Győrffy Árpád: Tegeződve a természettel - Ausztria, Nockberge Nemzeti Park -  1998. szeptember 8.

A turisztikai befektetések világszerte érezhető megélénkülése egyre sürgetőbben teszi fel a kérdést mindenütt, hogyan lehet az idegenforgalmat összeegyeztetni a természet, a környezet megóvásával. Ausztria több régiójában eddig szerencsésen megtalálták az egyensúlyt az elvárható fejlődés és a természet védelme között. Jó példa erre a Karintiában lévő Nockberge Nemzeti Park és környéke. Ahogy a régió szlogenje mondja, ez az a hely, ahol az embernek a természet megér egy nemzeti parkot.
A nyolcvanas évek elején egyesek itt is síterepet akartak kialakítani, de a komolyabb építkezések beindulása előtt egy népszavazáson a többség elvetette a tervet. Úgy gondolták, hogy a fejlesztés csak nagyon keveseknek hozna hasznot, miközben a többségnek inkább káros lenne. Ezután jött a nemzeti park létrehozásának ötlete, ami 10 évvel ezelőtt meg is valósult. A 184 négyzetkilométeres területet természeti érdekessége a jégkorszak idejéből visszamaradt növény és állatvilág a hegyek 1800 méter fölé nyúló részein. Kőtyúk, zerge, alpesi szalamandra, vadmacska, alpesi rózsa - hogy csak néhnyat írjuk az itt fellelhető állatok, növények közül. A 15 százalékában állami tulajdonban lévő terület legmagasabb pontja, a Rosennock 2440 méter magas, de a többi része is meghaladja az 1000 métert.
A nemzeti park központi zónája a felső erdőhatártól a csúcsokig terjed. Itt a terület tulajdonosai sem alakíthatnak ki új utakat, az építkezést is a nemzeti parkkal kell engedélyeztetni. A korlátozások miatt a földtulajdonosok folyamatosan kártérítést kapnak. Sőt még olynan dolgokért is kapnak pénzt, ha  valaki a térségre jellemző gyürüs fakerítést épít. A támogatás méterenként 240 ATS.
A nemzeti park közvetlen szomszédságában található Bad Kleinkirchheim, az egyik legkedveltebb osztrák síközpont. A 6 hosszan elnyúló településen a 2 ezer lakos mindegyikére 4 vendégágy jut a 3-4 csillagos szállodákban, panziókban.
A síszezonban különösebb szervezés nélkül megtelik a település. Persze a többi időszakban sincs különösebb gond, mert a nemzeti park önmagában is rendkívüli vonzerőt jelent. Az autós, buszos, kerékpáros kirándulást a részben erre a célra épített aszfaltozott út, a 34 kilométeres Nockalmstrasse segíti, amelynek két legmagasabb pontja között 1400 méter a szintkülönbbség. Az út használatáért a gépjárművel érkezőknek fizetni kell, egyébként ingyenes a park bejárása.
A központi zónában tanösvények és ajánlott utak vannak, de gyakorlatilag bármerre lehet kirándulni a hegyeken át. Élvezd az életet tegeződve a természettel - buzdítják a tusitákat. Csak különleges helyeken korlátozzák a közlekedést, néhol például a zergék nyugalma érdekében tiltják a sífutást.
A nemzeti parkban kocsmákban, menedékházban pihenhetnek meg a vendégek. Legérdekesebb a Karlbad, vagy másik nevén parasztfürdő, amelyik 300 éve ugyanúgy működik. A patak által görgetett köveket fahasábokkal rétegesen máglyába rakják, és 900 fokosra hevítik, majd a bele dobják egy fakádba, amit a ház falánál eredő forrás 3-4 fokos vízével töltöttek meg. A hirtelen hideg hatására szétrobbanó kövekből az ásványok kioldódnak, és közben a vizet 35-40 fokosra melegítik. A fürdővendég ezután fekszik be a kádba, amelyből csak a feje látszik ki, a többi részt deszkákkal befedik. Az egy órás fürdő idején kisebb kövekkel tartják a víz hőmérsékletét. A főleg hátfájás ellen hatásos 14 napos kúra alatt a 210 éves faházban szállásolják el a vendégeket, és parasztosan ételekkkel traktálják őket. Mivel a hó és a hideg miatt csak június közepétől szeptember közepéig tudnak vendéget fogadni, jó részt a jövő évi helyek is elkeltek.
Bad Kleinkircheimben a nemzeti park látnivalói mellett 27 kitáblázott kerékpárút, 100 km hosszú sípálya, golf, 28 teniszpálya és két radontartalmú termálfürdő kínál jó időtöltést. A magyarok számára külön érdekesség, hogy Hotel OTP Birkenhof néven a hazai pénzintézet is szállodát működtet a telelpülésen.
A természetre nemcsak a nemzeti park területén vigyáznak. A község területén például azzal is csökkentik főszezonban az autóközlekedést, hogy a szálóvendégeket ingyen szállítják a helyi buszjáratok a sífelvonókhoz. Rájöttek arra, hogy az ilyen kiadások nagyobb bevételt hoznak más csatornákon.