőven otthon.
A kisvárosok után a császári Bécset kontrasztként vártuk; hát nem. Belesimul abba a rendbe, harmóniába. Minden, persze, nagyobb, több, végletesebb. Nemcsak a Habsburg-múlt hatalmas, hanem a jelen is az
Schönbrunn pompája nyomaszt, Fertőd intimebb; mégis hatalmas sorokat kell kivárni, ha be akarunk jutni. Okosabb csak a kertet végigjárni, a szökőkutakat. Itt újabb gyerekmeglepetés: a Váratlanság-játszótér csodás labirintusaival, odébb a vadaspark a mesésen gazdag állatkerttel.
Annál inkább tömegerejű a mozi.
Gyorsan elszaladt a hét. Miről még? Minoriták gótikája például. Kihagyhatatlan. Így Szent István dómja is – lesz hova, miért visszamenni!
Képzőakadémiás lányom és egyetemista barátai lakásásában éltünk; ők itthon, mi ott nyaraltunk. Enni, inni kellett; arrafelé, a belvárostól tizenöt, húsz sarokra azért már minden megfizethető. De még egyszerűbb Billába, Pluszba, Aldiba menni – a nálunk is ismert üzletláncok boltjaiban magyarországi árak. Nem túlzás. Akad, ami olcsóbb! – az egynapos kenyér, a túlérett banán mindenütt harmadáron. Hasonlóan megfizethető a közlekedés; egységes busz–villamos–metrójegy, egy órán belüli számtalan átszállással, ha belefér; ez is olcsóbb, mint Pest. Megnyerték a békét.
Aztán már csak a hazaút, a Duna túlpartján, ajánlom mindenkienka pálya helyett, kis falvak, Hainburg, Pozsony, majd Rév-Komárom, Párkány és egy lépés Esztergom, a szülőhaza, a Mária Valéria híd túlfelén pedig az édes otthon.
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
Egy tavaszi repülős túráról hazatértünkben (Barcelona), mikor gépünk már meglehetősen alacsonyan járt (Pozsonyban szálltunk le), vakított szemünkbe tengernyi nádas sok-sok mesterséges négyszöge és a belső kis csatornák fénylő vize: a Fertő-tó. Ide jövünk! 
. De nincsenek is itt határok (már 2007 nyara előtt is tiszta Schengen minden); olyan természetességgel mozognak magyarok, osztrákok, szlovákok a régióban, mint Szolnok könyékén az arrafelé élők. A különbségek is egyre inkább elmosódnak: Sopron olyan tiszta, mint Bécs, legfeljebb járdái rücskösebbek, Fertőrákos ugyanolyan vonzó, mint az osztrák tóoldal falvai, ott is millió, itt is ezernyi gólya, kócsag, hattyú és kit tudja, hány féle vízimadár. Döbbenetes: lassan még az árak is egyformák, üzletben, benzinkúton legalábbis. Egyformán finomak a borok, a Gyógygödör a belvárosban ugyanolyan, mint a gimis kirándulások idején: finom a kékfrankos, jó és olcsó a konyha. A gótikus kapualjak nyitva, minden látható és érinthető. Az emberek kedvesek, nem hajszoltak, egy kérdésre csak legyintenek a politikára:
, nem az impozánsabb színházteremben; vonzó a Fertő-tó, de a vize csak kevésbé finnyásoknak való: olyan iszapos, hogy nem kívánkoztam bele egy percre sem. Ugyanakkor ennek az iszapnak, hőtartó és egyéb jótékony képességeinek tudható be a helyiek szerint a kékszőlők és így a vörösborok kiválósága. Lehet benne valami...
. Egy mondat mindenfelé, plakátokon, ami mindenhová elkísér: Bécs a tied. Így, kijelentő módban. S lesz Bécs a miénk is, vonzó rendjével, harmóniájával, kincseivel és nyugalmával. 
utikalauz.hu 
