Birinyi János: Duce – Horvátország – 2006

Birinyi János: Duce – Horvátország – 2006. július

Sodró tempójú, jó hangulatú beszámoló egy dalmáciai utazásról, nyaralásról – sok információval

Üdv mindenkinek! 2 napja érkeztünk haza Horvátból, lenge 2 hetes nyaralásunkból.
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy mindenféle utazási katalógusok és irodák nélkül, bumm bele a közepébe. Sokan emlegették itt az út szélén álldogáló emberkéket a kis táblákkal, gondoltuk, csak találunk valami szobát 1800 km partszakaszon.

Tehát kis borsodi kohászvárosból startoltunk este 18.30 kor. Ugye a hazai utakat nem részletezem, mi vettünk egy 4 napos matricát 1520 ft ért, felmentünk az M3-ra keresztül Budapesten, rá az M7 re aztán, nyomás kényelmes 130km/h tempóban lefelé. M7 Balcsinál Zamárdinál megszünik, majd Balatonföldvár után visszaenged a pályára, aztán Bkeresztúrnál ki a 7es útra, amit inkább minőségileg nem jellemeznék. De lehet hogy csak nekem van bajom az utakkal a sportfutómű, és ultraperes gumik miatt.
Mivel nem ismertem a környéket, Nagykanizsán teletankoltam ujra az autót, laza 25L fért bele, tehát 8E ből átszeltem az országot. +1/2 óra kocsimosás, mert M7 végig szakadt az eső, aztán nehogy már koszos kocsival érkezzünk. Van még kút a határig, de az a 22 km már nem oszt, nem szoroz, sőőt, aki vissza felmegy a pályára a kis utolsó szakaszra, az nem is fogja érinteni Letenyén a kutat. Erre visszafelé jöttem rá, ugyanis vagy elkevertem valamit vagy a visszafelé jövő pályaszakasz később kezdődik, és bent voltam Letenyén, amit odafelé csak melőztem.
Tehát Letenye 00.15. Bekkukkoltak a kocsiba, hogy az utasok és útlevél darabszám passzol-e, aztán tovább intettek. Horvát oldalon szintén ez volt, majd 2 fiatal ugrott ajándék térképpel +magyar országismertető, látványosságok stb, szal kedves gesztus. Aztán benzinárvizit a másik oldalon. 8-8.50 a benzin, tehát hasznos volt még itthon 310 ért venni literjét.
Már fenn is voltunk a fizetős automatánál, húztam aztán tempó 130, hogy bajunk ne legyen. Zágráb felé haladtunk 01.10 kor kifizettem a 36Kn díjat, és haladtunk tovább a Zágrábot elkerülő ingyenes körgyűrűn. Megérkeztünk a következő jegykiadóhoz, a Lucko nevűhöz. 01.47 kor kihúztama jegyet, aztán tempó 130-140, szintén okosan táblákra figyelve. Rendőrt nem láttam, de lehet hogy sunyiztak valahol a bokrokban.
Rijeka-Split irányban haladunk, érkezik Bosiljevo csomópont, jól táblázva. Itt mindenki, amerre tervezte elkanyarodik, mi Split felé tértünk le. Jönnek szépen sorban az alagutak érkezünk a kritikus Mala Kapela-hoz. Itt a lefelé menő cső üzemel csak úgy, hogy szembejövő forgalom is lesz. Ehhez már hozzászoktattak kb 1 km hamarabb táblákkal leveszik a pályát 1 sávra, kicsit felébred az ember. aztán 6 km alagút 80-as sebességkorlátozással. semmi dugó vagy zsúfoltság, alagutak előtt a kamionokat célszerű még leküzdeni, csak biztosabb ha nem látok magam előtt akkora autót.
Aztán tovább lefelé, jó minőségű pályán. A hidaknak a feljárata a tágulási hézagok miatt zakkan néha. Parkolókban az útszélén sok autó, minha mindenki valami jelet várt volna besorakozva, kocsik mellett sátrak, gondolom SK, PL, CZ turisták akiknek 1400km az út. Benzinkutak valóban ritkák, de azért olyan 60 kmként van, tehát ha még kivillan a sárga lámpa, nyugalom, lesz kút. Lpg van mindenfelé, jelzik is, árát nem tudom.
Aztán jön a Sv. Rok. szintén 1 sávra vesznek, szembejövő is van az alagútban 80 as táblával végig. Nem gond, türelmes mindenki. Kiérve az alagútból kezd felfelé cammogni a hőmérő! Hűha, közeledünk! Aztán jönnek a nagy széllökések, táblázva is vannak+kolbászok is vannak a pálya mellett. Néhol olyan erős a szél hátulról ami befúj az alagútba, hogy keményen fékezgetni kellett a sok kilogrammos kocsit, úgy belendítette. Aztán lassan megérkezünk. Mi a Pirovaci lehajtót választottuk, mivel még nem jártunk itt, nem tudtuk milyen módon találunk szállást, partok milyenek stb.
Szal Pirovac 04.56! Fizetőnél 126Kn. A pasi mondja horvátul, de sztem senki nem érti. Deee! Kapu előtt nagy táblán le tudod olvasni hol jöttél föl, és hol vagy, mennyit fog mondani. Ha nem sikerül, a sorompónál kijelzőn írják euróban is és kunában is, nem kell zavarba jönni a horvát karattyolásától.

Indul a szálláskeresés. Végig a partvonalon, szépen a falvakban, mindenütt a házakon szobe, apartmani, zimmer feliratok. Kezdtünk megnyugodni, hogy lesz szállásunk. Aztán jöttek a falvak közti utak. Kis beugró a sziklafalon, benne autó áll, szélvédőjén hatalmas apartman tábla, később kocsi tetején nagy kartondoboz, minden oldala megírva apartman! Emberek kempingszékben ülve táblával sobe-apartmani! Autó felmatricázva, mint itt nálunk a taxik, apartman! Szóval lehet válogatni, megnyugodhat mindenki. Megérkeztek, kb 5 perc és beköltözés! Már csak a part nem tetszett, aztán húzódtuk lefelé.
Trogirban megtankoltam ujra, egy gyenge 34 lityis 300KN fizetve 555 km autópálya után, nyugtáztuk hogy jól fogyaszt a gép. (Opel, ha szabad) Aztán haladtunk tovább, Split zsúfolt kikötőjétől megijedtünk, mentünk tovább, mint kiderült jól tettük. Volt 1 kis olajkiömlés a kikötőben, amit még a Kastel strandjain is éreztek.
Szóval lassan Omisnál jártunk, előtte van Ducé, teljesen összeépülve Omis-sal. Ugye a Cetina híd, mindenkinek mond valamit. Hát megálltunk a parton az út szélén, nézelődtünk bóklásztunk, kb 5 perc, ezüst citroen, leszakadt kipufogóval megáll az úton, kilép a fazon, kiállt 1 nagyot: apartmani, és intett hogy kövessük.
Gondoltuk a feleségemmel, hogy kezdjünk nézelődni, hogy is megy itt a dolog, utána mentünk. 1 perc után megálltunk, jött a felesége, az enyémmel németül megalkudtak 10Eur ban /fő/nap. Sztem korrekt volt az ár júliusban.
Megmutatott mindent, azonnal igent mondtunk, feleségem az győzte meg, hogy ritka az olyan hely, ahol nem azzal kezdi a nyaralást, hogy kisúrolja a tust és WC-t. Hát itt nem kellett, patetnt volt minden. Kis folyékony szappan, szappan, WC papír, tusnál kilépős szőnyeg stb. kellemes volt elsőre. Ezzel meg is találtuk a szállásunkat mintegy 5-10 perc alatt.
Jó lett volna még caplatni ide oda, hogy tájékozódjunk árakról, minőségről stb., stb, de nem arról szólt a dolog, hogy tapasztalatgyüjtés, hanem jó szállás, és ez alá árban nem hinném hogy tudtunk volna menni. A part 20-30m, terasz tengerre néz. Mi kell mééég?
Akkor magáról a faluról/városról, magam sem tudom mi is volt ez tulajdonképpen. A tengerpart mint írtam 20-30 m lehetett, a főúton volt kellemetlen az átkelés, mivel mindig úgy néztem ki mint 1 karácsonyfa. 2 matrac, 2 napernyő, 1 nagy csónak, evezők, úszógumi. Ugye feleségem a gyerekkel foglalkozott átkelésnél. Volt forgalom bőven, reggel 9 kor már indult a dugó a Cetina híd miatt, pedig még 3 km biztos volt a hídig. De sztem a legnagyobb bajt a rendőr kiscsajok okozták, mert voltunk Omisban többször, és amikor az emberek indulatosan keltek át a híd utáni kerszteződésen, jobban haladt a sor. A csajok csak fújták a sípot, kapálóztak, mint valami turistalátványosságként üzemelő fizetett valakik.
Szóval átértünk, lepakolás, napernyőt simán leszúrod a laza homokba. Tenger. A Cetina miatt elsőre hidegnek tünik, de belegyalogolva simán jó a hőfok. Alja homokos, mintha direkt le lenne döngölve, olyan kemény a talaj a lábad alatt. Sünök stb. nyoma sincs, kis rákok néha éjszaka után láthatóak voltak. Egyedül ilyen áttetsző testű fürge halak az alján néha cikáztak. Tengeri cipő nem kellett, de innen ne vigyen senki. 30-40-50 kn ért olyanokat láttam Omisban, gondolom mindenhol árulnak még, amit nálunk nem, de lehet rossz helyen kerestem. Olyan kis igazi balettcipők, gumitalpal.
Én egyszer láttam 3 delfint, olyan jellegzetesen úsztak. Helyi büfében azt mondták hogy csak akkor lehet őket látni, ha másnap vihar lesz. Nem volt. Vagyis mindennapos volt a szél, kettő körül felhősödés, majd kitisztult, 5kor nagy feketeség a hegyek fölül, majd pár csepp eső és vége, este 8ig zavartalan napsütés. Ha felhők is voltak, hőfok lejött pár fokot, de semmit nem vettél észre, hogy itt menet van hazafelé mert vihar lesz. Azért Göröghöz képest ez tengerparton ujdonság volt nekünk.
Na mindegy, szóval strand. Tusolók voltak, olyan külön WC nem, bár büfék a parton voltak, oda járt mindenki. Mindig árultak valami kalácsot, kukoricát, nem lehet éhezni. Üdítő büfékben 0,5 L 10-12Kn, boltban ezért 1,5-2L kapsz, célszerű táskában vinni magaddal. Fagyi 4-5Kn, nem szivesen engedtem a gyereknek akkora gombócot megenni, nem tökölnek vele, hogy mennyi van a fakanálon, azt belekeni mind a tölcséredbe. Délben kis Fast Food, hambi krumpli, kinek mi, vagy odabent a szálláson főzőcske, pénzszórósbbaknak étterem. Mi próbáltunk mindent, ha unta a feleségem a főzést, Fast Food, ha a hambi volt elég összecsapott valamit. Étterem?Háát, az ízeket nem ismerik! Pizzázni jártunk inkább, a kajájuk nem volt jó. Pizzát 25ért kaptunk, sokszor este már csak bedobozoltattuk, és teraszon tengerre kukkolva vacsi.
Árak igen szépek mindenhol, mi Omisban vásárolgattunk, van egy CBA, könnyű volt eligazodni, termékek mind olyanok mint itt. Végén már Ducén is találtunk 1 kisboltot, friss kenyér, tej, ice tea, apróságokra jó volt az is. Észrevettem hogy szeretnek úgy dolgozni, mint itt a benzinkúton. A lipákat inkább felkerekítik, mint vissza kelljen adogatni a piciket. Nem azért, de majd ha én adok a pénztárnál, akkor adok. Akkor vásárlás meg is van oldva.
Első hét után, gondoltuk megnézzük az a híres Makarskát. Hááát, inkább otthon maradtunk volna. Útközben szintén táblás emberek, csak még több mint addig. Szóval a nagy zsúfoltság, kikötő, köfejtőhöz hasonló strandok, ahol nem lehet lépni, úgy fekszenek az emberek, mindenhol kocsielszállítós táblák, parkoló 10kn/óra dugig mindenütt, úgyhogy kis araszolgatás után ki a városból, irány tovább.
Tucepi. Háát, strand tömve, város után a sziklálról lenézve meg tudtunk állni az út szélén, kis ösvény lefelé. Na itt mostmár strandolunk, gondoltuk. Felpakoltunk, le mindenki, aztán ott álltunk a nagy köves strandon a 80% pucér emberek között. Nagy levegő, kis tanakodás, de maradtunk, úgy elvonultunk jobban félre, ahol nem volt annyi csaupasz. Aztán estig fürdés, délben kis kaja után caplatás az erdei úton, de találtunk Tucepi szélén kezdődött a büfésor. Árak még komolyabbak mint eddig! De éhesen kit érdekelt. Tenger a kövek miatt még tisztább volt és mivel nem volt velünk szemben sziget, jöttek ám este a hullámok keményen. A gyerek élvezte, de a parton lépni sem akaródzott neki. Szóval gyerekeseknek Duce az igazi part.
Látnivalóról különösebben nem tudok mit mondani, gyereket nyaraltattuk inkább, nem magunkat szórakoztattuk. Kis vidámpark Omisban, bazársor, Jet ski zés családiban, kis séták. Semmi hajókirándulás rafting stb. Bár egyszer felmentünk a Cetina mellett vagy 10km, de semmi extra, csak nézelődtünk. Így teltek a napjaink, pihenéssel, napozással, strandolással, kicsit távolabb a nyüzsgéstől.

Térjünk a hazaútra. Péntek este 17.45 start 35 fokban. Tovább már nem tudtunk maradni, gyerek izgága volt, anya stresszelt hogy mi lesz az úton stb. Szállást de 10 kor el kellett hagyni, de szóltak hogy kocsi is maradhat a parkolóban, kerti hideg-meleg vizes tust nyugodtan használjuk, névjegykártya internetcim mindent adtak. Még ami hasznos volt náluk, hogy volt 1 nagy garázs az apartman alatt, csónak matrac minden este berak, szobát nem kellett homokozni vele, ereszteni fujkálni naponta, jó volt.
Ugye idefelé lejöttünk Pirovacnál, most már Splitnél pályára tudtunk hajtani. Még 1 teletankolás, mert azt tudtuk, hogy az országot átvágjuk 1 tankkal, és már csak 310 lesz a benzin Letenyén. Szóval 1 helyben elhasznált mennyiség visszatöltése egy laza 15 liter ment el szaladgálásra 220 km re.
18.32 hajtottunk rá a pályára 19.15 kor Pirovácnál voltunk, csak hogy érzékeljétek, a tengerparton ezt 2 1/2 óra alatt tettük meg. Igaz, nézelődve, szállásra figyelve lefelé jövet. Alagutakat nem részletezem, talán 1 kicsit nagyobb volt a forgalom, szemből főleg(szombati turnusváltók). 21.54 Zágrábnál voltunk mindez 157 kn be került. Bosiljevotól igen kemény volt a forgalom, 3 sávon ameddig a szem ellátott végig kocsik lámpáját láttuk. A 2 külsőben cicóztak egymással a 120-130 haladók, belsőben mintha a kiváltságosoknak tatrották volna, 140-150 nyomni lehetett végig. Ezt tettem, és haladtam szépen Zágrábig.
Jaaa, kapunál 5 volt nyitva mindenhol, szép sor, de ment szépen a fizetgetés, nem kell megijedni ha nagy a sor. Aztán ingyenes körgyűrű, majd Zágráb után kihúztam a jegyet 22.50 kor, tűz haza, már csak annak örültem volna, ha ki is írják. Talán 1 helyen volt Budapest, a többin az út számára kell figyelni, kicsit térképnézés, aztán Varazdin nevű táblára figyeltünk. Aztán néha a táblákon kölön kis tábla egy H betűvel, jó felé jöttünk. Lefelé jobb volt a táblázottság, úgy érzem. Gospic, fizető 23.30 36kn. Célszerű elszórni az utolsó fémpénzeket, azzal nem foglalkozik a pénzváltó, már aki vissza akarja és tudja váltani megmaradt Kunáit. Aztán határ, szintén sor, de haladós, hazaértünk.
Gyorsan rádiótekergetés hogy valami magyar szöveget halljunk, talán Kossuthon, Himnusz! Atyaééég, micsoda fogadtatás, anya könyvelte a füzetbe: 00.00 Magyarország! Micsoda időzítés!
Gyors tankolás Letenyén, aztán tűz tovább. Kanizsán megálltunk 1 autós gyorsétteremnél, 1 óra kajcsi pihi séta a kocsi körül, és GO haza! Iszonyat forgalom volt a 7es úton péntek éjszaka! Mindenki ment lefelé Hr be. 01.35 kor felléptünk az M7 re, 02.00 kor Földvárnál le, Szántód és Zamárdi közt 2 sávos és jobb 1 kicsit az út, aztán vissza M7, Budapest 40el végig a szar utakon, M3, kis zötykölődés még a pálya után, aztán 05.30 kor begurultunk Ózdra. 1 kör a hajnali városban, semmi változás, aztán haza, csomagkipakolás stb. Istenem, mintha tegnap mentünk volna csak el. olyan rövidnek éreztük ezt az időt.
Remélem, tud segíteni a kis leírásom a közeljövőben Dalmácia felé indulóknak.
Mindenkinek jó utat, nyaralást:
Birinyi János – Ózd 2006. 07. 17.

A szerző írásai Az Útikalauzban

Birinyi János: Duce – Horvátország – 2006

Birinyi János: Omis – Horvátország – 2008