Gulyás László: Alpesi tájak, kastélyok, várak – Ausztria, Bajorország, Dél-Tirol – 2015

Salzburgerland meglehetősen népszerű úti cél, az Útikalauzban is több írást olvashatunk róla, de mindenki más látnivalót tart érdekesnek és más szemmel nézi a dolgokat. Valószínűleg az én írásom is szolgál némi újdonsággal. 

 

Június 26., péntek –  Reggel nyolckor indultunk az első szálláshelyünk, a Salzburg tartományban található Flachau felé. Kényelmes tempóban autózva délután hatra érkeztünk meg. Ezúttal mindkét szállásunkat utazási irodán keresztül foglaltam, 41 és 45 €/éj áron. Elég kedvezőnek tűnt. A Reiter apartmanház ragyogóan tiszta, jól felszerelt, új bútorokkal berendezett első emeleti apartmanját foglaltuk el. Az alagsorban kondigépek, ping-pong asztal és infraszauna. Minden tetszett, az ár-érték arány pedig kifejezetten jó volt.

Június 27., szombat – Borongós időben indultunk el a közeli Werfenbe, ahol két jelenős látnivaló is található. Egy rendkívül látványos lovagvár, és Európa legnagyobb jégbarlangja, az Eisriesenwelt.

A jégbarlanghoz vezető út igencsak meredek, nem ritka a 20%-os emelkedő. 1000 méter magasan található az ingyenes parkoló. Aki nem mer nekivágni autóval, azok számára a városközpontból induló mikrobuszokat tudom ajánlani. A parkolótól 15 perces gyaloglás után, hegynek felfelé értük el a kabinos felvonó alsó állomását, ahol a belépőt is meg lehet venni. 2+1 fő számára 52 €. A felvonón történő utazás önmagában is élmény, igaz, jelentősen megdrágítja a belépőjegyet. A felső állomástól még húsz perc gyalogtúra az 1644 méter magasan található barlang bejárata.

Nagyon sok a látogató. A barlangban nincs világítás, ezért minden pár kap egy karbidlámpát, az idegenvezető pedig magnézium csíkokkal világítja meg a látnivalókat. Bent elég hűvös van, fagypont körüli a hőmérséklet, ajánlatos ennek megfelelően öltözni. A barlangban is rengeteget kell lépcsőzni, természetesen fölfelé. Fárasztó túra, de a látvány kárpótol. Kisgyerekeseknek nem nagyon ajánlom ezt a kirándulást.

Még nem jártam jégbarlangban, így nincs összehasonlítási alapom, de nagyon tetszett, bizonyára nem véletlenül ilyen népszerű látványosság. A hetven perces túra végén, szitáló esőben mentünk le a parkolóhoz.  Éppen dél volt, tehát három órát kell szánni a kirándulásra, hiszen mi 9-kor érkeztünk.

Leereszkedtünk a hegyről, a Salzach parti parkolóban letettük az autót, majd felsétáltunk a wefeni “főlegvárhoz”. A rendkívül szép fekvésű, teljesen ép lovagvár a legismertebb osztrák várak egyike. A családi jegy 26,5 €, ha siklóval megyünk, plusz 10 €. Csak vezetővel látogatható, mi a 14 órakor kezdődő turnusra kaptunk jegyet.

Bejártuk az egész várat, talán a solymászkiállítás volt a legérdekesebb. Werfen erősen kötődik a solymászathoz, napi két-három alkalommal ingyenes bemutatót is tartanak a várudvaron. Szerencsénk volt, egyet épp meg tudtunk nézni. A borongós idő miatt nem tudtam igazán szép fotókat csinálni, de szerencsére ez volt az egyetlen ilyen nap. A hátralévő időben végig napsütés kísérte utunkat.

 

 

Június 28., vasárnap  – Salzburg a legismertebb, legnépszerűbb osztrák város Bécs után, mi sem akartuk kihagyni. A vár mögötti kis utcák egyikében parkoltunk le, majd besétáltunk az óvárosba.

Először a város látképét uraló várat néztük meg. Családi jegy 18,2 €. Hohensalzburg vára az egyik legnagyobb és legépebb vár osztrák földön. Egy részét minden kötöttség nélkül be lehet járni, másik felét magyar nyelvű audio-guide segítségével. Nagyon szép a kilátás Salzburg óvárosára, már csak ezért is érdemes ide feljönni, amit siklóval is meg lehet tenni. A vár teljes bejárása 2-2,5 órát igényel.

 

 

Ezután a város híres templomait néztük meg. Először a Szent Péter apátságot, majd a Ferencesek templomát, végül a Dómot, ahol Mozartot keresztelték. Legjobban a Ferencesek temploma tetszett,de a Dóm is látványos,monumentális épület. Ezután a Residenz, a salzburgi hercegérsekek palotája következett. Családi jegy 27 €. Bejártuk az egész épületet, a lakosztályokat, a képtárat,megnéztük a Dóm-múzeumot is. Ez is egy 2 órás program, de megéri.

 

Nagyon szép a Residenzplatzon álló, 15 méter magas barokk szökőkút,a Residenzbrunnen. Innen a Salzach túlpartján álló Mirabell kastélyhoz mentünk, melynek parkja az egyik legnépszerűbb látványosság. A szép barokk kertben mindig rengeteg a látogató. Az óvárosi utcák közül legszebb a Getreidergasse, ahol Mozart szülőháza áll. Ezt csak kívülről néztük meg. Salzburg turistaipara kifejezetten Mozartra épül. Szinte mindent az ő nevével fémjeleznek, a csokoládétól a kulcstartóig. Délután öt óra lett, mire megnéztünk mindent, el is fáradtunk rendesen. Így a hellbrunni kastély helyett a hazautazást választottuk.

Meg kell említenem a Salzburg kártyát, mellyel különböző kedvezményeket lehet igénybe venni, sok helyre ingyenes belépést biztosít. Érdemes utána számolni, nekünk nem érte volna meg. Valamint fontos a nyitvatartási idő kérdése is, hiszen hiába érvényes a kártya 24 óráig, a legtöbb hely csak 10-18 óráig van nyitva, ebbe az időtartamba pedig nem sok minden fér bele. Hasonló a helyzet a Karintia kártyával is, mely ráadásul túlnyomó részben a kevésbé látogatott helyekre biztosít ingyenes belépést, például a Közlekedési Múzeumba, vasútmodell kiállításra, vagy a Mezőgazdasági Múzeumba. Persze akit érdekelnek ezek a dolgok, annak biztos megéri, ki-ki számoljon utána.

 

 

 

Június 29., hétfő – Kissé ellustálkodtuk az időt, így csak tíz órára értünk a Wolfgangsee partján található St.Gilgenbe. A falu szélén, a körforgalomnál ingyenes parkoló, itt letettük az autót, és besétáltunk a központba.

Meglehetősen szép kisváros, az itteni városháza a legszebb az  egész Salzkammerguti tóvidéken. Az épület előtt egy hegedülő Mozart szoborral ékesített díszkút áll, rendkívül hálás fotótéma. Salzburghoz hasonlóan St.Gilgen is Mozart bűvöletében él, itt született ugyanis az édesanyja, és itt élt nővére, Nannerl, aki szintén tehetséges művész volt. Házuk falán egy szép dombormű látható a hölgyek arcképével. Ezen kívül más különleges látnivaló nincs, persze a tó szépségét nem számítva.

A túlparton lévő St.Wolfgangba hajóval is el lehet jutni, de mi autóval mentünk. St.Wolfgang szélén , egy fizetős parkolóban találtunk helyet, egész napra 4 €. St.Wolfgang a templomáról, azaz inkább az itt található világhírű szárnyasoltárról nevezetes. Alkotója a dél-tiroli születésű Michael Pacher, a késő gótika egyik legnagyobb művésze, híres festő és szobrász. Ezen szárnyasoltár az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb alkotása. Nyitott szárnyakkal 6,5 méter széles, és 11,2 méter magas. Tíz évig dolgozott rajta Pacher mester. Még sohasem volt restaurálva, ennek ellenére a képek színei még mindig gyönyörűek. Ez a templom a tóvidék legjelentősebb műemléke, kihagyhatatlan látnivaló. A városkában elég sok a turista, de nem túlzsúfolt, hangulatos, szép hely. Két-három órát érdemes rászánni, nekünk nagyon tetszett.

 

 

Ezután a Traunsee melletti Traunkirchenbe mentünk. A falu nagyon szép környezetben található, látképét a hegytetőn álló St.Johannes kápolna uralja, mely jó fotótéma. Talán itt, Traunkirchennél a legszebb a Traunsee.

 

Közel van ide Gmunden, a környék legjelentősebb települése. Legérdekesebb látnivalója számunkra az Orth-tavikastély, melyet egy 130 méter hosszú fahíd köt össze a szárazfölddel (címképünk). Tulajdonosa János-Szalvátor főherceg volt, aki rangon aluli házassága miatt (egy táncosnőt vett feleségül) lemondott minden címéről és rangjáról. Felvette a polgári Orth János nevet, elvégezte a fiumei Tengerészakadémiát,és megkapta a kapitányi címet. Feleségével amerikai utazásra indultak, de hajójuk nyomtalanul eltűnt. A történetet Jókai is feldolgozta, az ”Ahol a pénz nem Isten” c. regényében. A kis kastély a Traunsee ékessége. Gótikus kaputornyán barokk hagymakupola látható, de a háromszögletű, árkádos várudvar a legszebb. A belépő csekély 3 €, de még ez sem éri meg. Az udvarra ingyen bemehetünk, a termek nincsenek berendezve, a szerény kiállítás pedig a nullával egyenértékű. Remélem egyszer rászánják a pénzt, hiszen a csehországi Cervena Lhotához hasonlóan elsőrangú látványossággá tehetnék a kastélyt.

Megnéztük Gmunden “központját” is, de nem hagyott bennünk mély nyomot. Csak a városháza említésre méltó épület, rendes főtere, sétálóutcája nincs. Rendkívül nagy az átmenő forgalom, zajos, forgalmas. A tóparti sétány sem az igazi, ha a vízikastély nem lenne, nem is volna érdemes Gmundenbe látogatni.

Június 30., kedd – Mai első úticélunk a bajorországi Herrenchiemsee kastélya, mely a Chiemsee egyik szigetén áll. A szigetre a Prien am Chiemseeből induló hajóval lehet eljutni. A retúrjegy 7,60 €, a gyerekjegy 3,80 €. A jegyeket visszafelé kérik bemutatni. A 10 perces utazás után meg is érkeztünk. Itt, a szigeten lehet megvenni a belépőjegyet a kastélyba, ami 10 € , de gyerekeknek ingyenes. A szervezés németesen profi. 11.45-re kaptunk időpontot, addig kényelmesen elsétáltunk a kastélyig, még fotózásra is volt idő.

Herrenchiemsee volt Kastélyépítő Lajos (II. Ludwig) bajor király utolsó nagy álma.  Elhatározta, hogy felépíti a versaillesi kastély mását. Nem egyszerűen lemásolta a palotát, hanem az épület legjellegzetesebb részeinek, a homlokzatnak és a királyi lakosztályoknak modelljeként használta azt. Míg Versailles különböző korokból származó épületrészek egyvelege, addig Herrenchiemsee egységes egész. A Versaillesben lebontott Nagykövetek lépcsőjét itt megépítették, a Tükörterem és a szobák nagyobbak lettek. A bútorok és egyéb berendezési tárgyak mind egyedi, eredeti alkotások.

Sajnos a tervezett 70 teremből csak 20 készült el, de ez is rendkívül gyönyörű. Ilyen fényűző, pompás termeket még sohasem láttam, pedig sok kastélyban megfordultam már. Lajos építtette még Neuschwanstein és Linderhof kastélyát is. Linderhofban még nem jártam. A kastély megtekintése után még volt idő a parkban sétálgatni, ami szintén gyönyörű, majd a 14.20-as hajóval visszamentünk Prienbe. A kikötő melletti nagy, sorompós parkolóban 4 €-t kellett fizetni.

 

 

Prientől 60 km-re van Burghausen városa, mely ugyan miről is, a váráról nevezetes. Sajnos elég félreeső helyen van, de megéri a kitérőt. A több,mint 1 km hosszan elterülő, 5 várból álló váregyüttes a legnagyobb gótikus erőd német földön. Sok épület ma is lakott, egy igazi, élő várat láthattunk itt. A középkori hangulatú vár nagy tetszést aratott családunk körében. Azt hiszem, ide még vissza fogunk térni, hiszen a városra már nem jutott időnk, pedig az is megért volna egy sétát. Megvallom őszintén, sokkal kevesebbet vártam Burghausentől, igazi kellemes csalódás volt.

 

 

 

Július 01., szerda – Hallstatt a világörökség része, nem érdemtelenül. A városkát egy nagyon kanyargós, ám szép úton lehet megközelíteni. A városba nem lehet autóval behajtani, négy fizető parkoló közül lehet választani. 5 € óránként, ami szerintem rablás. Nekünk szerencsénk volt, közvetlenül az alagút előtt van egy három autónak elegendő, ingyenes hely, és mivel korán jöttünk,ebből kettő még szabad volt.

Hallstatt rendkívül elragadó. A tó és a hegyek közé szorult városka nem tud terjeszkedni, a házak szinte egymás nyakába épültek. Lakossága is állandó. A környezete is rendkívül szép, festői látvány. A hegyek, a tó, és a városka harmonikus egységet képez.

Hallstatt egyik érdekessége a Csontház. Mivel a temető sem tudott terjeszkedni, a halottakat egy idő után kihantolták, a csontokat pedig (miként a tűzifát szokás) szépen sorba rakták, a koponyákat pedig kifestették,és feliratozták. Név, dátum. Ezt csekély díjazás ellenében meg lehet tekinteni. Van itt még sóbánya is, aki még nem látott ilyet ,annak érdekes lehet, de elég drága, szerintem nem ér annyit. Főleg, ha hozzáadjuk a parkolás költségeit is.

Hallstattban nagyon sok a turista,  majdnem annyi a kínai  mint Sanghajban. A városka elég hamar bejárható (mivel elég kicsi), utcái szépek, főtere is kicsi, de szép.

 

 

 

Városnézés után továbbindultunk a Gosausee felé. Az út szintén nagyon kanyargós volt,de a táj gyönyörű. A tó előtt ingyenes a parkoló. A Gosau-tó elragadó szépségű, gyönyörű természeti látványosság. Nálam dobogós helyen van az alpesi tavak között. Aki rászánja a pénzt, felvonóval (Gosaukammbahn) magasból is megcsodálhatja a tavat. Mi csak körbejártuk, ez kb. 2 órát vett igénybe. Könnyű, szép séta.

Ezután a környék legnagyobb és legdrágább látványosságát, a Dachstein kilátót és gleccsert vettük célba. Egy órányi autózás után értük el a Ramsau am Dachstein falu mellől induló Dachsteinstrasse fizetőkapuját. A sorompónál húzni kell egy jegyet, amit a felvonó pénztáránál érvényesíteni kell. Ugyanis, ha használjuk a felvonót, akkor nem kell úthasználati díjat fizetni. A felvonó igencsak drága, de 13 óra után mérsékeltebb árakkal dolgoznak. Mi 16 órára értünk oda, így a 35 €-s felnőtt jegy helyett csak 30-at, a 18 €-s gyermekjegy helyett 15-öt fizettünk. Így sem volt olcsó,de megérte. A délutáni érkezés mellett szól még az is, hogy míg délelőtt kígyózó sorok állnak a pénztárnál, délután már alig van látogató.Fenn, a kilátónál sincs lökdösődés, sorállás a jól fotózható helyeknél.

A kilátó 2700 méter magasan van, a panoráma fenséges. Legújabb attrakció a 100 méter hosszú függőhíd, a Hangebrücke, ahonnan szintén csodás a kilátás, persze csak szép, tiszta időben. A függőhíd plusz 3 €-ba kerül fejenként, de megéri. Ha a jégpalotát is meg akarjuk nézni, az plusz 10 €. Ez már szerintem nem ér annyit, kihagytuk. Nagyon tetszett még az üveglépcső, mely úgy tűnik, a semmibe vezet. Ez az egyik legjobb hely a fotózáshoz. Minket nem sürgetett senki, szinte egyedül voltunk a hegyen.

Az utolsó egy órát a Dachsteinen töltöttük (17 óráig jár felvonó) a tájban, a hóban és a kilátásban gyönyörködve. Nekünk, alföldieknek ez megunhatatlan látvány. Ez volt utazásunk egyik meghatározó élménye.

 

 

 

 

Július 02., csütörtök – A mai program három, egymáshoz nagyon közel található vár meglátogatása. Mauterndorf egész nap, azaz 10-18 óráig vezető nélkül látogatható, Moosham csak vezetéssel óránként, Finstergrün pedig csak napi három alkalommal, 11,14 és 15 órakor. Legalábbis ezt írták a neten. Ezért úgy döntöttem, hogy előbb Finstergrünbe megyünk az első időpontra, onnan Moosham, majd utoljára Mautendorf várához. Már 11 óra előtt ott is voltunk Finstergrün kapuja előtt, ám meglepetéssel tapasztaltuk, hogy csak napi 1 alkalommal, 14 órakor van látogatás. Szerencsére összetalálkoztunk két fiatalemberrel, akik rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy soron kívül megnézhetjük a várat.15 € családi belépő befizetése után , az egyik fiú lelkiismeretesen végigvezetett az egész várban, lelkesen magyarázva annak históriáját. Itt tudtuk meg, hogy a romos várat, a XIX.században, a magyar Szapáry grófi család szerezte meg, ők állították helyre. A felújítás nagyon jól sikerült, a vár igencsak tetszetős. Jelenleg gyerekeket táboroztatnak benne, berendezése ennek megfelelő, azaz korabeli bútorzatnak nyoma sincs. Ettől függetlenül nem bántuk meg a látogatást, de az tény, hogy a vár kívülről látványosabb, mint belülről.

 

Unterbergből Tamsweg felé haladva az országút mellett áll , és már messziről látszik a szép, ám kevésbé ismert Moosham vára. A Kreuzensteinből ismerős Wilczek János gróf a XIX.században szerezte meg a leromlott állapotú várat, és példásan restauráltatta. Moosham egy hamisítatlan középkori várkastély, korabeli berendezéssel. Akár be is lehetne költözni. Nem fényűző kastély ugyan, de érződik az a bizonyos középkori hangulat és történelmi levegő, ami azért a legtöbb várnál hiányzik. Sok várban jártam már, ez a legjobbak közé tartozik, megtekintését erősen ajánlom mindenkinek. A belépő 10, illetve 5 €, a parkolás ingyenes. Mooshamtól mindössze 10 percre van a jóval ismertebb Mauterndorf vára. Az azonos nevű falu fölött áll a tetszetős külsejű, úgynevezett “erlebnisburg”, azaz élményvár. Régen ez is romosabb volt, de szépen helyreállították, most eredeti állapotában csodálhatjuk meg.

Itt példaszerűen bemutatják a középkori vár életét, a termekben életképek, viaszfigurák. Magyar nyelvű audio-guide segítségével, vezető nélkül járhatjuk be a várat. A várlátogatás különösen gyerekeknek tanulságos, de a felnőttek is sok új ismeretet szerezhetnek. A családi jegy 22,50 €, nagyon megérte. Fotózni is szabad, mint Finstergrünben. Ez sajnos Mooshamban nem megengedett. Egészen zárásig tartózkodtunk a várban, mi voltunk az utolsó vendégek. Nagyon tetszett a vár, de Moosham eredeti hangulatát nem tudta felülmúlni. Mauterndorf főutcáján is érdemes végigsétálni, nagyon szép kis falu, sok szép, régi házzal. A legrégebbi ház a XIV.századból való.

 

 

Július 03., péntek – St. Johann im Pongautól 4 km-re található Ausztria egyik legismertebb szurdoka, a Liechtenstein-Klamm. A parkolás ingyenes, de belépőt kell fizetni, amely felnőtteknek 5,50 €, gyerekeknek 3,50 €. A leírások szerint ez az egyik legszebb szurdok Ausztriában, és meglehet, ez igaz is. Nem túl hosszú, kb. 1 km, oda-vissza egy óra alatt végigjárható.

Sok a látogató, népszerű kirándulóhely. Jól kiépített úton, óriási meredek sziklafalak közt haladunk, a patak oly erős zúgással rohan alattunk, hogy alig halljuk egymás szavát. Az út végén egy vízesés látható, itt még a fény is elegendő a fotózáshoz. Sok helyen, a meredek sziklák közé nem tud besütni a nap, talán csak délben. Szép és könnyű kirándulás, kisgyerekekkel is nyugodtan végigjárható.

 

Mikor Salzburgban voltunk, már nem jutott idő a hellbrunni kastélyra, ezt most pótoljuk. A Salzburg külvárosában található kastély a vízijátékairól nevezetes. Szökőkutak, medencék, vízköpők, szobrok és vízzel működő játékok, valamint több mesterséges barlang látható a kastély parkjában. A bámészkodó látogatókat a legváratlanabb helyekről locsolják le, senki nem úszhatja meg, erről az idegenvezető gondoskodik. Természetesen mi is kaptunk egy kis vizet,de a 30 fokos hőségben ez nem is esett rosszul. Ha már itt vagyunk, a kastélyt is érdemes megnézni, de ez korántsem akkora turistaattrakció, mint a vízijátékok. Nekem a díszterem, és a zeneteremként szolgáló Oktogon tetszett a leginkább, az itt látható falfestmények miatt. A kastélyt a tréfás kedvű Marcus Sitticus érsek építtette az olasz villák mintájára, 1612-ben. Itt tréfálta meg a vendégeit, hasonlóképpen, mint a mai látogatókat. A vízijátékok megtekintését célszerű nyárias időre ütemezni.

 

 

Július 04., szombat – A mai napon kell átköltözni karintiai szállásunkra, Oberdrauburgba. Közben útba ejtjük egyik leglátványosabb úticélunkat, Ausztria legszebb és leghosszabb alpesi panorámaútját. A Grossglockner Hochalpenstrasse mintegy 50 km hosszú, és a salzburgerlandi Bruckból ,a karintiai Heiligenblutba vezet. 11-re értünk a panorámaút brucki fizetőkapujához. Az útdíj 34,50 € egy személyautóra. Ez napijegy, tehát visszafelé is érvényes, de mi ezt már nem használtuk ki. A felfelé vezető út kanyargós ugyan, de nem túl meredek, így elég könnyen autózható. Minél feljebb jutunk, annál szebb kilátás tárul elénk. Az út szélén elég sok pihenőhely van kialakítva, így lehetőség nyílik fotózni, és a tájban gyönyörködni. Szerencsére nekünk tiszta, napos időnk volt. Borult, esős  időben el sem szabad indulni, mivel a tájból nem látni semmit, tehát felesleges pénzkidobás.

2400 méteres magasságban, a Fuscher Törl előtt egy útelágazáshoz érünk. Egy keskeny, és nagyon meredek út visz a panorámaút legmagasabb pontjára, a 2571 méter magas Edelweisspitzére. Senki ne hagyja ki, innen a legszebb a kilátás. Körülöttünk 3-4000 méter közötti hegycsúcsok, alattunk a kanyargós szerpentin. A havas táj, a kanyargós hegyi utakon való autózás nekünk különösen nagy élmény, hiszen elég lapos vidéken élünk.

 

A Fucher Törl után már ereszkedik az út lefelé. Persze közben itt is több helyen megállásra kényszerít bennünket a táj. Nem sokkal Heiligenblut előtt ismét egy útelágazáshoz érünk. A Ferenc József kilátóhoz vezet az út. Innen szinte egy karnyújtásnyira van a Grossglockner, mely 3798 méteres magasságával Ausztria legmagasabb hegycsúcsa, valamint a Pasterze gleccser. A gleccserhez gyalog, vagy a gleccserbahnnal is le lehet menni, de szerintem nem igazán érdemes. Fentről jobban látszik, és gyalog messze van. A gleccser jege koszos, szürke, inkább a környező, hófödte hegycsúcsok vonzzák a tekintetet. A kilátó környékén tett sétánk során olyan szerencsénk volt, hogy mormotákat is láthattunk egész közelről. Nagyon aranyos kis jószágok.

 

A Franz-Josef Höhe után már máshol nem álltunk meg, csak Heiligenblutban, melyet a legszebb alpesi falunak mondanak. Valóban szép, de leginkább a temploma vonja magára a figyelmet. Itt őrzik egy fiolában Krisztus vérének egy cseppjét. Én kissé kételkedem az ereklye valódiságában,viszont a XV.századi szárnyasoltár valóban csodás műalkotás. E rövid pihenő után már megállás nélkül Oberdrauburgba mentünk,ahol elfoglaltuk a következő szállásunkat.

 

 

Július 05., vasárnap – Hochosterwitz várát Karintia büszkeségének nevezik, az egyik leglátványosabb vár Ausztriában. Már messziről látszik a hegytetőt megkoronázó lovagvár, az odavezető út is szépen ki van táblázva, nem lehet eltévedni. Tizennégy várkapunk kell áthaladnunk, míg bejutunk a várkastélyba. Vezetés nincs, fotózni elvileg tilos, de senki nem ellenőrzi, tehát szabad. A vármúzeum szép és érdekes. Fegyverek, páncélok, régi várurak portréi stb. A legérdekesebb a hajdani várkapitány páncélja, ugyanis az illető 2,25 méter magas volt. Eltörpül mellette a többi páncél. A várban egy kovácsműhely is működik, itt most is kardokat és páncélokat készítenek. A várlátogatást célszerű inkább délutánra időzíteni, mert délelőtt szembe süt a nap, ez pedig fotózásnál nem előny.

 

St.Veit an der Glan meglehetősen közel van Hochosterwitzhez,  valaha Karintia fővárosa volt, ma egy csendes, álmos kisváros. Főterén hangulatos, régi polgárházak, kiemelkedik közülük a díszes, reneszánsz városháza, St.Veit legszebb épülete. Vasárnap lévén a városka meglehetősen kihalt, szerintem mi voltunk az egyedüli látogatók. Hétköznapokon lehet, hogy pezsgőbb az élet, de nekünk így is tetszett.

 

A régi főváros után az új főváros, Klagenfurt következett, ahol elsősorban a Tartományi székházban (Landhaus) látható címertermet szerettem volna megnézni. Ki gondolta volna, hogy vasárnap nincs nyitva? Ezen kissé meglepődtem, hisz egy nagyvárosban vagyunk, ahol azért elég sok turista megfordul. Így tehát más látnivalók után néztünk. A Sárkány-kút, a Lindwurmbrunnen Klagenfurt jelképe, mely 1593-ban készült, később egészítették ki a Herkules szoborral. A sárkány egyébként Klagenfurt címerállata. A belvárosban még jó néhány szép épületet és templomot fedezhettünk fel, a város a vártnál jobb benyomást tett rám, egy modernebb városközpontra számítottam.

 

 

Július 06., hétfő – Oderdrauburghoz meglehetősen közel van Lienz, Kelet-Tirol fővárosa. Miután az első világháború után Tirol déli részét Olaszországhoz csatolták, egy kis terület Karintia és Salzburgerland közé szorult. Ez Kelet-Tirol. Az “anyaországgal” , azaz Észak-Tirollal nem határos,afféle árvagyerek az osztrák tartományok között. Lienz ma egy mozgalmas, életteli város, bár túl sok látnivalója nincs. A belváros egyetlen jelentős építménye a jelenleg városházaként szolgáló Lieburg kastély. Legszebb épülete a város szélén magasló vár, a Schloss Bruck. A kívülről imponzáns vár tipikus példája annak, hogyan lehet egy ilyen régi, történelmi épületet teljesen tönkretenni. Ugyanis egy modern képzőművészeti gyűjteményt helyeztek el itt, ami sem a vár múltjához, sem a stílusához nem illik. Körülbelül olyan összhangban van, mint a mákos-paprikás csirke, vagy a lekváros dinnye. Ennek az egyébként borzasztóan ronda kiállításnak egy kocka-beton-üveg épületben lenne a helye, nem pedig egy 750 éves várban. A gyűjtemény megtekintését senkinek nem ajánlom.

A Lienz közelében található Galitzen szurdok viszont nem okozott csalódást. 12 € a családi jegy, de ez legalább megérte. Rövidebb ugyan, mint a Liechtenstein szurdok, de nagyon szép. Itt is van vízesés, vad sziklák közt zúgó patak, sőt, még sziklamászók mutatványait is láthatjuk.

Következő úticélunk a Sillian melletti hegytetőn álló Heimfels romos vára. A kapuját zárva találtuk, magánterület. A vár egyébként elég jó állapotban van, érdemes lenne helyreállítani.

És ha már itt járunk Dél-Tirol határán, akkor itt az alkalom pótolni egy 2013-ban elmaradt kirándulást. A határ után az első dél-tiroli település Innichen, mely román kori templomáról nevezetes. A dómnak becézett apátsági templom a tiroli román kori egyházi építészet gyöngyszeme, elég sok turista látogatja. Főként a templom miatt jöttünk ide, de a város is nagyon klassz hely, szép városközpont, elegáns üzletek, és mindez gyönyörű környezetben. Ide látszanak a Sexteni-Dolomitok hegyóriásai, igazán szép látvány.

 

 

Július 05., kedd – A St.Veittől északra található Friesach városkáról már sok szépet olvastam, szerencsére nem kellett csalódnom. Ilyen szép, középkori jellegét és hangulatát megőrző kisvárost keveset látni. Engem kissé Dinkelsbühlre emlékeztetett, talán a meglévő vizesárok miatt. A városfalak és a város erődítményei is nagyrészt megmaradtak. A főtéren szép, régi házak és egy olyan gyönyörű, reneszánsz díszkút, mely párját ritkítja. Az elbűvölő kisváros házai közül kiemelkedik a kéttornyú, román kori bazilika, a városfalon kívül pedig egy XIII.századi dominikánus kolostort láthatunk. A város fölött magasodik a Petersburg, mely a város legépebben maradt erődítménye, tőle balra a Vörös torony romjai,jobbra pedig a Geisberg vár. A Vörös toronytól balra, egy leégett gótikus templom romjai láthatóak egy magaslaton. Romantikus látvány. A 35 fokos kánikulában csak a Vörös toronyhoz és a Petersburghoz mentünk fel, a többit majd egy másik alkalommal megnézzük, hiszen ide még feltétlenül vissza kell jönni. Friesachot nem is annyira műemlékei, mint inkább egységes középkori arculata és egyedülálló hangulata miatt szerettük meg. Bátran kijelenthetem, Karintia legszebb városa Friesach, ennek ellenére mi két diákcsoporton kívül egy turistával sem találkoztunk. Szerintem csak mi voltunk külföldiek az egész városban. Nekünk viszont nagyon tetszett, megtekintését erősen ajánlom mindenkinek.

 

 

Búcsút vettünk Friesachtól, és a Gurk völgyében haladtunk tovább Strassburg felé. Ez a kis falu csak névrokona az elzászi városnak, egy szép várkastély látható itt, a gurki püspökök tulajdona. A dekoratív várkastélynak szép reneszánsz belső udvara van, de ettől beljebb nem is érdemes menni. Egy gyengécske helytörténeti kiállítás és egy pipagyűjtemény látható a vármúzeumban, nem éri meg a belépő árát.

 

Gurk meglehetősen közel van ide. Egyetlen, ám nagyon értékes látnivalója a román kori dóm. Szinte teljes épségben vészelte át az  évszázadokat, az európai művészettörténet egyik legszebb műalkotása. A templomba ingyenes a belépés, de a 100 oszlopos kriptát csak naponta néhány alkalommal nyitják meg, belépődíj ellenében. Nem volt szerencsénk, ez nem az az időpont volt. Csak a rácsokon át tudtunk bekukucskálni. A gurki dóm volt az egyik legjobban várt látnivaló Karintiában, és nem is okozott csalódást.

 

 

Július 08., szerda – Spittal an der Drau egyetlen valamirevaló látnivalója a Porcia kastély. A város központjában álló olasz-reneszánsz kastély a Porcia hercegeké volt, innen a neve. Engem kissé a csehországi Orlikra emlékeztetett. Gyönyörű a belső udvara, de most épp színpadot és nézőteret építettek a szakemberek, ugyanis nyaranta előadásokat tartanak itt. Tehát fotózhatatlan állapotban volt, de mi azért mindenhova benéztünk, még a látogatók elől elzárt helyiségekbe is bementünk. A nagy felfordulásban elvegyültünk, nem szólt hozzánk senki. A kastély jelenleg több funkciót is ellát,múzeum és hivatalok is találhatóak itt. Spittalban más látnivaló nincs, a városon jelentős az átmenő forgalom. Különösebben mély nyomot nem hagyott bennem, felejthető. Friesachhal egy napon sem lehet említeni.

Ezután a közeli Gmünd városába mentünk. (Van egy ilyen nevű város Alsó-Ausztriában is.) A karintiai Gmünd egy csendes, amolyan “egyutcás” kisváros.Ahogy közeledünk Gmündhöz, már messziről látszik a város fölé magasodó romos vár, igen szép látvány. Van itt egy Porsche múzeum is, de azt nem néztük meg, csak a városka főutcáját, városkapuját és a várat.

Villach felé közeledve már messziről szembetűnik Landskron romos vára. Egy hegytetőn magasodik, igen romantikus látvány. Közelről már nem annyira. Legnagyobb turistacsalogató látványossága a ragadozómadár röptetés. Nemrég Werfen várában láttunk ilyet, most kihagytuk.

Körüljártuk a tekintélyes méretű romos várat, majd bementünk Villachba, amely Karintia egyik legjelentősebb városa,de látnivalókban nem bővelkedik. Csak azért néztük meg, mert úgyis erre jártunk. Mozgalmas belváros, egy gótikus eredetű templom és Paracelsus lakóháza,ami megtekintésre érdemes. Itt töltötte ifjúságát a XVI.század híres tudósa, Paracelsus. Elsősorban mint az orvostudomány megújítója volt híres, de emellett csillagász és alkimista is volt. A főtér nyolcas számú házában lakott, melyet emléktáblával jelöltek meg.

 

Július 09., csütörtök – 2013-as dél-tiroli utazásunk alkalmával már jártunk a Taufer völgyben, de mivel nagyon tetszett és a várat is csak félig néztük meg, ezért úgy döntöttünk, most pótoljuk. A jól ismert úton közelítettük meg a fafaragóiról és csipkeverőiről nevezetes Taufer völgyet, melynek központja Sand in Taufers. Itt látható Dél-Tirol egyik legszebb vára.

A másik nevezetesség a Rainbach vízesések, mely a faluból egy félórás sétaút. A templom mellett leparkoltunk, majd gyalogosan indultunk a vízesések felé, amely egyébként autóval is megközelíthető. Népszerű kirándulóhely, sok a turista. Ez a legjelentősebb dél-tiroli vízesés. Három lépcsőben zúdul le a Rain patak vize, egy-egy vízesést hozva létre. Persze a leglátványosabb vízesés van a legmagasabban. Kissé fárasztó gyalogtúra, de nagyon megéri, a látvány kárpótol minden fáradtságért.

Miután kigyönyörködtük magunkat a természet eme szépségében, visszatértünk a faluba és fölmentünk a várhoz. Vezető nélkül csak a vár kisebbik részét lehet bejárni, így tettünk legutóbb. Egy drágább jeggyel, vezetővel viszont az egész várat megnézhetjük. Német és olasz nyelven van idegenvezetés, mi a németet választottuk. Itt mindössze hatan voltunk, míg az olaszra befutott egy iskoláscsoport, alig fértek be a termekbe. Mi szép kényelmesen bejártuk  a várat, megismerve Taufer grófjainak életvitelét. A vár jellegzetessége, hogy a legtöbb termet cirbolyafenyőből készült fal és mennyezetburkolattal látták el. A várkápolna freskóit Michael Pacher készítette 1480-ban. A képek művészettörténeti értéke felbecsülhetetlen. Jó, hogy visszatérünk ide, kár lett volna kihagyni.

 

Július 10., péntek – Elérkezett a hazautazás napja. Összepakoltunk,elbúcsúztunk a háziaktól, majd elindultunk hazafelé. Útközben  egy helyen terveztünk megállni, Stájerország legnagyobb, leghíresebb váránál, Riegersburg vára a magyar határtól mindössze 35 km-re található. Egy hatalmas bazaltsziklára épült, látványa uralja a tájat. Itt fizettük a legdrágább belépődíjat,35 €-t. A várnak 11 bástyája, és 6 kapuja van , épületei jórészt reneszánsz és barokk stílusúak. Berendezése hiányzik, viszont a hercegi szobában egy gyönyörű, Liechtenstein címeres kályha megmaradt, a Lovagteremben pedig szép intarziás ajtókat és famennyezetet láthatunk. Látványos még a barokk stílusú ebédlő, az úgynevezett Fehér terem, melynek díszei a gyönyörű mennyezetfreskók. A vármúzeum elég vegyes képet mutat, vannak nagyon jó, és kevésbé jól sikerült részei. Nagy hangsúly helyeztek a “Nagy Feldbachi Boszorkányper” (1673-75) bemutatására, ahol 95 személyt állítottak bíróság elé boszorkányság vádjával. A várban vezetés nincs, adnak magyar nyelvű tájékoztatót és fotózni is szabad. Tetszett a vár, de szerintem egy kicsit túlárazták.

 

 

 

Ezzel ausztriai utazásunk végére is értünk. Végezetül egy jó tanács. A sebességkorlátozásokat érdemes betartani. A rendőri jelenlét érezhető az utakon. Magyar kollégáikhoz hasonlóan az osztrák rendőrök is előszeretettel leskelődnek az útszéli bokrokban, autópályák sebességkorlátozó tábláinál stb. Sok a telepített traffipax is. A határokon átnyúló adatszolgáltatás kitűnően működik, én is egy hónapon belül megkaptam a bírságcédulát gyorshajtás miatt. A spittali úton mértek be. A büntetést érdemes befizetni, 50 € felett be tudják hajtani, utánanéztem. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat Ausztriában, sok szép helyen jártunk, ajánlom mindenkinek.
Gulyás László

Gulyás László további írásai az Útikalauzban

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre

[ninja_form id=5]