Berbás Beáta: Barcelona, Girona, Figueres – Spanyolország – 2011
Nagyon jó hangulatú beszámoló egy kellemes élményekben gazdag ötnapos kirándulásról, hasznos információkkal és szép képekkel
Barcelonában már jártunk jó pár évvel ezelőtt egy spanyol tengerparti nyaralás részeként.
Akkor mindössze pár órát töltöttünk a városban és érdekes módon nem igazán sikerült elkapni a hangulatát. Az elmúlt időszakban viszont több ismerősünk is agitált, hogy ugyan menjünk már el, mert varázslatos hangulatú város ez.
Úgy hogy ennek és egy hihetetlen kedvező árú repülőjegynek köszönhetően öt egész napot töltöttünk Barcelonában szeptember végén, és hát igen, tényleg olyan hely ez ahová el kell menni feltétlen.
De nem az útikönyvekben megtalálható és általában ajánlott kötelezők miatt (persze első kőrben ez sem kihagyható, sőt!!!), sokkal inkább azért, mert Barcelónának olyan hangulata van, ami egy pillanat alatt rabul ejt, és egyszerűen nem enged már soha.
A Malév kora reggeli járatával mentünk, ami az El Prat repülőtér T1 termináljára érkezik. Innen Shuttle busz visz a T2 terminálnál (a Wizzair gépei ide szállnak le) lévő Renfe megállójához (R2 – es vonal), ahonnan kb. 20 perc alatt lehet beérni a városba. A Sants vasúti pályaudvar ill. a Passeig de Grácia állomás közlekedési csomópont, itt érdemes leszállni a vonatról és haladni további célunk felé.
Szállásunk a Ramblától pár száz méterre található Hostal Operában volt. Barcelonai viszonylatban egész jó árban sikerült foglalni szobát ebben a tiszta, saját fürdővel és wc – vel rendelkező, de viszonylag puritán helyen. Ami hatalmas előnye, hogy mivel a központban van, szinte minden gyalogosan is megközelíthető, így mi összesen két T10-es jegyet használtunk fel az öt nap alatt.
Erről a jegyről azt érdemes tudni, hogy – mint a neve is mutatja – 10 utazásra használható kártya. Az érvényesítéstől számított 75 percen belül akárhányszor át lehet vele szállni föld alatt – és fölött. Viszont ha feljövünk a metróból és esetleg az adott időkorláton belül mennénk vissza, akkor újra levesz az automata egy egységet belőle. A jegyet ketten is lehet használni, ilyenkor természetesen egy utazás alkalmával kétszer kell érvényesíteni.
Mivel a szobához nem járt reggeli, így ezt magunknak kellett megoldani. Első nap kipróbáltunk egy bárt, ahol bár ízletes de mondhatni csillagászati összegbe kerülő reggelit fogyasztottunk és bizony költői túlzás lenne állítani, hogy jóllaktunk vele. Ezért másnaptól felvágottat, narancslét stb. a környéken megtalálható számtalan kisboltokban vettem. Érdekes módon ezek a boltok pékárút nem tartanak, így a napi bagettünket pékségből, a kávét pedig valamelyik bárból vagy gyorséttermi lánc kínálatából választottuk.
Még egy pár szót az étkezésről. Rengeteg helyen van napi menü, ami három fogásból áll. Általában fogásonként 3-4 féle ételből lehet választani. 11-14 euro körüli áron kínálják őket. Néhol benne van egy pohár bor/víz ill. némi kenyér is.
Ill. mi találtunk két étterem láncot, ahol svédasztalos rendszerben működik az étkezés 12 órától este 10-ig. Mindkét helyen 10 euro alatt volt a befizetendő összeg, és ezért az árét 2 féle leves, számtalan saláta, 2 féle tészta, 4 féle pizza, 4-5 féle meleg étel, 2 féle desszert és fagyi tette ki az alapkínálatot. Ezen felül bepácolt húsokat, zöldséget, tengergyümölcseit lehetett grillezve kérni, ill. ugyanezekből készítettek wokban tésztával vagy rízzsel egytálételt.
Az árban benne volt még a korlátlan üdítő és kávéfogyasztás is. A sör, bor 1 euróba került.
http://www.lactuca.com/ http://www.frescco.com/
Első napunkat hol is kezdhettük volna máshol, mint a híres barcelonai piacon a La Boqueria-n, ami a Rambláról nyílik.Ahogy belépünk, azon nyomban elénk tárul a pompás látvány, ahogy a gyümölcsök, zöldségek, friss húsok, halak, pékáruk, sajtok, sonkák kelletik magukat a pultokon. Nem beszélve az itt található számtalan falatozó kínálatáról. Borzasztó jó hangulata van, ahogy az emberek körbeülik a kis bárok, éttermek pultjait s egymás után rendelik az ínycsiklandozó fogásokat. Természetesen mi sem tudtunk ellenállni ennek, így egy-egy pohár cava (fehér habzóbor) kíséretében fogyasztottunk fantasztikusan finom sültrákot és sült zöldséget. Záró fogáskánt pedig frissen facsart gyümölcslét ittunk, amit ha jól emlékszem 1,5 euróért árultak majd’ minden zöldséges pulton.
Jóllakván, és hogy lemozogjuk a bevitt kalóriákat, elindultunk a Placa del Reail térre
, ami a Rambla jobb oldalán található zsák terecske, végig árkádokkal, ahol kávézók, éttermek, bárok sora található. A tér központi jellegzetessége a vas Három Grácia szökőkút, és az a három kandeláber, amelyet Antoni Gaudi tervezett korai időszakában. A lámpákat Gaudi kőlábazatra építette, amelyet egy bronz és kovácsoltvas oszlop követ. Tetejét a római Mercur isten koronája díszíti, ami felé két feltekeredő kígyó törekszik. A lámpákat 1890 – ben helyezték üzembe.
Este is érdemes ide visszatérni (ahogy mi is tettük), mert akkor kel igazán életre a tér. Az árkádok alatt megtelnek az éttermek, gyönyörűen világítanak a lámpák, csobog a víz a szökőkútban, ezen kívül zenés szórakozóhelyeket is találunk szép számmal, ha épp mulatni támad kedvünk.
Tovább sétálva a Ramblán, eljutottunk a kikötőbe Kolumbusz oszlopához, amelyet az 1888-as világkiállításra, az 1493-ban történt hazatérés emlékére emeltek. Az emlékmű tetején lévő kilátóba lifttel juthatunk fel, ahonnan lenyűgöző kilátás tárul elénk, a tenger felé, a Ramblára és a gótikus negyedre.
Itt található továbbá a kontinens legmodernebb és legnagyobb akváriuma, a katalán parlament épülete, a városháza, a várostörténeti múzeum és a Maremagnum bevásárló központ, ami a kikötőből egy fahídon át közelíthető meg. A gótikus városrész leghíresebb épülete az 1298-ban elkezdett és csak a 19. században befejezett katedrális és a 18. században alapított királyi rezidencia.
Később visszamentünk a szállásra, kicsit pihentünk, majd nyakunkba vettük újra a várost. Először a gótikus negyedben sétáltunk, amely az óvárosnak a központi része. Számomra Barcelona itt és a Raval negyedben sétálva zárta magát kitörölhetetlenül a szívembe. Egyszerűen újra és újra visszatértünk a szűk kis utcácskákba. Szerintem minden egyes utcát végigsétáltunk többször is, de állandóan vissza húzott ide a szívem. Rengeteg hangulatos hely éri egymást, tényleg a bőség zavarával küzd az ember. Nekem nagyon tetszett többek közt az is, hogy bár rengeteg a hiper – modern, trendi étterem – kávézó – bár, de emellett bőven akad régivású vendéglő is. Jól megférnek egymás mellett.
A gótikus negyed közepén található La Seu katedrális, amit feltétlen ajánlok megnézni. A templom belső udvara teli van libákkal és trópusi növényekkel, már ez megadja a sajátos hangulatát, a tetejéről pedig fantasztikus a kilátás a városra.
La Seu katedralis
Barcelona
Tervbe volt véve a mai napra még egy kis ízelítő L’Eixamplenegyedből, ami arról híres, hogy itt található Európában a legtöbb art noveau épület. Ezen rész jellegzetessége a tervszerű városkép, a csupa oktogonból álló terület a XIX. század végén készült. Egyformasága ellenére egyáltalán nem kell megijedni, mivel képtelenség eltévedni tartósan, előbb-utóbb találunk egy sugárutat, ami visszavisz a kiindulópontra a Placa Catalunyára, ami egyben Barcelona központja és legnagyobb tere is. A közel öt hektáron elterülő tér csomópontot képez a Barri Gótic és a L’Eixample városrészek között.
Itt azért már estére tényleg csak arra volt erőnk, hogy felületesen sétálgassunk a gyönyörű utcákon és rácsodálkozzunk a még így sötétben is csodaszép épületekre. Napunk lezárásaként beültünk egy tapas bárba s kb. egy tucat tapas és pár pohár cava mellett ünnepeljük barcelonai kalandunk kezdetét.
 |  |
Barcelona
Második napunkat ott kezdtük, ahol az elsőt abbahagytuk, a L’Eixample városrészben
. Úgy döntöttünk, hogy metróval megyünk – mert tudtuk, hogy aznapra rengeteg minden van beütemezve. A Rambla kellős közepén felszálltunk a Liceu megállónál a metróra, s aPasseig de Gráciaig mentünk, ami Barcelona legszebb és legimpozánsabb sugárútja.Itt, ahogy feljövünk a felszínre a metróból, máris elénk tárul egy méltán híres Gaudi ház, a Casa Battlo látványa, amieredetileg egy középosztálybeli család számára készült. (jobbról)
Pár száz méterre tőle található a másik híres ház, a Casa Milla (La Pedrera), ami szintén Gaudi műve. Ez is, csakúgy, mint a Casa Battlo a világörökség része. A Casa Miliá Gaudi utolsó lakóháza, melyet egy gazdag textilgyáros, Roger Segimon de Milá megrendelésére tervezett, és 1905-től 1907-ig épült. Ebben az ötemeletes bérházban valósítja meg Gaudi leginkább a természet és az építészet összeolvasztását – mintha egy lepusztult, barlangos hegyet látnánk. A tetőn lévő kémények pedig a szürrealista szoborművészet előfutárainak számítanak. A Casa Milá gyakorlatilag mindennek az ellenkezője, mint amit szokványos építészetnek ismerünk. Érdekesség, hogy a Casa Millát terv nélkül, csupán vázlatok alapján építették fel. (inf. Internet)
A bejutás gördülékeny és viszonylag gyors volt 10 óra körül, (mikor kb. 2 órával később kijöttünk már jócskán megduzzadt a várakozók sora). A biztonsági ellenőrzés után lifttel visznek fel a tetőre, majd onnan – már egyénileg – lehet bejárni az egész házat. Többek között azért is érdemes rászánni a – nem olcsó – 11 eurós belépőjegyet, mert látogatható benne egy teljesen felszerelt, nagypolgári lakás a századelőről származó bútorokkal, csipkével, gyermekszobával, babaházzal, a tárolóban nyereggel és puskával. A boltíves padlástérben látványos Gaudí – kiállítás tekinthető meg, a tetőről pedig jó kilátás nyílik Barcelonára.
Casa Millá belső
Casa Millá kapu
Casa Millá makett
Casa Millá tető
Casa Millá berendezés
Casa Millá berendezett lakás
Fürdő
Kilátás a Casa Millárol
Egy frissítő kávé után indultunk a Sagrada Famíliahoz, Gaudi leghíresebb művéhez. Gaudi élete fő művének tekintette, 40 évet dolgozott rajta, és 15 évet kizárólag a Szent Család Templomával foglalkozott. A Sagrada Familia több mint 100 éve épül (Gaudi 1883-ban kezdte el tervezni), elkészülte után a világ legmagasabb temploma lesz, és 18 toronnyal fog rendelkezni. A tervek szerint 2026-ra, Gaudi halálának 100. évfordulójára fejezik be építését. (inf. Internet)
Mi nem mentünk be, kívülről jártuk körül. A templom melletti parkban kiválóan lehet pihenni az árnyat adó fák alatti padokon. Egyébként itt van, a még az írás elején említett egyik önkiszolgáló étterem is. (a templom északi oldalával pont szemben, a McDonalds mellett található)
A Sagrada Família
Úgyhogy pihenésképp megebédeltünk, s innen metróval mentünk tovább
a szintén világörökség részét képező Güell parkhoz. Az 1900 és 1914 között épült parkot Gaudi eredetileg egy “lakóparknak” szánta, azonban a park üzletileg sikertelennek bizonyult olyannyira, hogy senki sem akart itt lakni. Így végül maga Gaudi költözött ide családjával. Az épületek, a sétányok, és a lépcsők, mind – mind egy rendkívül különös fantáziavilághoz hasonlítanak. (inf. Intenet)
A belépés ingyenes. Egyébként a 24 – es busz a lenti részen, főbejáratnál áll meg, ahol az épületek, a híres mozaiksárkány stb. van. Metróval a fenti részhez jut az ember, innen egy kellemes, bár kissé poros sétány vezet a lényeghez. Mi nem találtuk meg a Sagrada Familia környékén a buszmegállót, ezért mentünk metróval, de azt kell mondjam sokkal klasszabb – szerintem – így a megérkezés a parkba, persze fárasztóbb is természetesen 🙂
Szóval, a 3-as metró Lesseps állomásánál szálltunk le, innen felfelé kell menni jócskán. Viszont mozgó lépcsők váltják időnként a lépcsőket, így könnyítve a nagyon meredekre való feljutást ill. az egyik szinten van egy kis bár, ahol jéghideg frissen facsart gyümölcslét és turmixokat lehet kapni elvihető poharakban.
A Güell park főbejárata
Képek a Güell parkról
Feljutás – a Güell parkhoz
A mai napba – lezárásként – belepréseltük még Barcelona modern negyedében álló
, 144 m. magas Torre Agbar megtekintését is. Este javaslom megnézni, mert kivilágításáról 4500 LED gondoskodik. A Torre Agbar jelenleg a Vízművek irodaházaként funkcionál.
Harmadik napunk első felében a Montjuic kerületet jártuk be. A Liceu megállónál felszálltunk a metróra s Paral – lel állomásig mentünk, onnan pedig fogaskerekűvel jutottunk fel a hegyre (a fogaskerekűre is érvényes volt a T10-es jegy, s mivel 75 percen belül volt az utazás, egyszeri érvényesítéssel tudtunk eljutni)
Elsőként a Fundació Joan Miró, a katalán szürrealista művész alkotásait bemutató múzeumot néztük meg. Jó volt a kiállítás és emellett maga az egész épület is nagyon hangulatos, érdemes rászánni az időt.
Művészet után egy kis sport az olimpiai stadion megtekintése keretében, majd indultunk tovább a spanyol építészetet bemutató skanzenbe, a Poble Espanyolba, ahol megtalálhatjuk az ország különböző vidékeire jellemző építészeti stílusokat képviselő épületeket, így megismerhetjük a híres spanyol mesterek és építészek munkáit. A falut az 1929-es világkiállításra tervezték, és mivel a város egyik legnépszerűbb részévé vált, a város vezetői úgy döntöttek, megtartják és tovább üzemeltetik. Főbejárata, a Torres de Avila, amely mellesleg az UNESCO Világörökségek részét képező Avila történelmi kapujának másolata, a helyi fiatalok kedvelt esti találkahelye. (inf. Internet)
Na ez megint olyan, amit nagy hiba lenne kihagyni barcelonai utunk során. Nagyon szép és hangulatos az egész. Az épületetek mellett számos bolt, étterem, sőt egy üvegfújó műhely is helyet kapott.
Aznap itt ebédeltünk s mondhatom igazán nem csalódtunk.
A Miró múzeum bejárata
 |  |
Miró terasz
Képek a Spanyol faluról
 |  |
 |  |
Lefele sétálva a hegyről a Spanyol tér és a Montjuic – hegy találkozásánál találjuk a „mágikus szökőkutak” néven ismert vízjátékokat, ahol a vízsugarak és a különböző fényjátékok a zene ritmusára táncolnak az esti órákban. Mi már nem mentünk vissza este, így ez számunkra kimaradt. Ezen kívül itt van még a Museu National D’Art De Catalunya, ahová szintén nem mentünk be, de kívülről is csodálatos látványt mutatott.
Továbbá a Spanyol téren áll két 47 méter magas torony, amelyek a velencei Szent Márk téren álló haranglábnak hű másai.
Museu National D’Art De Catalunya
Spanyol tér
Ebbe a napba belefért még Barcelona egyik munkásnegyede, a romantikus hangulatú Barceloneta, ami megint egy egész más arcát mutatja a városnak, illetve lesétáltunk még a tengerpartra is.
Part
Negyedik nap nagyon korán keltünk, mert Girona és a figueresi Dali múzeumvolt napirenden.
A Sants pályaudvarra a Renfe percnyi pontossággal érkezett, s kb. 2 óra alatt Figueresben voltunk. (menetrendet itt lehet nézni: http://www.renfe.com/viajeros/index.html)
A figueresi pályaudvaron ki van téve egy várostérkép, könnyen megtalálható a múzeum. A múzeumhoz vezető úton belebotlottunk egy látványpékségbe, így nem volt mit tenni, adózni kellett a frissen sült pékáruk élvezetének, és hát mi ezt igencsak nagy örömmel meg is tettük egy hangulatos kis árnyas tér egyik padján 🙂
Kicsit azért izgultam, mert több fórumon úgy olvastam, hogy rendkívül hosszú sor szokott várakozni a múzeum előtt. Mi kb. 10.30-ra értünk oda s hál’istennek gyakorlatilag azonnal be is jutottunk.
A múzeum eredetileg Figueres színháza volt, Dali az 1960-as évek elején határozta el, hogy a romos színházépületet múzeummá alakíttatja át. Az épületet 1849 és 1850 között húzták fel, azonban 1939-ben a spanyol polgárháború idején szinte teljesen romba dőlt.
Itt találhatók meg Dali korai időszakától kezdődően egészen a halála előtti utolsó pillanatokban alkotott szürrealista festményei, szobrai és tárgyai. (Néhány a legismertebb munkái közül: Port Alguer, A lány Figuerasból, Kenyérkosár, Délután és este). Dali néhány alkotása kifejezetten a színház-múzeum számára készült, és persze megcsodálhatjuk itt olyan művészek alkotásit, akiket Dali sokra tartott (például El Greco, Maria Fortuny, Modest Urgell, Ernest Meissonier, Marcel Duchamp, Wolf Vostell, Antoni Pitxot és Evarist Valles).
A múzeum, beleértve magát a házat és a kertet is, gyakorlatilag teljes egészében egyedi stílusú, és a világon egyedülálló műalkotás. A múzeumban legalább ezerötszáz alkotás, köztük festmények, rajzok, szobrok, installációk, fotók és egyéb kreációk találhatók. A múzeum három részből áll: maga a színház-múzeum, ami gyakorlatilag a régi kiégett színház helyén lévő terület. Kizárólag Dali művészetének jellegzetes vonásait hordozza magában. Miután múzeummá lett a színház, az épületet bővítették, s a később hozzáépített szobák alkotják a második részt (Torre Galatea). A harmadik részt 2001-ben avatták fel: a Dali Jewels (azaz a Dali – ékszerek) kollekció harminchét darab arany ékszer szettből áll, amiket az öreg Owen Cheatham kollekció drágakövei díszítenek. Dali halála óta (1989) a múzeumban látogatható a kripta is, ahol a művész sírja található. (inf. Internet)
Maga a város is hangulatos, nekünk sajnos mindössze csak egy fél óránk volt rá már a múzeum után, mert indult a vonatunk Gironába, de azt gondolom 1-2 órát bőven rá lehet szánni.
 |  |
Figueres
Dali múzeum
 |  |
Képek a Dali muzeumról
A gironai vasútállomástól a Pont de Pedra (az Onyar egyik hídja) vezető út mentén megtalálható Girona óvárosának a bejárata. A macskaköves utcák, és a régi házak között fantasztikus túrát lehet tenni. Egy másik korba csöppentük a XI-XIV. században épült csodálatos városrész láttán. A gyalogos hídról lelépve a Sant Feliu templom magasodik előttünk. Érdekessége, hogy 1581-ben egy villámcsapás tornyát 3 méterrel megrövidítette. Tovább sétálva a meredek utcán láthatjuk a Santa Maria székesegyházat. Ez Európa legszélesebb gótikus templomhajója, 50 méter hosszú és 23 méter széles. Kissé feljebb van a püspöki palota. Az épületek között keskeny, ovális kövekből kirakott sikátorok vezetnek. Sokkal szebb és hangulatosabb volt Girona, mint amire számítottam, így tényleg nehéz szívvel intettünk búcsút neki.
Girona
 |  |
 |  |
Képek Gironaról
Sajnos gyorsan eljött az utolsó napunk is, ezért abba próbáltunk belesűríteni mindent, amit csak lehetett. Kezdésnek – és mert esett az eső – megnéztük a hajózási múzeumot, ami valami oknál fogva ingyenes volt aznap. Ezután elmetróztunk a Camp Nou stadionhoz, ahol többek között hatalmas üzlet kínálja több szinten a Barca relikviákat. Megnéztük Barcelona diadalívét, az Arc de Triomf-ot, ami az 1888-as barcelonai világkiállításra épült, és annak főbejárataként funkcionált.
Innen elsétáltunk a Citadella parkba pihenni egy kicsit. Benne található a helyi parlament és az állatkert illetve a Zoologiai Múzeum is. A park szintén az 1888-as világkiállításra épült. Egyik leghíresebb része a Cascada, egy monumentális vízesés és szökőkút, amelyet a római Trevi-kút mintájára építettek, Josep Fontseré tervei alapján, de az építésében – akkor még tanulóként – Gaudi is asszisztált.
Arc de Triomf
Camp Nou
Napunk zárásaként visszasétáltunk a Gótikus negyed sikátoraitól búcsút venni. Már csak annyi dolgunk maradt, hogy felvegyük a szállodából a megőrzött bőröndjeinket és a Sants állomáson felszálljunk a reptérre tartó Renfe vonatra.
Sok minden kimaradt, többek közt a Tibidabo, a Picasso Múzeum, a Hospital de Sant Pau, Montserrat és még rengeteg séta a városban…szóval Barcelona visszavár!
Berbás Beáta
Berbás Beáta írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés