Fejes Károly: Rimini, San Marino, Róma – Olaszország – 2006

Fejes Károly: Rimini, San Marino, Róma – Olaszország – 2006. július 8-15.

Rövid, tömör beszámoló sok praktikus információval egy autós nyaralásról

Mindig szívesen olvasom a (földi) Útikalauzban megjelent írásokat, ezekből nagyon sok segítséget és információt kaptam. Ezért szeretném én is közzétenni az Olaszországban szerzett tapasztalataimat, ezzel kapcsolatos tanácsaimat.
Indulás Pápáról 4.40-kor, érkezés Riminibe 15.30-kor. A távolság kb. 850 km, határátlépés Rábafüzesnél, Fürstenfeld után végig autópálya. Osztrák autópálya matricát a határátlépés előtt itthon érdemes megvenni, ugyanis nem euróban kell fizetni.
Eleinte esett az eső, de Olaszországban már 35 Celsius fok volt. Ausztriában megállás Pack-Sattelnél, szép a kilátás. Olasz-osztrák határ már nincs, autópályadíj Tarvisio-tól Riminiig kb. 20 euró. Az autópályán semmi gond, lehet haladni. Tankolás csak egy helyen, Olaszországban, a benzin drága 1,439 euró (1 euró=280 forint). Csak 20 litert tankoltam, ugyanaz a benzin (95-ös oktánszámú) főútvonal mellett Rimini felé 1,389 euró. Igea Marinába érkezve sok az útlezárás (csak ezen a napon tapasztaltuk), rendőröktől kértünk segítséget.
A tengerparton angolul általában sokan, de németül is elegen beszélnek. A rendőr angolul korrekt útbaigazítást adott, rendkívül segítőkész volt (ez általában az egész országra igaz). Az utazási irodába érkezve segítőkész fogadtatás, de nem beszéltek idegen nyelvet, így hát szépen mosolyogtunk és mutogattunk. Letettük a 100 euró kauciót, elvezettek bennünket az apartmanba. Via Alfieri (Alfieri utca), az utazási irodától 5 perc gyalog. Emelt földszint + 3 emelet, 5 személyes lakás, a 3. emeleten van, szép tiszta, 3 erkéllyel, kettő a Canal-ra (a Riminit elválasztó folyót csak így nevezik) néz. Lift van. Megkapjuk a kulcsokat, a “Parcheggio”-t (parkolóhely) kérni kell. Az utazási iroda vezetője némi gondolkodás és telefonálás után megoldja ezt is, a ház udvarán kapunk helyet+kulcsot, távirányítót az automata kapuhoz is. Kipakolás, rövid pihenés, este fagyizás, ismerkedés a környékkel, fényképezkedés, tengerpart, strandok (“Bagno”-k) felmérése – melyik szimpatikusabb, az árak egyformák. A fagylalt 1,5 euró/adag, két lapátnyi, lehet kétfélét is kérni, hatalmas adag és finom.

Másnap (vasárnap) strandolás. 1 napernyőt és 4 db napozóágyat béreltünk, csak egész napra vagy több napra lehet. Az ára 1 napra 20 euró, 5 napra 85 euró lett volna. Alapban a napernyőhöz 2 db napozóágy és 2 db szék jár. A bejáratnál lévő hölgy nem beszélt idegen nyelvet, de a férje igen (a “Bagno”-kat általában családi vállalkozások üzemeltetik), németül is és angolul is. Németül megbeszéltünk mindent, számomra meglepő volt, hogy este 6-kor is fizethetek, nem kell azonnal. Mondta, hogy olyan helyet szeretne adni, ahonnan a holminkat szemmel tudja tartani. A táskákat, ruhákat felakasztottuk a napernyő alá, majd irány a tenger (kb. 30 m a napernyőtől).
A hullámtörő gáthoz úsztunk, ott megpihentünk, majd vissza a sekélyebb részre, kislányom (12 éves) szólt, hogy valami megvágta a lábát és vérzik. Gondoltam nem nagy a baj, mire kiérünk, eláll a vérzés, tévedtem. Erősen vérzett, ráadásul a seb (a jobb láb gyűrűs ujj mögött, a talpon 3 cm hosszú, jó mély vágás) tele ment homokkal, nem voltunk elég óvatosak, nem is vettük komolyan. A napernyőhöz érve feleségem elkezdte kitisztítani a sebet papírzsebkendővel, nem sok sikerrel. Egyszer csak megjelent a “Bagnino” (csak ennyire érdekelték a vendégei, pedig nem kértünk segítséget), kérdezte mi a probléma, elmutogattuk, bár nem kellett sokat, a seb önmagáért beszélt. Ezt elmagyarázni már nem volt elegendő a német tudásunk, az angol meg végképp nem. Intett, menjünk vele, a lábmosónál (minden rendkívül tiszta, gondozott, igényes) kimosatta velem a sebet, a felesége egyszer használatos kesztyűt húzott, steril kötszert, fertőtlenítő oldatot vett elő (egy pillanat alatt), majd ők is nekiláttak a sebet lekezelni, kitisztítani. Az alaposságukról csak annyit, hogy a szép tiszta kövezetre csak úgy folyt a vér, elfogyott kb. egy deciliter (vagy kettő) fertőtlenítő folyadék, plusz a kötszerek, de nem ez volt a fontos, hanem a vendég. A sebet ellátták, de továbbra is vérzett. Kérdésemre, hogy kell-e kórházba menni, nemmel válaszoltak, de mondták, hogy a közeli patikában (térképet is adtak, kb. 500 m) délelőtt van orvos, menjünk el oda, ők odatelefonálnak és várnak bennünket. Mi úgy gondoltuk, csak délután megyünk, időközben a vérzés is csökkent, többször bementünk a vízbe is, napoztunk, jól éreztük magunkat (valóban!). Akkor már nem volt ott a doktor, a patikushölgy csak olaszul beszélt, de adott kötszereket és kenőcsöt is. A patikából megjőve, szóltam a “Bagnino”-nak, mire ő tekintettel és szóval is neheztelt, hogy csak ilyen későn mentünk el, de tudomásul vette.

San Marino (2006. július 10.)
A következő napon az irányt San Marinoba vettük. Ebben az esetben egész napos programra kell számítani. Az útjelző táblák korrekt és egyértelmű módon San Marinoba kalauzoltak bennünket. A GPS-nek nem sok hasznát vettük, több helyen is félrevezetett bennünket, ezért hát kikapcsoltuk. A történelmi óvároshoz érkezve az autóval leparkoltunk a P9 parcheggioban (ez egy földalatti, többszintes parkolóház, címe: Via Gino Giacomini 103.). A parkolási díj kb. 1 euró óránként, de az autó védett, fedett helyen állt egész nap. A bejáratnál sorompó van, itt minden behajtó gépjármű kap egy kártyát, később automatánál vagy pénztárnál lehet fizetni, én az utóbbit választottam. Kilépéskor, ha a parkolási díj rendezve van az automata elveszi a kártyát, nyílik a sorompó, és lehet távozni. A parkolókról még annyit, hogy a feljebb a várfalak közt is vannak kiépített parkolóhelyek, de a szabad ég alatt, ugyanannyiért, mint lejjebb.
Lépcsőkön kapaszkodtunk fel a várba, az őrtornyokhoz, csak első nekifutásra tűnt soknak a lépcsők száma. Szuvenírt nagyon sok helyen lehet kapni, mi is betértünk az első útba eső boltba és plakettet és egy magyar nyelvű útikönyvet vásároltunk San Marinoról. Erről annyit, hogy érdemes több helyen is megnézni, mert az útikönyvön és a plaketten 2 eurót buktunk, drágábban vettük.
A történelmi városrész gyönyörű, aki teheti ne hagyja ki. Sok helyen beszélnek németül, angolul, de néhol magyarul is. Fizetőeszközként a forintot is elfogadják valahol, de nem kérdeztük milyen árfolyamon. A fagylalt itt is finom, egyes termékek olcsóbbak, mint Olaszországban (tankolni San Marinoban érdemes, kb. 10-15 euró centtel olcsóbb az üzemanyag, mint Olaszország más részein). A Magyarországon hozzáférhető útikönyvek részletesen bemutatják San Marino nevezetességeit, ezzel nem akarok foglalkozni. Még annyit mindenhol sokan vannak, de magyar szót nem nagyon hallottunk.

Róma (2006. július 12.)
A GPS-szel megterveztettem az apartmantól a Rómáig vezető utat, hosszú volt, nehéz volt, igaz nem került annyiba, mintha autópályán mentünk volna (Igea Marina – Terni – Orte – Róma). Visszafelé nem hallgattam a GPS-re, végig autópályán jöttünk (mármint Igea Marinába), több kilométer, de nem olyan fárasztó, mint az előző, autópályadíj kb. 30 euró (útvonal: Róma – L’Aquila – Teramo – Ancona – Fano – Igea Marina). Rómában a GPS nagy segítséget nyújtott, bementünk a belvárosba, ott egy földalatti garázsban parkoltunk, a földszínen nem találtunk parkolóhelyet. A földalatti garázs címe: Via Carlo Alberto Dalla Chiesa 38, a parkolás ára 6 órára 18 euró. Ami nekünk szokatlan volt, az autóban kellett hagyni a kulcsot, mert egymás fölött tárolták az autókat, úgy nézett ki az egész szint, mint az emeletes ágyak. Féltünk tőle, de más lehetőség nem lévén, beletörődtünk. Azzal vigasztalódtunk, ha nem adják vissza az autót, jelentkezünk a római magyar konzulátuson. De semmi probléma nem volt.
Egy délutánt töltöttünk Rómában, megnéztük a Circus Maximust, a Forum Romanumot, a Colosseumot, a Trevi kutat, a Spanyol lépcsőt és a Vatikánt. A hőmérséklet 37-39 Co, de a föld alatt az autót legalább biztonságban tudhattuk.

Mindenhova metróval utaztunk (és gyalog), az egynapos metrójegyet érdemes megvásárolni, a jele: BIG, az ára 4 euró. A metróban automatánál, illetve újságárusoknál kapható. Rómában a GPS a gyalogos közlekedés során semmit sem ért, sok helyen nem volt vétel, de nem is rá szükség, az útikönyvekben részletesen megtalálható minden információ. A Spanyol lépcsőtől nem messze betértünk egy Mc Donalds-ba, a szokásos “mekis” menüre, a menü négy személyre (szendvics, hasábburgonya, kóla) max. 30 euró, a mosdók kritikán aluliak.
Visszatérve a földalatti garázsba, azon görcsöltem, hogy a parkolójegy kb. 2 órája lejárt, hogyan fogjuk rendezni a tartozást, mivel ezt nem tudtuk nekik elmondani, ők csak olaszul beszéltek. Mutogatással elmagyaráztam a problémát, az úriember! csak mosolygott és ékes olasz nyelven elmagyarázta, nem kell többet fizetni, a +2 óra ajándék. Ennek nagyon örültünk, ezért a csomagtartóban lévő hűtőtáskából mindkettejüket megajándékoztuk egy-egy hideg dobozos kólával. Kiderült, hogy angolul valamelyest beszélnek, elmondtuk nekik, hogy magyarok vagyunk (egyből mondták: “Á Budapest!”), és Riminibe mennénk végig sztrádán. Segítettek megtervezni az útvonalat, elmondták, hogy kb. mennyi az autópályadíj, búcsúzóul még a szélvédőket is lemosták.
A földfelszínre érve vártam, hogy a GPS útbaigazítson, de nem volt vétel, ezért (térképünk nem lévén) egy ideig csak mentünk Rómában, (elképzelhető, hogy körbe-körbe?). A belvárosban útbaigazító táblák nincsenek, térképünk nem volt, mire reménytelenül eltévedtünk volna (kb. 30 perc), a GPS feléledt, és kivezetett a városból. Rómában nagyon nehéz a közlekedés, a fent említett 30 perc alatt talán 4-5 km-t haladtunk, lehet, hogy még annyit sem. Egyébként Rómában is rendkívül barátságosak, segítőkészek az emberek, angolul sokan beszélnek, szívesen adnak útbaigazítást mindenkinek.

Jártunk még Riminiben, mint mindenhol, itt is fizetőparkolók vannak (1 euró/óra), megnéztük a piacot – hatalmas, utána (mint Pápán is) nagy szemétdomb marad, amit azonnal elkezdenek összetakarítani. A piac szerdánként van az ókori városközpontban, mindenütt sátrak, árusok, fényképeket nem igazán tudtunk készíteni. A piacon csak a zöldség-gyümölcs olcsóbb, egyéb árak az üzletekkel megegyezők, sőt lehet, hogy drágábbak is.

Visszafelé betértünk az “Italia in miniatura”-ba. A parkolás 1 euróba kerül, a belépő (gyerek 12 euró, felnőtt 16 euró) 12-13 éves gyerekek. Minden szép gondozott, fél liter üdítő 2-3 euró, a játékokért nem kell külön fizetni (csak a távirányítású FBI pályán) véleményem szerint 1 fél napot érdemes rászánni. A kisvasúton fentről érdemes megnézni, világosan látható az olasz csizma.

Elmondhatom, hogy a tengerparti nyaralás Olaszországban ismét csodálatos volt, jártunk már ebben az országban Bibionében (2004), valamint Lido di Volano-ban (2005) is, eddig mindenről csak pozitív tapasztalatokat szereztem. 2003-ban Horvátországban (Zadarban) nyaraltunk, az is szép volt, de a tenger nem homokos, hanem sziklás.
Remélem, útleírásommal segítséget tudok nyújtani mindazoknak, akik elolvassák.
Esetlegesen felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok.
Pápa, 2006. október 31.
Fejes Károly

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu