Bors Endre: Montenegró először és …? – Nyaralás Sveti Stefanban – 2010
Nagyon tömör leírás a Horvátországon át vezető oda útról, a boszniai hazaútról, a montenegrói kellemes és kellemetlen tapasztalatokról, külön is tételesen értékelve a környéken elérhető strandokat – fotókkal illusztrálva
Idén úgy döntöttünk, hogy megszakítva horvát hagyományunkat, irány Montenegró. Hosszas netes keresés után Sveti Stefant választottuk. Két család, hét fő. Fő szempontunk tengerre néző terasz. Négyfős apartmant 69 euró, háromfőst 49 euró/nap áron kaptunk, légkondival, adókkal, irodai szervízdíjjal – 1 euró/nap.
Sokat gondolkoztunk, merre. A horvát autópálya 230 kilométerrel hosszabb, útiköltség +223 kuna, +30 euró benzinre, de gyorsabb, nincs radar, rendőr, ami lassít. Szerbián keresztül rövidebb az út, szebbek a kanyonok, az állandó 50-80 km/ó sebesség nem tetszett.
Reggel fél ötkor indulás Budapest, Zugló, irány a horvát autópálya. Kunával fizessétek ki a díjat. Az első etap 36 kuna, a tavalyi 4,95 euró helyett most 5,95 eurót kérnek. 1/7,2 helyett 1/6 a váltás. Hazafelé Eszéknél újra 1/7,2 lett az arány.
A Krka pihenő mindkét oldala kész, szép a kilátás. A 870 km autópálya végéig három megállással 9 óra alatt, jó. A maradék 190 kilométert 5 óra alatt tettük meg, ebből 45 perc a horvát-montenegrói határon. Minden adatot gépre visznek, 10 euró “ökodíj”/autó.
Neumban tankoltunk, tényleg 1,05 euró a 95-ös benzin. A Kotori-öbölnél komppal mentünk – 4 euró/autó -, szerencsénk volt, nem kellet várnunk, utolsó előttinek érkeztünk, huh de jó. Tíz perc alatt átértünk.
Montenegrói Boszniai Szerbiai Albániai útibeszámolók helyszínei nagyobb térképen való megjelenítése
Sveti Stefanba megérkezve azonnal bejelentkeztünk az irodába (ez volt a 3. nyaralás kinti irodai foglalással), parkolás katasztrófális, borzasztó szűk utcák, aki kapja, marja…
Első kellemetlen élmény, mi fizessük az átutalt előleg irodai bankköltségét (2004 óta nem tapasztaltunk ilyet Horvátországban). 14,5 óra utazás után döbbenten, próbálva higgadtan tárgyalni, megegyeztünk, hogy másnap pihenten megbeszéljük.
Találtunk parkolót közel a házhoz, irány kipakol, uccu a tengerbe. Itt csúszott be a második malőr, utolsó csomagok előtt késve érkeztünk az autókhoz, ugyanis a kocsimról a könnyűfém felni csillogó fém szelepsapkáit lelopták. Nem az összeg bosszantott, hanem úgy …
Aznap este elborult agyammal úgy éreztem, el kell innen menni például Baska Vodába.
Reggel vissza az irodába. Nem részletezem, utolsó mondatom az irodai bankköltség általunk való megfizetése ellen az volt: mutassa meg a honlapon, ahol erről tájékoztatnak. Nem találtak ilyet. A lopást nagyon sajnálják, mikor a kormány garantálja a biztonságot (ezt nem értettük).
Az apartmanjaink megegyeztek a netes képekkel, annyi furcsaság volt, hogy a 3 fős konyhája fallal elválasztva a teraszon volt, a szoba ablak nélküli, mert összenyitható megoldású volt a szomszéd résszel, gondolom nagyobb családnál összenyitják.
Második nap úgy döntöttünk, maradunk, ha már ilyen messze vagyunk. Szigetre néző apartmant választottunk, gyönyörű kilátással a szigetre és Becici, Budva felé is.
Strandok
A “mi” partunk gyönyörű tiszta volt, fele fizetős, fele nem, itt bevett jó szokás, no problem. A víz, mint bárhol eddig az Adrián, szenzációs kék-zöld, tiszta. Napernyő +2 ágy 5-15 euró/nap, ami hiányzott, nem volt étterem, csak két fa pavilon, ahol csak inni lehetett.
Milocer két strandja csodálatos. Az egyik abszolút privat a Hotel Milocer vendégeinek. Gondolom, a 800 euró/nap/két fő miatt elvárható. A másik strand fele nyitott mindenkinek.
Milocer strandja
Przno strandja kimondottan pici, szűk rész elkerítve a népnek, mert kell a hely a motorcsónakoknak, illetve a Hotel Maestral vendégeinek. Na ne!!! Fürdésre szerintünk alkalmatlan.
Crevena Glavica strandja, mint utóbb kiderült azonkívül, hogy autókemping, nudista strand, nem érdekelt, nem kerestük a látványosságot. Iroda javasolta, nincs messze, gyönyörű, van étterme, WC-je, parkolás csak 3 euró. Hát igen, a csapás lefelé papucsban odafigyelést igényel. A part kb 50 méter, borzasztó nagy kavicsokkal, bár a természet alakította öbölke érdekes képződmény. Sajnos 2 köbméter szemét csúfította.
Hihetetlen élményt, vidámságot okozott a felismerés, hogy ez a part úszva – nekem – 2 percre volt a mi strandunktól, csak ez az “oroszlánkirályos” kiszögellés másik oldala.
Budva Jaz strandja szenzációs. Ha mentek figyeljetek, mert ez is autókemping bejáratú,
2, 5 euró/autó/nap a parkolás. Víz, a part, az öböl hibátlan, aprókavicsos (0, 5 cm-2 cm), itt tényleg minden van, étterem, büfé, zuhany, WC. Jól éreztük magunkat.
A Buljaricza strand megközelítése is botrányos, egy autó is alig fér el, a part nagykavicsos,
törmelékes, a másik oldalára itt is autókempinget írt – próbáljatok ott behajtani a parkolóhoz -, de mivel elpazaroltunk egy órát a megközelítésre, továbbmentünk.
Lucice strandja rögtön Petrovac után kellemes meglepetés, jól esett. Szintén ismétlem magam, minden nagyon jó, a part homokos, aprókavicsos, étterem, büfé, gyümölcsárusok, parkoló van bőven, csak a vendégek egy része a csikket, csokipapírt, söröskupakot maga mellé dugja a “homokba”…
Lucice
Kék-barlang a Zanjice-öbölnél. Radanovicinél kell lefordulni, tovább Radovici felé, onnan már csak egyenesen, hihetetlen szűk úton, de ne álljatok meg, ne forduljatok vissza, úgysem tudtok, irány Zanjice.
Sajnos véletlenül Milista starndjára kanyarodtunk, ami szomszédos, de csak később jöttünk rá. Az ottani személyzet elhitette velünk, hogy onnan megy a “hajó” a kék barlanghoz, egyórás fürdőzés alatt észrevettük, hogy jön egy hajó, ami nem a mi öblünkben köt ki. Átmentünk majd megegyeztünk az előre ismert 3euró/fő útban, bár itt is volt egy 6euró/fős próba.
Odafelé a negyedórás út is szép volt, de ami a barlangban ért minket az felejthetetlen.
Mozgás közben fehér és kék színek váltják egymást, ne hagyjátok ki a kék barlangot, bárhol vagytok az Adrián (van több is)
A Kék-barlangban
Kotori öböl – Parkolás a vár alatti parkolóban (0,9 euró/óra). Irány az Óváros, térkép infokérés, majd fel az erődhöz (2 euró/fő).
Tériszonyosok bátran, de ésszel. Nagyon meleg volt, megérte az izzadást, gyönyörű kilátás az öbölre, utána séta a hangulatos szűk utcákban (Trogir, Dubrovnik ilyen), fagyi, fotózás.
A piacon finom sajtok, sonkák.
Továbbmentünk Perastba, az öböl lenyügöző. Pici falu, csend, nyugalom, séta közben a helyi tűzoltóságba bekukkantottunk, megengedték, hogy lefotózzunk egy 1953-as Magirus Duetz működő szerkocsit. A nagy meleg miatt nem mentünk fel az óratoronyba, majd legközelebb.
Kilátás az erődből a Kotori-öbölre
Rafting – Omisnál már volt részünk kétszer ilyen élményben, de ez!!! Sveti Stefanból az út 203 kilométer, amit 4 óra alatt tettünk meg, közben tátott szájjal bámultuk a Skadhari-tóhoz érkezvén a hegyen át a tájat. Niksic után ismét lenyűgöző táj, majd a Piva-kanyon rátett még pár lapáttal.
Vártak minket egy terepjáróval, szokásos viccek, ki raftingolt? senki? neki is ez az első,
na indulunk, először adrenalin bomba, és ez még csak a szerpentinen a vezetés. A táboruk gyönyörű helyen van.
Rafting a Piva-kanyonban
Ismétlem magam, felejthetetlen élmény, gyönyörű a kanyon, nem veszélyes, ha azt csinálod amit a skipper mond. Sajnos az 1300 méter mély kanyon a háromnapos út elején látható, nem baj. 15km a túra, ugrás, fürdés (11 fokos a víz), fotózás, majd háromórás a program, hamar elmúlt.
Utána az ebéd… Előétel házi sonka, szalámi, sajt, helyben sütött kenyér, saláta. Zöldségleves, majd a főétel, parázson föld alatt sült borjúhús – mint a jordániai sivatagban. Eszméletlen finom, senki nem tudta mind megenni annyit hoztak.
Nagyon jó, hogy eljöttünk, bravó a Green-raftngnak.
Stari Bar – Megnéztük az óvárost a hegyen, ez is tetszett (10 nap alatt csak itt találkoztunk magyarokkal). Érdekes régi, XIII-XV századi épületek, szép kilátás több helyről a völgybe, város felé. Utána megnéztük a 2000 éves olajfát, érdekes és furcsa érzés volt.
Stari Bar – panoráma
Haza indulás július 8-án reggel nyolc Sveti Stefanból, szokásos sebességhatár betartással. Ismét a kompot választottuk, de most nem volt szerencsénk, illetve nem a legjobb a forgalomirányítás a visszafelé” irányban. Négy sávon érkeznek a komphoz, gőzük nincs, ki mikor érkezik, ráadásul a turistabuszokat szinte mindig várakozás nélkül felengedik, így sajnos az átjutás 40 perc lett. Mindig ki kell szállni valakinek, és a “bódéban” meg kell venni a jegyet.
A montenegrói-horvát határon egy koszovói autó és egy svájci autó miatt újra 30 perc őrület – tükörrel vizsgálták alul-felül.
Horvát-bosnyák határ araszolva, de 20 perc.
Nem értettük miért, de 5,5 óra alatt értünk a 230 kilométerre lévő Mostarba. A parkolót könnyű megtalálni, mert van egy tábla Öreg-híd felé, a parkoló is arra van (2 euró/óra/autó). Nagyon udvarias a parkolóőr, négy nyelven beszélt. Mivel harmadszor vagyunk itt, barátainknak megmutattuk a Görbe hidat – ebből 15 volt, 1 maradt – majd tovább a sétáló utcába, stb.
Most már túl sok az árus és pár modern étterem, ami szerintünk nem illik ebbe a környezetbe. Megebédeltünk az egyik folyóparti teraszos étteremben. Nagyon finom a borjútekercs, tavaly azt ettük, most mást, minden finom, heten 63 eurót fizettünk, főétel, extra saláta, italokkal. Három órát töltöttünk itt.
Irány Siklós
A Neretva-völgyet ne hagyjátok ki! Az út kétsávos, felújítva, szájtátva, kocsiból fényképezve (nem nagyon lehet megállni), gyönyörü!
Tovább Jablanica, Bugojno, Banaj Luka felé. A Vrbas-folyó völgye a másik szenzáció, illetve amíg megmásztuk a hegyeket, vissza-visszanézve le-föl… Két helyen meg lehet állni, és meg is kell, lélegzetelállító.
Banja Lukában kicsit fura lesz, a Gradiska irány a jó. Többször úgy éreztük rossz felé megyünk, de valahogy mindig ráéreztünk a jóirányra, a kivezető út 110 km/ó sebességet enged, aminek egyszer vége, és onnan egymást érik a városkák.
A bosnyák-horvát határ érdekes, van egy tábla a tehrforgalomnak, nem számít, egyirányba megy mindenki. Kerüljétek ki a kamionokat, a szembejövő kamionok is segítenek, hogy elférjen mindenki, ugyanis csak a végén válik ketté a személy-teher forgalom.
Az autópályára terelést elnéztük, már fáradtak voltunk, forduljatok Zágráb felé, mert itt is lesz irány Eszék felé is. Donja Mihailovicnál jöttünk haza. Megváltás volt a pálya, reggel 8 óta már elég volt, éjfélre értünk Siklósra. Itt a pályadíj 57 kuna volt
Az árakról
Étteremben, üzletben ugyanolyanok, mint Horvátországban. (Elnézést a horvát hasonlatokért, ez van.)
Nekünk a Niksicko és Lav sör nem ízlett, a Jelen már jobb volt, a Nik Gold 0,33-as viszont finom (kinek mi). Boltban 0.6-0.85 euró, étteremben 1,5-2 euró.
Gyümölcsök 2-2,5euró/kg, ásványvíz 0,9-1,2 euró, Cola 1,2 euró(2l)
Összegezve
Gyönyörű az ország. Nekünk a tengerpartja annyival érdekesebb a horvát partoknál, hogy itt 2-3-600 méteres “kiharapott” gyönyörű öblök vannak. A kanyonok szédületesen szépek.
A közlekedési kultúrájuk szerintem kissé furcsa – nincs index, elsőbbségadás tábla nem számít, dudálnak, mint a b@rom, (elnézést), nem tudtam soha, hogy épp miért.
A gyümölcsök, paprika, paradicsom szerintünk itthon finomabb, szinte mindenhol csak tartós tejet árulnak, a kenyeret párórán belül meg kell enni, estig nem tartható.
Rendőrök kétszer megállítottak, de semmi probléma. Mi a barátságos, vendéggel való bánást kevés helyen tapasztaltuk.
Biztos van még sok látnivaló, mi valószínű akkor jövünk vissza, ha nem 15-16 óra alatt teszünk meg 800 km-t. Út közbeni megállásnak nem vagyok híve, ha elindulok valahova, vezetek “egyben”, érjünk oda. Ez egyéni probléma.
Azért jól éreztük magunkat, megérte egyszer ide eljönni
Bors Endre
Bors Endre írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés