Göcsei Gábor: Budapest-Belgrád-Szófia-Sarti – adalék Stevie tanácsaihoz – 2003

Göcsei Gábor-Budapest-Belgrád-Szófia-Sarti – adalék Stevie tanácsaihoz – 2003 július

Az alabbiakban az elmult ket hetben szerzett tapasztalatainkat szeretnem megosztani az oldalt olvasokkal Szekeres Istvan leirasa alapjan. Termeszetesen nem szeretnek ismetelni semmit, ezert csak az alltalunk mashogy megelt, vagy felfeldezett dolgokat irnam le, es nehany erdekes kalandunkat.

Julius 7.en indultunk reggel 6kor Budapestrol. Roszkenel nem volt semmi gond, megkerdeztuk a Szerb vamostol, 2000 EUR / Fot gond nelkul be lehet vinni az orszagba, az meg nem jelenteskoteles (Csinos kis orosz akcentussal beszelte a magyart, nehez volt nem vigyorogni :).
Kicsit tartottam az egesz balkani uttol, mivel 4 holgy/ 1 ferfi aranyban utaztunk, es ebbol mindossze ket noi soforunk volt a ket autora
De Szerbiaban az egvilagon nem volt semmi gondunk, elsore megtalaltunk minden utat, nem volt egy tabla sem leragasztva. A megallohelyek nem tul kulturaltak, leszamitva a Stivie altal megemlitetteket (a masodik mellefogasunk utan bellattuk hogy erdemes hozza tartanunk magunkat, mar csak a wck minosege miatt is). Rendor Szerbiaban rengeteg van, de egyetlen egyszer sem szedtek ki minket, mert vagy helyi auto/ kamion mogott mentunk es ezt intettek ki, vagy ha eppen nem volt elottunk senki, akkor meg lattak a ket magyar autot, tele novel semmi rosszat nem felteteleztek roluk (60as tablanal 110el teptek, a hajam leegett toluk neha:).
Az elso meglepetes a Bulgar hataron ert. Az emlitett 2+2 euro helyett 4+5 eurot fizettunk. A fertotlenitos bacsi kozolte hogy “njégy ejuro”, mutatta az ujjan is, a szamlan amit meg adott vol 2 irva. Ezek utan az utdijas bodeban ulo hivatalnok minden kerdes nelkul kozolte hogy “ot ejuro”. Itt mas gondunk nem volt.
Ket sofor miatt meg kellett alljunk aludni, ezt Szofia elott tettuk meg a “Perla Hotel”-ben. Hamar rajottunk hogy a hotel szocskat nagyon konnyen osztogatjak a Bulgarok. 🙂 Mindazonalltal, kellemes csalodas volt a csaladi haz felso szintjen terpeszkedo 3 szobabol (kulon furdo, angolwc volt mindegyik szobaban) allo hotel. Nagyon kedvesek voltak a helyiek, jol foztek, es kajaval egyutt ot fore 70 – 80 eurot fizettunk az ejszakaert odafele, es visszafele is. (Az agyak azert nincsnek a csucson)
Szofiatol delre Kulata fele, ugy dontott a Bulgar nemzet hogy autopalyat epit, es ezt meglepo elszantsaggal kezdte meg, ennek koszonhetoen nagyon sok a 40es 60as tabla, es bar Blagoevgrad tol a hatarig kiemelkedoen jok az utak, addig erdemes ezeket a tablakat komolyan venni, nem egy akkora lyukat talaltunk hogy ha azt 100al talajuk el akkor nem biztos, hogy marad felnink …
Bulgar – Gorog hataron Stivie leirasatol elteroen a Bulgar hataroroknek tamadt kedve szivozni, osszevissza kutatott a kocsiban a vamos, meg a fenykepezogep tokomba is beleturkalt … A gorogok viszont naon kulturaltan 10 perc alatt letudtak. Itt derult ki egy masik magyar autos beszamolojabol hogy ok a szerb – bulgar hataron 15 eurot fizettek a bulgaroknak a fertotlenites – utdij komboba.
Gorogorszaggal az utakon nem volt semmi gond, jol tablazott, talan csak annyit tudnek tanacsolni azoknak akik Sitonia felszigetere mennek, hogy erdemes a Serres – Thessaloniki – Nikiti iranyba menni, mert a hegyek kozott rettenet szerpentinek vannak, nem igazan jo az ut, es sokkal hosszabb mint a terkepen.
Visszafelere mar mi is igy tettunk, tanulvan az odaut viszontagsagaibol, sporoltunk is 1 egesz orat … 🙂
Gorog – Bulgar hataron nem volt semmi gond, erdekes hogy most csak 2+2 eurot fizettunk …
Epitkezes tovabbra is megvolt Szofiaig, rendor kevesbe, gond semmi. Hajnalban indultunk tovabb a hatarra a “Perla Hotel”-bol. A Bulgar oldalon az alabbi megdobbento parbeszed zajlott le koztem es a hataror kozott angolul:

Hataror: “Joreggelet, honnan jottek?”
En (5masodperces dobbent bamulas utan): “Gorogorszagbol jovunk, es megyunk Magyarorszagra”
Hataror: “Igen, azt latom hogy Magyarorszagra mennek, de azt nem tudhattam honnan jonnek.”
En: “Igen, bocsanat.”
Hataror: “Semmi gond. Van-e valami elvamolnivalojuk?”
En: “Elvamolnivalonk?”
Hataror: “Igen, elvamolnivalojuk.”
En: “Nem, nincs, csak a ruhaink, meg a nyaralas kellekei(gumimatrac, stb.) vannak.”
Hataror (kajan vigyorral): “Esetleg egy kilo heroin?”
En (Ismet dobbent tekintettel a fejemen, es azzal a gondolattal hogy kozlom, deee tele van a kocsi): “Nem, nem hiszem hogy lenne most nalunk.”
Hataror (megjobban vigyorogva): “Nem, en sem hiszem. Koszonom, tovabbi jo utat.”

Ezek utan a dobbenettol magunkhoz nem terve, sikeresen bealltunk a szerintunk mi sorunkba ahol feltunoen sok kamion volt. Ugy gondoltuk biztos azert csinaljak mert ejszaka igy hamarabb megy az atkeles. Csak miutan tovabbi 3 kamion beallt mogenk es elallta a visszaut minden formajat (egyik oldalt betonfal, masikon meg hegy) jottunk ra hogy bizony rossz helyen vagyunk. Viszon nehany kedves sofor elkezdett intezkedni amikor eszrevette hogy csapdaba kerultunk, igy kb 10 percnyi “rabsag utan” csinaltak nekunk helyet a kamionokkal.
A szerb oldalom mar meg sem lepodtunk, amikor a vamos kedvesen bemosolygott a kocsiba, es meg integetett is a noknek. :)))

Vegezetul nagyon fontos, hogy a Belgrad elott kb 100km re levo OMV kut az utolso normalis megallohely a hatarig. Belgrad utan epul az utopalya a hatarig. Mi csak sima kis pici leallohelyeket talaltunk, meg jo hogy elotte tankoltunk.

Jo utat mindenkinek!

Göcsei Gábor

A szerző fotóit itt nézhetitek meg: http://www.pirin.hu/trips/greece20030707-21