Győrffy Zoltán: Lisszabon – Portugália – 2006

Győrffy Zoltán: Lisszabon címszavakban – 2006. március

Praktikus információk a portugál fővárosról egy rövid kirándulás alapján

Utazás

Magyarországról elég nehézkes megközelíteni a kontinens legnyugatibb országát. Budapestről a Malév és a TAP (portugál nemzeti légitársaság) közös járata az egyedüli átszállás nélküli alternatíva, viszont a kb 300 eurós ár elég borsos. Vonattal párizsi átszállással úgy három nap lehet az út, kocsival kb ugyan ennyi, persze ha van aki levezesse a kb3200km-t. Mi Dublinból 80 euróból megvoltunk oda-vissza kedvenc Lóherés légitársaságunkkal. Az út kb 2óra20perc, csak néhány perccel kevesebb, mint Bp.

Taxi

Helyismerettel nem rendelkezvén, de szállásunk címének birtokában a taxi tűnt a legjobb alternatívának a reptérről. Meg egyébként is az útikönyv szerint 10eurónál nem nagyon lehet több a díj a belvárosba. Biztos ami biztos, megérdeklődtük a helyszínen és ott is hasonló választ kaptunk. Mire sorra kerültünk a taxiállomáson, a sok egyen bézs színű kopott merci, és még kopottasabb sofőrjeik után megáll egy elegáns újabb évjáratú modell, jól öltözött sofőrrel, és még angolul is beszél valamennyire..gondoljuk, ez biztos nem ránk vár, de aztán mondja, h nyugodtan szálljunk be. Az elején még működő taxióra kijelzője valahová eltűnik útközben, segítőkész sofőrünk meg sorolja a város nevezetességeit, még egy “olcsó” (mindössze! 20 euróért meg lehet kajálni) és “very nice” éttermet is ajánl figyelmünkbe, sőt még a környező kisvárosokba is elvinne minket az egyik napon, persze megfelelő jutalék ellenében. Kiszállás után Mr. Very Nice (ahogy azóta is emlegetjük) benyújtja a számlát: 20. Giuseppe (szardíniai útitársam) már nyújtaná is a pénzt, de én azért emlékeztetem kedves sofőrünket, hogy a taxik átlagára ebben a városban úgy 10 euró, és nem szép dolog megtéveszteni a gyanútlan turistákat, de ha már ilyen kedves és segítőkész volt akkor talán 15öt megérdemelne. Át is nyújtom a 15öt, ő meg sértődötten odaveti, hogy ha nekünk ennyit ért meg, akkor jó, és kellemes nyaralást majd elhajt…

Szállás

Hospedare Verde Esperanca, mindenkinek csak ajánlhatom. A hostelworld.com-on keresztül foglaltuk, 35 euró egy kétágyas szobáért, igaz nincs ellátás, és fürdőszoba a folyosón; viszont rajtunk kívül senki nem tartózkodott a hostelben (tekintettel az előszezonra) így két külön zuhanyzó és WC is a rendelkezésünkre állt. Szállásadónk egy pakisztáni házaspár, akik 30éve érkeztek az országba, először boltot nyitottak, aztán jött a hostel.

Tömegközlekedés

A nyolcvanas évek végétől beáramló sok-sok EU-s pénzből nagyszerű tömegközlekedést sikerült kiépíteni 3 metróvonallal, monumentális állomásokkal, de ugyanakkor megőrizték a város szimbólumának számító régi villamosokat (electrico) és siklókat (elevador), amelyek megkönnyítik a közlekedést a dimbes-dombos városközpontban. Ugyanakkor 70centes jeggyel és 3,20 eurós napijeggyel (amikor még a bkv is elmer kérni 1200Ft-ot ugyanezen szolgáltatásért) az egyik legolcsóbb tömegközlekedést tudhatja egyben magáénak a város. Viszont a bliccelés a csipkártyás rendszer miatt szinte lehetetlen, de nem is lenne sok értelme.

Kaja

Az óvárosi részekben minden sarkon egy (de inkább több) kisvendéglőbe botlunk, amelyek napi menüje írógéppel vagy kézzel írva (és kizárólag portugál nyelven) van kifüggesztve a bejáratnál.Általában elég egyszerű (sült hús/hal általában sültkrumplival, vagy rizzsel), viszont jó és házias ételeket kínálnak baráti áron. Előételként különböző sajtokat, pástétomot, olajbogyót, vagy egyszerűen csak vajas kenyeret fogyasztanak. Ezek valamelyikét kérés nélkül kirakják elénk, de kenyértől kezdve minden egyes tételt külön felszámolnak. Ugyan akkor amihez viszont nem nyúlunk hozzá, azért fizetnünk sem kell. Előétel után leves (ebből általában egyfajta van a napi étlapon), főétel, desszert majd kávé. Sok helyen van olyan ajánlat, amibe mindezek benne foglaltak (Sintrában 6,50 euróért egy igényes étteremben korsó sörrel együtt megebédeltünk, bár ez még helyi viszonylatban is olcsónak számít). A kiszolgálást tekintve rossz tapasztalatunk sehol nem volt. Általában nem beszélnek idegen nyelveket, de ha kell előkapják az adott halat vagy húst a fagyasztóból, ha nem értjük mi az, a desszertekkel ugyan ez a helyzet. A családi kisvendéglők hangulata utánozhatatlan; amikor zárórakor vendéglősék leülnek az utolsó vendégek melletti asztalhoz, és elkezdenek maguk is vacsorázni.

Előételek 0,50-1,20
Kenyér 0,30-0,40
Leves 0,80-1,20
Főételek 4,00-6,00 (elitebb helyen jóval több is lehet)
Édességek 1,00-1,60
Sör (0,2l) 0,75-1,00
Kávé 0,50
Folyó bor (1l) 3,00-4,00
4 fogásos menü kávéval és itallal 7-9 euró

Boltokban jóformán magyar árakkal találkozhatunk, sok minden olcsóbb is. Maradva az alkoholnál üveg bort már 1 eurótól, portóit 5 eurótól lehet kapni. 0,33as sör 30centtől indul.

Éjszakai élet

A Bairro Alto városrész tele van kisebbnél kisebb és trendinél trendibb kocsmákkal, helyiekkel és turistákkal egyaránt. A kedvenc helyem úgy néz ki, mint egy húsbolt, a lámpabúrák káposztalevelekből, és a raszta hajú brazil dj reggae helyett britpopot játszik. Csak túl sok a sznob külföldi, és mindenki londoninak adja ki magát, főleg a részeg írek. Az erőszakos drogdílereket jobb lerázni (nagyon sok van belőlük és nagyon pofátlanul az ember útjába állnak), de alapvetően nem veszélyes éjszaka mászkálni az utcákon. Sok helyen van élőzene, többek közt Fado (jelentése végzet, tradicionális melankólikus porugál muzsika a turisták elcsábítására), de vannak egész jó zenét játszó helyi bandák is. Zenés-táncos helyeket inkább a központul kívül lehet találni, meg valószínűleg főszezonban több alternatíva van. A sört nem mérik túl olcsón a bárokban (2 euró a jellemző ár egy imperialért (2dl)), de van mindenféle akció, pl minden tömény 1 euró, vagy koktélok 2-3 euróért. Ami furcsa, hogy mindenhol vagy Sagres-t vagy Super Bock-ot (helyi sörök) csapolnak, mást jóformán csak valami külföldi kocsmában lehet fellelni. De nem rossz a helyi sör, szó se róla.

Látnivalók

Maga a város hangulata az, ami magával ragadó – az óváros sikátorai, a csempézett házfalak, villamosok, felvonók, kisvendéglők – de sok látnivaló is akad, ami külön érdeklődésre tarthat számot. A Szent György nevét viselő vár (Castelo de Sao Jorge), ami a város egyik dombjának tetején helyezkedik el (Lisszabon is hét dombra épült, mint Róma vagy Veszprém). Körbe lehet járni a falakon (tériszonyosoknak nem ajánlom), miközben a várudvarban játszó zenész Fado-t játszik, és a kilátás is gyönyörű. Beugró 3 euró, diákoknak 1,50 euró (lejárt magyar diákigazolványt simán elfogadnak). Lisszabon legrégebbi városrésze az Alfama sikátoraival, hatalmas pálma és narancsfáival. Baixa [bajsa], az új város, a földrengés után épült, mértani utcaszerkezetével és elegáns palotáival. Kijjebb a városból a Parque de Nacoes [naszionesz](nemzetek parkja, az 1998as Világkiállítás helyszíne), aminek két vége közt libegővel lehet utazni a tengerpart mentén. Belém, ahonnan többek közt Vasco da Gama indult felfedező útjára, és amelynek monumentális kolostorában (Mosteiro Jerónimos) sírja is található. Aztán a Belémi Torony, és a Felfedezések Emlékműve (Padrao dos Descombrimentos), amelyet 1960ban emeltek Tengerész Henrik halálának 500adik évfordulója alkalmából. A Centro Cultural de Belémről (Betlehem portugál megfelelője, kiejtése [belám]) se feldkezzünk meg, amit az 1992es portugál EU elnökség alatt építettek, és különböző kiállításoknak és koncerteknek ad helyet. Mi egy Frida Kahlo kiállítást láttunk. Aztán persze a világhíres Pastel de Belém (Belémi ~Tészta/Bugyor/?Csiga), pudinggal töltött leveles tészta (pontos receptje titkos). Elég kicsi, de nagyon finom, ára 80cent.

Az agglomeráció peremén található Sintra is megér egy napot. Kedves kis városka, egyes részei a párizsi Montmartre-ot idézik. A hegytetőn lévő várba (Castelo dos Mouros) nem volt időnk felmenni, pedig érdemes lett volna, már csak a Lisszabon egész környékére nyíló kilátás miatt is. HÉV-vel kb háromnegyed óra Rossio állomásról (ami pillanatnyilag felújítás alatt van, így Sete Riosnál kellett felszállnunk). A jegy 3 euró oda-vissza.

Az Estoril partra szintén nem jutottunk el, de állítólag megéri. Szintén HÉVvel, kevesebb mint egy óra.
Amit még nem említettem, az maga a fenséges Tejo [tezsu], Lisszabon folyója, pontosabban annak tölcsér-torkolata, és hídjai. Amelyek egyike Európa leghosszabb függőhídja, és úgy néz ki, mint a Golden Gate híd, a másik pedig Európa asszem leghosszabb (vagy legalábbis második) nem függő hídja (kb 15km).
Győrffy Zoltán

Néhány hasznos szó:

Bom dia – jó napot!
Olá – szevasz
Obrigado – köszönöm
Desculpe [skulpa] – bocsánat
Por favor / faz favor – légy szíves
Conta – számla
Pao – kenyér
Manteiga – vaj
Peixe [pejse] – hal
Carne – hús
Bacalhau – közkedvelt halfajta (mindenhol ezt adják), kb tonhal
Sobremesa / doce [dósze] – desszert
Chá [sá] – tea
Café – kávé
Água – víz
Cerveja [szervezsa] – sör
Vinho – bor

A szerző írásai Az Útikalauzban

Győrffy Zoltán: 24 óra Rigában – Lettország – 2006

Győrffy Zoltán: Edinburgh, Glasgow – Egy nap Skóciában – 2005

Győrffy Zoltán: Európa fapadoson – Árak Írországban – 2004

Győrffy Zoltán: Lisszabon – Portugália – 2006

Győrffy Zoltán: Manchester-Liverpool – 2005

Győrffy Zoltán: Római vakáció – 2006

Győrffy Zoltán: Valós riport egy ír popfesztiválról – 2005

Győrffy Zoltán: Villámlátogatás Frankfurt am Mainban – Németország – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu