Imhof Iván: Bangkoki szó-klipp – 1998
Hiába jött el az éjszaka, a nedves meleg – ami egy lány esetében mégkívánatos is lehet, de a levegőnél nem előnyös :)))) – csatakosra izzasztja a pólót a hátizsák alatt. Az utca mintha egy “Blade Runner” jellegű filmhezépülő díszlet lenne… Széttárt karú szürke óriásokként ágaskodnak az útközépen épülő magasvasút és sztráda betonkonzoljai. Milyen érzés leszmajd az itt lakóknak, ha 4-5 emelet magasságban az ablakuk előtt eldübörög egy vonat? Nyomasztó lehet sétálni a többszintes építmény alatt azzal atudattal, hogy másodpercenként több tonna mozgó fém és mégtöbb mozdulatlan beton helyettesíti az eget.. mindegy, a város lefelé nem tud terjeszkedni, marad ez a megoldás, a naponta ismétlődő forgalmi dugók paralízisét valahogy ki kell gyógyítani.
“Tuk-tuk, Sir?” kérdi a rövidnadrágos, papucsos szurtos kis kölyök, a háromkerekű motoros taxit ajánlgatva.
Luxusszállók réz-márvány hivalkodása a diszkrét füstüvegen is átüt. Egyenruhás szállodaszolga szüntelen integetve, szájában éles hangú sípot visongatva bőszen terelgeti a kocsibejárón gyér autónyáját… nagyvárosi pásztor.
Az épületek alján üzletek foghíjas neonfényei. Embermassza kavarog, európai, ázsiai arcok váltják egymást a szűk járdán. Vásári pultok aházfalakhoz tapadva, kis kétkerekű taligákon nyers hús-hal-polip- és a jóégtudja még milyen szeletek. Vasserpenyőkben olaj serceg, a vigyorgó”szakács” még egy marék hagymát dob bele, megpörkölődött húsok szaga keveredik a járda szélére dobált szemeteszsákokból áradó bűzzel. Egy kis korcs boldogan ráncigál elő valahonnét egy meghatározhatatlan állagú maradékot…
Az úton rengeteg ócska és modern taxi, buszok, melyeket jobbára a festéktart össze, jólét fenséges közönyét árasztva csendben suhanó Mercedesek, BMW-k, rikítóra mázolt, színes lámpácskákkal ékesített “tuk-tuk”-ok, tinédzserek japán robogói cikáznak, félelmetes ügyességgel manőverezve, sokszor nyolcvanas tempónál is centizgetve. A duda és a fénykürt itt kiemelt jelentőséget kap, nélkülük nehéz dolga lenne egy ázsiai sofőrnek…
Hirtelen apró, vörös fénypont tűnik fel a falon, a pötty ide-oda ugrál.
“Lézer…” gondolta Stirlitz :))))))
Forgolódás, merre is a fény forrása. Odébb az egyik áruspultnál tizenéves fiú hadonászik valamivel, ez lesz az…
Közelebb lépve apró, kb. fél golyóstollnyi lézerpointerek sorakoznak az asztalon, különféle színekben, ilyet tart a srác is. “How much…??”
Kalkulátort vesz elő, pötyög rajta, 720 olvasható a kijelzőn, majd megfordítja, az aljára ragasztott papíron angol felirat “Süket vagyok, kérem írja be, mennyit adna Ön ezért”. Hát, annyit nem, amiért még ideadná…
Tovább, átfurakodva a bámészkodó külföldiek között. “Patpung Area” hirdetiegy tábla magasan a kavargás fölött, a keresztutca két oldalán sorakozó vásárospultok közé úgy ömlik be a tömeg, mint a patakok a folyóba….
Minden sűrűbb, töményebb, bujább ebben a nyüzsgésben, bár a levegő kevésbé terhes a nehéz szagoktól, innen kiebrudalták a mozgókonyhák kordéit…
Bármilyen márkás terméket fillérekért megkapsz itt, na persze hamisítvány mind, de úgy tűnik, ez se az eladókat, se a vevőket nem zavarja. Rolex órák, Armani ingek, Calvin Klein ruhák, Adidas cipők, kazetták, CD-k, a szorgos és tanulékony távol-kelet újkori kincsei.
A folklór se hiányozhat, művészi kézművesremek és nagyipari tucatbóvli között válogatva minden turista megtalálja az ízlésének és pénztárcájának legmegfelelőbb szuvenírt.
Egyre sűrűbben villognak a vörös, rózsaszín, lila fények a falakon, a bárok ajtaja felett hangzatos, csábítónak szánt nevek, “Love”, “Cats”, “Girls” szavak szuggesztív ismétlődése mind a libidó ébresztését szolgálja…
Gyönyörű arcú, formás testű ázsiai lányok, démonnak sminkelt tinédzserek, hosstess-kosztümös, elegáns modellek, mesterkélten kislányos, copfos, iskolai egyenruhás loliták, fiúból lett lányok, lányból lett fiúk…
“Mister, look the nude show!!! Do ya wanna fuckshow? Thai massage?? Do ya wanna nice girl? Two girls? Boys?”
A kikiáltó fiúk-lányok karonragadnak, rángatnának magukkal a bárok buja örömöket ígérő sejtelmes homályába, ha továbblépsz, máris két másik terem melletted, fóliázott kartonjaikat az orrod alá dugva tájékoztatnak a lehetőségekről és árakról.
Lehet valaki sokat tapasztalt szexmániás, de az itt kínált perverziók bősége meghökkenti, és ámulatba ejti, mennyire határtalan az emberi fantázia e téren, és vajon miért izgat az valakit, ha pl. egy lány halat használ vibrátor gyanánt?
Olyan ez, mint egy tőzsdei brókerzsivaj, személytelen adásvétel, adollárjáért tinikorú, valóban szép lányokat használhat pár órára az évekig kuporgató, középkorú, pocakos, európai bolti eladó. Koktélja mellettkellemesen butácska, szexisen mosolygó, szolgálatkész éjszakai szórakoztató biztosítja az üzletemberek elégedett álmát. Már aki vállalja a kockázatát, hogy a jórészt AIDS fertőzött társaságból, nem tudni épp kivel hozza össze a sors…
Húspiac ez, bodymarket. Szextőzsde. Erekció-aukció.
A hotelbe visszatérőben egy hátsó, kihalt utcán már elcsitult a nyüzsgés, nincs tömeg, eltűntek a bazárosok, a boltok zárva, csak egy-két étteremablakaiban, mint akváriumban a halakat bámulhatod az éjszakai étel ízeit kóstolgatókat… :))
A tuk-tuk sofőrje járműve hátsó ülésén hortyog, koszos, meztelen lábát akarfán nyugtatva. Modern irodaépület előtt kicsi, gondozott park, valamilyen hindu szentélypiros-arany-fehér színei világítanak. Közelebb lépve Shiva karjai intenek búcsút, az ásítozó biztonsági őr unottan mér végig: “turista” gondolhatja lenézően…
Bangkok, Hotel Narai, 1998. július 28.
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu