Gál Zoltán György: Erdélyből Bukaresten, Szófián át Korfura – 2008

Egy újabb alapmű az autóval közlekedőknek a “keleti kerülővel” kapcsolatos fontos információkkal, tanácsokkal

Rövidnek tervezett (biztos nem az lesz a végére…. sose az)  írásom célja, megosztani a román-bolgár autós átkelés friss tapasztalatait az Olvasóval.

Az üzemanyag árakat nem részletezem, az Útikalauz címlapján is ajánlott oldal elég naprakész a térség aktuális díjairól.

A megteendő táv mintegy 1300 km, kiindulás Székelyudvarhely mellől. Az úton végig a kelet-európai időt (EST) használják az országok. Az alább leírtak egy vasárnap-hétfői napra vonatkoznak; bár a kamionstop fogalmát az általam megkérdezettek nem ismerték, biztos van valami, mert a vasárnap „könnyített” volt.

Két szakaszban reális a táv, kemény legények/leányok lenyomhatják egyben; de nem nagyon van benne autópálya, nehezítő kaland annál inkább. 🙂

Románia

Ha Bukarest felé mégy Udvarhelyből, feltétlen érdemes Segesvár (Fehéregyháza), vagy Csíkszereda felé kerülni – hosszú úton egyszerűen nem reális, hogy a Barót felé tartó út köves, aszfalthiányos szakaszain küzdj.
iGo barátnak hinni Erdélyben sokszor botorság – nem tudja (semmilyen térkép se igazán), mely utak jól, s melyek rosszul járhatóak. E tényért nem biztos, hogy a térkép készítője, hanem a dinamikusan (nem kis részt EU-s pályázati pénzből) újrahúzott, fejlődő úthálózat a felelős.

Reggel fél hétkor indultunk. Csíkszeredáig a Hargitán át remek az út, a korábbi betontálcásra aszfaltot húztak. Nyolckor már a brassói úton voltunk Szeredától délre – itt a minőség rosszabb. Fél tízkor már a Tömösi-szorosban jársz Brassó alatt. Itt számítani kell arra, hogy a bukarestiek kedvenc kiruccanó helye a hétvégére Predeal, meg Sinaia és a szoros déli oldaláról könnyen, drótkötélvasúttal elérhető Bucsecs-hegység fennsíkja. Azaz az országos főút a hetvenes évek balatoni 7-es útjának Siófok city szakaszává válik – már délelőtt is (milyen lehet itt este??)

Amint leérsz a Kárpátok déli lankáin, a táj lapos, a növényzet mint észak-Görögországban. Ploiest-et elkerülőn (figyelem: a román nevek végén, mint Bucuresţi, Plioesţi, Pitesţi, Budapesţi – nem vicc! – néma) nyugatról lehet vállalni (minőség, mint  a szolnoki, kissé nyomvályúsabb). Bukarest előtt balra az Otopeni reptér, jobbra pár km-rel előtte McDonald’s (fontos, hogy tiszta, mint itthon, és a parkolóban kocsi szemmel tartható), megállásra alkalmas. Ide Udvarhelyről azért fél 12-re (5 óra alatt) elértük.
Kell is a pihenés, mert jön maga a “Nagy Körgyűrű”! Azaz a bukaresti elkerülő. Mi használtuk, mert az erdélyi román ismerősök szerint is a bukaresti városi közlekedés agresszív, nem kell a balhét keresni.

Az, hogy van körgyűrű, remek dolog. Az, hogy milyen…más tészta. Hát minden esetre hétköznap egy őrület lehet. Mint azt Fónad Tibor már megírta, a 2×1 sávon (felfestés nuku!) a forgalmat feltartja az út mellett, általában „belülről” körbefutó vasút sorompóinál feltorlódott, kanyarodó sor. No, hát ezért javaslom Bukarestet keletről kerülni – ugyanis így a sorompós sor akkor legalább a szélére (jobbra, kifelé) húzódik, nem balra (befelé); könnyebb kerülni.

A kiírások hiányosak. iGo-val viszont maga a biztonság. Egy órakor (idáig Udvarhelyről 6,5h) már Giurgiu, a dunai átkelő irányában „robogtunk” – általában 2×2 sávos út, de sok a lakott terület. Néhol mérnek a rendőrök, de korrektek (erről még alább).

Giurgiu előtt balra megy a híd, a bolgár határ felé az út. Utána kis kurfli megint balra-jobbra, és aztán szedik a hídvámot. Mintegy 40 lejet (kb.10 EUR) tessék rá félretenni kocsinként.

A Duna-hídon lassan suhanunk át (mindenki fotóz kifelé a kocsiablakból); a Duna itt már hatalmas, széles és meredek partú mederben hömpölyög. Mind Giurgiu (a román oldalon), mind Rusze (a bolgáron) fontos folyami kikötő.

Bulgária

Hídról legurulva rögtön ott a bolgár határ. Mielőtt az útlevélvizsgálathoz gurulsz, venni kell egy az egész ország úthálózatára (pont, mint Romániában) érvényes matricát, ára 5 EUR kocsinként (ez kb. 10 Leva). Utána odagurulsz az útlevélvizsgálathoz. Idáig 8 óra Udvarhelyről.

Most jön Bulgária. Kaland, tréfa, kacagás 🙂 A szófiai út Ruszét délről elkerüli, nyomokban 2×2 sávos, osztott pályás.

Először is: a benzinkutak nem tartanak térképet. Vagy viszel itthonról, vagy iGo, vagy semmi. Kiírások főleg cirill betűkkel, de olykor (mint Görögországban) a második táblán már latin betűkkel is. Helynevek felismerhetők.

Aztán: útvonal: Rusze-Pleven-Botevgrad-Szófia…..autópálya alig van. 2×1 sávos főút, az út mentén hatalmas szántóföldek, az út mentén hatalmas gaz, megbízhatónak tűnő (nem foltbenzint tartó) benzinkutak ritkásan.

Sebességhatárok, mint nálunk. És kérem: itt van a kutya elásva: a falvak nem mindig felismerhetők. A gaz embermagas, az északi országrészben a házak egymástól 300 méterre, a lakott területek kezdetét jelző táblát is sokszor méteres bozót fedi, és gyanítom: a rendőrök párszor erre rá is tesznek (azaz leszerelik azokat). Kár, hogy ezt kell írnom, de volt rossz tapasztalat. A következmény súlyos: 90 km/h-ért (egy kézi trafit mutogatnak fix 93 km/h szerepel a piros kijelzőn) az ötvenes táblában (hol is volt az?) 3 havi jogsi elvonással fenyegetnek, ami a mutogatott nagy könyvük szerint 300 Levával (160 EUR!!!) kiváltható. Ha oroszul nem beszélsz, meg vagy lőve. A tárgyalás a fehér Astra mellé guggoltatva a delikvenst zajlik. 50 pénzről indulva (vevői ajánlatom a saját jogsimra) 100-ban lehetett velük kiegyezni, azt kérésre a rendőrgép ajtózsebébe csúsztatva. Egyszerű útonállásnak minősítem az eljárást. És a mintegy 500 km-nyi bolgár szakaszon mintegy 30-40 rendőautóból mértek, sokszor hasonlóan korrekt feltételek mellett. (:
Nagyon vigyázni!

Megszólalásig élethű fehér kartonpapír-Astrák, Policija felirattal elszórtan az út mellett 🙂 ez a bonus. A szembejövők persze villantanak, ha vész van, de megszívhatod a legjobb szándék ellenére. Ez be is állítja a hangulatot.

Szófia előtt van egy 40-50 km-nyi autópálya, aztán ez elfogy, és bevezető úttá válik. Rusze-Szófia kényelmesen 4 óra (idáig Udvarhelyről 12 óra). Tessék a déli elkerülőre navigálni – vonalvezetése nem olyan egyértelmű, mint a bukarestié, de először a Burgasz, majd a Blagoevgrad, Grecja (Görögország) irányt követve abszolválható. Ajánlom az elkerülő déli részén, a nagy Vitosa-hegység tövében található OMV kutakat, jók és tiszták a kávézók.

Szófiát a II. Borisz cár úton, Blagoevgrad felé elhagyva a városból kifelé kisebb, emelkedős út vezet – ne péntek délután menjünk rajta! Mi vasárnap este, szemben a hétvégéről visszatérő forgalommal hajtottunk; a káoszt, dugót csak láttuk, de nem voltunk elszenvedői. Aztán jön 30 km vadiúj autópálya, majd főút – a görög határ előtti utolsó 50 km igen kanyargós, a Balkán-hegység egy szorosában vezet, előzni nehéz. Üdülőhelyek során vezet át az út. A görög határig Udvarhelytől mintegy 950 km, összesen 14,5 óra számítható. Ha ehhez hozzáveszünk három nagyobb megállást, tankolást (mondjuk, egy Bukarest előtt a Mekinél, egy Rusze a bolgár határ után, meg egy Szófia, a körgyűrűn), akkor ez felmegy 17 órára. Eszerint este tizenegy után értünk a görög határra. Hangsúlyozom: sor se itt, se a román-bolgár határon nem volt.

A tranzitszállást a Halkidiki félszigetnél messzebb tartóknak feltétlen ajánlom; Bulgáriában a határ előtti üdülőhelyeken is számos motel/hotel kínálgatja magát, de mi a görög oldalon, a határtól mintegy 20-25 km-re, Serres előtt (Lefkonas-nál) a táblával jelzett Alexander Hotelt választottuk, jó ötlet volt. Reggelivel 3 főre a recepciós 70 EUR-t kért (nem a listaár az érvényes!) és éjfélkor is kaptunk hideg sört a bárból :).

Görögország

Serres előtt rögtön nyugatnak kell, a Thesszaloniki felé tartó útra térni; ez csak a szaloniki körgyűrű előtt (mintegy 90 km) lesz autópálya.

Szaloniki után a Kozani irányt követjük, ez egy darabig együtt halad az athéni autópályával. Grevená-ig van autópálya, bár a benzinkutak ritkák. Ne vágjunk neki a Pindosz-hegységi átkelésnek üres tankkal! Grevena után elfogy az autópálya, és bármit állít (a 2005-ben kiadott!), általam a legjobbnak tartott Road kiadású térkép, vagy az iGo, csak Ioannina előtt és utána van meg, pár apróbb szakaszon. Közben az ut 2×1 sávon egész 1500 méter tengerszint feletti magasságig emelkedik és átkel a hegyek három vonulatán.

Ha ésszerű időben, mondjuk 18 óra után el akarjuk érni valamelyik Igoumenitsából Korfura induló kompot, a 400 kilométernyi görög szakaszra tervezzünk 7-8 órát. Összesen tehát Udvarhelyről éjszakázás nélkül hadd szabadjon 24 órát ajánlanom útitervként.

Még annyit, hogy Igoumenitsá-ban a belföldi kompokat (Corfu, Lefkimi van kiírva) kell keresni. A Lefkimi-be tartó átkelés (általában nyitott kompokon, mint a Balatonon) rövidebb (65’) és tán 30 EUR-val olcsóbb (egy kocsi 3 fővel 41.50 EUR), mint a Corfu városba tartó. De ha Korfu északi részére készülünk, plusz 40 km-nyi autózni valónk lesz, helyenként keskeny, forgalmas utakon (ráadás 1,5 óra). És Korfun az iGo Teleatlas kiadású, 2008. eleji térképei csapnivalók!

Jó utat, vidám kitartást a sporttársaknak, a sok látnivaló, a szép tájak megérik!

Gál Zoltán György