Egri Csaba: Autós kempingtúra Görögországban – 2006

Egri Csaba: Autós kempingtúra Görögországban – 2006

Kéthetes körtúra az Olympos-hegység-Meteorák-Delfi-Athén-Korintosz-Epidaurosz-Mükéne-Olympia útvonalon – összegző jellegű írás sok információval, másnak is hasznos tapasztalattal

2006. július végén – augusztus elején tettünk egy rövid, majdnem 2 hetes görögországi autós kirándulást. Nem a strandolós nyaralás volt a célunk, hanem ismerkedés a görög ókori kultúrával.
Útvonalunk: Olympos-hegység – Meteorák – Delfi – Athén – Korintosz – Epidaurosz – Mükéne – Olympia. Az idő rövidsége miatt a Peloponnészoszi félszigeten már nem mentünk le délre Spártáig, Misztraszig, pedig szép lett volna…
Kempingekben szálltunk meg, sátorral.
Mivel az utazás előtt sok információt köszönhettünk az internetes fórumoknak, mi is megosztjuk a tapasztalatainkat másokkal, hátha valakinek ezzel sikerül segítenünk a felkészülésben. Olyan részletekkel, amelyeket már sokan megírtak (pl. mennyibe kerülnek az autópályadíjak, hol mennyi a benzin, stb.), nem foglalkozunk.

Közlekedés

Szerbiában, ha nem is a Macedón határig, de autóúton és autópályán haladhat gyorsan a turista. Fizetősek az utak, ráadásul az Újvidék-Belgrád közötti szakasz fele, ahol még csak autóút van, alighanem a világ legrosszabb olyan útja, amiért még pénzt is kérnek.
A szerbiai autópálya melletti benzinkutak többsége kultúrált, az európai kutak területe tiszta, rendezett (OMV, MOL). Visszafelé MOL kúton tankoltunk, nagyon előzékeny kiszolgálásban volt részünk, szinte furcsa volt ilyet tapasztalni a Balkánon. A bankkártyákat alighanem mindenütt elfogadják. Ilyen jellegű Macedón tapasztalatunk nem volt, ott útközben csak csevapcsicsát ettünk, Görögországban viszont kissé elmaradottabb a benzinkút-kultúra. Nagyon sok töltőállomás van, de ezek többsége “falusias” kis kút, shop nélkül, vagy csak pici kis üzlettel, és a bankkártyákat sem mindenütt fogadják el. Nagyobb városok nagyobb kútjain igen.
Sem odafelé, sem visszafelé nem tapasztaltunk különösebb rendőri aktivitást, egyik országban sem. Görögországban, a Peloponnészoszon láttuk a legtöbb rendőrt, az egyik ráadásul még kézi radarkészülékkel is lövöldözött, ami azért volt érdekes, mert ott senki nem tartja be a sebességkorlátozásokat.
A görög közlekedést egyébként is szokni kell. Akik csak Szaloniki környékéig mennek, ebből ugyan nem sokat tapasztalnak, de a beljebb, meg délebbre merészkedők tapasztalhatják, hogy a görögöknek bizony vannak furcsa szokásaik. Az egyik ilyen az, hogy a gyorsforgalmi utakon (autóút-szerűség, mindkét oldalon keskeny leállósávval) a normál közlekedés úgy történik, hogy a leállósáv záróvonala kb. a felénél metszi az autót (hosszában, persze). Vagyis félrehúzódva kell közlekedni, hogy a gyorsabban haladók anélkül előzhessenek, hogy át kelljen menniük a szembejövő forgalom sávjába. Ha tudatlan európaiként szabályosan vezetünk, akkor is megelőznek (sok villogás meg dudálás után), és az út közepén húzódó dupla záróvonal ellenére is átmennek a szembejövő forgalom sávjába. Olyan előzést is láttunk, amikor a dupla záróvonal ellenére előző autót előzte egy másik autó úgy, hogy a szembejövő forgalom leállósávján közlekedett. Szóval, totális káosz. Ha valaki a leállósávot arra használná, amire kell (meghibásodás esetén félreállni a kocsival), lenne belőle nagy ramazuri!
A sebességkorlátozó táblákkal egyáltalán nem foglalkoznak. 90-es korlátozású úton haladva mi olyan 110-120 körül nyomtuk, hogy azért a jogosítvány megmaradjon, ha be is mérnének, majd egy ideig az útkereszteződések előtti 80-60-40 km-s korlátozások miatt 100-80-60-ra lassítottunk, de azt kellett tapasztalnunk, hogy ilyenkor mindenkinek útban vagyunk, a görögök ugyanis le sem veszik a lábukat a gázpedálról. Szokni kell, az tény. Valahogy fel kell venni ezt a különleges ritmust, és közben imádkozni, hogy ne pont minket csípjen el a rendőr…
Egy másik érdekesség, hogy a leglehetetlenebb helyeken képesek megállni, és kiszállni az autójukból, és ilyenkor nemzeti szokás, hogy bekapcsolják a vészvillogót.
Az athéni közlekedés is megér egy bekezdést. Athén nagy város, ott részletes térkép nélkül nem tanácsos megpróbálni eljutni bárhova is, sőt, a várost átszelő autópályáról is jobb nem letérni. Mi ez alkalommal egyenesen a kempingbe mentünk, és onnan kocsival nem mozdultunk, mert még emlékeztem a 29 évvel ezelőtti athéni autózásomra, és inkább nem kértem belőle (ráadásul csak egy kisebb, egyszerű térképünk volt). Három évtizeddel ezelőtti tapasztalatom (de alighanem most is érvényes), hogy vannak soksávú egyirányú utcák (én hatsávosra is emlékszem), amelyeken nagyon vicces, ha az ember a következő sarkon jobbra akar kanyarodni, de éppen a bal szélső sávban van. Az irányjelzőre nem reagáltak, az ablakon kellett kitenni a kezünket, jelezve a sávváltási szándékot, és akkor szép lassan át lehetett sorolni. A lényeg: a kempingből busszal és az athéni “metróval” (a sárga vonalon közlekedtünk, az csak ritkán bújik a föld alá, nem tudom, a másik két vonal milyen) el tudtunk jutni mindenhova, ahova akartunk.
Fontos információ lehet azok részére, akik a Peloponnészoszról indulnak hazafelé, északnak, hogy 2004. óta a félsziget észak-nyugati csücskében hídon lehet átkelni a Korintoszi öblön. Nem kell kompozni, meg nem kell visszaautózni Athén felé. A Rion-Antirion híd fizetős, 10 euróba kerül az átkelés, de gyönyörű, érdemes megnézni akkor is, ha nem használjuk. Mivel a híd csak 2004. óta üzemel, ne csodálkozzunk, hogy régebbi térképek itt még csak kompos átkelést jeleznek.

Kempingek

Négy kempingben szálltunk meg.
Az Olympos-hegység lábánál, Litóhoro helység “plakáján” (tengerparti üdülőövezetében) az Olympia Beach kempingre futottunk rá, és gondolkodás nélkül ott is maradtunk. Később kiderült, hogy a környéken ez a legjobb kemping. Tűrhető faházaik is vannak, ami esetleges átutazáskor lehet jó: hazafelé, hogy ne kelljen egy napra tábort állítanunk, itt szálltunk meg, hogy reggel korán, különösebb pakolgatás nélkül indulhassunk. A faház 1 éjszakára 40 euró (4-5 személyes), sátorral 28-ért laktunk itt. Kultúrált, szép kemping, tiszta vizesgóccal, meleg vízzel, a WC-n papírral, kavicsos stranddal, a strandon éttermekkel, bárokkal, ingyenesen használható napozóágyakkal (tőlünk legalábbis senki nem kért pénzt, meg kötelező fogyasztás sem volt a napozók használatáért, de az is igaz, hogy mindig csak rövid ideig tartózkodtunk a strandon). Van egy éjszakai bárszerűség is, aminek Shark (cápa) a neve, kicsit hátborzongató a vízből visszanézve látni a feliratot az épületen, az ember mindjárt elkezd forogni a vízben, arra gondolva, hogy biztosan oka van annak, hogy ilyen nevet adtak a bárnak…

Második állomáshelyünk a Meteorák lába alatti Kasztrakiban volt. Több kemping is van, mi a Meteora Garden nevűben szálltunk meg. Odaérkezésünkkor szinte üres volt, este kicsit felszaporodott a vendégsereg, másnap nappal megint kiürült. Jó kis kemping, itt is van úszómedence, ami a Meteorák bejárása után nagyon jól tud esni a megfáradt turistának.

Athénbe az autópályán érkezve egyetlen kempinges táblával találkoztunk, nem is töprengtünk sokat, hogy hol lehet másikat találni. Camping Nea Kifissia a neve, és Nea Kifissia városrészben van (kicsit kérdezősködni kellett, mire megtaláltuk). Elvben nagyon kellemes kemping, szép úszómedencéje van, hangulatos az elrendezése, de nem igazán sátorozásra van kitalálva, a sátorszögeket csak nehezen lehet beleimádkozni a kavicsos talajba. Lakókocsisoknak, lakóautósoknak kiváló, meg annak a sok fiatalnak is, akik csak hálózsákban, a szabad ég alatt vészelik át az éjszakát. Ez volt az egyetlen kemping a négy kipróbált, letesztelt közül, ahol alig kaptunk helyet (ha kicsit később érkezünk, mehettünk volna másikat keresni), és egyben ez volt a legdrágább is. Hármunkért, a sátorért, a kocsiért és az áramhasználatért három éjszakára 108 euró volt a díj, de itt a nemzetközi kempingigazolványra adtak 10% kedvezményt, úgyhogy 97-ből megúsztuk.

A következő táborunkat a Peloponnészosz észak-nyugati csücskében állítottuk fel, Kourouta kempingjében. Errefelé már kevés a külföldi turista, a kempinget görögök lakják, rajtunk kívül volt egy angol lakóautó, meg néhány svájci motoros. Így aztán azon sem csodálkoztunk, hogy az éttermekben csak görög nyelvű étlapok vannak, és a pincérek is alig beszélnek más nyelveket. Vigasztalásképp ez volt a legolcsóbb kemping (19 euro), és annyiból vacsoráztunk meg, mint amennyiből Athénben csak italt kaptunk volna.
A félszigetnek ezen a részén nincsenek nagy hegyek a part mentén, termőföldek között lehet a tengerpartra jutni, és persze a part is homokos, ahogy az már az ilyen típusú partoknál megszokott. Az Olympia bejárása előtt és után nagyon jó volt belebluttyanni a Jón tenger hullámaiba (az Olympia ókori romjaitól 30-40 km-re volt a kemping).
Ne számítsunk feltétlenül arra, hogy a kempingekben bankkártyával fizethetünk: a fentiek közül csak az Olympia Beach és a Meteora Garden fogadott el bankkártyát.

Árak

29 évvel ezelőtt, amikor először voltam itt, Görögországban olcsón lehetett nyaralni. Ez ma már sajnos nem így van. Alighanem az EURO tett be nekik, mert az árak most nyugat-európai szinten vannak. Nem tudom, ennek köszönhető-e, hogy rengeteg üresen tátongó étteremmel, tavernával találkoztunk, meg a kempingekben sem volt probléma helyet találni, de úgy tűnt, a lehetőségekhez képest kevés a turista. Az is lehet, hogy a Macedónok korábbi vízumkényszere vetette vissza az autós turizmust, és sokan inkább olcsó repülőúttal jutnak el Görögország bizonyos pontjaira, vagy a szigetekre (azt nyilván minden Görögország felől érdeklődő tudja, hogy a magyaroknak most már nem kell vízum ahhoz, hogy Macedónián átutazzanak).
Ha szűkös a nyaralásra szánt keret, nagyon oda kell figyelni, hogy az ember hol eszik, hol iszik, mert az árak a helytől függően jelentős mértékben eltérhetnek, de azt vegyük természetesnek és általánosnak, hogy presszókávét 1,50 euróért, más típusú kávékat 2-3 euróért adnak, és az üdítőket sem ússzuk meg 2 euró alatt, márpedig ez utóbbiból igen sokat el lehet fogyasztani abban a hőségben. Olcsón talán csak úgy lehet enni, ha Fast Food étteremben veszünk 2-3 euróért “pitába” csomagolt giroszt. Egyébként csak a Peloponnészosz nyugati partján fizettünk aránylag keveset éttermi kajáért: vegyes tengeri halas tál három személyre 14 euró volt (na nem szuperdrága halakból állították össze, de azért volt benne egy-egy nagyobbacska garnélarák is).
A múzeumi belépők sem olcsók. Egy ókori romterületre általában 6 euró egy felnőtt belépő, az ott levő múzeumba még egyszer annyi, kombináltan viszont csak 9 euró. Az Akropolisznál négy helyszínre szóló belépőt vettünk “csak” 12 euróért. Nagyon fontos tudni, hogy nemzetközi diákigazolvánnyal szinte mindenütt (de nem a Meteorák kolostorai esetében, ahol mindenkinek 2 euró a belépő) ingyenes a belépés, úgyhogy diák ember anélkül ne induljon útnak (egyetlen velünk utazó gyermekünk igazolványával mintegy 40 eurót takarítottunk meg, az meg már egy tisztességes vacsora ára).
Szimpatikus, hogy parkolásért sehol sem fizettünk. A látogatottabb ókori műemlékek környékén sem kérnek pénzt a parkolásért, sőt, a WC-kért sem. Általában minden ilyen helyen (vagy a komplexumon kívül, nyilvános WC-ként üzemelve, vagy belül) kultúrált, tisztán tartott mellékhelyiségek találhatók, de a markát tartó WC-s néni fogalma itt (legalábbis azokon a helyeken, ahol mi jártunk) ismeretlen.

Összegzés

Görögország továbbra is egy csodálatos ország. Gyönyörű a táj, rengeteg a látnivaló, és meggyőződésünk, hogy oda kocsival kell menni, még akkor is, ha messze van. Igaz, vannak, akik ott bérelnek autót, nyilván az is járható út, de ez az ország nem arra való, hogy az ember egy helyben töltse a nyaralásra szánt idejét, és a közeli strandon ismerkedjen ezzel a világgal. Ha tengerparti pancsolós nyaralásra vágyunk, felesleges ilyen messzire utaznunk: az Adria közelebb van, a tengerpartja legalább olyan szép (szerintünk szebb), és okosan költekezve nem kerül többe egy görögországi nyaralásnál. Görögországba inkább látni menni érdemes, de azért meg nagyon. Az utak menti rengeteg szemetet meg próbáljuk meg jóindulatúan nem észrevenni. Ők sem lehetnek tökéletesek.

Egri Csaba