Székely Ildikó – Bangkok és Chiang Mai – Thaiföld – 2017 októbere

Immár negyedszerre látogattuk meg kedvenc országunkat, második alkalommal mozgáskorlátozott gyerekkel, aki immár betöltötte a 2 évet, viszont ülni még nem tudott.

 

Gyermekünk utazása kisebb bonyodalmat generált a készülődésben, ugyanis minden két évet betöltött utasnak külön székben kell ülnie, viszont a légitársaságok általában nem adnak gyerekülést. Ráadásul légitársaságonként változik, hogy milyen ülést fogadnak el. Így Amerikából kellett hozatnunk egy hámot amin az szerepel, hogy FAA (Federal Aviation Administration) által engedélyezett, mert ezt minden légitársaságnak el kell fogadnia.

Ezennel is a Qatar Airwayst választottuk, akiket indulás előtt 8 napon belül értesíteni kell ha speciális utánajárást igénylő utas utazik. Az első úton még próbálkoztunk a hámmal, ami persze nem tartotta meg annyira a gyereket, hogy ülni tudjon, a második gépen már nem erőltették, így az ölünkben utazhatott. Mivel a babaágyat már kinőtte, kisebb macera volt altatni a 13 órás út alatt, így tudtuk meg, hogy a földre feküdni biztonsági okokból nem szabad (kipróbáltam, a mellkasomon altatva a gyereket), viszont a szabad üléseken végig lehetett feküdni.

Hulla fáradtan hajnali 4-re értünk Bangkokba, ahol már előző estétől volt foglalt szállásunk, természetesen a hátizsákosok Mekkájában, a Khao San Road mellett (Rambuttri Plaza Inn-a taxi 550 THB volt a reptértől). A szállás reggeli tekintetében kiváló, már reggel 6-tól lehet reggelizni, viszont a prémiumnak eladott szobának papír vékonyságú falai voltak, így minden szisszenés áthallatszott a folyosóról, ráadásul valahol a fal mellett volt a szálloda központi klímája, így egész éjjel 10 percenként éktelen búgást hallgattunk (mint kiderült, külön kell jelezni ha csendes szobát szeretnél).

Első nap sétálgattunk a Khao San Road környékén, örültünk a thai ízeknek és a melegnek. A monszun ellenére nagyon szép időt fogtunk ki, egész nap sütött a nap és 28 fok körüli volt a hőmérséklet. A maga módján Bangkok akadálymentesített, mindenhol gond nélkül tudtuk tolni a babakocsit, sőt még egy bicikliutat is találtunk (eddig fel sem tűnt, hogy létezik ott ilyen).
Újra meglátogattuk a Királyi Palotát, végigettük a Khao San Road mobil árusainak portékáit. Este egy thai masszázzsal indítottuk az utazást, és a fiúk kipróbálták a szálloda tetején lévő medencét (rendkívül klóros, a gyereken azonnal allergia ütött ki a teljes testén).
A gyereknek nem sikerült azonnal átállnia, este 8-kor elaludt majd egy óra múlva úgy döntött, hogy kialudta magát és éjjel 3-ig kukorékolt.

 

 

 

 

Másnap reggeli után kivitettük magunkat a reptérre (550 THB Don Mueang reptérig), ahonnan a Nok Air járatával szándékoztunk Chiang Maiba repülni. Miután eleve késve érkeztünk az úton lévő dugó miatt, a check-in pultnál nem találták a foglalásunkat. Mint később kiderült azért, mert 2018-ra váltottam jegyet véletlenül. Gyorsan megoldották a helyzetet, a jegyet átírták 4960 THB ellenében, így elértük a kívánt járatot.

Chiang Mai alig 1 órás repülőútra fekszik Bangkoktól Thaiföld északi részén, nem messze a burmai és laoszi határtól. Az internetes javaslatok alapján 3 nap elegendő a város nevezetességeinek megtekintésére, mi 5 napot hagytunk és így is lett volna még mit látogatni. Kedves városka hangulatos utcákkal és kedves emberekkel. Terveink között szerepelt Chiang Rai és az Arany Háromszög meglátogatása is, de mint a helyszínen kiderült, ez egy 3 órás utat jelent egyik irányban a hegyek között, érdemes több napot szánni egy ilyen kirándulásra, így ezt egy másik utazásra halasztottuk.

Chian Mai repülőterén vártak ránk a szállásadók (Opium Serviced Apartman), ingyen transzfer jár a szálláshoz. Érkezésünkkor szembesültünk vele, hogy öreg hiba elhinni amit az interneten ír, hogy október megfelelő idő a látogatásra Chiang Maiba, szakadó eső fogadott. A szállás kárpótolt az időjárás általi fogadtatás miatt, tágas apartman teljes felszereltséggel, széles ággyal (hárman simán elfértünk rajta) és rendkívül kedves és segítőkész személyzettel. Reggelente választani lehetett 5 féle étel közül, többnyire tojás valamilyen változatban, illetve dzsem, vaj és müzli volt büféasztalon.
Szakadó esőben úgy döntöttünk, körülnézünk a szállás körül. Egy helyi étkezdében ettünk, kézzel-lábbal mutogatva mit szeretnénk, az angol nem volt jó belépő hozzájuk.
Délutáni program a klasszikus: helyi piac látogatása. A szállástól két utcányira található egy piac és egy étkezdékkel teli utca. A thai módra árusított piaci portékák még mindig tudtak újat mutatni, zacskókban árusított levesek, pálcikára felfűzött tojás, mindenféle bogár és lárva, illetve eddig nem látott zöldségek. Gyümölcsökből be is vásároltunk alaposan.
Éjszaka a fiunk kukorékolt éjjel 1-ig, egész éjjel hánykolódott, majd reggel alig lehetett kirázni az ágyból Apával együtt, úgyhogy felhoztam a reggelit a napsütötte közös teraszra és ott költöttük el miközben csodáltuk a buja trópusi kertet és a rendezett udvart tiszta vizű medencével.

 

 

Másnap reggeli után nekivágtunk a városnak, gyalog mentünk a belvárosba, ami kb. 15 percnyi kutyagolásra volt egy főút mentén. Érdekes bábuk néztek ránk a kirakatokból kaján vigyorral az arcukon, a másik büfében pedig rózsaszínű tojásokat árultak. Egy boltban az asztal közepén pihent a macska. Az egyik ruhásboltban nem lehetett felpróbálni a ruhát mielőtt megvetted volna.. A mosoly országában semmi sem meglepő..

 

Chiang Mai Thaiföld második legfontosabb városa, a 13.-16. században a théraváda buddhizmus jelentős központja volt. Bár területe csak töredéke Bangkokénak, majdnem olyan sok templomkomplexum (wat) található itt mint a fővárosban. Jellemző az építészeti stílusra a bonyolult faragású faoszlopok és ajtók. Mint mindenhol, itt is a templomba mezítláb, de mindenképpen cipő nélkül, a vállakat és a térdeket eltakarva lehet csak belépni. A vizesárokkal és városfallal körbevett két és fél négyzetkilométeren elterülő óváros felülnézetből négyzetet formáz. A városfal részei az óváros négy oldalának egy-egy fő kapujánál még ma is láthatóak. Az egyik templomban kis ezüst tálcákon sárga virágokba szúrt fapálcikás zászlócskákat lehetett venni, ráírni annak nevét akinek szánjuk a jókívánságokat és az áldozati oltárra tenni. Egy másik watban lótuszülésben ülő viasz szerzetesek néznek velünk farkasszemet.

 

 

Betévedtünk egy templom udvarára ahol egy fából készült aranyozott kakas lábára erősített tálkába lehet vizet önteni, egy drótpályán felhúzni az épületen levő Buddha szoborhoz és amikor felér, a vizet az ütközés által ráloccsantani a szoborra.
Az egyik templommal szemben egy kedves pincér(nő) (ladyboy) volt a tulajdonos, a gyereknek nem volt hajlandó külön pad thai-ra rendelést felvenni, hisz nagyok az adagok… majd tágra nyílt szemmel nézte amikor beverte majdnem az egész adagot, így már kihozta az újabb adagot is. Hiába, a pad thait nem lehet nem szeretni… Ebéd után, amíg a gyerek édesdeden aludt a babakocsiban, mi lábmasszázst kértünk és élvezkedtünk egy templom udvarán levő masszázsszalonban.
Este megnéztük a szombat esti piacot, de inkább csak tömeg és ételkínálat fogadott, nem hagyott nagy nyomot bennünk.

 

 

 

 

 

Másnapi első célunk a Doi Inthanon Nemzeti Parkban Thaiföld legmagasabb csúcsának meghódítása. Erre a célra autót béreltünk sofőrrel együtt (3000 THB/nap), mert minden interneten talált leírás arra figyelmeztetett, hogy rosszak az utak és veszélyesen vezetnek a helyiek. Ehhez képest tükörsima utakon haladtunk, és teljesen veszélytelen vezetési stílust láttunk, úgyhogy nyugodtan lehetne sofőr nélküli bérelt autóval közlekedni, ami valószínűleg olcsóbb mulatság.

A Nemzeti park belépő 300 THB/fő , 150 THB gyereknek, 30 THB az autónak. Két fiatal lány érkezett, a babakocsit nagy nehezen beszuszakolták a csomagtartóba, szét kellett hozzá szedni, hogy beférjen. A sofőr lány egész úton a haját simogatta meglehetősen feltűnő módon, miközben max. 40 km/h-val haladtunk, a másik lány hozott magával egy groteszk babát (pont olyan mint a régi horrorfilmekben), azt szorongatta és ölelgette egész úton. Ráadásul az egész utat kamerával rögzítették, állítólag a felvétel felhasználható baleset esetén. Egy nagy parkolóig autóval lehet felmenni, néhány száz métert kell sétálni egy fa pallón a tábláig, amin tájékoztatnak, hogy ez Thaiföld legmagasabb pontja. Különösebben semmi nincs csak egy bolt téli ruhákkal és esernyővel (100 THB). A thaiok sapkában és kesztyűben sétálgatnak a 14 fokban, az egyik szerzetes ugyanúgy öltözött fel, mint egyébként csak felvett egy sapkát. Van egy 300 méteres túraösvény is az erdőben, de ott nem mentünk végig, csak megcsodáltuk a fákon az orchideákat.

 

 

Eme rövid látogatás után elautóztunk a Királyi Pár pagodájához (Royal Twin Pagoda). Ez két. egymással átellenben felépített, lépcsőkkel összekötött pagoda, csodálatosan rendben tartott kerttel, szebbnél szebb virágokkal. (Belépő: 40THB /felnőtt, gyereknek ingyenes). Babakocsival esélytelen közlekedni, viszont a fiunk nagy örömére volt mozgólépcső, gyerekkel mindemellett javasolt a hordozó mert így is lépcsőzni kell.

 

 

 

 

 

 

Igazi felüdülés volt a kertben tett séta, majd folytattuk utunkat a Wachirathan vízeséshez. Útközben megálltunk egy piacon ahol helyi termelők árulnak mindenféle portékát. Helyi sajátosság, hogy nem alkudhatóak az árak, valószínű a turisták lévén a célközönség (Hmong market). A vízesésnél egy több szinten alázúduló víztömeget csodálhattunk meg, itt ebédeltünk is, mert helyi áron lehetett pad thait enni. Gyerekeseknek mindenképpen babahordozó javasolt, lépcsők vannak és terepséta.

 

 

Tervben volt egy másik vízesés felkeresése is, de sajnos ezt ki kellett hagynunk, mert kifutottunk a nyitvatartási időből (17 óráig van nyitva). Mivel elkezdett zuhogni az eső, igencsak kapkodva hagytuk el a terepet, így nemsokára vissza kellett fordulnunk, mert ottfelejtettük az étkezdében a babakocsi napellenzőjét.

Utazás közben megtudtuk a lányoktól, hogy a thai nyelvben 44 írásjel van és 5 féle hanglejtés, mindegyik hanglejtéshez teljesen eltérő jelentés tartozik. Tanultunk új szavakat is: Kka=igen, mááj= nem. A lányok javaslatára a napot az Inthanon Royal project (Royal Agricultural Station Inthanon) elnevezésű helyen zártuk. Ez egy ingyenesen látogatható gyönyörű kert ahol összegyűjtötték és termesztik az ország rengeteg fajta növényét. Szebbnél szebb virágok, páfrányok, orchideák szegélyezik utunkat. A kert végig akadálymentesített, nyugodtan sétálgathattunk babakocsival, tóparton sétálgatva gyönyörködhetünk a természet csodáiban. Az egyik hegy gerincén lépcsőket láttunk felfelé, ami 650 m magasról lezúduló vízeséshez vezet. A vízesés maga látszik a kertből is séta közben.

 

 

 

 

Másnapra rövidebb autós utat szemeltünk ki, Doi Suthep templomát és az állatkertet vettük célba (a kettő egymás közelében helyezkedik el). Az utaztatásunk ára így aznapra 1200 THB lett sofőrrel együtt. Ezennel egy nagyobb autót kértünk, hogy ne kelljen a babakocsit minden alkalommal szétszedni, és úgy beszuszakolni a csomagtartóba.

Doi Suthep templomkomplexuma egy hegy tetején található, az útról szép panoráma nyílik Chiang Mai városára, a kilátónál még hajlított botot is vehetünk ha történetesen éppen hátvakarót keresnénk. A sofőr szerint nem lehet babakocsival közlekedni, így azt az autóban hagytuk, és megmásztuk a lépcsőket babahordozóval.  A templomban sétálva meglepődve fedeztük fel, hogy valahonnan sikló is felhozza az embereket, így valószínű, hogy az akadálymentes közlekedés is megoldott.

 

A templom 1060 m magasan helyezkedik el. A díszes, Naga kigyókkal szegélyezett lépcsősor 306 lépcsőfokának megmászásával kifejezhetjük tiszteletünket Buddhának. A kánikulában való kutyagolás során lehetőség van némi pénz ellenében több helyi, hmong viseletbe beöltözött családdal fotóztatni magát a turistának, illetve megfigyelhetjük a helyi babahordozási szokásokat (feltevődik a kérdés, nálunk miért bonyolítják túl ha ez ilyen egyszerűen megoldható egy sállal?).

 

 

A templomba a belépő ára 30 THB. Itt őrzik Buddha vállcsontjának egyik darabját a legenda szerint. (Több verziója ismert a legendának, hogy miképpen került a Buddha-ereklye Chiang Mai-ba. Az egyik verzió szerint a Sukhothai királyságban élő szerzetesnek, Sumanathera-nak volt egy látomása, melyben azt az utasítást kapta, hogy menjen Pang Cha-ba és ott megtalálja Buddha egy maradványát. Sumanathera így tett és talált is csontdarabot, ami úgy tűnt, hogy Buddha vállcsontjának egy darabja és különleges dolgokra volt képes. A szerzetes rögtön megmutatta a szerzeményét Sukhothai akkori királyának aki azonban nem látott benne semmilyen különleges erőt, így megköszönve a lehetőséget visszaadta azt Sukhothai-nak.
Sukhothai újabb látomása volt, hogy a relikviát Chiang Mai-ba kell elhelyezni. Hogy hogy nem Chiang Mai-ba is eljutott a különleges relikvia híre és nagyon felkeltette az akkori király figyelmét, így magához hívatta Sukhothai, aki mikor megmutatta azt a királynak a csontdarab hirtelen két darabra tört. A kisebbik darabot a Wat Suan Dok-ban helyezték el, míg a nagyobbik darabot egy fehér elefánt hátára erősítették, akit aztán szabadon engedtek a hegyekben. Az elefánt egészen 1000 méteres magasságig jutott a Doi Suthepen, hármat trombitált még, majd összeesett és meghalt. Nem is kellett ennél nagyobb és hitelesebb jel, így itt épült fel a másik templom amit Wat Phra That Doi Suthep-ként ismert.)

 

A templom kétségtelenül legimpozánsabb része a középen az égbe magasodó arany csedi, ami a legszentebb hely a templomban, és ahol a Buddha-ereklyét őrzik. Ezt veszi körül 5 nagyon fontos elem; a 4 db arany színű “királyi esernyő” a csedi 4 sarkában, a lándzsás kerítés a csedi körül, a mini kápolnák Buddha ábrázolásokkal, a 4 pagoda a négy égtáj isteneinek, akik Buddhát védelmezik, és a lótusz mécsesek. A központi csedi körül bal oldalról indulva lótuszvirággal a kézben köröznek az emberek, háromszor megkerülve azt.

 

 

 

 

Az állatkertbe a belépő ára 150 /fő, gyerek 90 cm magasságig ingyenes, kombinált jegy 520 THB, amivel minden látogatható, kivéve a panda, amihez külön 100 THB-s jegyet kell váltani. Van itt minden amit csak el lehet képzelni: vízi park, szánkópark (-7 fok, külön jegy kell ha nem kombináltat váltasz), akvárium, állatok és növények minden mennyiségben. Egy egész napot el lehet itt tölteni, mi babakocsival mentünk, ami vállalható, de vannak elég meredek emelkedők, ha nem kisvonattal megy az ember (az is opció, meg kis elektromos autók is).

 

Az állatkert legkiemelkedőbb látványossága a panda, aki teljes nyugalommal rágcsálja a leveleket, fittyet hányva az őt figyelő tömegre. Az állatkert teljes területe rendezett, nagyon szépen karbantartott, csodálatos buja növényzettel, különleges állatokkal, mindenképpen érdemes meglátogatni. Az akváriumban bömbölő zene nem igazán nyerte el a tetszésünket, ám a benne levő büfében árusított sertéshúsos gőzgombóc egész ízletesnek bizonyult. A napi adag szakadó esőnket ezen a napon is megkaptuk az állatkert közepén, az esernyő hasznos kellék egy októberi látogatás során Chiang Maiban.

 

 

 

Este elmentünk az esti piachoz (Night market) a red car- nak nevezett taxival (100 THB/út) , bevásároltunk férfi pólókból (130 és 150 THB) és itt vacsoráztunk tom yam levest (ami persze csípős lett holott külön kértük hogy ne az legyen), így a gyerek hazafelé az utcán árusított mango sticky rice menüt kapott (ragacsos rizs mangóval-isteni). Ottlétünkkor a pénzváltó árfolyama 33.70 THB =1 USD.

A következő napon a célpontunk Lampang volt, 4 sávos autópálya minőségű úton utaztunk, 2500 THB volt az autóbérlés sofőrrel. Itt a Wat Phra Tat Lampang Luang nevű templomkomplexumot látogattuk meg, 32 fokban döglesztő melegben. Különleges természeti jelenségnek lehettünk tanúi, amikor udvara van a napnak. A templomban van egy hely ahova nem léphet be nő, itt imádkoznak a helyi férfiak egy üres kis kápolna). A sofőrünk javaslatára megkóstoltuk a Khháo tom-nevű helyi jellegzetes ételt, levélbe csomagolt rizs, benne babbal és sárga illetve rózsaszín banánnal.

 

 

A továbbiakban meglátogattuk a Wat Phra Kaeo Don Tao templomot, a többi programot lefújtuk, gyerekkel ennyi utazás épp elég volt. Hazafelé megálltunk egy helyi piacnál. Ez a nem turistáknak fenntartott változat volt, nyúzott állat, sült disznóbőr chips, helyi kókuszból készült karamella, sült csótány, lárvák, minden ami helyi különlegesség. Egy eladó néni nyúzott állattal kezdett bábozni a gyereknek, amitől én hidegrázást kaptam és inkább odébbálltunk.

 

 

 

 

 

 

Utolsó napunk lévén a Wat Chedi Luang előtt szálltunk ki és búcsúztunk el a sofőrünktől. Itt naponta angolul “monk chat” van este 6-ig, azaz a helyi szerzetesekkel lehet beszélgetni mindenről ami érdekel a buddhizmussal vagy az életmódjukkal kapcsolatosan. Itt is volt egy épület ahova nem mehetnek be nők, úgy látszik ez helyi jellegzetesség. Itt őrizték a híres smaragd Buddha szobrot, ami igazából nem smaragdból, hanem egy jade kövekből készült, 66 centiméter magas ülő Buddha egészen 1545-ig, amikor egy földrengés súlyosan megrongálta az eredetileg 84 méter magas épületet és a teteje leomlott. Ekkor szállították át a smaragd Buddhát is Bangkokba, ahol mai napig látható a Királyi Palotában. A templomot soha nem építették újjá, de még így is, a mai formájában látható 60 méteres templom Chiang Mai legmagasabb épülete. A templom még egy szempontból nagyon fontos Chiang Mai számára: A templom ad helyet a város oszlopának, amit állítólag a város alapítója, az első Lanna király, Mangrai emelt. Ez a jó szellemekkel körbevett oszlop védi a várost minden katasztrófától.

 

Hazafelé sétálva indultunk, egy helyi étteremben vacsoráztunk tofus pad thait. A felszolgálónő(?) (46-os lábbal és széles vállal) kicsit fura jelenség volt. Az első falat után a fiunknak elkezdett dagadni a szája, szép kis allergiát mutatott be, úgyhogy egyikünk fel-alá sétálgatott vele, amíg a másikunk befejezte a vacsorát és lestük, hogy kell-e kórházba rohanni. Szerencsére megúsztuk, lelohadt a szája és mehettünk haza. Gyalogoltunk a szállásig, mert a taxi nem akart 80 THB alatt hazavinni, ott pedig utolsó este lévén megmártóztunk a medencében. A fiunk egész éjjel nyűglődött, így reggel megfelelően fáradtan szedelőzködtünk össze és búcsúztunk szállásadóinktól, akik kivittek a reptérre. Egyedi sajátosság a reptér bejáratánál a csomagátvilágítás mielőtt az épületbe léphetnénk.
Az Air Asia légitársaság persze csak a reptéren értesített minket sms-ben, hogy későbbre tették a Kuala Lumpurba induló járatot bő egy órával. (A reptéren 2 óra wifi ingyen van, a kávé 100 THB). Ennek ellenére az a légitársaság online check-in rendszere bezárt 1 órával az eredeti indulási idő előtt. Szerencsére jó kis masszázsszalont találtunk a reptéren belül (200 THB / fél óra, 400 THB/óra), valamint megnéztük a reptéri kínálatot (a boltban a férfi póló olcsóbb volt, mint a piacon (100 THB). A repülőn felszálláskor illatos gőzt fújtak a levegőbe, itt is simán ölben utazhatott a fiunk, adtak gyerek biztonsági övet.

Kuala Lumpurban érkezéskor a babakocsi a gépből kiszállva várt minket a kifutón (máshol mindenhol a csomagokkal együtt kaptuk kézhez). A csomagok már kint voltak mire kiértünk a kiadó helységbe, a klímát alacsony hőfokon nagy erővel fújták mindenhol, ujjlenyomatot vesznek és fotót készítenek mind a Malysiaba be-, mind a kilépésnél. Pénzváltót találtunk a reptéren, viszont nem vártak a hoteltől, ahogyan előre lebeszéltük. A reptéren van egy kapszula hotel, hosszú sor állt előtte, már azon vaciláltunk, hogy mi is beszuszakolódunk egy ilyen kapszulába, hisz pár óránk volt a következő gép indulásáig.

 

Végül megkerestük a taxi induló állomást (első szinten van, lehet venni kupont, úgy 50MYR lett volna hármunknak, mi persze a taxiórás verziót választottuk, hisz egy közeli hotelben foglaltam szobát ( De Grand Boutique Hotel 88.8 MYR/éjszaka ), de így is 44.5 MYR lett és előzetesen 2 MYR-t kellett fizetni a pultnál, hogy egyáltalán hívjanak nekünk egy taxit. A hotelben lépcsőzni kell, lift nincs, éjfél után kerültünk ágyba, újabb összesen 3 óra alvás után hajnalban mentünk vissza a reptérre (15 MYR /fő a hotel saját reptéri transzfere, 15 perc az út) és utaztunk tovább a Indonézia felé.

Összességében elmondhatjuk, hogy Chiang Mai a szívünkhöz nőtt és kényelmesen el lehet ott tölteni 7-10 napot is ha van ráérős időnk.

Székely Ildikó

 

 

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)

[ninja_form id=5]