Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004. október

Ha egy városról elmondható, hogy a különböző kultúrák találkozási helye, akkor Szarajevóra, Bosznia-Hercegovina fővárosára biztosan. Elég egy kicsit körbenézni a közelben magasodó hegyekről, hogy meggyőződjünk erről.

Szarajevó óvárosa, jobbra a Bascsarsia

A képet a muzulmán dzsámik és a mellettük ágaskodó minaretek uralják, de több helyen látunk magas tornyú katolikus, hagymakupolás pravoszláv templomot, és két zsinagóga is emlékezetet az egykor 15 ezer lelket számláló zsidó közösségre.

A mintegy 400 ezer lakosú város a Bosna folyóba torkoló Miljacka partján épült ki egy kelet-nyugati irányba húzódó, elkeskenyedő völgykatlanban.

Délen a Trebevic északon az Ozren csúcsai határolják. Az Európa meghódítására induló török csapatok itt alakítottak ki biztonságos megálló-, pihenőhelyet.
Szarajevó közel ötszázötven éves története során elemi csapások, háborúk próbálták elpusztítani, de dacolt mindennel. Fél tucatnyi hatalmas tűzvészt jegyeztek fel a történetírók, csak az 1842-esnek 2000 üzlet, 300 ember esett áldozatul, de utána újra felvirágzott. A magyar vonatkozású háborúk közül megemlíthetjük az 1480-as támadást, amikor Mátyás dúlta fel a várost. A török kiűzésére indított háború állomásaként 1697-ben Savoyai Jenő csapatai pusztították végig, és az 1878-as okkupáció sem múlt el károk nélkül.


Ali pasa dzsámija a Titó út elején	avaz-ház a romos öregek otthonával

A legutolsó szarajevói háború alig 10 éve fejeződött be. A békés lakosságot 1992. április 6-án, a ramadán utáni első nagyobb ünnepen kezdték bombázni tüzérségi fegyverekkel a szerb egységek. Egyes akciókról máig nem derült ki, hogy kik voltak az elkövetők. Az 1394 napos ostrom következtében a település 650 ezres lélekszáma 400 ezer alá csökkent.
A pusztítás látható nyomait jó részt már eltüntették, bár még mindig sok romos épületet emlékeztet a harcokra. Néha a legújabb üvegpaloták szomszédságában meredezik egy kiégett, valamiért máig romosan hagyott épület – ahogy például az AWAZ média és vállalkozási központ tövében álló egykori idősek otthona.
A háború okozta szegénység nyomai láthatók az utcákon közlekedő buszokon, villamosokon is.
Igazán meg sem lepődünk, ha az egyik távozó jármű ütközőjén jegy nélkül utazó fiatalokat látunk. Az emberek öltözékén, viselkedésén már nem kísért ennyire a múlt. A divat, a lüktető az élet olyan, mint amilyen a háború előtt volt, mint amilyen más európai városokban, például Budapesten.

A Bascsarsia főtere a kúttal

A város turisták számára talán legérdekesebb része, a völgy keleti végében található Bascsarsia, a fő piac, a bazár.

A pusztítások ellenére ma szebb mint a háború előtt volt, mert középkori formában újjáépítették az iparosok, kereskedők vörös cseréppel fedett házait. A mintegy 40 apró utcában mesterségenként elkülönülve dolgoznak ma is a rézművesek, bádogosok, lakatosok, szőnyegkészítők, sütik a különböző húsos, gombás, zöldséges lepényeket, a cevabcicát, gesztenyét, készítik a méztől émelygős keleti édességeket.
Itt találjuk a legtöbb műemléket is.

Gesztenyesütő

A városnézéshez is jó tippeket kaphatunk, ha először benézünk a Bascsarsia központi terétől nem messze, a Miljacka felé lévő Brusza bezisztánba, amely ma múzeumként funkcionál.

Este tízkor is nagy a forgalom

A bezisztán afféle vásárcsarnok, vagy pláza, minden dzsáminak “tartozéka” volt. A benne működő üzlet, üzletek bevétele a templom fenntartását szolgálta.
A nem rég felújított 27×27 méteres épületet hat ólomkupola fedi. A belső terét egy körbefutó galéria osztja ketté.
A két szinten berendezett kiállításon megismerhetjük a város történetét, építészeti korszakait és a hajdan itt élt, dolgozó mesterek kézműves munkáit.

A Bascsarsia makettje – balra a Husrev dzsámi

A terem alsó szintjének közepén egy hatalmas makett látható, amely a 450 évvel ezelőtti állapotban mutatja be a várost. Tehát akkor, amikor már ez a bezisztán is felépült, amikor a török seregek éppen Egert ostromolták.
A száz méterenként álló muzulmán templomok közül, a bazár keleti szélén álló Gazi Husrev dzsámiról mindenképpen külön is szólni kell. A helyiek röviden Begova-dzsáminak – bég-dzsáminak hívják. Kicsit úgy tekinthetjük, mintha a miénk is lenne, mert az építés költségeit jó részt mi finanszíroztuk.

A Husrev dzsámi bejárata beszélgető fiatalokkal

A névadó építtető, Gazi Husrev bég – a szultán egyik lányának a fia – a város kormányzója volt 1501-1525 és 1528-1539 között. Közel négy évtizedes működése alatt Szarajevóból, az egykori karaván pihenőből jelentős várost csinált.
A törökök a város első korszakában a Miljacka déli partján alakították ki a települést. Itt építették fel a ma is álló Careva dzsámit. A “hős” Husrev bég is tovább fejlesztette a legősibb részt, de a nagyobb építkezéseket az északi parton végezte. Iskolát, fürdőt és más, a városi élethez szükséges épületet emelt. Közülük is kiemelkedik a róla elnevezett dzsámi.

A templomhoz a mintát az isztambuli Atlik pasa-dzsámi adta. Méretei alapján ez a legnagyobb muzulmán templom a Balkánon. (Nagysága a Brusza bezisztán makettjén, vagy a várost övező hegyekből nézve érvényesül igazán.) A bejáratot mór stílusú, íves oszlopcsarnok alkotja, amely alatt a hagyományoknak megfelelően a halottakat fel szokták ravatalozni. Ma inkább a fiatalok használják találkozó helynek. Egyik ott jártunkkor még este tíz után is tucatnyi fiú és lány beszélgetett kisebb csoportokban.

Husrev dzsámi – oltár és szószék

A bejárati ajtó feletti részt aranybetűs koránidézetetek díszítik, akárcsak benn a falakat. Belépve meglátjuk a szemben lévő oltárt, két oldalán hatalmas gyertyákkal. Az oltártól jobbra kapuval ellátott díszes lépcső vezet a szószékre. A templom padlózatát süppedő szőnyegek borítják, melyeket különböző arab uralkodók ajándékoztak a szarajevóiaknak. A muzulmánok hite szerint az ember akkor kerül legközelebb az istenhez, amikor leborul a templom szőnyegén.

Tekintetünket felfelé fordítva lenyűgöző látványt nyújt a 13×13 méteres központi teret fedő 26 méter magas kupola.
A függőleges falsíkok legmagasabb pontjánál keskeny erkély keretezi a kupola alját. Egykor a lámpák kezelője itt járt körbe, hogy a világítást kezelje. A középső részhez három oldalszárny kapcsolódik, mindegyik egy-egy alacsonyabb kupolával fedve, a főhomlokzatnál is további két félkupola növeli meg a belső teret.

A dzsámi udvarán egy szép kút áll, hogy a hívek a templomba lépés előtt arcukat, lábukat, kezüket a vallási előírások szerint háromszor meg tudják mosni.
A dzsámi főbejáratától balra két türbét – mauzóleumot – láthatunk. Az egyikben maga az építtető, Gazi Husrev, a másikban pedig alvezére nyugszik. Itt őrzik Mohamed szakállának egy darabját is, amelyet a XIX század végén, a török birodalom gyengülése idején a szultántól kaptak, hogy bátorságot merítsenek belőle.
S miért mi vagyunk a finanszírozók? Husrev bég a szarajevói kormányzóságának két szakasza közötti néhány évet Magyarországon töltötte, ahol többek között a mohácsi csatában vitézkedett ellenünk. A harcok során bőséges hadizsákmányt gyűjtött. Hazatérte után a szekérszámra vitt kincsből fogott hozzá a dzsámi és épületek elkészítéséhez.

(A dzsámiba csak cipő nélkül lehet bemenni, a nőknek hosszú, a vállaikat elfedő ruhát kell viselni. A belépő 1 km, ugyanennyit kell pluszban fizetni ha valaki fényképezni is akar. Érdemes. Angol nyelvű kiadványt 4, Cd-t 8 km-ért adnak. A ramadán alatt 40 napig a látogatás szünetel. Erről és másról információk a www.vakuf-gazi.ba)

A dzsámitól nyugati iránya találjuk a hozzátartozó bezisztánt.
A kicsit földbe süllyesztett épületben ma butikok, ajándékboltok működnek. Itt magasodik a közelben a 30 méteres óratorony, a szahat-kula is.

Az “édes” sarok

A bezisztántól néhány méterre következik az édes sarok – a cukrászok utcája, ami a Bascsarsiát az európai negyed korzójától, a Ferhadijától elválasztja. Ezen a ponton a bazár földszintes házikóit emeletes épületek váltják fel csillogó kirakatokkal, kávéházi teraszokkal. Itt is nagyon sok érdekes látnivalót találunk, köztük

Ortodox templom

a Gradska Triznicat, a vásárcsarnokot, vagy kicsit távolabb az Új Szerb Ortodox templomot és a modern Katedrálist. Ezek már ismerősebbek nekünk is.

Ez a környék is mutatja igazán, hogy az egykori okkupációnak számos pozitív eredménye volt. (Persze, igazán az érintetteknek kell ezt megítélni.) Bosznia-Hercegovina ekkor indult el igazán Európa felé, aminek például az is fontos eredménye, hogy megfelelő ingatlan nyilvántartással rendelkeznek – Szerbiával ellentétben. S ez a privatizációnál rendkívül fontos feltétel.
Az okkupáció után Szarajevó nagyon gyorsan jelentős kormányzati, katonai, kereskedelmi és tudományos központtá vált. Az ekkor kialakult új központi negyed a Közép-Európára akkor jellemző klasszicista, neoreneszánsz, neobarokk, szecessziós stílusokat követve épült fel.

Az első belső udvar

Még mielőtt elhagynánk ezt a környéket, sétáljunk el a Bascsarsiatól kicsit északra található Svrzina Kuca-hoz (Svrzina-ház) a Glodina utca 8. szám alá.

Fürdő szemeskályhával

A mintegy 100 éves épületet negyven éve vásárolta meg a városi múzeum, mert tipikus példája azoknak a lakóházaknak, amilyenekben a jó módú muzulmán emberek éltek századokon át.
Az egyemeletes épület alaprajza 8-ashoz hasonlít a két belső udvara miatt.

Szépen díszített ajtó

A bejárat felőli, kisebb rész volt nyitott a világra, itt fogadták a vendégeket. A hátsó traktus volt a családi élet zárt világa, ahol az asszony – asszonyok – éltek a gyerekekkel.

Puritán, de mégis jó létet tükröző berendezés – faragások, lámpák, szőnyegek, terítők, eszközök és hatalmas terek jellemzik a házat.

A mór stílust utánzó régi városháza

A Bascsarsiától délkeletre találjuk a Régi Városházát, a későbbi levéltár épületét, amelyet a háború alatt annyira szétbombáztak, hogy a felújítását máig nem fejezték be. 1914-ben innen indult utosó útjára Ferenc Ferdinánd és felesége.

Az Osztrák pavilon

A Miljacka partján nyugatra indulva déli oldalon feltűnik az “Osztrák pavilon”, amelynek felújítását 2004. szeptemberében fejezték be. A okkupáció után épített zenepavilon a benne tartott koncertekkel igazi monarchiás (K und K) hangulatot adott a városnak száz évvel ezelőtt. Most azt szeretnék, ha újra kialakulna a régi filing.

Ahol Gavrilo Princip is állt

A pavilonnal átellenben, a folyó másik oldalán nyílik az az utca – a Zelenih Beretki -, amelynek sarkán Gavrilo Princip egykor a trónörökösre várt. Az egykor jugoszláv nemzeti hősnek kikiáltott fiatalemberről, illetve tettéről ma annyi áll a sarki épület falán angolul is, hogy “1914. június 28-án ezen a helyen Gavrilo Princip orvul meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, Szófiát”. Bosnyák vezetők többször is hangsúlyozta, hogy a Mlada Bosnat – melynek GP is tagja volt – az akkori Szerbia, személy szerint az akkori belügyminiszter pénzelte.

A zsinangóga

Visszatérve a Miljacka déli partjára, nem messze az Osztrák pavilontól találjuk a város egyetlen működő zsinagógáját. Az askenazi zsidók egykor kizárólagosan használt templomában ma együtt imádkoznak a szefardokkal.

A hitközség első embere a muzulmán vezetőnkkel

Az igazi zsinagóga az emeleten van, mert a földszinti részt a második világháború alatt a németek megszentségtelenítették. Igaz, azért is maradt meg jó állapotban, mert egy sokad íziglen zsidó származású német parancsnok a földszintjét istállónak rendeztette be. A berendezéseket, tárgyakat a pincébe vitette, így azok is megmaradtak.
A 80 éves épület alsó része ma közösségi ház – étterem, konferenciaterem, klub, találkozó hely. (A folyó északi oldalán lévő régi zsinagógát múzeummá alakították – azt mi most nem láttuk.) A hitközség helyi vezetője elmesélte, hogy a világháború előtt 15 ezer főt számlált közösségük. Közülük a háború után 707-en jöttek vissza, háromszázan más országokban telepedtek le, tizennégyezren elpusztultak. Mára csak mintegy kétszázan maradtak, mert a fiatalok az utolsó háború alatt elhagyták a várost.

Zemaljski Muzej

A bazártól kicsit távolabb, a Mostar felé vezető út és a Miljacka közötti területen áll az 1908-ban megnyílt Nemzeti Múzeum (Zemaljski Muzej) épülete.(belépő 5 Km) Az előcsarnokban emléktábla rögzíti a gyűjtemény létrejöttét elősegítő társaság alapítóinak névsorát, benne Kállay Benjamin kormányzó nevével.
Az utolsó háború alatt több bomba eltalálta a múzeumot. A helyreállítást a svéd kormány támogatta. A külső részekkel 2004-ben végeztek, de belső felújítások még ott jártunkkor is folytak.

A kádi ítélkezik – életkép

A múzeumnak nagyon gazdag az itt élők egykori minden napjait, környezetét bemutató anyaga. Főként a 18-19. század különböző gazdaságú, foglalkozású családjairól készítettek életképeket korhűen berendezett szobákban. Nyitott tetejű makett segítségével ismerkedhetünk meg egy tehetősebb bosnyák házának felépítésével, berendezési tárgyaival, (Ahogy “élőben” is megnézhettük Svrzina Kuca-ban.)

A múzeum egyik legféltettebb kincse egy 14. században készült, kézzel írt, rajzolt, festett zsidó imakönyv, a hagada. Az erkölcsi tanulságokra kihegyezett történetek a zsidó nép egyiptomi korszakára, illetve az onnan való kijövetelre épülnek. A képek többsége az Ószövetség egyes részeit illusztrálja.

A hagadát a szefard zsidók hozták magukkal, amikor Spanyolországból átköltöztek a török uralom alatt lévő Boszniába. A könyv a második világháborút úgy úszta meg, hogy az egyik muzeológus elrejtette a Trebevic oldalában egy nyitott zsidó sírban. A németeknek azt adta be, hogy valaki ellopta.

A hatvanas években a budapesti Szépművészeti Múzeum restaurátorai újították fel, nemrég amerikai szakértők újra konzerválták.

A kőtár

Van még néhány hasonló a világon, de ez legjobb állapotú és a legszebb. Az eredetit csak kivételes esetben mutatják meg. A múzeumi látogatók egy hasonmást láthatnak.

A múzeum kőtárában Krisztus születése előtt 200 körül és későbben készített szobrokat, faragott köveket, padló mozaikokat lehet látni.

Az érdekes motívumok között az egyik domborművön meglepve fedeztünk fel két horogkereszthez hasonló ábrát. Persze nem az volt, a hajdani napkultusz logóját véste valaki kőbe. (A fotón is látható, hogy a “napkerék” küllői fordított irányba állnak, mint a fasiszták által később használt jelvényen.)

A múzeum négyzetes elrendezésű épületegyüttesének udvarán botanikus kertet alakítottak ki Bosznia-Hercegovina jellemző növényeiből.

A fák között a bogumilok különleges síremlékeiből, a stecakokból a legszebbeket gyűjtötték össze. A 14-15. században készített sírköveket tehetősebb emberek halálakor készítették. Több tízezer van belőlük az ország különböző részein.
Némelyiken csak egy alak, másikon hosszú történet olvasható ki az egykor kőbe vésett “képregényből”. Sűrűn szerepelnek a vadászatokról, különböző versenyről szóló jelenetek, visszatérő motívum az életfa rajza, de láthatunk több “csodaszarvast” is – így akár még szkíta (bocs! szittya) múltunk kutatói is biztosan felfedezhetnek valami újat az ábrákon.

A város panelos része ugyanolyan riasztó, mint amilyent nálunk is több helyen láthatunk.

Igaz, itt néhol egy-egy vadonatúj dzsámit is lehet látni – többnyire az arab országok ajándékaként. (A háború után a vegyes lakosságú területeken versengés alakult ki a különböző felekezetek között.

A pályaudvar ne riasszon el senkit!

Minél magasabb minaretet, tornyot, keresztet akarnak építeni, hogy saját nagyságukat mutassák. Mostarban a hírek szerint a Vatikán intésére álltak le egy katolikus templom tornyának magasításával, mert a pápai udvarban is veszélyesnek tartották a hivalkodást.)

Szarajevó nem csak a múltja, kultúrája miatt különleges hely, a természeti környezete is megkülönbözteti más fővárosoktól. Itt a helyek annyira “közel jöttek”, hogy a turista a belvárosi szállodából mehet síelni, hegyet járni napközben.

A Bytsrica Szálló a Jahorinán

Ezeken, a várost délkelet-délnyugat irányba körbe ölelő hegyeken, a Jahorinán, az Igmanon és a Bjelasnicán rendezték meg 1984-ben a 14. téli olimpiát is, ami jelentős lökést adott a turisztikai infrastruktúra kiépítésének.
A legutóbbi háború során sok szálloda megsérült, de mostanra legtöbbet felújítottak, rendbe hozták a felvonókat, megszervezték a közlekedést is.
A nagy igyekezet egyik oka, hogy 2010-ben ismét vendégül szeretnék látni a világ sportolóit.
Szarajevóból busszal maximum 1 óra alatt lehet elérni a várostól 18-20 kilométerre lévő síterepeket.

Az olimpiai sísánc – ősszel

A Jahorinán 4 kétüléses és 4 háromüléses felvonó működik. Óránként 7 ezer embert tudnak szállítani. Fekete, kék és piros pályák egyaránt vannak. A hegyen a szálláskapacitás összesen 3 ezer ágy.
A Trebevicen van az a síugró sánc, amit 21 éve is használtak. Az Igmanon alakították ki a sífutó- és a bobpályákat is. A Bjelasnicán is több népszerű sípálya található. 1894-ben ezen a hegyen építették fel Európa második legmagasabb meteorológiai állomását – a háborúban szétlőtték.
A várostól kicsit távolabb, déli irányban található a Trescavica, melynek csúcsai 1180-2200 méter magasak. Hat szép hegyi tó is található rajt. Itt kezdődik a Sutjeska Nemzetei park – ahol a Neretva is ered. A tervek szerint rövidesen egy nemzeti parkba kapcsolják össze a fővárost délről övező hegyeket.

Összegezve a látottakat: nagyon kellemes hely, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Győrffy Árpád

A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu