Bihary Gábor: Rafting a Soca-folyón – Szlovénia – 2003
avagy hogyan növeljük adrenalinszintünket difizár, összkerékhajtás és siratófalak nélkül
Néhány ismerosöm lelkes beszámolója alapján elhatároztam, hogy kipróbálom a vadvízi evezést, a raftingot. Elvégre ha ok is megcsinálták, nem lehet valami nagy dolog 🙂
A rutinosabb tagok tanácsa alapján túraszervezonek egy pécsi
csapatot választottuk, akik a raftingon belül nem a fényképezos-nézelodos mufajt képviselik, hanem tényleg bedobják a mélyvízbe a gyanútlan turistát.
A helyszín a szlovéniai Soca (Isonzo) folyó völgye, a Triglav nemzeti park csodaszép hegyei között. Itthonról a 8-as úton Rábafüzes – Graz felé közelítheto meg, majd tovább az A2-es autópályán egészen Tarvisioig. Onnan 15 km a szlovén határ, majd még 15-20 kanyargós, de nagyon szép km a raftingosok Mekkája, Bovec, valamint a bázis, a Jurcek fogadó a kimondhatatlan nevu Srpenicában. Az egész 5-6 óra alatt kényelmesen teljesítheto, egy 10 napos osztrák autópálya-matrica viszont szükséges hozzá.
A foszezonban célszeru szállást foglalni elore, elo- és utószezonban viszont elérheto áron lehet magánházaknál kiadó szobát, apartmant találni. Szlovéniában ugyan a Tolár a hivatalos fizetoeszköz, de mindenhol elfogadják az Eurot is. Az árak alig magasabbak az itthoniaknál, kis nyári balatoni edzéssel már olcsónak is mondhatni.
Maga a túra szombaton kezdodött, reggeli és egy rövid ismerkedés után. Nekünk csak egy pár vízbe viheto cipot kellett vinni, minden más felszerelést a szervezok biztosítanak. Neoprén zokni és ruha, fröccseno víz ellen védo kabát, mentomellény, sisak. Az öltözködés derus perceket hozott, de aztán találtam egy tükröt… 🙂
Már beöltözve irány a part, ahol eloször egy rövid oktatást kaptunk, meg a kb. 8 fokos vízzel barátkoztunk. Túravezetoink elmondták, hogy a folyó nehézségi fok szerint számozva több szakaszból áll; az I-es a laza bukdácsolás, a VI-os az “még éppen túlélheto”… Megtudtuk, hogy minket kis bemelegítés után olyan III-as – IV-es részekre fognak vinni, és hogy mit csináljunk, ha beleesünk. A teendok: nem kell belekapaszkodni az elso sziklába, mert úgysem tudsz kimászni, hanem lábbal elore felfeküdni a vízre, a nagy gázzal szembejövo szikláktól elrúgni magad, és fogni az evezot, mert drága 🙂 Elobb-utóbb minden döcögosebb szakasz után van egy-két csendes öböl (“limány”), ahol ki lehet úszni a partra, és megvárni a túravezetot, aki szép sorban begyujt mindenkit.
Az eligazítás alatt néhány tipikus turista-raft úszott el elottünk a folyó csendes szakaszán, lelkesen fényképezo, egyen-mellénybe öltöztetett németnek látszó kirándulókkal, meg csónakonként egy helyi evezos/kormányossal. Késobb is találkoztunk velük (vagy pont ugyanilyenekkel) a nehezebb, III-as – IV-es szakaszok elott, ahol mi vittük le a vízre a csónakokat, ok pedig hozták kifele…
Még az ülésrend kialakítása volt hátra, a 6 személyes raftokban egy túravezeto, és öt lelkes amator foglalt helyet. Indulás után az elso méterek az összhang kialakításával teltek, de hamarosan sikerült megállapodni a “balra”, “jobbra” és még néhány hasonló bonyolult utasítás jelentésében 🙂
Maga a túra nem írható le szavakkal, azt ki kell próbálni. A kisebb-nagyobb vízesések, rohanó sziklák után egy-egy csendesebb kanyar, közben a környezet lélegzetelállító látványa leírhatatlan. Vittem magammal egy egyszer használatos vízhatlan fényképezogépet, de az igazán szép és érdekes részeknél nem ér rá az ember ilyesmire. Az egyik pihenonél a túravezeto felmutatott egy kisebb ház nagyságú sziklára, hogy fakultatív programként onnan lehet vízbe ugrálni, és az milyen nagyon jó. Fentrol még sokkal nagyobbnak tunt az a kodarab, de ha már egyszer felmászott az ember, snassz visszajönni 🙂 Az ugrás a rohanó vízbe tényleg egy újabb élmény.
 |  |
Késobb újabb vízesések, sziklák, csodák. Kis csendesebb szakasz, aztán egyszer csak vége lett. Partra húztuk a csónakot, boldogan, fáradtan. Egyszerre eszébe jutott mindenkinek, ami a rengeteg élmény hatására eddig fel sem tunt: hiszen mi egész nap nem ettünk egy falatot sem, inni is csak a folyóból ittunk, úgyhogy estefelé határozottan fellendítettük a Jurcek fogadó pizza- és sör forgalmát.
A másnapi program canyoning volt, amire a társaság egy része jött csak, néhányan inkább a békés kirándulást, pihenést választották. Lehet, hogy ok már tudtak valamit errol a sportról 🙂 A felszerelés az elozo napi, csónak és evezo nélkül. Tehát gyalog megyünk. Rövid eligazítás: fel fogunk sétálni a hegyek közé, és egy szuk völgyben a patakkal együtt lejönni. Lesz közben néhány vízesés, szikla, barlang, ilyesmi. A lényeg, hogy indulás után már meggondolni nem lehet, csak lefele van út. Ennyi bíztatás után lelkesen vágtunk neki a hegynek, természetesen már talpig neoprén felszerelésben; végül is fogyókúrának ez sem rossz 🙂
Aztán elindultunk lefelé. Az elso kisebb vízesésbe csak egyszeruen bele kellett ülni, és mire észbekaptunk volna, már le is értünk. Volt utána még jó néhány vízesés, szikláról vízbe ugrás, még barlangba érkezés is. Sosem gondoltam volna, hogy boldogan fogok ugrálni az 5-6 fokos vízbe; de ott, akkor ez fel sem tunt. Ha a raftingra azt mondtam, hogy nem lehet szavakkal elmesélni, akkor ez még sokkal inkább igaz a canyoningra is. Nincs az a csúszdapark, amit össze lehetne hasonlítani a természet alkotta csodákkal. Amikor leértünk, még a víztol csöpögo neoprén ruhában szinte mindenki azon kezdett gondolkodni, mikor jövünk legközelebb….
Bihary Gábor
A szerző írásai Az Útikalauzban
Bihary Gábor: Gran Canaria – Spanyolország – 1999
Bihary Gábor: Rafting a Soca-folyón – Szlovénia – 2003
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu