Székely Ildikó dr.: Phuket, Krabi saját szervezésben babával – Thaiföld – 2016

Mivel első ottlétünk óta Thaiföld a szívünk csücskévé lépett elő, ezért már a babavárás alatt eldöntöttük, hogy fiunk ott fogja tölteni első vakációját. Sajnos különböző komplikációk miatt ez csak egy éves korára sikerült, koraszülött lévén, előbb nem mertük bevállalni az utat. Ekkor is sokkal elővigyázatosabban terveztünk, mint előtte, így esett a választás Phuketre és Krabira. Amúgy Phuket kifejezetten nem szerepelt az általunk megtekinteni kívánt helyek listáján. Mindkét üdülőhelyen felszerelt nemzetközi kórház van – Koh Samui szigetén is van, de novemberi utazásnál nem ideális, olyankor ott esős évszak van.

 

Néhány ismerősünk természetesen így is fejcsóválva fogadta a tervünket, mondván, hogy veszélyes ekkora gyerekkel utazni (szerintem mivel ők még nem jártak ott, egész más elképzelésük van róla). Már itthon elhűlve vettük tudomásul az phuketi árakat, a Thaiföld többi részén levők sokszorosa (legolcsóbb szállás 2000-2500 THB; utazásunkkor 1 THB= 8 HUF). Így aztán a gyerekre mindenre kiterjedő biztosítással, hepatitis A és B ellen beoltatva (1 éves kortól adható), jó sok gyógyszerrel, üveges bébiétellel és a bébiétel készítőnkkel (pároló+ mixer egyben) felszerelkezve nekiindultunk november közepén a Qatar fedélzetén. Ezennel sem csalódtunk a légitársaságban, bébiételtől kezdve pelenkázócsomagon (pelenka, hintőpor, fürdető, törlőkendő) át játékig mindennel felszerelték a babát.

A repülőn fel- és leszálláskor, valamint ahányszor kigyullad az erre figyelmeztető jelzés, a gyereket a szülő biztonsági övére csatlakoztatott övvel bekötve kell ölben tartani. Ez akkor kellemetlen, ha végre elaludt az erre a célra szolgáló ágyban (az első üléseken kapnak helyet a kisgyerekesek, az előttük lévő falra felszerelik az ágyat az utazómagasságban) és ki kell kapkodni belőle. Babakocsit nem vittünk, helyette két babahordozót (ha csak Phuketre megy az ember, simán vihet babakocsit is, de bérelni is lehet helyben elég borsos áron. A qatari reptéren babakocsik sorakoznak amit ingyen használhat az ember a reptér területén.) Napellenzőként 50-es naptejet és esernyőt használtunk.

 

 

13 óra utazás után kissé elnyűtten érkeztünk Phuket repterére, ahol kígyózó sor fogadott, de kisgyerekkel lévén előreengedtek a reptér alkalmazottai. Az épület előtt várt minket a taxi, mivel a szállásunk a kb. egy órás autóútra lévő Karon Beachen volt (Golden Sand Inn). 3 személyes superior bungallót foglaltunk, az árához képest nem egy luxus, de nekünk megfelelt kategória (2500 THB/ éj). A kert viszont tényleg szépen rendezett trópusi növényekkel és tiszta vizű medencével. A reggeli is bőséges, pirítós, vaj, lekvár, helyi gyümölcsök, tojás, virsli, helyi rizses étel szerepel a kínálatban.

Első napunk pihenéssel telt, délután a szállás medencéjében pancsoltunk majd sétáltunk egyet a parton. Hát, azt kell mondanom, Phuket nem véletlenül nem szerepelt a kívánságlistánkon, igazából egy Thaiföld területén lévő oroszoktól nyüzsgő üdülőhely elképesztő árakkal. Utazásunk előtt sokat vaciláltunk, hogy maradjunk-e 19 napig Phuketen, ahogy egy ottani iroda tanácsolta, mondván, rengeteg a programlehetőség, vagy menjünk-e át Krabira (az ottani iroda szerint minek megyünk Krabira, hisz az olyan mintha a Balaton-partról leköltöznénk Somogyaszalóra…nos ezt most erősen megkérdőjelezném). Már az első este megbeszéltük, hogy jó döntés volt utóbbi mellett voksolni, 19 napig nem bírtunk volna Phuketen maradni.

Karon Beach egyike a legfelkapottabb partszakaszoknak, ottani viszonylatban nem annyira zsúfolt, mint Kata vagy Patong Beach (ezek leginkább szardíniásdobozhoz hasonlítottak ottlétünk idején). Rengeteg étterem, ajándékbolt, szombatonként éjszakai piac és turisták tömege tarkítja. A szállásokat melyeket part mentieknek hirdetnek, valójában egy főút választja el a parttól, szó szerint partmenti szállás gyakorlatilag nincs. Igény esetén napernyő és matrac bérelhető a helyiektől 200 THB áron az erre kijelölt területeken (most már van ilyen, pár éve a katonaság beszüntette a napernyő-áradatot a teljes partszakaszon). A thaiföldi öltözködési etikett is elfelejthető itt, más részeken ajánlott, hogy az ember térdét és vállát ruha fedje, itt viszont félmeztelenül rohangálnak a turisták.

Szombat lévén, este meglátogattuk az éjszakai piacot, ahol rengeteg helyi gyümölcs, ruha és édesség kapható, a babának zöldséget viszont sehol sem találtunk. Útban a szállás felé egy étterem alkalmazottja felvilágosított, hogy zöldséget csak a Makro Market nevű boltban fogunk találni 2-3 km távolságra Karon beachtől. Üveges bébiételt egy helyen találhatunk Phuketen (Villa Market Chalong , Home Pro) ott is csak két féle kis kiszerelésű (sárgarépa és spenót-burgonya) kapható 80 THB/ darab áron (ezt már utazásunk előtt megérdeklődtük). A gyerek végül majdnem valamennyi helyi gyümölcsöt végigkóstolta, a mangó, ananász és banán lett a kedvence (a papayatól hasfájást kapott mindkét alkalommal).

 

 

Második nap reggelén végigsétáltunk a parton Karon Beach végéig, megkerestük a Makro Marketet, helyi buszjáratra szálltunk és 35 THB/ fő áron elvitt odáig. A helyi busz Kata-Karon-Phuket útvonalon jár csigatempóban (Phuket városból indulnak aztán tovább a félsziget többi részébe) egységesen 35 THB/fő távolságtól függetlenül. Buszmegálló nincs, az út mentén állva kell leinteni a buszt (elvileg 30 percenként jár).
Bevásárlás után derült ki, hogy a Makro market nem esik útba a busznak, kérésre vitt csak odáig, így visszafelé meglehetősen sokat gyalogoltunk a szállásig. Útközben a szakadó eső bezavart egy helyi kifőzdébe, majd meglátogattuk a helyi templomot, amelynek az udvarán hétvégente éjszakai piacot tartanak.

A rengeteg étterem között sikerült találnunk egy autentikus helyi falatozót a parton, minden este és néha délben is ott ettünk (a helyi piacon a part mentén). A párom cukorbeteg lévén az első amit megtanultunk a cukor thaiul (nemtáán- csak hallás után tudom leírni). Ami Phuketen verhetetlen az a helyi fagylalt, amit sehol máshol nem láttunk még. Nagy felületű fagyasztólapra öntenek fagylalt alapot (amiben nincs cukor), belevágnak kérés szerint friss gyümölcsöt, oreo kekszet vagy magvakat és feltekerve szolgálják fel.

 

 

 

 

 

Másnap nekiindultunk felfedezni a félszigetet. Eddigi utazásainkkal ellentétben itthon nem igazán készültünk fel Phuketből, így összetévesztettünk két vízesést, a Kathu vízesésre alkudtunk meg a taxissal 1100 THB oda-vissza áron (természetesen meg phuketi viszonylatban is átvertek szerintem). Thaiföld többi általunk bejárt részével ellentétben itt egy elég durva taxi maffia működik, egységesen olyan árakat mondanak, hogy leesik az átlagos turista álla, és alig alkudható. A közlekedés meglehetősen kaotikus, így az emberek zöme előbb-utóbb igénybe veszi a szolgáltatásukat.

A Kathu vízesés kb. 15 km távolságra fekszik Karon Beachtől, nem túl kiemelkedő látnivaló, kb. 15-20 perc alatt bejárható. Délután tengerben mártózós programot tartottunk, meglehetősen nagy hullámok közepette.

 

Este megérdeklődtük az aznapi taxistól, hogy 2000 THB áron vinne el a Phang Bae és a Tonsai vízeséshez. Reggel újrakezdtük az ár tárgyalását, ezennel egy tuktukossal (velük még lehet tárgyalni), ő 800 THB-t mondott és meg is lepődőtt, hogy egyből elfogadtuk, így azonnal magyarázkodni kezdett, hogy nem jól értette és 1000 az ár, de meggyőztük, hogy előzőleg megegyeztünk és a 800 marad. A kitűzött célpontok a félsziget másik oldalán vannak, kb. 90 km a távolság oda-vissza. Útközben láthattuk Patong szardíniásdobozra emlékeztető tengerpartját, egy igazi thai benzinkútnál tankoltunk (az üdülőhelyeken 40 THB, út mentén 30THB/ liter a benzin ára).

Első megállónk egy elefántfarm volt (nem kértük), ahol egy nőnek átoperált férfi fogadott, hogy megetethetjük az elefántot, a banán ára 100 THB/ kosár (volt benne 3-4 darab banán). Rossz volt nézni a láncra vert állatot, így kértük, hogy menjünk tovább. Rosszalló tekintetek közepette elhagytuk a helyet és végül elértünk a gibbon rezervátumhoz és a Pang Bae vízeséshez. A nemzeti park belépő 200 THB/fő, ezt a bejáratnál kell fizetni (Phuket összes nemzeti parkjánál ahol mi jártunk). A vízesés alá be lehet ugrani egy szikláról és beúszni (inkább edzettebbeknek, árral szemben kell úszni jó erős sodrásban). A helyi árusoknál az árak tartják a phuketi szintet (kávé 30 THB, víz 40 THB).

Visszaérkezve a tuktukhoz a sofőr meglepődött arccal fogadta, hogy nem vissza, hanem-előzetes megegyezésünknek megfelelően- a Tonsai vízeséshez szeretnénk eljutni. Először úgy tett, mintha nem tudná, hol van, utána bejelentette, hogy ő ennyiért nem tesz ekkora kerülőt, úgy 1500-ba kerül az út. Igy kisebb vitába torkollt a beszélgetés és végül megadtuk neki az 1000 THB árat (ha otthagy, napokig várhattunk volna mire odatéved egy tuktukos vagy taxis). A Tonsai vízeséshez kisebb sétával juthatunk vadregényes környezetben. A nemzeti park bejáratánál helyiek által üzemeltetett „ étterem” kínál finom falatokat normál thai áron (70-80 THB).

 

 

 

Mivel a tuktukosunk phuketi viszonylatban nyilvánvalóan átverte magát, úgy döntöttünk, másnap is vele megyünk. Reggel a szállás előtt várt, kiegyeztünk a Chalong templom, Big Buddha, botanikus kert útvonalban 700 THB áron (utazási irodák ajánlata 600 THB/ fő erre a kirándulásra; utólag láttuk, hogy a Phuket város felé tartó busszal is el lehet jutni a templomhoz és a botanikus kerthez, a Big Buddhahoz viszont gyalogolni kell a hegyre ha ezt válasszuk). Az időjárás szeszélyességével nem számoltunk, így szakadó esőben sétálhattunk a Buddha szobor körül, pár percre láthattuk csak a panorámát. Itt már legalább betartatják az öltözködési etikettet. A 45 méter magas szobor alapzatában lévő templom még jelenleg is épül, vásárolni lehet márványlapocskát (amire felírják az ember nevét és így lesz beépítve), zsák cementet, bármit, amivel adományozhat az ember. A kijáratnál egy szerzetes pedig fonott színes madzagot köt az azt kérő ember csuklójára Buddha áldásának közvetítőjeként.

 

 

 

A Chalong templom több épületből álló komplexum, életnagyságú viaszból készült szerzetesekkel, a buddhista templomokra jellemző szobrokkal és sok kóbor kutyával (állítólag a szerzetesek etetik őket, mert úgy tartják, a kutyák a papok reinkarnációi, de ez az információ nem megerősített forrásból származik… Ha nem is ezért, akkor azért, mert hitük szerint nem bántanak egy élőlényt sem). Utolsó állomásunk a botanikus kert, elképesztő belépőjegyárral (500 THB/fő), amiért véleményünk szerint annyira extrát nem mutattak, a szállásunk kertje hasonló látnivalókban bővelkedett ingyen. Szépen rendben van tartva, az tény, a belépő mellé levélből font rózsát kap az ember, bent pedig különleges teával és egy fura magokkal teli banánnal szolgálhattuk ki magunkat. Persze a szúnyogirtót otthon felejtettük, így százasával támadtak az árnyékban a vérszívók az eső utáni nedves időben. Egy érdekességet említenék, a műanyagból készült Rafflesia (1 méter körüli átmérőjű rendkívül büdös virág, februárban virágzik tudtommal), így képet kaphattunk a méretéről (az „illatát” szerencsére nem tudták reprodukálni).

 

 

 

Ezzel a kirándulással a phuketi pihenőnk első felvonása véget is ért, autót béreltünk (Toyota Yaris, 1000 THB/nap, ebben a helyi iroda segített, köszönjük nekik, egyébként valószínűleg ráfizettünk volna – később visszatérek erre) és nekiindultunk Krabi felfedezésének. Az autóvezetés Phuketen elég nagy kihívás azon felül is, hogy bal oldali a közlekedés, inkább csak merészebbeknek ajánlom. Elmondás alapján a bérelt autót kivinni sem lehetne a félszigetről, így ha az lerobban, gondoskodni kell a visszajuttatásról, baleset esetén pedig kérdéses, hogy mire terjed ki a biztosítás és a legtöbb esetben a turistát hozzák ki vétkesnek (erre nekünk hála Istennek nem volt szükségünk, így ezen információk valódiságáról nem tudok nyilatkozni). Az útlevelet a bérlő cégnél kell hagyni letétben. Érdekes, hogy a térségben szinte minden autó valamennyi üvege sötétre van fóliázva, a mi autónk esetében elég gyatrán, szürkületben és este szinte semmit sem lehetett látni a szélvédőn át.

Az út 4-5 órát vett igénybe Krabiig, ott az Ao Nang parthoz közeli Oscar Villában foglaltunk szállást (3 ágyas egy hálószobás lakosztály interneten előre foglalva 2100 THB/éj; a helyiek kedvessége folytán medencére néző apartmant kaptunk kertre néző kilátásos áron; jó tudni, hogy a teljes díjat előre kell fizetni érkezéskor és amennyiben kártyával fizetünk, annak Thaiföldön pár százalákos díja van).
Útközben megálltunk a Phuketet a szárazfölddel összekötő Sarasin hídon (régi gyalogos híd), megcsodáltuk az út menti magas sziklákat és végül sikeresen eltévedtünk Krabi városban. A szállást nem egyszerű megtalálni, itt be is kellett kapcsolnunk a mobil internetet (ezt 4500 Huf/ Mbite áron jutalmazza a Vodafone), hogy megtaláljuk a pontos helyünket és az utat a szállásig, ami sötétben elég bizarrnak tűnő környéken található (utólag ez nem igazolódott be). A szállás viszont luxus körülményeket biztosít, rendkívül kedves és segítőkész személyzettel, szépen rendben tartott kerttel, ahonnan napi 3 ingyenes transzfer megy Ao Nang tengerpartjára (9, 12 és 17 órakor), más időpontban 200 THB / út az ár (2-3 km-es út).

A helyiek többsége muszlim, ez a rész már sokkal autentikusabb, mint Phuket és kevésbé kiépült, sok a mecset és az utcán hallható az imára hívó ének. A helyiek nagyon barátságosak, a szállásunktól 100 méterre két helyi étterem is található, minden reggel és este ott ettünk igazi thai árfekvéssel (degeszre ettük és ittuk magunkat három felnőtt 400-500 THB körüli áron; pad thai 80 THB, chicken bagett 70 THB; a szálláson is befizethettünk volna reggelit 200-250 THB/ fő áron, amit drágálltunk- jogosan, a szomszédban ennyiért hárman reggeliztünk). A banános palacsintát viszont itt sokkal több olajjal sütik mint Bangkokban vagy Phuketen. Ottlétünk alatt szinte rutinszerűen minden nap 15 óra körül frissítő zápor söpört végig a környéken és (Phukettel ellentétben) itt óriási szúnyogok lestek gyanútlan áldozatukra, úgyhogy a szúnyogírtó különösen jó szolgálatot tett.

 

 

 

Első napunkat Ao Nang partján sétálva töltöttük. A főút melletti butikokban borsos árakon kínálnak mindenfélét a turistáknak, a part menti éttermek is hasonló árakkal működnek és cserébe mi egy eléggé gyatra pad thai-t kaptunk. Besétálva a part mentén egymást érik az éttermek és masszázságyak, később egy fa pallón halad az út egy szikla mentén, majd élelemre leskelődő majmok társaságában jó néhány lépcsőn fel-és lebaktatva bejuthatunk egy luxusszálloda gyönyörű tengerpartjára (zacskó csörgésére és ételre ugranak a majmok, ezeket inkább mellőzzük). Érkezéskor és távozáskor bejegyzik a személyek nevét és számát, hogy senki nem maradhasson bejelentés nélkül a területen és zavarhassa a vendégek nyugalmát, akik –sejtésem szerint- rengeteg pénzt fizettek az üdülésükért. Fürdőzni és sétálni is lehet itt, sőt, árnyékot is találtunk a sziklák mellett. A parton a szálló vendégeinek ingyenes kajakozási lehetőség van, de ezt külsősként nem vehettük igénybe.
A délutáni eső visszazavart minket Ao Nang partjára, itt megérdeklődtük a privát longtail boat (hosszúcsónak) túra lehetőségét, 2200-6000 THB közötti áron bérelhető egy napra.

Másnap reggel a szálláson kapott tanácsra felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy távolabbi partot ahol kevesebb a turista (Klong Muang irányban). Itt nem igazán tudtunk mihez kezdeni mivel árnyék egyáltalán nem volt, az apály miatt nagyon sokat kellett menni a vízig, így az egyetlen parti étteremben ebédeltünk, majd végigautóztunk a parton. Délután megnéztük az éjszakai piacot Krabi városban. Ahogy egy itt lakó némettől megtudtuk, valójában 3 piac is van, egy kifejezetten a turistáknak (ez a Night Market, ahová a kirándulásokat is szervezik), itt enni-inni is lehet és ruhaneműtől emléktárgyakig minden kapható, és két másik kisebb élelmiszerpiac is van (itt a nagy piacon lévő árak töredékéért kaphatóak a gyümölcsök: mangó kilója pl. a helyi piacon 50, az éjszakai piacon 150 THB). A night market néhány érdekességgel is szolgált, de a baba nem bírta a zajt és a tömeget, így néhány perc után apával lelépett. Megkóstoltuk a cukoralmát (Custard apple), rózsaalmát, cukorpálma és kókuszpálma sütit, és többek között pad thai is kapható elvitelre (40 thb).

 

 

Másnapi célpontunk a Huay Tho vízesés volt, itt a belépő 100 THB/ fő és 30 THB a parkolás díja. Jó ha nem papucsban indulunk neki, elég csúszósak a kövek a vízesés felé. Buja növényzet, óriás pálmafák között jutunk el a zuhatagig ahol gyönyörű pillangók társaságában megmártózhatunk a kristálytiszta vízben (itt már a gyereket is beengedtük, a phuketi vizekbe inkább nem). Az egész terület gyönyörűen rendezett, a bejáratnál gigantikus gyökerű és törzsű fák fogadnak, mintha az óriások országába tévedne az ember. Megcsodálhatunk egy rovargyűjteményt is a nemzeti parkban található rovarfajokkal. Egy helyi hölgy a padon üldögélve seprűt font az éppen leszedett levelekből, egy napon sütkérező hüllő pedig a modellt állt nekünk szokatlanul közeli fotózáshoz is. A park területén egy étterem is működik elfogadható árakkal (Pad thai 80 THB, kókuszleves 100 THB).

 

 

 

Visszafelé úton megnéztük a Tigrisbarlang templom (Tiger temple) szikla aljában lévő épületeit (Wat Tham Suea a helyi neve, Kaopranom és Krabi kereszteződésnél van, nincs jelzés, Buddha szobor látszik a hegytetőn). Mivel a szoborhoz 1237 lépcsőfok vezet fel és már délután 5 óra volt (6-kor sötétedik), nem vágtunk neki megmászni a lépcsőket, viszont követve egy Wonderland feliratú táblát csodálatos helyre juthatunk. A szikla mögötti őserdőben kabócák zúgásában sétálhatunk az óriás fák és sűrű növényzet között; igazi Avatar-beli környezetbe csöppenünk. A szikla oldalába épített kis kalyibákban élnek egymástól is távol a szerzetesek és a világtól elvonulni vágyók, a szikla aljában pedig egy barlangot csodálhatunk meg cseppkövekkel. Ide mindenképp érdemes bemenni, akkor is ha fizikai erőnlétünk esetleg nem teszi lehetővé a szoborhoz való felkapaszkodást (néhány lépcsőfokon át vezet az út). Egy kijelölt út vezet a egy másik kijárathoz az erdőn át, de mi visszafordultunk mert szürkült és elég kísérteties volt a gigantikus fák alatt sétálgatni néhány teknős társaságában.

 

 

Másnap reggeli után újra célba vettük a Tigris templomot. Ez egy egész napos program, az 1237-nek kiírt de valójában 1260 lépcsőfok elég nagy kihívás a magas páratartalmú melegben, mintha szaunában kezdenénk fekvőtámaszokat nyomni. Vizet mindenképpen vinni kell, csak a szikla tetején van ivóvíz. Mivel a baba az apja mellkasára kötve lelkesen horkolt amíg egyenletes ütemben haladtak vele, ám megállva azonnal nyöszörögni kezdett, a párom 20 perc alatt volt kénytelen felmászni megállás nélkül, ami nem kis teljesítmény, mi egy óra alatt jutottunk fel, jó néhány megállót beiktatva. A lépcsőkön felfelé érezhető az összefogás, a turisták lihegve lelkesítik egymást a kisebb-nagyobb lépcsőfokokon felkapaszkodva (némelyik lépcsőfok 30 cm magas). A szikla tetejére érkezve mintegy jutalomképpen csodálatos panoráma tárul elénk, elidőzhetünk a szobrok lábánál, gyönyörködve a kilátásban. Nekem a lefelé út tartogatott meglepetést, a legfelső lépcsőfokok egyikén félrelépve sajgó bokával mászhattam le megállás nélkül, tudván, hogy ha megállok, nem tudok már továbbmenni. Itt azért felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi történik, ha valaki rosszul lesz az ezredik lépcsőfokon, hisz még hordággyal sem tudják levinni…

 

 

 

Este megkerestük az itt is megtalálható Makro Marketet és újabb különleges gyümölcsökkel tértünk haza (salacca, musk melon). A sajgó bokám miatt a szállásunk éttermében vacsoráztunk, ahol a kedves helyi hölgytől még szakszerű thai balzsamos lábmasszázst is kaptam segítségképpen (úgy tűnik, itt mindenki ért hozzá, akkor is ha nem masszőrként dolgozik).

Reggel kisebb kavarodás történt, az előző nap mosatni leadott ruháink helyett majdnem valaki más ruháit kaptuk meg. Így derült ki, hogy van még egy Oscar Villa a környéken (Oscar Pool Villa), és elkavarodtak a ruhák. A személyzet nem sokat teketóriázott, tuktukba ültették a páromat és elviharzottak vele az erdőben lévő mosodába, ahol meg is találták a mi csomagunkat. Délre találkozót beszéltünk meg a helyi magyar irodával, akik úgy tűnik már akklimatizálódtak, a honlapjukon a régi címük szerepel, így hiába kavarogtunk a kis utcák között, végül mégiscsak telefonos segítséget kellett kérnünk (egy, a régi cím utcájában lakó helyi férfi felhívta őket). Nagyon korrekt szolgáltatást és információkat kaptunk tőlük, csak ajánlani tudom őket. Másnapra befizettünk egy kajak-túrát a mangrove erdőben és a tanácsukra aznap délután felkerekedtünk és helyi longtail boattal átmentünk Railay Beachre.

Ez a gyönyörű partszakasz a Krabi és Ao Nang között található öbölben egy félszigeten fekszik, a szárazföldtől magas sziklák erdővel borított gerincei zárják el, így csak hajóval vagy sziklát mászva közelíthető meg (utóbbi biztosan kalandosabb, de gyerekkel nem annyira vállalható). A longtail boat Ao Nang partról indul, a jegy megvétele után (100 THB/fő oda-vissza) várni kell míg 7-8 ember összegyűlik és máris indulhatunk a paradicsomi tájak egyikére. Az út is csodálatos élményt nyújt, a hosszú halászcsónak Railay West parton köt ki, ahonnan kisétálhatunk a félsziget másik oldalára a keleti parton át. Itt a nagy árapály- különbség miatt kialakult sártengerben traktorral vitték a turistákat és csomagjaikat a szállodájukhoz, egymást érik a mindenféle igényt kielégítő szálláshelyek.

Tovább haladva bukkanunk az igazán szép partszakaszra, a félsziget délnyugati csücskében található Cave Beach-re ahol a tengerben hűsölve megcsodálhatjuk a vízből kiemelkedő mészkőoszlopokat és a partot szegélyező sziklákat. Itt nincsenek éttermek, de a parton a helyiek büfécsónakokban kínálják ízletes csemegéiket. Az öblöt záró magas szirtek alatti két barlangban egy termékenység-szentélynél fallikus jellegű faragott faszobrok sorakoznak, gyermektelen párok és thai asszonyok itt imádkoznak gyermekáldásért.

Visszatértünkkor ezen a parton keressük a saját longtail boatos társaságunkat a hajós pólójának színe alapján (mi sötétkék pólóssal jöttünk, így azt kerestük). Visszatérésünk nem lett zökkenőmentes, a hullámzó tengerben kellett kiugranunk a csónakból, így derékig vizesek lettünk, de ez nem okoz gondot abban a melegben. Ao Nang parton megnéztük a lélegzetelállító naplementét mintegy megkoronázva a csodálatos napot.

 

 

 

 

 

 

Másnap természetesen az autó a másik Oscar Villánál várt, így fél óra várakozás után végül felhívattuk a sofőrt, majd elindultunk a nagy kalandra. Az autó 90-100 km/órával száguldott az Ao Thalane öböl felé, az út kb. fél órát vett igénybe, épp elég hosszúnak tűnt a kisteherautó platóján üldögélve. A célállomáson rövid eligazítás után kiosztották a vízálló táskákat, amibe a legszükségesebbek kerültek valamint mindenki kapott egy fél literes palackozott vizet. Amint megláttam a kajakokat kezdtem berezelni, kissé már merész ötletnek tűnt egy még akaratlagos mozgásra nem igazán képes babával magamra kötve beülni ezekbe a lélekvesztőkbe. A személyzet elképesztő profizmusról tett bizonyságot, végig mellettünk volt az egyik kísérő (ketten voltak), hogy kéznél legyen ha baj lenne. Szerencsére semmi gond nem volt, nagyon élveztük az egész utat, gyönyörű öblökben kajakozhattunk két és fél órán át, megcsodálhattuk a mangrove-erdőt, a baba is élvezte a kalandot, sőt, elmondhatja, hogy a száz másik helyszín között egy kajakban is kapott anyatejet. Az ételekkel amúgy vigyázni kell, majmok hada lesi az ennivalót, így jobb ha eldugjuk, amennyiben van nálunk. Szúnyogirtó és kalap (nekünk esernyő játszotta a napellenző szerepét) mindenképpen javasolt, egy viszonylag hosszú szakaszon mindkét irányban a tűző napon kell eveznünk (ahhoz elég hosszú, hogy leégjünk a déli napon). A hazafelé úton a babánk teljesen kidőlt a fáradtságtól, valószínűleg túl sok volt az élmény.

 

 

 

 

Krabin egyébként tankolni is olcsóbb, mint Phuketen, a 91-es benzinért 25,96 THB- t fizettünk. A nagyobb címletű (50-100) dollár váltási árfolyama ottlétünk idején 35.05 és 35.48 THB között mozgott.

A következő napon célba vettük a meleg vizes forrásokat (Hot Springs). Térkép alapján követve az utat balra ál-letérőket jeleznek a táblák: Krabi hot springs, utána Hot springs resort& spa, a tervek szerint innen majd elviszik jó pénzért a gyanútlan utast ha betévedt (kirándulásokat hirdetnek a forrásokhoz). A közlekedésről egyébként tudni kell, hogy a letérőket jelző táblák után nem feltétlenül azonnal következik a letérő, ez akár 500 méterre is lehet, de mindenképp a tábla után az első. Kartonból készült rendőrök is állnak az út szélén, ezek érdekessege, hogy pá-pát integetnek az utazóknak. Néhány eltévedés és visszafordulás után végül megtaláltuk a célt, megérkeztünk a Hot spring waterfall nemzeti parkba. A belépő 90 THB/ fő, 20 THB a parkolás. A bejáratnál elektromos kisautóba is szállhatunk, de nincs igazán értelme, 300 méter a táv, amit ezzel megtehetünk (20 THB/ fő oda- vissza). Szépen kiépített ösvényen követhetjük a forrást a folyóig, majd megmártózhatunk a forró vízű vízesés által vájt természetes medencékben. A területen még találunk termálvízzel telt mesterséges medencéket, bár ezek tisztasága hagy némi kívánnivalót maga után. Kissé szédelegve hagytuk el a helyet, nem bizonyult a legjobb ötletnek abban a melegben egy 40-45 fokos vízben hosszasan lubickolni. Következő úticélunk az Emerald pool (Smaragd medencét) rejtő nemzeti park volt, ide a belépő 200 THB/ fő, a parkolás 30 THB (Emerald pool nyitva 10-17-ig, Blue pool októbertől májusig természetvédelmi okokból 10-15- ig). Az őserdőben kiépített úton kabócazúgással körülölelve juthatunk el a smaragdszínű vízzel telt természetes medencéig, amelyben úszni is lehet, ezáltal újabb Avatar élményben részesülve. A Blue pool sajnos már zárva volt ottlétünkkor, pedig a fényképek alapján az is gyönyörű lehet. Az eső ezen a napon sem kímélt meg a jelenlététől, így sietnünk kellett, de azért úsztunk egyet a mesebeli medencében a kis halak társaságában.

 

 

 

A következő naptól az időjárás úgy döntött, nem nyújt támogató körülményeket a kiruccanásainkhoz, szakadó esőre ébredtünk. Rövid tanakodás után nekiindultunk egy viszonylag hosszú útnak (90 km körül egy irány), hogy meglátogassuk Tha Pom Klong Song Nam nature trail-t (mangrovék között tanösvény) és a Wat Bang Riang nevű templomkomplexumot. A tanösvényhez 50 THB/ fő a belépő, 3 THB a mosdóhasználat. A víz fölött kiépített palló meglehetősen csúszós, főleg esőben, és szúnyogirtó sem árt ha van nálunk, hogy zavartalanul élvezhessük az smaragdszínű vízben az összekuszálódott mangrovegyökerek látványát. Motorcsónakkal is van lehetőség kimenni valahová a nyílt vízen, de mi ezt nem vettük igénybe, mert nagyon hangos volt a csónak motorja és szakadt az eső.

 

 

 

A Wat Bang Riang (helyi néven Wat Rat Upatham) a Khao Lan hegyen fekszik, Phang Nga tartományban. Nem a legismertebb turista-látványosság, mi is a helyi irodától kaptuk a tippet (köszönjük!), a parkolóban a mi autónk volt az egyetlen. A főútról letérve a 4118-as úton (ilyen út nincs a térképen) festői környezetben fekvő templomkomplexumot találunk hajó alakúra épített szentéllyel, majd a festői táj táblát követve érünk a hegy tetejére épített chedihez (= pagoda, belépő 20 THB). Hosszú, sárkánnyal díszített lépcső vezet a szentélyhez, ahonnan beláthatjuk a környéket. Akárcsak a tartomány többi részében (és Phuketen is) sajnos a látvány nem túl szívderítő, őserdőt csak foltokban és a sziklás részeken láthatunk, máshol gumifa-ültetvények és pálmaligetek sorakoznak, amíg a szem ellát.

Természetesen ennél a templomnál is elmaradhatatlan kellékek a kóbor kutyák, ezúttal valamilyen bőrbetegséggel megtoldva. Bejárva a templomot, megcsodálva a Buddha szobrokkal, sárkányokkal és Kambodzsára emlékeztető alakokkal teli kerengőt, autóval egy igencsak meredek kanyargós úton juthatunk az arany Buddha szoborhoz (épp akkor újították fel) és odébb egy kínai női istenség csirkelábú sárkányokkal övezett szobrához (Kuan Yin istenség; internetes forrásból idézek: Távol-Keleten Kuan Yin alakja testesíti meg talán legjobban azt, amit mi Kegyelem közvetítésnek nevezünk. Kuan Yin eredetileg Avalokiteshvara volt, csupán az eltérő kultúrák másként nevezik.

Avalokisteshvara az indiai szútrák szerint Amitábha buddha jobb szeméből kiáradó fénysugárból született. Ő lesz az eljövendő korszak maitreya buddhája. Kínában, Vietnámban és Japánban női alakban, Kuan Yin néven tisztelik. Mindkét fő alakjában az együttérzés bódhiszattvája. A Kuan Yin név jelentése: „aki észleli a világ hangját”. A legenda szerint, mielőtt Kuan Yin átlépte volna a megvilágosodás kapuját, meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját, ami a szívéig hatolt. Ettől nem tudta véglegesen elhagyni a világot, és letette a bódhiszattva fogadalmat, mely szerint addig nem jut el a teljes megszabadulásig, amíg meg nem szabadult minden szenvedő lény. Kuan Yinnek rendkívül sok aspektusa van. Többek között: Kegyelem, tisztaság, békesség, erő, szeretet, áldás, odaadás, béke, derű, biztonság, tudatosság, védelem, hit. Ezért nemcsak kegyelemért, hanem sok egyéb segítségért is szoktak hozzáfordulni. Forrás: www.spiritualis-tanitasok.hu).
Ha tehetjük, inkább gyalog járjuk be a környéket, mi szakadó esőben kényelmesebbnek láttuk autóval közlekedni.

 

 

 

Ezzel a csodálatos kirándulással sajnálatos módon véget is ért a Krabin töltött szabadságunk, a kitartóan szakadó eső megkönnyítette az elválást, másnap visszamentünk Phuketre. Útközben megálltunk a Phang Nha nemzeti parknál, ahol 1500 THB áron hosszúcsónakot béreltünk és másfél-két órán át csónakáztunk, megcsodálva többek között az erős képzelőerővel kutya formájú sziklát, az állítólag 3000 éves barlangrajzokat, a muszlim úszó falut (Panyee) és a James Bond sziklát (Phuketről is jöhetünk ide hajókirándulással, 1500-2000 THB/fő áron). Lehetőség lett volna kajakozni a vízből kiálló sziklák között és alatt, de esőben és babával ez nem csábított minket.

A James Bond szigetre 300THB/fő a belépő, mivel nemzeti parkká lett nyilvánítva és ezért a pénzért elmondhatjuk, hogy fotózkodhattunk egy híres sziklával a háttérben és megnézhettük az árusok bóvlijait és vízből kihalászott kagylóit (sok másik hasonló szikla van a környéken, de ugye ez A SZIKLA ahol a filmet forgatták). A Phang Nha nemzeti parkba egy kapun keresztül juthatunk, a bejáratnál őrök nyújtanak felvilágosítást. Ha nem hajtunk be, hanem továbbmegyünk, kiérünk egy főútra (zsákutca) ahol szintén lehet csónakot bérelni, de ez a nem hivatalos verzió, az árát sem tudom, valószínűleg itt alkudozni kell. A nemzeti parkban étterem és mosdó is van, az étterem ugyan nem túl nagy választékkal rendelkezett, de ehető ételeket kínált.

A csónakban készüljünk rá, hogy vizesek leszünk, a hullámok felcsapnak (ráadásul ottjártunkkor az eső sem kímélt minket), de mindenképpen megéri az élmény, kicsit olyan mintha a vietnámi Halong öbölben járnánk. Másrészről szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az eső miatt nem indult útnak annyi turistahajó, mint általában, így a James Bond szigeten csak kicsit nyüzsögtek az emberek (igazából amikor elindultunk, fogalmunk sem volt, mit fogunk látni, csak azt, hogy szép a Phang Nha öböl- újra nem készültünk megfelelően, így annál nagyobb volt a meglepetés. Megjegyzem hajós túrára biztosan nem fizettünk volna be egy rakás pénzt, hogy lássuk a híres sziklát, a tömegturizmusos helyeket kerüljük inkább, babával főleg; ezért nem láttuk Phi-Phit sem, állítólag iszonyú tömegek vannak ott).

 

 

 

 

Phuketre érkezve reggel visszavittük az autót, ahol azzal fogadtak, hogy a rendőrség gyorshajtás miatt megbüntetett minket Phuketen, 130 km/órával. Mivel ennyivel nem mentünk sehol és ráadásul nem is voltunk Phuketen, értetlenül bámultuk a telefont amin a tulajdonos a büntetést igazoló dokumentumot mutogatta, persze minden thaiul volt rajta és természetesen a szélvédő fóliázás miatt a sofőr sem látszik a fényképen. Végül addig nézegettük, míg kisütötte a fickó, hogy a büntetés korábban történt, de ehhez a felesége valamit súgott a fülébe (valószínűsítjük, hogy azt, hogy a helyi irodán keresztül béreltük az autót). Így ezt megúsztuk hála a helyieknek (köszönjük!), egyébként meg bármit mondhattak volna, úgysem tudjuk leellenőrizni, az útlevelünk meg ugye náluk volt biztosítékként (végső esetben fordító, rendőrség, de ez elég körülményes lett volna, valószínű előbb kifizetjük a büntetést mint 40 fokban ezt végigjárjuk).
A phuketi fennmaradó 3 napunkban helyi busszal megnéztük Kata beachet, de el is menekültünk onnan, szinte egymást érték a törölközők a parton (akár Bulgáriában is lehetnénk ennyi erővel). Majd bebuszoztunk Phuket városba (az út hosszú, meleg van, csigatempóban haladtunk, a városban egy kínai templomot találtunk –Bang Niew- ami említésre méltó, amúgy a tuktukosok folyamatosan plázába ajánlgatták a fuvart-lehet, hogy ide járnak vásárolni a turisták?). A busz az első 3-4 km-t 30 perc alatt teszi meg, majd megáll, a sofőr összeszedi a viteldíjat. Utazásunkkor tankolt is, természetesen járó motorral. Az útról elmondható, hogy minden hangos és büdös. Phuket városban sikerült találnunk egy órást, mivel a forró vízesésben bepárásodott az amúgy vízálló órám, sikerült ugyan kitörölnünk, de kézzel visszatenni a hátlapot már nem. Itt 50 THB-t kértek és egy mozdulattal megoldották a problémát. Egy autentikus éttermet is találtunk ahol egy idős házaspár finom helyi ételt szolgált fel (a néni csavarokkal a hajában és igencsak morcosan; csak a baksisra mosolyodott el két másodperc erejéig- furcsa ez a mosoly országában).

 

 

 

Utolsó napunkat a tengerparton töltöttük, a párom kipróbálta a parasailing nevű repülést a tenger felett (1200 THB ha jól emlékszem, a helyi srácoknak nem sikerült elkapniuk, így a homokban landolt), megcsodáltuk a naplementét, este pedig szürkületben fürdőzés kapcsán búcsúzóul az Andamán tenger elnyelte a párom karikagyűrűjét (leesett az ujjáról). Búcsút vettünk a helyi kifőzdés családtól (továbbra is minden alkalommal náluk ettünk), és hazahoztunk 5 kiló mangót a feladott poggyászban (a helyi gyümölcsárusok meglehetősen felkészültek, műanyag dobozokat árulnak, amiben épségben hazahozhatjuk a gyümölcsöket; 5.2 kg mangó 720 THB volt, ebből 120 a THB a két doboz).
Hazafelé úton a phuketi repülőtéren az alkalmazottak nem engedik előre a kisgyerekeseket, így kiálltuk a sor nagy részét, de szerencsére egy idő után az előttünk állók megsajnáltak a síró és sorban állva szoptatott gyerek láttán. A csomag fóliázása 200 THB/darab, a csomagellenőrzésnél a másfél literes palackozott vizet fél literesre cserélték (bár elvileg a gyereknek korlátlan mennyiségű folyadék vihető fel).

 

Összességében elmondhatjuk, hogy újabb csodálatos helyekkel ajándékozott meg Thaiföld és nagyon örülünk, hogy a Krabira utazás mellett döntöttünk, valószínűleg keserű szájízzel jöttünk volna haza ha 19 napot kellett volna Phuketen eltöltenünk. Aki tengerparti nyüzsgős, pihenős, költséges szabadságra vágyik, annak Phuket tökéletes hely, de mi elsősorban a természeti adottságok, helyiek életének felfedezésére és nyugalomra vágytunk, ami alapján Krabi tökéletes választás (bár itt is találhatunk bulit ha nagyon akarunk, Ao Nang part eléggé turistás, de messze nem annyira mint Phuket).
Dr. Székely Ildikó

Székely Ildikó dr. írásai az Útikalauzban

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)

[ninja_form id=6]