Borsodi Zoltán – Rodosz – 1999 Kréta – 1998
Rodosz város hangulata örök élmény marad a látogatóban. A lovagkorból szinte teljesen éppen megmaradt óváros hatalmas, romantikus és minden várakozást felülmúl. Aki szereti az ékszereket és a bőrárut akkor itt jó helyen jár. Érdekes látogatás még a kikötő is. Mi a Mandraki kikötőből Simi szigetére mentünk egy napos hajóútra. A kikötő kijáratánál láthatjuk azt a két szarvas szobrocskát, ami Rodosz jelképe is egyben. Személyenként 3000 drahma volt. Simi szigeten először egy kolostornál áll meg a hajó, kb. 2 óra út után. Utána átvisznek a városba. Ezt látni kell. Tudjatok az a tipikus görög sziget kisvárossal, dombon a házak, halászhajók. Főleg fűszert, mézet, mézes cukorkát, szivacsot és egyéb tengeri kütyüt érdemes itt vásárolni. Sok az étterem, kis bolt.
Visszatérve Rodosz városba induljunk el a déli parton lefele. Ez a part kevésbé szeles. Homokos strandok vannak. Rodosz várostól délre kb. 2 km-re van egy szupermarket. Ez nem mint látnivaló, hanem mint élelmiszer vásárlási lehetőség érdekes. Mivel a helyiek megőrizték szokásaikat és a saját kis boltjaikban vásárolnak, ezért inkább turisták vásárolnak itt. Mindenfele európai kaját kapni itt.
Tovább haladva kb. 5 km. egy nagyon romantikus sziklás tengerparti szakaszhoz érünk, kis ligettel. Mindenféleképpen álljunk meg egy kis időre, érdemes a tájban gyönyörködni. A következő falú Faliraki. Mostanára egy üdülőközponttá nőtte ki magát a kis halászfalu. Sok éttermet, bárt és kis
boltot találunk itt. Inkább az esti látogatás ajánlott. Mi itt laktunk, apartmanban.
Faliraki-nál már rá kell térnünk a főútra, ami Lindos felé tart. Kb. 20 km. múlva, Kolimbia előtt egy kereszteződésnél jobbra kell fordulni a hétforrás felé. Görög neve “Epta Piges”. Akik nem jártak Rodoszon nem tudjak, de a nagyon forró éghajlat miatt itt nyáron növények teljesen kiszáradnak. Ezzel szemben a hétforrás völgyében az év minden szakában zöldellő vegetációt találunk. Aki merész, az a völgyben lévő patakban egy kis barlangon is átmehet, amiben maximum 1 ember fér el széltében. A helyiek szerint, aki átmegy az alagúton és kíván valamit, annak teljesül a kívánsága.
Tovább haladva érünk el Lindos városához. Az alsó város nyáron nyüzsög a turistáktól. A strand itt nagyon szép. A fellegvárat gyalog egy keskeny ösvényen tudjuk megmászni, vagy ajánlott a szamaragolás is.
Dél fele menve a táj egyre nyugodtabb, eltűnnek a szállodák, üdülők és nyüzsgő turistatelepek. Viszont hozza kell tennem, hogy itt találod meg a sziget igazi görög arcát. Kopottas de hangulatos tavernák, vendégszerető helyiek és itt mar csak görög betűkkel írt útjelzőtáblák. A sziget déli csücskét csak egy kb. 9 km.-es földúton lehet elérni. Az út vacak, nagyon porzik, de megéri végig döcögni. Az út végén találunk egy földszorost, Prassonissi, amelynek két partját két tenger mossa egyszerre. Ilyet nem látsz bárhol.
A sziget másik partja szeles és aprókavicsos parttal rendelkezik. Monolithos mellett található egy szép várrom is mindenfele jelölés nélkül. Egy mamika, szerintem a sziget kuriózuma, német és angol nyelvű feliratot dug az orrod elé. 1 kilo citromot és két üdítőt adott 1000 drahmáért belépő gyanánt. A citrom isteni volt, az üdítő jéghideg. Szuper volt. A romot a nénike tartja rendben a befolyt összegekből.
Tovább haladva látnivaló meg a pillangók völgye, Petaloudes. Ez egy olyan völgy, ahova nyáron a pillangók járnak. Annyi látható itt belőlük, hogy a földet de meg a fák törzsét sem lehet látni. A pillangók csak a nagy melegben jönnek ide, tehát július vége – augusztusban.
Meg egy érdekesség, egy kilátó, Filerimos.
Kréta ’98.
Más mint Rodosz. A tájat a hatalmas kopár hegyek jellemzik. Nyüzsgőbb, európaibb. Két nemzetközi repülőtere, Chania-ban és a fővárosban Heraklion-ban.
Chania : Szép a belváros, szűk sikátorok, hangulatos kis éttermek, boltok, rendkívül hangulatos. Feltétlenül nézzük meg a kikötőt is és ha lehet a piacot is.
Chaniatol nyugatra laktunk Plataniasba. Hangulatos kisvaros, strand, éttermek.
A sziget délnyugati sarkában található Paleochora várocskája. Az hegyi út kalandos, néhol veszélyes, de megéri. Csendes kis halászvaros. Két strand van, egy homokos és egy kavicsos. A homokos elnyerte valamelyik évben Európa legszebb strandja nevet. A kavicsos parton sok tengeri állattal (pelikán és társai), akik háborítatlanul zaklatják a turistákat, óriásiak. A kikötőből indulnak a delfinkereső hajótúrák. Egy fél délutánra kivisznek a tengerre, és egy csepp szerencsével meg találkozhatunk is ezekkel a csodás állatokkal. Lehetőleg úgy induljunk haza, hogy ne a hegyek között kapjon el a sötétedés.
Keletebbre, Rethymno : Szép velencei stílusban épült belváros, kikötő. Sokat lehet barangolni. Rethymno-tól egy kicsit délkeletre található M.Arkadiou. Kréta szabadságharcának emlékműve és egy kolostor található itt. Tovább a hegyekben található meg Anogia nevű kis hegyi falu főleg szötteseiről és szomorú történelméről híres.
Heraklion-t a fővárost kihagytuk, túl nagy! A várostól délre kb. 4 km.-re található Knossos, ahol a palotai romjait tekinthetjük meg. Heraklion-tol keletre található Hersonissou üdülőváros. Tipikus európai jellegűvé alakult település, sok étterem, boltocska, sokat lehet sétálgatni, szórakozni. Érdekesség, hogy a tengerparton cölöpökön állnak az éttermek a strand felett. Evés közben meg gyönyörködhetünk a monokinis lányokban, van olyan is aki a monokinit is elhagyja.
Tovább keletre található Agios Nikolaos, nagyon szép, hangulatos kis varos. Van egy belső tava, amely a tengerből nyílik ki. Tőle északra van Elounda, az elsüllyedt város. Nagyon szeles vidék, itt lehet surf-olni 1000-el, de csak profiknak. Innen vissza nyugat fele található a hegyek után a Lassithi fennsík. Külön mikroklímával rendelkező táj, itt mindig több fokkal hűvösebb van, mint lent és mindig zöldell a táj.
Mind Rodosz-ra mind Krétára jellemző, hogy abszolút tökéletes a közbiztonság, gyakorlatilag bűnözés nincs. A helyiek nagyon vendégszeretők, minket is többször megállítottak az autóval, barátkoznak, érdeklődnek. Nagy illetlenségnek számít ha nem beszélgetünk néhány jó szót, nem ülünk le az asztalukhoz, nem iszunk velük egy pohárral. Ha meghívnak enni, gondoljunk arra, hogy ezek az emberek általában sokkal szegényebbek mint mi vagyunk. Ha elfogadjuk a meghívást, mindenféleképpen vigyünk ajándékot, de ne valami díszt, hanem amit használni is tudnak cserébe a kedvességükért. Vigyünk esetleg Tokaji bort vagy más magyar italt, nagyon fognak örülni neki.
Néhány ár : Egy ebéd két személyre kb. 3-4000 drachma. Benzin 220 drachma/liter. Kenyér 200-500 drachma. Üdítő 170-250 drachma a nagy üveges. 100-150 drachma a 0,3-0,5 literes. Üdítőt ha autózni megyünk ne vigyünk magunkkal. Minden faluban van zöldséges, és annál hűtő. Mindig hideg üdítőt kaphatunk 120-150 drachmáért. Napozóágy egy napra 500 drachma. Egy nagy fagyikehely 1000 drachma, egy görög kávé 200 drachma egy presszó kávé 400-600 drachma.
Minden szigeten sok a szúnyog. Bar csípésük nem annyira kellemetlen mint az itthoni rokonuké – nekem legalábbis nem viszketett, kis piros pötty vékony fehér körrel – , de a koncertjüktől éjszaka nem lehet aludni. Ha tudunk vigyünk szúnyogriasztót, de kint is lehet venni, nem olyan drága.
Borsodi Zoltán
A szerző írásai Az Útikalauzban
Borsodi Zoltán: Florida – 1999
Borsodi Zoltán: Kanada és USA – 2000
Borsodi Zoltán: Prága-Karlovy Vary – Csehország – 2000
Borsodi Zoltán: Rodosz – 1999 + Kréta – 1998
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu