Fodor Lajos: Hong Kong – Kína – 2002

Fodor Lajos: Hong Kong – Kína – 2002

Impressziók és információk a világvárosról egy villámlátogatás alapján – látványos fotókkal

November 1, 2002

Japán, Mexico, Páris és Slovákia után ismét Singapore felé a San Francisco-i röptéren. És ha még hozzátesszük a Svájci szabadságot is akkor nem panaszkodhatunk az idei “teljesitményre”. Ez alkalommal egy kis intermezzóval Hong Kong-ban, ahol még csak a röptéren jártam egy régebbi Romániai út alkalmábol. De ne siessük el a dolgokat mert még nagyon messze van Hong Kong.

November 3, 2002

Hong Kong. Talán Singaporéhoz hasonlitanám leginkább, tömbház egymás hegyén hátán, csak talán sokkal látványosabban, lévén a terep nagyon dombos. A röptér modern, a jelek türhetöek, s a szolgáltatások aránylag jók. A “rapid transit” vonat egy fél óra alatt behozott Hong Kongba. A terminál itt is rendezett, de este 8 órakor szinte minden kihalt. A jelek is gyengébbek, vagy én vagyok inkább fáradt, a hosszú út után.
A szálloda (New World Renaissance) jó és aránylag jó helyen van a Kowloon szigeten, közel a Star Ferry-hez a képzömüvészeti muzeumhoz, a viz partján.
Szerencsére feliratkoztam egy fél napos városnézö kirándulásra, mert mint utólag kiderült, magamtól a felét sem tudtam volna megtenni annak, amit a szervezett kirándulás tett. Hong Kong a valóságban sokkal nagyobb mint a térképröl tünik. Korán reggel, 8:30-kor indultunk. Mikor aztán a buszra felszedelözködunk az egyik kékhajú hölgy megkérdi hogy “Do you speak english” Erre mondom hogy “a little bit” és máris kialakúl a társalgás hogy hova való vagyok. Mondom Texasban élek, mire a fél busz kacagni kezd. Kérdezem hogy mi ezen a kacagni való, de hamarosan kiderül hogy a busz nagy része vagy Texas-ban él, vagy onnan származott el és egy társas kiránduláson vannak. Ez az oka a derülésnek, hogy itt is a fél busz texas-i. Persze utánna kiderül hogy nem német vagyok, mint ahogy a hangsulyom után itélték, hanem magyar. Erre hamarosan a fél kocsinak eszébe jutott a “chicken paprikash”, meg hogy milyen ismeröse/rokona magyar. Milyen kicsi is lett egyszerre a világ.
A busz tele van, kényelmes és a vezetö elég érthetöen beszél angolul, látszik nem japán. A túra 5 órára volt tervezve, de mire befejezödött közelebb volt a hathoz. Útirány a Man Mo Temple, Hong Kong sziget északi részén. Utánna a Victoria Peak, az Aberdeen Fishing Village, Stanley Market és Repulse Bay a sziget déli oldalán.

Hong Kong valamikor lehet hogy jól kiérdemelte a “Szagos kikötö” nevet a santálfa illatáról, de ma már ez mind a multé, a turista kalauz szerint ma már inkább “Benzinszagu kikötö”, vagy valami hasonló kellene legyen a neve. Annak ellenére hogy hihetetlenul zsúfolt, fekvésénél fogva szerencsés mint Rio de Janeiro, igaz ebben az esetben az istenek nem voltak éppen olyan bökezüek.

A Kowloon szigetet egy alaguton keresztül hagyjuk el, melyet 1972-ben adtak át a forgalomnak és “No Excuse Tunnel” a nem-hivatalos neve. Hogy miért? T.i. még az alagút nem létezett csak éjfélig lehetett átmenni a másik szigetre, mivel a hajó csak addig járt. A kikapós férjek pedig hazatelefonáltak hogy honey, nem tudok hazajönni mert késöig dolgoztam és lekéstem az utolsó kompot. Miután aztán az alagút elkészült, ilyen kifogással már nem lehetett kimaradni, s innen a név.
Elsö megállónk a Man Mo temple állitólag Hong Kong legrégebbi kinai temploma. A nagyságát illetöen valószinüleg igy is van, mert jó kicsi. Belöl semmi különös, a megszokott élénk piros meg zöld szinek keveréke és kibirhatatlan füst az égö szagos füstölöktöl. Hiába, hol tömjén, hol szantálfa, hol kitudja mi, az embernek kell hinnie, hogy bünei megbocsáttatnak, és az örök vilagosság fog egykoron fényeskedni neki. Boldogok a boldogtalanok hogy tudnak hinni valamiben, és az élet egyszeriben sokkal könnyeb lesz. Vétkezünk, égetjük a gyeryát, megbocsátanak, és minden kezdödik elölröl. A “hitetlenek”-nek sokkal komplikaltabbak a dolgok, maguknak kell megbocsátani, és ez egyénenként nem megy olyan egyszerüen mint egy gyertya égetése vagy ima elmondása.

Az út a Victoria csúcsra emlitésre méltó hiszen az emelkedö vasutat az 1880-as években épitették. Baleset soha nem volt, most is kitunöen müködik és az út legmeredekebb szakaszán az emelkedö 28 fok. Bizony a székek jól megdölnek.. A kilátás fentröl csodállatos, az egész Hong Kong és Kowloon egy része látszik ha szép az idö, és úgy néz ki jól viselkedtünk mert süt a nap csak egy kissé ködös az idö. Persze vasárnap alig lehet járni annyian vannak, de hát ez legyen a legnagyobb baj.

Az utat az Aberdeen halászfaluba, mely a sziget déli részén van már, ismét busszal folytatjuk s mikor megérkezünk kiderül hogy a hajó ára nincs beleszámolva az út árába, de ha nincs HK dollárunk nem baj, mert elfogadnak amerikai dollárt is. Hát igen, ezek a kisbetüs dolgok amit az ember nem szokott mindig elolvasni. Szerencsére a többlet $7 kibirható, több is veszett Mohácsnál.
A halászfalu tulajdonképpen egy úszó laktelep kisebb hajókon ahol az egész élete folyik egy halász családnak. Lassan lassan azonban ez a mesterség kihalóban van, eléggé érthetö okok miatt. Az út fénypontja egy pagoda formáju úszó vendéglö.

Persze bemenni nem volt idö de éhes sem voltam szerencsére a szálloda kitünö reggelijének. Szerencsére benne volt az árban, és ha már kifizettük cimen, igyekeztem is becsületesen enni. Volt a megszokott rántottától kezdve, minden féle gyümölcssaláta, cereal, lazac, sajtok, finom kenyér és számtalan sütemény. Az önkiszolgálló reggeli feldobás megállta volna helyét bárhol a világon. Hozzá képest az Eperjes-i szálló reggelije Szlovákiában egyszerüen egy kontár munkájának tünik, pedig az sem volt rossz. Igaz Eperjes is kevéssé ismert.
A Stanley Market lehet hogy hires, s aki szeret olcsó kacat között kutatni annak valószinüleg aranybánya. Én hamar bejártam, a turkálás nem tartozik kedvenc foglalkozasaim közé.
Vissza fele a Repulse bay-nél nem álltunk meg csak megcsodáltuk a dél Kinai Tenger kékes zöld vizét és a még épulö égig érö tömbházakat. Hát én ugyan nem szeretnék egy 60 emeletes ház tetején lakni még ha ingyen adnák sem. Pedig erre fele nem nevezhetö olcsónak a lakás. Egy akkora lakásnak mint a mienk, persze kert nélkül, havi 6-7000 dollár az ára. Persze vannak szerényebb lakások is, a többrészük olyan, de köszönöm szépen azokban lakni. Az utikalauznak erre az volt a megjegyzése, hogy ez mind igaz, de a semminél csak jobb. Neki van igaza, mint ahogy az én feleségemnek is mindig.
Még egy megálló volt tervbe véve, éspedig egy ékszer gyárba ahova állitólag a helyieknek nem szabad menni. Hát ahogy az árakat megláttam, arra gondoltam hogy nem szabad-e, vagy nem tudják megengedni maguknak, mármint az átlag polgár, mert azért van nem egy rothadásig gazdag egyén is Hong Kong-ban.
Az utikalauz még annyit elmondott hogy Kowloon neve a kinai hat sárkányból ered. A monda szerint az egyik kinai császár erre bujdosott a mongol hordák elöl s mikor megérkezett a helyre nagyon megtetszett neki stratégiai szempontból s megkérdezte a szolgáját hogyan hivják a helyet. Az hirtelenjében elnevezte a helyet hat sárkánynak a megfelelö számu domb után. Mikor aztán a császár utánna számolt a domboknak azt mondja hogy a hely neve helyesen csak öt sárkány kell legyen, mert csak annyi dombot számolt. Igen ám de a szolga, mint sok szolga, azt mondja hogy uram elfeledted magad is hozzászámolni a sárkányokhoz. Hát igen, ismertem én is egy-két ilyen szolgát.
Délután és este aztán a Nathan Road környékét jártam, ez talán inkább helyi jellegü, tartalmazza a keleti varázslat keverékét. A kezdeti részét a jó öreg banyán fák szegélyezik mind a két oldalon. A házaktól szinte alig lehet látni az eget, itt azonban már a modern keveredik a régivel s egy-egy ház olyan elhagyatott hogy nehéz elképzelni még laknak benne. Persze este minden sokkal varázslatosabb, hiszen a villogó neonfények elmossák a háttér jellegét és minden sziporkázónak tünik.

Egy jó hosszú nap elég is volt Hong Kong-ból. Egy összefogó kép kialakult, s ha a részletekre is sor kerül egykoron, hát állok elébe de ha nem nekem ennyi is elég. Egy hatalmas léptekkel fejlödö város, ami még szolgálhat meglepetéssel. Jó, hogy meglátogattam, de még jobb hogy nem itt kell élnem.

Fodor Lajos

Fodor Lajos írásai az Útikalauzban >>

Ossza meg ismerőseivel is a Facebookon, Iwiwen, MySpacen, Twitteren vagy más oldalakon – tegye a kurzort a szövegre, majd kattintson a megfelelő ikonra!

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés