Bajdik Zoltán – Egy hét Krétán – 2002

Bajdik Zoltán – Egy hét Krétán – 2002 augusztusa

2002-ben nősültem, egyértelmű volt, hogy a mézesheteket valamelyik görög szigeten töltjük. Választásunk Krétára esett… Csak egy hétre tudtunk menni-egész nyárra be voltunk táblázva, de azért így is sokat láttunk.

A gépünk délután indult Ferihegyről, így csak 5-6 óra között érkeztünk meg a szállásra. Heraklionban a reptér közvetlenül a tengerparton van, viszonylag gyors ütemben süllyed a gép leszálláskor, ezért a fülemet egy kissé megtépte a landolás.( Egy-két nap múlva már tisztán hallottam mindent:-)))
Az első élmény az időjárás volt, amint kiléptünk a gépből: már-már trópusi meleg fogadott minket, és a tenger csodálatos illata.
A szállásunk a Panorama Hotelban volt(***), Agia Pelagia nevű üdülőfaluban Herakliontól 15-20 km-re nyugatra. Ez a kis falu egy gyönyörű öbölben fekszik, a hotelből fantasztikus kilátás nyílt rá. Hát igen, a panoráma nagyon ott volt, ennek hátrányát a strandról felfelé való gyalogtúra jelentette. A part ugyan csak 600 méterre volt, ami sík terepen nem sok, de hegynek fel…
A lényeg, hogy két strand is tartozott az üdülőhelyhez, a zsúfoltabb Agia Pelagia, és a nyugodtabb, csendesebb Lygaria. Mi ez utóbbira jártunk strandolni; csodálatos, kristálytiszta víz, homokos tengerpart, vadregényes sziklák.
Első este rögtön kiszúrtunk egy tavernát magunknak a parton, amely később a kedvencünkké vált. A kiszolgálás – mint mindenütt Krétán – családias, baráti volt. Egy-egy vacsora után jött az elmaradhatatlan gratis görögdinnye ill. előtte a raki (ez a leginkább magyar pálinkára emlékeztető erős ital) vagy ouzo (szintén a ház ajándékaként).
Mint Görögország-rajongók ismét végigkóstoltuk a görög konyha remekeit: a souvlakit, a gyrost, a mousakat és a többieket…
Az egyik nap autót béreltünk (a hotelnek saját autóparkja volt), egy Fiat Seicentót, és egy kicsit kirándulgattunk a környéken. Átmentünk Bali üdülőhelyre és itt elköltöttünk egy kellemes ebédet. Majd továbbindultunk Fodele felé, ahol megnéztük El Greco szülőházát és egy középkori kápolnát. A híres festő szülőházánál lévő kávézónak leírhatatlan hangulata volt. Délután még lementünk a faluba ajándékokat vásárolni-kihasználtuk a kocsi nyújtotta lehetőségeket (egyszer nem izzadtunk le hazafelé menet!).
Az idő egyébként végig pazar volt, egy felhőt nem láttunk az égen egész héten, sőt a melegre már a helyiek is panaszkodtak néha, mondván ez már nekik is sok. Légkondi nélkül kibírhatatlan lett volna a szobában tartózkodni.
Még a nyaralás elején befizettünk egy fakultatív kirándulásra: megnéztük többek között a híres knósszoszi palota romjait-ez
lenyűgöző volt, pláne egy történelemtanárnak…ez szerintem kötelező látnivaló Krétán! Ezután ellátogattunk egy borgazdaságba, ahol a híres krétai bort, a Minoszt készítik. A krétai hegyekben történő buszozás külön élmény volt(tényleg, mint egy vidámparkban), csakúgy, mint a 13. századi kerai kolostor.
A Lassíthi-fennsík felett egy étteremben ebédeltünk, majd megnéztük a környéken álló régi szélkerekeket-innen is lélegzetelállító kilátás nyílt a fennsíkra. Megérte ez a kirándulás, csodálatos volt minden.
Úgy általában Krétáról néhány szó:
A tenger valami hihetetlenül mélykék, és a strandokon (ahol jártunk) általában kristálytiszta.
Az emberek őszintén barátságosak, öröm volt beülni bármelyik tavernába.
Kréta-mint általában a görög szigetek-egy külön világ.
Mi még biztosan visszamegyünk oda valamelyik nyáron, hiszen egy hét nagyon kevés a sziget megismerésére.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mint úticélt, garantáltan felejthetetlen élményekkel fog hazatérni.

Bajdik Zoltán