Egerszegi Imre: Salou – Lloret de Mar- Spanyolország – 1996-1997

Egerszegi Imre: Salou – Lloret de Mar – Spanyolország –  1996-1997

Következett egy mediterrán utazás, a távoli Spanyolországba. Az irodában kiválasztottuk a helyet: Salou. Azért ajánlották e helyet, mert itt van egy szórakoztató park, amit érdemes megnézni, Port Aventura.

Június 17. hétfő.
Reggel fél nyolckor indultunk Mályiból. Az első éjszakát Körmenden egy szállodában töltöttük.

Június 18. kedd.
Reggel 8 órakor léptük át az osztrák határt Rábafüzesnél. Klagenfurt mellett megálltunk egy Erdber Land-nál (eperföld) csemegézni. Ez egy szedd magad akció volt, ahol a leszedett epret lemérték, majd fizetés után vihettük a zamatos gyümölcsöt. Szedés közben jutott a hasakba is, így már nem is volt olyan sok a 40 schilling. Háromnegyed tizenkettőkor átléptük az olasz határt, majd egy Autogrill étteremben megebédeltünk. Ezekben az éttermekben önkiszolgáló rendszer van és nagyon finom ételeket lehet kapni. Előételnek friss saláta hallal, mozarella sajttal, paradicsommal, olajbogyóval. Főétel a lasagne, amit többféle módon készítenek. Végül gyümölcssaláta és az elmaradhatatlan capuccino. A számla 32 000 líra volt. (3200 forint)
Olaszországban az autópályák díjkötelesek.
Tarvisio-Udine: 8500 ITL
Udine-Velence: 9000 ITL
Velence-Vicenza: 6000 ITL
Verona-Mantova: 3000 ITL
Útközben megálltunk egy dinnyeárusnál, ahol hideg görögdinnye szeletet ettünk 12 000 ITL.
Tankolás 47 liter benzin, 85 000 ITL, azaz 8500 forint.
Késő éjszaka érkeztünk Cremonába, ahol a Hotel Ibis-ben vettünk ki szobát. Ez a szálloda három csillagos volt, reggelivel 150 200 ITL, ami 12 500 forintnak felelt meg.

Június 19. szerda.
Ismét autópálya, ahol fizetni kellett.
Cremona körgyűrű: 2500 ITL
Piacenza-Genoa: 13500 ITL
Savonában megálltunk ebédelni. Egy étteremben pizzát szerettünk volna enni, de kiderült, hogy az olaszok ebédre csak pastát, azaz tésztát esznek, Nem kapható pizza. 21000 ITL. Ezután egy fagyizóban hatalmas adag finom fagyival zártuk az ebédet. 20000 ITL. Parkolásért 1500 ITL-t fizettünk.
Újabb autópálya.
Savona-San Remo: 18500 ITL
Délután átléptük a francia határt, itt is fizetni kell az autópálya használatért.
Határtól-Antibes: 24 FF
Este kerestünk egy szállodát a francia Riviérán, Antibes-ben. A Hotel Climat-ban volt még szabad szoba. A szálloda felé tartottunk, amikor láttunk egy klasszikus rablást az úton. Helyi fiatalok egy robogóval megálltak “segíteni” egy autós turista párnak, majd az egyik bűnöző behajolt a kocsiba, kitépte középről a táskát, majd felpattant a motoros társa mögé és a nagy forgalmi dugóban eltűntek a motorral.
A szállodában megvacsoráztunk, utána a medencében fürödtük a kellemes esti időben. Csak mi hárman voltunk a szálloda medencéjében.

Június 20. csütörtök.
Reggeli után kifizettük a szállást, 618 FF, majd meglepődtünk, amikor az esti fürdőzés 40 frankos ára visszaköszönt a cetliről. Utunkat Monaco felé vettük. Itt sem adnak ingyen semmit, így kifizettük a parkolást, ami 48 frank volt. Ellátogattunk az Óceánmúzeumba, ami csodálatos volt. A múzeum a város felett magasodó hegyen van, ahová egy sétányon lehet feljutni. Itt van kiállítva Jacques-Yves Cousteau gyűjteménye is. A belépő 2 felnőtt és 1 gyermek: 150 FF.
Nem voltunk felkészülve a melegre, így az innivalónk hamar elfogyott, ezért venni kellett ásványvizet: fél liter 10 FF (300 forint).
A Hercegi palota mellől lenyűgöző kilátás nyílik a hegyoldalban lévő városra és a tengerre is. Visszasétálva a városba megnéztünk egy méregdrága piacot majd vettünk néhány fánkot és joghurtot egy áruházban: 30 FF.
Tovább indultunk az autópályán.
Monaco-Aix en Provence: 28,50 FF
Egy L’eclerc áruházban bevásároltunk, 56 FF.
Újabb tankolás, de már francia benzin: 31,8 liter, 200 FF (6000 forint)
A benzinkútnál mi is feltankoltunk, kávé, jégkrém: 14 FF.
Az este Aix en Provence-ban ért, így kerestünk egy szállodát. Arc Hotel: 402 FF (12000 forint)

Június 21., péntek:
Reggel vásároltunk nektarint, 20FF és kaját az útra: 56 FF. Napközben megálltunk ebédelni egy autóparkolóban, sajtot, bagettet, joghurtot ettünk.
Utolsó francia szállásunk Perpignan-ban volt a Hotel Nuit-ban. A szállásért reggeli nélkül 213 frankot fizettünk.

Június 22. szombat.
A spanyol határ már csak 18 km. Megtankoltunk az olcsó spanyol benzinből, aztán már haladtunk is Salou felé. 48 liter: 5352 peseta.
Az autópálya ebben az országban is díjköteles.
La Jonquera-Barcelona: 1330 pst.
Barcelona-Salou: 1180 pst.
Salou-ba a Hotel Belvedere-be délután két órára érkeztünk meg. A nagy melegre tekintettel azonnal fürdeni mentünk a szálloda medencéibe. Vacsora után kisétáltunk a városba, a híres Europa Playa-ra. Ez Európa leghosszabb kiépített strandja, 3200 méter.

Június 23. vasárnap.
Úgy döntöttünk, hogy ezen a napon fedezzük fel a Port Aventura nevű kalandparkot. A szállodánk erkélyéről pontosan e vidámpark területére lehet látni, így gyalogosan tettük meg a kb. 1 kilométeres utat. A parkolóban már rengeteg autó volt. A bejáratnál ezért egy fél órát sorakoztunk a jegyváltás miatt. 3 fő 20000 pst.
A park egy csodálatos hely! Óriási területét öt részre tagolták, így lett Mediterránia, Polinézia, Kína, Mexikó, Vadnyugat. A növényzet, az épületek és a személyzet ruházata is az adott földrész jellegzetességeit mutatja. Az illúzió tökéletes, ahogy a tisztaság is. Nem is csoda, hiszen 3200 dolgozó serénykedik ebben a hatalmas parkban. A szórakozást a felállított játékok teszik teljessé. Van itt Dragon Khan ciklonvasút, Európa legnagyobb fából készült hullámvasútja, leereszkedés a Grand Canyon vizén egy gumicsónakban, stb. A gasztronómia is nemzetközi, találunk itt mexikói, kínai, polinéz és amerikai éttermeket, büféket. A megfáradt látogatókat egy gyönyörű, az 1800-as évek vadnyugatát idéző gőzmozdony vontatta szerelvény viszi körbe, vagy bejárható a park vízi úton is, hajók segítségével.
A park éjszaka egy órakor zárja kapuit, egy fergeteges tűzijátékkal búcsúzva a látogatóktól.

Június 24. hétfő.
Reggel a szállodában elfogyasztottuk első reggelinket, majd a környéket jártuk be autóval. Eljutottunk az érdekes nevű Miami Platja fürdőhelyre, ahol a parton egy kis étteremben ebédeltünk. Itt ettünk először merluzát, azaz tengeri csukát, amit nagyon megkedveltünk.
Visszafelé megálltunk Reusban, egy kis városnéző sétát tettünk. Salou előtt egy gokart pályán mentünk néhány kört, jó szórakozás volt.
Délután újra a medencében fürödtünk a szállodában.

Június 25. kedd.
Reggeli után beautóztunk Katalónia fővárosába Barcelonába.
Először a kikötőben található Aquariumot néztük meg. Érdekessége, hogy az épület egy része a tenger szintje alá épült, így természetes bemutatóhelye lett a tenger gazdag élővilágának.
A tengerészeti múzeum a kikötőtől északra található az egykori hajógyárban. A múzeum egy részében megnézhetjük, hogy régen a tengeren hogyan szállították az árukat, hogyan kereskedtek. Sajnos már csak makett formában látható Kolombusz vezérhajója, a Santa Maria. Itt látható egy gálya is amit egy modern technikai trükkel tettek látványossá, a parancsnoki hídon állva egy vetítő segítségével a “rab evezősöket” figyelhetjük, ahogy nekifeszülnek evezőiknek.

Június 26. szerda.
Ezen a napon Cambrils-ba hajóztunk, ami egy régi halásztelepülés, kiváló éttermekkel. A hajón egy tengerész tangóharmonika kísérettel spanyol dalokat énekelt. Jó hangulatot csinált, még táncoltak is.
Délután kerestünk egy éttermet, ahol megkóstoltuk a merluzát egy másik változatban. Finom, ízletes volt. A hajó fél ötkor indult vissza Salouba. Nagy szél támadt a tengeren, ezt néhány profi széllovas ki is használta, könnyedén lehagyták hajónkat és eltűntek a távolban.
Este a szállodában Tropical Show volt, természetesen Tropical-koktéllal öblítettük le a vacsorát.

Június 27. csütörtök.
E napon a vízé volt a főszerep, a néhány kilométerre lévő Pineda de Mar vízi vidámparkjába mentünk. Óriási területen fekszik a park, mindenféle vízi játékokkal, csúszdákkal, medencékkel. A bejáratnál található értékmegőrző nagyon hasznos, a vendégek ide tehetik értékes videokameráikat, ékszereiket, autókulcsokat stb. Az értékmegőrző kulcsa praktikusan a csuklóra rögzíthető egy műanyag karpánttal. A medencékben sós tengervíz van.
Este a szállodában Flamenco-est volt.

Június 28. péntek.
A tengerparti helyek sem képzelhetők el boltok és butikok nélkül. Ma ezeket teszteltük. Itt is bebizonyosodott, hogy a legtöbb árucikk a bóvli kategóriába tartozik, igazi szuvenírt itt nem találni. Ezért gyorsan irányt változtattunk és a tengerbe menekültünk. Sajnos ahogy számláltuk a napokat, arra döbbentünk, hogy holnap már haza kell indulni. Egy tengerparti étteremben megebédeltünk. Tengeri finomságokat kértünk, rák, hal kagyló stb. Napozás után elfogyasztottuk utolsó vacsoránkat a Belvedere Hotelben. Következett egy nosztalgikus séta a városban. Bettina haját befonták színes fonalakkal, nagy divat volt. Este szomorúan baktattunk szállásunk felé.

Június 29. szombat.
A búcsú mindig szomorú, de egyszer minden jónak vége szakad. Ekkor elhatároztuk, hogy ezután legalább két hét kell a nyaralásra, mert egy hét kevés.
9.50-kor hagytuk el Salou-t. Tankolás: 46 liter, 5400 pst.
Autópálya:
Salou- La Jonquera: 2445 pst.
Tankolás az olcsóból még utoljára: 21 liter, 2500 pst.
Visszafelé nem az olaszországi irányt választottuk, hanem Svájc érintésével kívántunk hazatérni.
Francia autópálya
Spanyol határ-Annecy: 243 FF
Annecyben, egy francia városban töltöttük az éjszakát a Hotel Climat-ban. 270 FF.

Június 30. vasárnap.
Reggel az ablakból láttunk egy hőlégballonversenyt. Érdekes látvány volt a sok színes bogyó a levegőben.
A hátralévő autópálya-szakaszra fizettünk még 28 Frankot, majd kora délelőtt átléptük a svájci határt Genf-nél. Itt is tankoltunk, 44 litert 52 Sfr.
Svájcban is fizetősek az autópályák, de itt éves matricát kell váltani, ami az egész ország területére érvényes az adott évben. 42 Sfr.
Genf szép város. A Genfi-tó partján leparkoltunk, (4Sfr.) majd egy sétahajóval körbejártuk a tavat. (24Sfr.) E tó partján sok híres embernek volt és van villája. Pl. Rotchild. Hajózás után egy sétavonat-kocsiba megnéztük a rózsakiállítást.(16 Sfr.) Itt rendezik meg a rózsatermesztők világbajnokságát. Ennyi csodálatos színes rózsát nem lát az ember mindennap.
A híres virágóránál is csináltunk pár videofelvételt, majd beültünk egy tóparti cukrászdába. (14 Sfr.) A cukrászda teraszáról is jól látni az 50 méter magasra lövellő vízsugarat, ami a Genfi-tóból tör az ég felé. A neve Jet d’Eau.
Tovább indultunk a Genfi-tó partján, Vevey-be. Ebben a városban két nevezetesség is van. Itt élt haláláig Chaplin, és itt található a Nestlé multinacionális gyárbirodalom központja. Vevey nagyon hangulatos település. Szép virágos sétány vezet végig a tó partján, játszóterek és parkok között.
Estére elértük Zürich külvárosát, ahol a Tiroli Hotelban szálltunk meg. 155 Sfr. A szálloda melletti étteremben vacsoráztunk.

Július 01. hétfő.
A reggeli után tankolás, 30,8 liter, 37 Sfr.
Zürich-től gyönyörű alpesi tájakon vezetett az utunk, felhőbe burkolózott hegycsúcsok, zöld legelők, jellegzetes házak.
Ez a látvány folytatódott Ausztria nyugati részén is, majd Bécset érintve kora este léptük át a magyar határt. Késő éjszaka értünk haza Mályiba. Céges autóval mentünk, Ford Escort 1,3.

Spanyolország – Lloret de Mar – 1997

Ezt az utat már alig vártuk. Beigazolódott a spanyol mondás, miszerint aki egyszer már járt Spanyolországban az vissza fog térni.
A jó tapasztalatok miatt újra a Neckermann irodánál foglaltuk le a szállást. Az uticél most a Barcelonától északra fekvő Lloret de Mar volt. A szálloda neve: Olympic Garden.

Június 21. szombat.
Reggel 6.15-kor indultunk Mályiból. Az autópályán megreggeliztünk, (1000 Ft.) majd Vasváron ebédeltünk (3100 Ft.) Körmendre értünk 15 órára. Itt megtankoltunk. 21 liter, 3000 Ft.
Ausztriában a már megszokott utak, semmi különös nem történt. Este hat órára már az olasz határon is átmentünk. Itt a szokásos autópályadíj fogadott.
Olasz határ-Velence: 18000 ITL
Bresca környékén tankoltunk, 44 liter, 80000 ITL.
Újabb autópálya-fizetés.
Padova-Piacenza: 20500 ITL.
Szállodát most nem vettünk igénybe, a kocsiban aludtunk néhány órát. Nulla óra ötvenkor álltunk meg, a napi teljesítmény: 1186 km volt 18 óra 35 perc alatt.

Június 22. vasárnap.
Reggel 7 óra után indultunk tovább.
Autópálya:
Piacenza-Genoa: 13000 ITL.
Genova-francia határ: 22500 ITL.
Még Olaszországban megebédeltünk egy Autogrill-ben, 50000 ITL.
A francia határt 13.25-kor léptük át.
Az autópályákon a spanyol határig összesen 181 frankot fizettünk. Antibes előtt megnéztünk egy autómúzeumot, ami nagyon érdekes volt. Volt itt T-Ford, a Renault több régi típusa, valamint Mussolini nyitott fekete autója egy Hispano-Suiza. Ez utóbbi egy nagyon szép darab volt, lenyűgöző méretével. Egy másik részen berendezett sivatagi terep, ahol a korabeli háborús járműveket lehetett valósághű környezetben megtekinteni. Természetesen a versenyautók sem hiányoztak a kiállításról. A belépő:105 FF volt 2 felnőtt és egy gyerek részére. Tankolás következett, 42 liter 273 FF.
Este a Narbonne nevű csodálatosan szép városban foglaltunk szállást F1 hotelben. Ára: 139 FF volt

Június 23. hétfő.
Reggel kilenc órakor indultunk tovább Spanyolország felé. A reggelit egy hipermarketben vásároltuk 50 FF.
A hátralévő francia autópálya-szakaszért 27 frankot fizettünk.
Déli 1 órakor érkeztünk meg Lloret de Mar-ba. A helyiek Joret de Már-nak ejtik. Ez a település a spanyol határtól 102 kilométerre délre található. Innen délfelé haladva 71 kilométer Barcelona, a katalán főváros.
Lloret de Mar nagyon kedvelt a turisták körében. Tengerpartját apró kavics borítja, nagyon szép sziklás részei vannak. Nem csak fürdőzésre, hanem csodálatos sétákra is alkalmas ez a partszakasz.
A szállást ebben az esetben is a Neckermann-nál foglaltuk le, de most két hétre félpanzióval. A szálloda neve: Olympic Garden. A környéken sok új szálloda található, mert a 92-es olimpiára érkező vendégeket el kellett helyezni, ezért Barcelona 100 kilométeres körzetében nagyszabású szállodaépítésbe kezdtek. Az olimpia után férőhely túlkínálat volt, ezért jó áron lehet itt szállodát foglalni.
Az ebédet az erkélyen fogyasztottuk el, majd körbesétáltuk a várost. Lloret de Mar-nak van egy szép óvárosi része, hangulatos sétákat lehet tenni itt. Kissé elfáradva érkeztünk vissza szállodánkba, majd az étteremben elfogyasztottuk vacsoránkat. Spanyolországban a legtöbb szállodában svédasztalos vacsora és reggeli van. A választék óriási. A vacsoránál például 32 fogást számoltunk össze. Ebben az előételektől a salátákon és főételeken át a süteményig, gyümölcsig és jégkrémig minden benne van. Kizárólag az elfogyasztott italokért kell a pincérnél fizetni. A vacsora általában 6 órakor kezdődik és kb. 11 óráig tart. Ebben az időben korlátlanul fogyaszthatunk, akár többször is.
Ízelítő az első vacsora menüjéből:
Spanyol leves a gazpacho (hideg zöldségleves)
Majonézes saláták, tojás és virslisaláta, babsaláta, gombás paprikasaláta, ráksaláta, kagyló.
Rántott halszeletek, tengeri halakból, szószokkal, sült csirke, marhasült, tintahal.
Olasz tészták, zöldségköret, sült és főtt burgonya, rizs.
Szilva, alma, barack, görög és sárgadinnye, epres túró.
Vacsora után a szállodában műsorok vannak, amit a szálloda színészei adnak elő. Minden nagyobb szállodának van egy 5-8 főből álló szórakoztató csapata, az úgynevezett animátorok. Ezek a fiatalok általában színészhallgatók, akik nyáron szórakoztatják a vendégeket.
Első este látványos műsorral léptek a vendégek elé, majd tűzijáték volt a szálloda szabadtéri részén. Mint megtudtuk ezen az éjszakán volt Szent Juan ünnepe, amit Spanyolországban mindenki megünnepel. Ez a tűz ünnepe. A városban mindenhol petárdák durrantak, tűzijáték volt. Sok helyen árultak petárdát, szabadon lehetett vásárolni, nem úgy mint Magyarországon. Az ünneplés hajnalig tartott, ezért az alvásból nem sok jutott.

Június 24. kedd.
Reggeli után megnéztük a várost kicsit tüzetesebben. Ezután átmentünk Tossa de Mar-ba, ami 8 kilométerre található Llorettől, északra. Ez is egy gyönyörű kis városka, szép óvárosi résszel, valamint egy várral.
Visszaérkezésünk után elmentünk egy hajókirándulásra az üvegfenekű hajóval. Ebben a hajóban egy nagy üvegablakon keresztül láthattuk a tenger állat és növényvilágát. Kicsit háborgott a tenger, így sokszor a zavaros vízben nem sokat láttunk. Ezért érdemes a csendes időt megvárni a kirándulással. A kb. 10 kilométeres hajóút 1900 peseta volt. (2 felnőtt, 1 gyerek). A nap hátralévő részét a szobában töltöttük pihenéssel. Este vacsora után bűvészek tartottak egy kétórás műsort.

Június 25. szerda.
A reggeliről néhány szó: Mint a vacsoránál, itt is önkiszolgáló, svédasztalos rendszer van. Néhány étel, amit választhattunk: tükörtojás, sült sonka, péksütemények, sajtok, szalámik, gombás tojás, sült bacon szalonna, főtt tojás, vaj, méz, lekvárok, virsli. Minden reggel volt gyümölcs is. Az italokat automatából “nyerhettük”. Volt hideg és meleg tej, kávé, kakaó, tea, háromféle rostos gyümölcslé.
Ma Montserratba indultunk. Ez Lloret de Mar-tól 113 kilométerre van Madrid felé. Az odavezető autópálya szakaszra 835 pesetát fizettünk.
Montserrat: A legendák szerint már a 9. századtól éltek itt remeték. Oliba apát rendelte el, hogy itt kolostort kell építeni. Ettől az időtől laknak itt bencések. A kolostor egy homokkő hegy oldalában van, ahová autóval is fel lehet jutni. A parkolás 450 peseta. A kolostor mellett található a templom, ahol a Csodatévő Madonnát őrzik. Ez egy fából készült szobor, amit Szent Péter 880-ban hozott Spanyolországba. Itt található egy múzeum is, ahol sok érdekesség mellett látható néhány eredeti Picasso kép is. Az udvarban saját készítésű ízletes sajtokat árulnak a szerzetesek, meg is lehet kóstolni mielőtt vásárolnánk belőle. Múzeumi belépő: 1300 peseta.
Tettünk egy kiadós sétát a hegytetőn, ahol egy kilátó van óriási kereszttel. A látvány lenyűgöző. Hatalmas mélység alattunk, nagyon messzire el lehetett látni. Elég fáradtan tértünk vissza a szállodába, majd vacsora után megnéztük a Flamenco Show-t. Ezt mindenkinek látnia kell élőben, mert csodálatos élmény.

Június. 26. csütörtök.
Későn ébredtünk, reggeli, majd irány a város. A számtalan butik után megéhezve roskadtunk be egy étterembe, ahol megkóstoltuk a spanyolok egyik nemzeti ételét a Paellát. Lényege: egy speciális rizsfajtát, amely nem hegyes, inkább a gerslire hasonlít, megpárolnak, sáfrányt adnak hozzá, ettől szép sárga lesz, majd mindenféle tengeri halat, kagylót és rákot adnak hozzá. Ezután egy óriási lapos, palacsintasütőhöz hasonló fém tálba helyezik az ételt és egy kemencében készre sütik kb. fél órán keresztül. Amíg az étel elkészül, ez legalább háromnegyed óra, ecetes garnélarákot szolgálnak fel, hogy elfoglalja magát a kedves vendég. Mellesleg ez utóbbi étel is nagyon finom. A Paellát minden esetben a pincér tálalja a vendégnek, ügyelve arra, hogy egyenlő mértékben jusson a tenger gyümölcseiből mindenkinek. Legtöbb helyen minimum 2 adagot készítenek el, mivel minden esetben frissen készül, tehát egy adagra nem vesznek fel megrendelést. Nagyon kiadós és ízletes étel. Árak: óriás Paella, 1 kávé és 1 ásványvíz 4000 peseta. Délután vissza a szállodába és fürdés estig. Vacsora után szépségkirálynő választás volt. Itt a bárban ittunk egy Sangriát, ami egy gyenge gyümölcsbor, különböző hozzáadott italokkal. Nagyon finom, üdítőhatású nemzeti ital. Fél liter 650 peseta.

Június 27. péntek.
Ma éjszaka esett az eső. A helyiek elmondása alapján emlékezet óta nem volt ilyen rossz idő ebben az időszakban. A barátságtalan időt kihasználva jó nagyokat pihengettünk a szobában. Vacsora után az egész szállodát levideóztam. A mai műsor kabaré volt. Jó kis buli volt, sokat nevettünk.

Június 28. szombat.
Reggel ébresztést kértünk 7 órára, (ez itt nagyon korai időpont) mert indultunk Barcelonát felfedezni. Az idő még ma sem volt túl jó. Autópálya: 460 peseta. Elsőként a Sagrada Familia, a Szent Család templomát néztük meg. Antonio Gaudi kezdte el az építését, tervek nélkül. Mikor 1929-ben elütötte egy villamos, az építkezést leállították, majd a hetvenes években közadakozásból újra elkezdték építeni, ami a mai napig is tart. A templom érdekessége, hogy Gaudi nem használt vasbetont, a köveket mérnöki pontossággal illesztette egymáshoz. Ezt a módszert a mai mesterek nem vállalták, ezért már látható a vasbeton az épület egyes részeinél.
A templom belül még nincs kész, ezért megfontolandó a 2400 pesetás belépő kifizetése. Kívülről is gyönyörűen látható e csodás mű.
Meglátogattuk Barcelona híres állatkertjét is. Belépő: 3400 peseta. Különlegessége e helynek, hogy a világon már csak itt látható a fehér, avagy albínó gorilla. Idős létére még elég mozgékony és rettentő izmos állat. 1961-ben született és nincs fehér leszármazottja.
Jól elfáradva mentünk vissza a szállodába, vacsora, majd alvás.

Június 29. vasárnap.
A tegnapi hosszú nap után későn ébredtünk, majd reggeli után lementünk a tengerpartra. Tettünk egy nagy sétát a sziklás parton. Nagy szél volt, így hatalmas hullámokban gyönyörködhettünk. Egy szobornál, ami a szikla tetején volt, találkoztunk magyarokkal, akik busszal érkeztek. Nekik is nagyon tetszik a város és az egész spanyol vidék. Sokat videóztunk és fényképeztünk.
Vacsora után a szállodában biliárdoztunk, játszottunk.

Június 30. hétfő.
Reggel gyönyörű napsütéses idő volt. Reggeli után a szálloda parkjában napoztunk, fürödtünk a medencékben. Dél körül egy órát teniszeztünk. Délután is a medencénél napoztunk, fürödtünk, olvasgattunk.
Este a vacsora után ismét a bűvészek léptek fel, de teljesen más műsor volt, mint a múlt héten. Éjfél után lementünk a szálloda diszkójába, ahol nagyon jó volt a hangulat.

Július 1. kedd.
Ma is kilenc óra körül ébredtünk. Reggeli után besétáltunk Lloret-be, útközben egy óriási piacot találtunk, ami minden hónap első keddjén van nyitva. Itt mindenféle árucikk megtalálható volt, gyümölcs, húsfélék, ruhaneműk, használati tárgyak, ajándékok, stb. Séta után újra a szálloda medencéjében fürödtünk.

Július 2. szerda.
Ma is a szokásos kezdés, ébredés, reggeli. Utána átmentünk Blanes-ba. Ez 6 kilométerre van Lloret-től. Nagyon szép kis halász település. Van a parthoz közel egy sziklás kiemelkedés, ahonnan szép kilátás nyílik a falura és a tengerre egyaránt. Ezután tovább mentünk Malgrat de Mar-ba. Itt is séta, majd visszatértünk a szállodába. Délután Lloret de Mar- ban egy hangulatos cukrászdában ettünk egy-egy tortaszeletet és jegeskávét ittunk. Ezután egy óriási sétát tettünk Lloret körül, csodálatos sziklás helyeken jártunk. Hatalmas érdekes kaktuszokkal találkoztunk (de nem köszöntek).
Az esti műsor a Flamenco Show volt, de más programmal mint az előző héten.
A Flamenco után a diszkó következett. Most sem kellett elaltatni minket mikor visszatértünk szobánkba.

Július 3. csütörtök.
Ma újra ömlik az eső. Ez már egy kicsit sok a jóból. A helyi butikos akinek az erkélyünk alatt van a boltja ma is csodálkozva nézi az eget, és magyarázkodik, hogy ez errefelé nem szokása az időjárásnak. Mivel rohamosan közeledett nyaralásunk utolsó napja, bevásároltunk a városban. Egy kis ajándék ide, egy kis ajándék oda…
Vacsora után Mister Olympic választás, azaz férfi szépségverseny a szállodában.

Július 4. péntek.
Ma már jó időre ébredtünk. Reggeli után átmentünk Blanes-ba a zöldségpiacra. Vettünk aszalt gyümölcsöket, dinnyét, mandulát és néhány apróságot.
Délután végre újra fürödhettünk a medencében.
A napot egy kiadós sétával vezettük le, majd a vacsora következett. A mai műsor egy play-back show volt, amit nagyon jól megcsináltak. Közben egy kis koktélozást is beiktattunk. Finom volt.

Július 5. szombat.
Ma reggelre is ébresztést kértünk, de az ágy nagyon húzott vissza, ezért még egy kicsit lazítottunk. Reggeli után Marineland-ba mentünk. Ez egy vízi vidámpark a közelben. Itt van papagáj show, delfin show, medencék, csúszdák. Szuper hely. Délután fél 3-ra értünk vissza. Tettünk egy sétát Lloret-ben, majd vissza mentünk fürödni. Itt a medencében lévő bárban ittunk néhány koktélt, szigorúan alkoholmentest. Érdekes megoldás, a medencében a víz szintje alatt vannak a kőből készült ülőkék és a pincér itt szolgálja fel az italokat a medencében lévő fürdőzőknek.
Ma nem néztük meg a műsort vacsora után, mert nagyon fáradtak voltunk.

Július 6. vasárnap.
Ébredés fél nyolckor, reggeli, majd városlátogatás. (még nem unjuk) Vettünk néhány szép kagylót, azután visszamentünk a szállodába fürödni. Délután a tenderen evezős verseny volt. Nagyon látványos, bár a résztvevők rendesen szenvedtek a hullámoktól, de ügyesen megoldották.
Sajnos eljött az utolsó vacsora. Nem voltunk túl boldogok, nem hittük hogy a két hét is kevésnek tűnik majd. A további program a bepakolás volt.

Július 7. hétfő.
Fél nyolckor keltünk, a szokásos reggeli elfogyasztása után leadtuk a kulcsot a recepción, majd érzékeny búcsút intettünk e szuper szállodának. Még megálltunk a városban egy-két dolgot vásárolni, majd 11 órakor elindultunk hazafelé.
A spanyol határon tankoltunk, 40 liter, 4575 peseta.
A vissza úton nem nagyon akartunk megszállni sehol, mert a pakolásból már elegünk volt. Igaz, hogy Velence előtt megpróbáltunk egy kicsit aludni egy parkolóban, de a nagy forgalom miatt ez nem sikerült, így tovább indultunk.
Nonstop vezetéssel másnap este 10 óra körül értünk haza Mályiba. 2119 kilométer, 23 óra.

Egerszegi Imre

A szerző írásai Az Útikalauzban

Egerszegi Imre: Ausztria-Grünau – 1995

Egerszegi Imre: Bibione – Olaszország – 2000, 2001

Egerszegi Imre: Isztambul – Törökország – 2003

Egerszegi Imre: Salou – Lloret de Mar- Spanyolország – 1996-1997

Egerszegi Imre: Tossa de Mar – Spanyolország – 2002

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu