Bánáthy László: Nyaralás Neumban -
Bosznia-Hercegovina - 2005.06.25- 07.02.
Úton
Először is elnézést kérek azoktól, akik tudják, hogy Bosznia-Hercegovinának
is van tengerpartja!
Ugyanis azért írtam fel a címbe is Bosznia-Hercegovinát, mert
10 ember közül (valamennyi diplomás!) - aki megkérdezte, hova
megyünk nyaralni mindössze 1 azaz egy nem vonta kétségbe azt,
hogy Bosznia-Hercegovinának van tengerpartja. Volt olyan, aki
csak akkor hitte el, amikor megmutattam neki a térképen. Márpedig
ennek a ténynek most jelentősége van. Nem tudom, hogy a JSZSZK-s
(Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság) időkben is Bosznia
Hercegovinához tartozott-e ez az összesen 8 km-nyi tengerpart
( egy kopár félszigettel), bár akkor valószínűleg nem is volt
jelentősége.
És hogy miért éppen ide? Az egyik utazási iroda prospektusában
már két évvel ezelőtt megakadt a szemem a következőn: "A
szálloda vendégeit lift viszi le a tengerpartra." Akkor
már lekéstünk róla, nem volt hely a rendelkezésemre álló terminusban,
most időben léptem és foglaltam le, mert még mindig furdalt
a kíváncsiság. Többen mondták, "Nem vagy Te észnél, hogy
Boszniába mentek". Ennek ellenére mi mentünk, mert én egyszer
valamit a fejembe veszek...!, nomeg 2 évvel ezelőtt amikor Trogirba
mentünk - szintén Bosznián keresztül - akkor se tapasztaltam
semmi negatívumot az út során. 1994-ben amikor még hadban állt
egymással Horvátország és Szerbia Selcén voltunk nyaralni. Átmentünk
a Krk szigetre és akkor ott láttunk összesen 3 katonát, akik
fegyvereiket maguk mellé gúlába rakva békésen söröztek a város
kikötőjében egy presszó teraszán. Igaz akkor pecsételtek még
az útleveleinkbe a határon, most csak az első belépésnél a bosnyákok.
Azért elsőt írtam, mert kétszer kell átlépni a horvát-bosnyák
határt mire Neumba ér az ember fia.
Útvonalunk: Szeged - Bátaszék - Udvar >< Kneevo
(HR) - Osiek - ?akovo - Vrpolje - Babina Greda(HR) ><
Bosanski amac(BIH) - Doboj - Zenica - Visoko - Hadići - Konjic
- Jablanica - Mostar - Pocitelj - Doljani(BIH) >< Metković
(HR) - Lovorje - Klek(HR) >< Neum (BIH).
Ez az útvonal tulajdonképpen az E 73 -as út, amely Metković
után mintegy 10 km-el Opuzen határában az E 65 -ös útba torkollik,
ahol is balra Dubrovnik iránya kellett fordulnunk.
Bosanski Samac után elhagyva Szlavónia síkságát egyre dombosabb
a vidék, majd egyszer csak a hídfőn egy tábla Rijeka Bosna.
Sajnos nem számoltam meg, hogy hányszor hajtottam el a Rijeka
Bosna feliratú tábla mellett, de nagyon sokszor, ami nem csoda
ugyebár, miután az út ezen szakasza a Bosna folyó völgyében
fut, hol a jobb, hol a baloldalon a változatosság kedvéért néha
egy-egy kisebb hegy is közénk szorult. Konjičnál elértük a Neretvát,
és a Jablaničko Jezero-t.
Ami ezután következett az maga a csoda. Sokat hallottam utunkat
megelőzően a Neretva völgyének szépségéről - hiteles emberektől
-, de a látvány ennek ellenére mellbevágott. Nem is lehet ezt
leírni, de lehet, hogy én vagyok kevés hozzá. 20 évvel ezelőtt,
ha valaki egy az egyben megfestette volna a látványt, akkor
azt mondták volna a "hivatalból hozzáértők", hogy
ilyen nincs, tehát ez giccs! Attól a pillanattól kezdve, hogy
megláttam a Neretvát, egy kérdés motoszkál a fejemben.: Mitől
olyan a Neretva színe, mint amilyen. A párom szerint "permetkék",
- a nők valahogy, valamiért jobban definiálják a színeket -.
Gondoltam először, hogy a napsütés, a folyó menti erdők zöldje
tükröződik vissza sajátos módon folyó színében, de nem, mert
a borult ég alatt a kopár sziklák között rohanó Neretva is ugyan
olyan színű volt. Nem is próbálom visszaadni a Neretva völgyének
szépségét, mert csak szánalmas kísérlet lenne. Ezt látni kell!
Mostar előtt elhagytuk a folyó vonalát - hiszen ő bemegy a városba
is - majd amikor újra találkoztunk, mintha nem is ő lett volna.
Eltűnt az ártatlan kéksége és a növekvő vízhozammal együtt színe
is a megszokott "folyó" színűvé változott. Metkovičnál
búcsút mondtunk a Neretváknak - itt már két ága van Mali Neretva
és Neretva - mi meg hozzáfogtunk az utolsó igen kemény hegyi
szakaszhoz 7-11 százalékos emelkedőkkel és lejtőkkel, hogy végre
eléjük a tengert - ami már "csak" egy karnyújtásnyira
volt, gondoltuk mi -, a Neretva meg egy hegyek által övezett
medencében folytatja útját a tenger fele, amit egy delta torkolattal
ér el. Opuzen után kb. 10-12 kilométerrel végre feltűnt a tenger
és ez új erőt adott a gázpedál erőteljesebb taposásához, aminek
eredményeként, hirtelen előbukkant a semmiből a Neum-Nord határátkelő.
Néhány perc után végre megtaláltuk szállodánkat is - Hotel Neum
-, és véget ért, a több hosszabb, rövidebb megállással, pihenővel
tarkított 13 órás út, ami a kilométeróra tanúsága szerint 712
kilométer volt.
Neum a többszintes város
Neum és környéke közigazgatási egységet 1978-ban hozták létre,
jelenleg kb. 4400-4500 állandó lakosa van, melynek kb 90%-a
horvát, 4,3%-a szerb, 3,7%-a muszlim és 2 % egyéb. A
"város" idomulva a természeti adottságokhoz az E 65-ös
úttól északra fekvő kert-város jellegű részből - itt vannak
síkban párhuzamos utcák is - és az úttól délre eső teraszosan
kialakított "emeletes" hegyoldali részből áll. Vannak
olyan pontjai a városnak, ahol a tengerszint és az E 65-ös út
szintje között ( ez az ötödik szint) még 3 terasz szint van.
A házak, villák szabályszerűen hozzá vannak ragasztva a hegyoldalhoz
és az utcáknak csak a hegy felöli oldalán vannak házak. Itt
szinte minden ház egyben szálláshely is, a kisebbekben 2-3 szoba,
a nagyobbakban akár 7-8 apartman is van a 2-3-4 emeleten. Hogy
hol parkolnak? A földszinten helyesebben az utcaszinten a házak
előtt illetve az épület alatti garázsokban, no meg a házak tetején
kialakított parkolókban. Ezeket a parkolóhelyeket az épület
feletti utcáról közelítik meg, majd parkolás után lemennek a
lakók szobáikba egy erre a célra kialakított lépcsősoron, ami
több esetben a két utca közötti föl - le irányú egyéb személyforgalmat
is szolgálja. Ezek
az utcák és épületek mind közművesítve vannak, még a csapadékvíznek
is vannak csatornák. Találkoztam néhány elhagyott telekkel,
épülettel is, de ahol laknak, ott minden négyzetcentimétert
hasznosítanak, ki virágot, ki pedig petrezselymet vagy fűszer
növényt ültet a cserépnyi szabad helyre amik a sziklák között
van. Az utcák a mostoha körülmények ellenére teli vannak virágzó
leanderekkel, és más számomra ismeretlen virágzó bokrokkal,
sok helyen pálmák adnak árnyékot és sok- sok háznál, villánál
szőlő lugasok törik meg a kőrengeteget.
Sok kisebb nagyobb vendéglátóhely - pizzéria, kávézó, söröző
- várja a vendégeket, és szolgálja ki őket először "vendégként"
de másodjára már jó ismerősként. Szinte kézzelfogható a vendégszeretet
a figyelmesség, de ez elmondható szinte minden üzletre. A szállodához
vezető utcában van többek között egy kis ékszerbolt. Természetesen
a Lányoknak ide be kellett menni. Két 15-16 éves gyerkőc - egy
leány és egy fiú - fogadott bennünket, s míg a Lányok vizslatták
a vitrinben az aranyakat, a kislány egy szempillantás alatt
két kis üveget - 2 cl-es - tett elébük, meghívva őket ezzel
egy kis "pelinkovacra" -el is fogyasztották -. Vásárlás
nélkül mentünk tovább a két gyerkőc - miharabbi viszontlátásra
- köszönése után. A következő ékszerboltban - lenn a parton
- hasonló módon fogadott bennünket az eladó, ahol végül is vásároltak
is a Lányok - itt 5 -val olcsóbban, ugyan azt a fülbevalót,
persze némi alkudozás után!, de ez itt is hozzátartozik az üzlethez.
S ha már az üzleteknél tartok. Emlékszem rá, hogy mielőtt az
EU országaiban bevezették az eurot ( ), mennyit szenvedtek
a fejlett nyugati országok üzleteiben a kettős árfeltüntetéssel.
Hát itt ez természetes! Van
ahol hármas árfeltüntetés van. Magán az árun például cigaretta
krajinai márkában (KN) a polc címkén KN-ben, horvát kunában
és néhol euroban. Ha fizet az ember bármelyik pénzzel lehet
fizetni! lehetőség szerint abban adnak vissza, de előfordult
az is, hogy az eurot kunával egészítettem ki és KN-ben kaptam
vissza, de mindig pontosan számoltak! Hogy mennyire vevő centrikusak,
egy példa erre. A szandálom csinált egy kis sebet a lábfejemen,
nosza vegyünk ragtapaszt. A szállodával szembelévő kis boltban
nem volt - a kiszolgáló hölgy áttúrta a kézitáskáját is tapaszért
- a közeli patika éppen zárva, nem volt más mint felmászni az
ötödik szintre az E-65-ös út menti üzletházba. Itt sem találtam
a polcokon, megkérdeztem az egyik pultos hölgyet, hogy van-e
és hol, kijött a pultból és miután konstatálta, hogy nincs,
mondott valamit a pénztárosnak és közben hátra ment a húspulthoz,
aminek fiókjából elővarázsolt nekem 3 kis tapaszt, közölve,
hogy nem kell fizetni érte! Gondolom, hogy mondanom se kell,
hogy ezek után csak ott vásároltunk, még ha fel is kellett lépcsőzni
az üzlethez. Az üzleten látszik, hogy hozzáértő gazdája van,
de az eladó humanitása szerintem lényéből fakadt, és az eset
példája annak, hogy miként lesz a figyelmességből, emberségből
esetleg haszon.
A szálloda - Hotel Neum
Az
épület még a "boldog" jugoszláv időkben épült. Külső
megjelenésében tipikusan a szocreál építészet jegyeit hordozza.
Az épület teljes magassága hagyományos mércével mérve 7 emele-tes,
persze ez nézőpont kérdése, mert az épület fogadószintje az
5. emeleten van! Gépkocsival érkezve - csak egy utcából közelíthető
meg autóval - egy nem túl nagy, de jól kialakított, rendezett
parkoló fogadja a vendégeket. A bejáratnál csak a kiszállás,
kipakolás idejére illik megállni, mert a bejárat közelében csak
5 kocsi számára van kijelölt parkoló. A bejáraton belépve egy
impozáns belsőtérben elhelyezett recepciónál
intézhetik a vendégek a formaságokat és - hogy közben nehogy
szomjan haljanak - pár lépésnyire már helyet is foglalhatnak
a hall részét képző eszpresszó-drinkbár kényelmes foteljeiben.
Még végig se gondolják, hogy egy jó zuhanyon kívül mire vágynak
a felszolgálók már is állnak rendelkezésükre. A választék minden
mi szem-szájnak ingere, kivéve a meleg ételeket, mert azt csak
a 6. emeleti étteremben lehet kapni.
Nos bejelentkezés után lementünk a 3. emeleti szobáinkba és
pillanatok alatt birtokba vettük. Szerényen,
de praktikusan berendezett szobák zuhanyozóval, egyedül talán
a hűtőszekrény hiányzott a klímaberendezésen kívül. No persze
voltak klímás szobák is, 10-15 százalékkal többért.
Az étterem fölött egy terasz helyezkedik el, ami részben nyitott
illetve zárt. Mekkora bulik lehettek ott valaha! Jelenleg valószínű,
hogy csak rendezvények - ifjúsági - alatt van használatban,
tekintettel "szomorú" állapotára. Sajnos nem tudtam
fellopakodni a szemfüles ajtónállók miatt, pedig biztos pazar
képeket lehetett volna a tetőről csinálni.
Az étterem szép nagy, tágas, ha tele van akkor sem zsúfolt.
A felszolgálók rendkívül figyelmesek, igyekeznek maximálisan
kiszolgálni a vendégeket. Első este még csak egy horvát nyelvű
étlap volt kiegészítve a magyar ételnevekkel, de másnap már
minden magyar asztalnál magyar nyelvű étlap volt! A reggelik
svédasztalos önkiszolgáló rendszerben zajlottak, míg a vacsorákat
a felszolgálók hozták ki.
A már említett hall béli drinkbárhoz egy terasz is tartozott,
ahol esténként élő zene szórakoztatta a vendégeket.
Mint
említettem volt, a szobáink a harmadik emeleten voltak, miként
a szálloda úszómedencéje is, melyet tengervízzel töltöttek fel
és tartottak állandóan frissen. Természetesen napozó terasz
is volt a medence körül. No, meg egy kis drink pult is, nehogy
szomjan haljon a kedves vendég a medence partján. A medence
egyik fele benyúlt az épületbe - ahol a tető és az üveg falak
némi árnyékot adtak a legnagyobb melegben is -, míg a másik
fele a szabad ég alatt volt. Így aztán, ha lustaság fél egészség
alapon nem vándorolt le a kedves vendég a tengerpartra, akkor
is tengervízben hűsölhetett.
Apropó tengerpart. Alig vártam, hogy felderíthessem, hogy is
működik ez a "A szálloda vendégeit lift viszi le a tengerpartra."
dolog. Némi információ szerzés után be a liftbe és megnyomva
a PL - Plázs - gombot, már indultam is felfedezni. A lifttel
a földszintet elérve még 6 emeletnyit süllyedtünk, amikor végre
kinyílt az ajtó és egy bunkerban találtam magam, ahol egy kis
előtérből egy sarkig nyitott kb. 75-80 cm. széles vasbeton ajtó
mellett elhaladva egy hosszú alagút nyílt előttem, minek végén
a napfény sejtette a szabad világot. Ez az alagút 125 lépés
hosszú volt, a végén hasonló méretű ajtókkal. Méretére jellemző
egyébként, hogy egy páncélozott parancsnoki úszó gépkocsi, két
oldalán gyalogos katonákkal kényelmesen elfért benne, és az
antennák még a mennyezet alatt futó levegőztető rendszer csöveit
sem érték volna el! (Csak nem próbáltad ki!? :) - a szerk.)
Valószínű, hogy annak idején eleve kettős hasznosítási céllal
épült az épület, amit az is tanúsít, hogy úgy az alagútból,
mint az alagút előterébe a szállodából vezető lépcsők fordulóiban
a "földszintet" követően méretes vasajtók nyíltak
és vezettek valahova a hegy belsejébe. Katonaviselt ember számára
egyértelműen egy vezetési pont rejtőzött valamikor - vagy most
is?- a vasajtók mögött. Azt gondolom mondanom se kell, hogy
az alagútból egy rámpa vezet - és nem lépcső - a hegy lábánál
futó útra. Innen aztán még jó néhány lépcső lefele, és már meg
is érkeztem a Plázsra.
Sajnos a természet nagyon fukarul bánt az itt élőkkel, no, meg
a vendégekkel, hiszen nagyon keskeny a part, főként azoknak
akik a nagy, széles parti fövenyekhez szoktak. De mint mondani
szokták, sok jó ember kis helyen is elfér.
A Plázs
Hát a hétvégi napokon egy heringes dobozban sincs nagyobb zsúfoltság.
Diákkorom, budapesti - meccsekről a városba tartó - villamosait
jutatta eszembe a tömeg. És amikor ez a tömeg elvonult este,
alig maradt szemét utána, pedig sokak szerint ez Balkán! A hét
más napjain sokkal kényelmesebb, bár akkor is ajánlatos minél
hamarabb lemenni az árnyékos helyek miatt.
Kisgyermekes szülőknek nem éppen ideális hely, bár van egy kis
szakasz ahol egy kicsit laposabb a part, de nem ez a jellemző.
No, meg erre a kis szakaszra rengeteg "ember-palánta"
jut.
Sehol
nem láttam még ennyi gyereket! A fiatal párok minimum két gyerekkel
strandoltak. Valahol talán érthető is ez, hiszen Bosznia a háborúkban
nagyon sok lakosát vesztette el, van mit pótolni.
A strand teljesen kavicsos, némi időbetelt amíg az ember megtalálta
a megfelelő pózt a napozáshoz. Sajnos nagyon kevés a fa, és
ha nem megy le időben az ember a partra, árnyékos
helyet már véletlen se talál. Mondhatni talán azt is, hogy strandra
napozni, fürdeni megy az ember, de egész nap a tűző napon lenni
nem tanácsos. A víz nagyon tiszta és kellemes hőmérsékletű volt.
A hőmérséklete olyan mint a legdélibb horvátországi strandoké,
a tisztasága azért volt meglepő, mert tulajdonképpen egy mélyen
benyúló öbölben van és az ilyen helyeken általában nem olyan
intenzív a víz öntisztulása, mint a nyitott partszakaszokon.
És
hogy mennyire fontos a vendég, a turista, mi sem példázza jobban
talán, mint az, hogy alig néhány métert kell csak megtenni ahhoz,
hogy éhségét vagy szomját csillapítsa a strandoló. És ami feltűnt
még: a parton maximum 10 százalékkal magasabbak csak az árak,
mint bárhol a városban.
Életemben először kipróbáltam(tuk) a vízibiciklit. Hát igencsak
pedálozni kellett, mire elértünk a
"belvárosi" partszakasz magasságába. A város látványa
a tengerről viszont, minden izzadság cseppért kárpótolt bennünket.
Miért van az, hogyha biciklizik az ember - legyen az vízi vagy
szárazföldi - mindig szembe fúj a szél!? Szerencsére azért időben
visszaértünk a strandra, már nagyon vártak ránk, mert mindenki
aki ki akart menni a vízre, igyekezett minél hamarabb szerét
ejteni, mert 11 óra után már csak a "bennszülöttek"
vállalkoztak erre, akik már megszokták a perzselő napot a vízen,
mert ott tud csak igazán perzselni!
Zárszó
Summa summarum, egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el itt,
e sokak számára esetleg csak átutazóban ismert helyen és olyan
érzéssel köszöntünk el, hogy ide újra vissza kell jönni majd
egyszer.
Lejegyezte, az Úr 2005. évében egy földi vándor, alias Bánáthy
László Szegedről a Tisza partjáról.
További
képek az utazásról a szerző oldalán>>
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkesztoutikalauz.hu
Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >>
Útitárskereső
- ha üres helyed van >>
©
BTSz Bt 1997-2007.