Csonka Evelin: Kastel-völgye, Split, Trogir – Horvátország – 2004

Csonka Evelin: Kastel-völgye, Split, Trogir – Horvátország – 2004. július

Kedves hangú, érdekes beszámoló az első tengeri nyaralásról

Résztvevők száma: 4 felnőtt
Szállás: Kastel Stafilic, 4 személyes bungalló, félpanzió (büfé reggeli- vacsora)
Utazás: busszal + gyűjtőjárat
Ár: 310000 HUF (mindennel együtt)

1. nap – Az utazás

Végre eljött az a nap, amire oly sokáig vártunk: az első külföldi nyaralásunk indulásának időpontja. Az utazási irodától kikapott tájékoztató szerint a gyűjtőjárat (ami Bp-re viszi a vidéki utasokat) délután 5 órakor indult a Győri vasútállomás főbejáratától. Az előző nap elkészített csomagjaink már készen várták az indulást az előszobában. A taxit elég korán odarendeltük, hogy véletlenül se késsük le a buszt. A vasútállomás előtt már egy-két utas lézengett, a busz azonban még sehol. Az utasokat három csoportra lehetett osztani: voltak, akik a horvát tengerpart északi részére, akik Észak-Dalmáciába és voltak, akik Dél-Dalmáciába utaztak. Mi Észak-Dalmáciát választottuk. Az emeletes busz hamarosan megérkezett. Győrből kiindulva folyamatosan szedte fel az utasokat Pest felé. Nem voltak sokan, így kényelmesen el lehetett férni. A Felvonulási térről indultak a buszok. Leszállítottak minket ott, mondták, hogy akik Dél-Dalmáciába utaznak, maradjanak a buszon. A többiek meg keressék meg a buszukat. Képzelhetik milyen felfordulás, van ilyenkor a téren, hiszen rengeteg buszt indítanak onnan a különböző utazási irodák. Szerencsére egy fiatal, győri házaspár is arrafele tartott, mint mi, így közös erővel sikerült megtalálnunk a mi buszunkat. A sofőrök bepakolták a cuccainkat a busz csomagtartójába, mi pedig felszálltunk az utastérbe, ahol előre kijelölt helyünk volt. A busz már szinte tömve volt emberekkel, de szerencsére a számunkra fenntartott hely még üres volt. A busz indulása előtt felszállt az utaskísérő is, aki köszöntötte az utasokat és Jó Utat kívánt. A busz pedig lassan elindult. Az utazás hosszúnak és fárasztónak ígérkezett, de reményteljesen néztünk elébe, a ránk váró új élményeknek. Barcsnál keltünk át a határon úgy 10- 11 óra fele. Nem kellett sokat várni, maximum 1 órát, mivel a határőrök nem vizsgálták meg olyan tüzetesen az útleveleinket.

2. nap – A megérkezés, az első fürdés a tengerben

Reggel csodálatos kép tárult az utasok szeme elé. Megpillanthattuk első ízben a tengert. Csodaszép idő volt. Mindenki igyekezett minél többet látni belőle. Kattogtak a fényképezők és villogtak a vakuk. Végig a tengerparton haladt buszunk, és sorba tettük ki az utasokat. Az első állomás Zadar volt, ahol egy kicsit eltévedt a busz, mivel rossz sorrendben tette le az utasokat az utaskísérőnk. De nem volt nagyobb gond, egy órával később hagytuk el a tervezettnél a várost. Ami engem meglepett az a golyónyomok az egyes házak falain. A háború emléke azért még mindig érződik az ország egyes részein. Mentünk tovább és egyre fogytak az utasok. Később megtudtuk, hogy mi leszünk az utolsók, abban a nagy melegben és a fáradságban egy kicsit kiborultunk, de igyekeztünk összeszedni magunkat. Egyszer elment a buszunk a szállásunk előtt, hogy még egy családot az északabbra lévő Split városába szállítson. A buszsofőrök és az utaskísérő ugyanis abban a szállodában szokott mindig pihenni, amibe mi is foglaltunk helyet. Végül már csak mi maradtuk a buszon. Már alig vártuk, hogy megmártózzunk a tengerben, és kipihenjük az utazás fáradalmait.
Délután két óra fele érkeztünk meg a Kastel Staflilc üdülőtelepre. Bementünk a központi épületbe és elrendeztük a formai dolgokat. Egy kedves magyar hölgy volt ott a kitelepített idegenvezető, aki tolmácsolt nekünk. Végül megmutatták, hogy hol leszünk elszállásolva. Egy négyszemélyes bungalót kaptunk, amibe nem volt hűtő, se klíma, ráadásul az ágyak egy légtérben voltak. Voltak bekészítve műanyag székek ill. egy asztal. A fürdő viszonylag tiszta volt: egy fedett zuhanyzókabin, csap, és WC állt a rendelkezésünkre.
Kinn a kabócák éles dala fogadott bennünket. A reptér körülbelül 20 km-re volt, így tökéletesen lehetett látni és hallani, ha egy gép érkezett. Kastel Stafilic egy völgyben helyezkedett el, és mikor egy repülő felszállt a hegyek visszaverték a hangot és valami iszonyú rakétaszerű hangot adott ki. De ezzel még nem foglalkoztunk.
Mindenki lassan átvetkőzött fürdőruhába és rögtön indultunk is a tengerpartra. A part kövecses, sziklás. Napozóágyat nem lehetett bérelni, árnyékot a fák adtak, a strand szélén. Először letelepedtünk a víz közelébe, és máris indultunk a vízbe. Kezdetben hideg volt, miután megszoktuk, már egész kellemes . A strand kisebb öblökből állt, de nem volt se széles se hosszú.
Miután aznap kifürödtök magunkat, mentünk vacsorázni a főépületbe. Az étel nagyon finom és bőséges volt, egyedül a italért kellett fizetni. Desszertet mindig kaptunk és mindig másfajta ínyencséget. A választék rendkívül bőséges volt. A kilátás az étteremből pedig nagyon szép. A vacsora után elindultunk a telepen körülnézni. A bejáratnál volt egy ABC, ahol mindenki vásárolt, valamint. Azzal szemben egy magyar család irodája volt, ahol a magyaroknak szerveztek programokat: lehetett raftingolni, hajókirándulásra menni, valamint esti vacsorára egy kis faluban. Nem messze egy kis klubhelységet alakítottak ki, ahol a magyar vendégek biliárdozhattak, illetve videót nézhettek, volt teniszpálya kissé távolabb.
Este még kisétáltunk a partra, néztük Split városának szikrázó fényeit és hallottuk a kabócák hangos ciripelését.

3.nap – Fürdés és ismerkedés a környékkel

Reggel fél kilenc fele ébredtünk mivel csak kilencig lehetett reggelizni, menni. A reggeli épp, úgy ahogy a vacsora nagyon bőséges volt, és a választékkal sem lehetett gondunk. Amint megreggeliztünk indultunk ki a strandra. Akkor vettük észre, hogy a fákon mókusok ugrándoznak, és szinte egészen lejönnek a talajig. A repülőgépek zaját már egészen megszoktuk, és már nem is zavart. Elhatároztuk, hogy bemegyünk Trogir-ba és később Splitet is megnézzük. Egy helyi idős magyar úrtól megtudtuk, hogy Kastel-völgye hét kisebb faluból áll, és mindegyik neve Kastel-lal kezdődik, a part mentén kényelmes sétával meglehet mindet látogatni. Ezt a napot strandolással töltöttük.
Estefelé kisétáltunk a üdülőtelepen kívülre, és megnéztük mikor megy busz. Sajnálatunkra nem volt kitéve egy buszmegálló tábla sem, pedig a busz rendszerint szemben az üdülőteleppel állt meg. Apukám rögtön rászokott egy horvát sörre, aminek egy sajátos becenevet adott: Barnamackó, mivel neve Karlovackó volt 🙂 (ára, amikor mi voltunk 4 kuna volt, most 6 kuna). Elhatároztuk, hogy befizetünk egy hajókirándulásra.

4. nap – hajókirándulás – búvárkodás

A befizetett hajókirándulás miatt korábban kellett kelnünk. a hajó egy másik kikötőben várta az utasokat, ahová busszal szállítottak oda mindenkit. De ez az utazás nem tartott tovább 20 percnél. A hajó a megbeszélt időre kinn volt a kikötőben. A legénység nagyon kedves volt, mindent felsegítettek, és hamarosan már szeltük a vizeket.
Elég meleg volt az idő, de nagyon élveztük az utazás minden pillanatát. Hűsítőket szolgáltak fel mindenkinek. A kapitány pár embernek meg is engedte, hogy egy kicsit vezesse a hajót. az első állomás egy kis szigeten egy halászfalu volt, ahol még egy híres autóversenyzőnek is van étterme. A víz arrafelé tengerkék volt és szinte az aljáig le lehetett látni. Fürödni nem vagyon lehetett, mivel- lépten, nyomon tengeri sünök borították a talajt.
Mindenki szabadon elmehetett körbenézni a szigeten. Mi felfelé indultunk egy kisebb hegyre, ám nem jutottunk fel olyan magasra, mint szerettük volna az idő rövidsége miatt. Lesétáltunk a városba, és megláttuk meg kislányt, és az anyukáját, akik épp tengerisünöket fognak a partközelében. Mi is kicsit feljebb mentünk és nekiláttunk a tengeri sünt halászni. Fogtunk is egy-két kisebb darabot, majd egy nagyobbat. Bele tettük őket apu szalmakalapjába és egy zacskóba. A faluközpontba egy helybeli öregember halászhálót szőtt. A csoportunkból páran a falu kicsiny kikötőjében rajára vadásztak. Megnéztük, fogtak e valami érdekeset, de még nem jártak szerencsével. Ezután vissza kellett indulnunk a hajóra.
A második úti cél egy másik sziget volt, ahol ebébre vártak bennünket. Remek hallal fogadtak, amit helyben fogtak, és ott sütöttek meg. Később lehetett fürödni a kristálytiszta vízben, a partot hatalmas fehér kavics borította, így elég kényelmetlen volt a napozás. Egy magyar hobbibúvár pedig arrébb mindenkinek megtisztította a fogott tengerisünjét a tüskétől, mivel elmondása szerint az megbüdösödik és elrohad idővel. Szintén egy hobbibúvár pedig elvitte apukámat kicsit beljebb búvárkodni csupán pipa és szemüveg segítségével. Hatalmas tenyérnyi sünöket hozott ki, aminek a színe lilás volt, persze azt nem ő, hanem a búvár hozta ki. A legundorítóbb a tengeri uborka volt, ami egy hatalmas undorító élőlény, a tengerek mélyén. Apukám elmondása szerint, a tenger fenék kopár csupán ilyen és hasonló állatok élnek most már ott. A búvárok hoztak fel egy másfajta tengeri csemegét, amit csak kevesen mertek megkóstolni (köztük anyukám is), tengeri tojás volt a neve, és ez is elég rondán nézett ki.
Az egész délutánt itt töltöttük, és csak három-négy óra felé indultunk vissza. Én is bekéredzkedtem, hogy hadd vezessem egy kicsit a hajót, nagyon élveztem :). Persze kikötni már nem engedett, és két kisebb sziget között már átvette tőlem a kormányt a kapitány. Később strandolni mentünk le, és elhatároztuk, hogy másnap ellátogatunk Trogir-ba.

5.nap – Trogír

Kicsit pihentünk reggeli után, majd elindultunk a buszmegálló felé. A busz körülbelül 10-15 percenként jár Trogir és Split között (a buszjegy fejenként 10 kuna volt). Amin meglepődtünk, hogy miután minden utas felszállt, egy jegyellenőrszerű fickó ment oda minden új utashoz és tőle kellett megvenni a jegyeket, és ő ki is lyukasztotta nekünk. Az út nem volt hosszú kb. 10 perc.
A Trogír-i buszállomás elég lepukkant állapotban volt. A várost egy kisebb folyó szeli ketté, ami mentén van a buszpályaudvar és mellette a piac. Rögtön a piac felé vettük az irányt, ahol aztán mindent lehetett kapni: ruhaneműt, szemüvegeket, cipőt, giccstárgyakat, halat, gyümölcsöt. Az árusok nem tudtak semmilyen nyelven beszélni, csupán erőszakosan tukmálták a turistára a portékáikat. Csak meg kérdeztük a termék árát, és máris pakolni akarták, hogy fizessünk. Rengetegen voltak.
Egy cukrászdában leálltunk fagyizni. Nagyon finom, és bőséges adagot kaptunk. Apunak nagy vágya teljesült, amikor egy búvárszemüveget vettünk neki, és hozzá pipát. Mindig is szeretett búvárkodni, és most a sós víz kevésbé csípte a szemét. Egy idős hölgytől később vettünk levendulát, és egy üveg rakiját (40 kuna) ami jó a gyomorrontásra, a fejfájásra, és még egyéb másra. Azután átsétáltunk az óvárosba, ahol inkább éttermeket találtunk.
Mindent igyekeztünk megnézni, benéztünk több ház belsőudvarába is. Majd kis séta után kijutottunk a tengerparti sétányra, ami szépen ki volt építve, pálmafafák szegélyezték az utat, és vele szemben volt a kikötő. Kicsit feljebb egy vár állt, hova belépőt szedtek így nem mentünk be. Mindenki már elég fáradt volt, így beültünk egy pizzázóba, ahol nagyon finom és vékony pizzát készítettek. Rögtön ezután indultunk vissza a szálásra, mivel még fürödni is akartunk. Nos. a napunk további része nagyjából ugyanúgy telt, ahogy előzőekben :).

6. nap – Split

Split óriási város Észak Dalmáciában, és az nap elhatároztuk, hogy meglátogatjuk. Reggel kimentünk a buszmegállóba, ám legnagyobb meglepetésünkre nem a busz, hanem egy fehér furgon állt meg, és nyitotta ki ajtaját. a sofőr kérdezte, hogy “Split?” mi bólintottunk és erre beinvitált bennünket. Először nem tudtuk mi akar ez lenni. Apukám beszélt a sofőrrel, és ekkor megmondta neki, hogy afféle “buszpótló” magyarán elszedi az utasokat a busz elől, és saját zsebre dolgozik. A jegy ugyanannyi, mint a busz esetében, csak sokkal kényelmesebben és gyorsabban oda jutottunk. Útközben eldöntöttük, hogy visszafele is ezzel jövünk, így a sofőrrel megbeszéltük, hogy lehetséges e. Megbeszéltük, hogy hol vár minket, majd kitett a városközpontban.
Rögtön ott találtuk magunkat a város egyik legnevezetesebb épületénél Diocletianus császár palotája előtt. Köréje egy igazi piac épült, ahol főleg a ruha, cipő, ajándék volt a fő sláger. De lehetett kapni gyümölcsöket is. Körbejártuk nagyjából a palotát, és egy hatalmas szoborhoz jutottunk ki, nem tudtuk kit ábrázol, de gondoltuk lefényképezkedünk. Később tudtuk meg, ha megfogod ennek a szobornak a lábát, akkor szerencsét hoz.
Ezután beültünk egy part menti kis kávézóba fagyit enni, és néztük a kikötőt elhagyó hatalmas óceánjárókat. Gyönyörűek és hatalmasak voltak. Úgy döntöttünk, hogy a piacon veszünk valamit emlékbe, végül mindenki kapott valamit :). Délután a sétányon üldögéltünk, és kipihentük a nap fáradalmait. Egy furcsa helybeli nő szállásajánlattal kínált, ám mi megköszöntük, és továbbálltunk. A “buszpótló” időben ott volt a megbeszélt helyen, ám sürgetett minket a felszállással a közelben lévő rendőrök végett. Ilyenkor mindig levette az ablakban lévő Trogir-Split táblát, és később visszatette. A spliti városlátogatásunk remekül zajlott, és azt kívántuk, bárcsak még visszamehetnénk oda.

7 nap – Az utolsó fürdés – indulás haza

Ezt a napot a pihenésre és a strandolásra használtuk fel.
Sajnáltuk, hogy végül el kellett hagyni Horvátországot, hiszen nagyon kellemesen töltöttük ott a nyaralásunkat. A maradék pénzt a Trogiri piacon költöttük el indulás előtt, és végső búcsút vettünk Kastel Stafilic-tól.
Csonka Evelin