Horváth István: Első utunk az Isztriára – Horvátország – 2009

Horváth István: Első utunk az Isztriára – Horvátország – 2009

Egy igazi kedvcsináló beszámoló az Isztria nyugati partján tett csillagtúráról – Medulin Pula Umag Porec Rovinj Vrsar – fotókkal illusztrálva

Ez volt életem első horvátországi nyaralása, személyes tapasztalatok hiányában, az interneten gyűjtöttem infókat. Egy hétfőtől-péntekig tartó ciklus állt rendelkezésünkre, ami nem sok, de feltett szándékom volt, hogy minél több helyet meglátogassunk ezen idő alatt. Mivel mindenkitől úgy értesültem, hogy személyesen könnyű szerrel lehet szállást találni, így előre nem foglaltunk. Indulás előtti utolsó napokban döntöttünk arról is, hogy melyik települést válasszuk. A képeket és a térképet figyelve Medulin lett úticélunk, gyönyörű helyszínnek ígérkezett, a leírások szerint homokos parttal. Földrajzilag pedig a félsziget alján helyezkedik el, így felfele v-alakban mindkét part mentén lehetőség van a kirándulásra.

Horvátország az Útikalauzban nagyobb térképen

1. nap
Párommal június 29-én indultunk útnak. Hétfő hajnal lévén a határátkelőnél egy kocsi volt csak előttünk, a kijutás teljesen problémamentesen zajlott. Az időjárást tekintve voltak kétségeink, mert akkoriban elég sokat lehetett hallani a pórul járt előszezoni turistákról, és az autópályán kihelyezett hőmérők sem mentek 13-14 fok fölé.
A forgalom nyugis volt végig, torlódást sehol sem észleltünk. A tengert Rijekánál pillantottuk meg először, a felkelő nap fényében gördültünk le az autópályáról és mentünk egy kört az ébredő városban. Majd a 8. számú úton haladtunk tovább, később a 66-oson. Ezek a tenger mellett futnak és szinte folyamatosan szép kilátást biztosítanak.
Opatija kiemelkedő hely, építészeti stílusával és rendezett parkjaival. Utána kisebb-nagyobb településeken át vezetett utunk, majd előbukkant a túlparton Cres szigete. A táj szépsége gyakran késztetett bennünket megállásra, fotózásra.

Kilátás a Kvarner-öbölre

Plominnál sajnos eltávolodtunk a víztől, de mivel először jártunk erre, érdekes volt minden, amit útközben láttunk. A 66-os úton végül elértük Pulát, melynek külvárosi részén a táblákat követve megérkeztünk Medulinba.
Beszámolókban rengetegszer olvastam azt a kifejezést, hogy “levadásszák az embert”, no, mentünk pár kört, hátha. Sajnos nem vezetett eredményre, úgyhogy következett a becsengetés, érdeklődés. Megvallom, egyszerűbbnek hittem, sokadik próbálkozásra találtunk csak szállást, de addigra már nagyon el voltunk fáradva. Apartmant szerettünk volna mindenképp, de végül beértük egy szobával. Idős házaspár volt a tulaj, akik az emeleten laknak. Az alsó szint külön bejáratú, 5 szoba, 1 közös fürdő és 1 konyha alkotja, a szobánkhoz volt saját wc, zuhanyzó, így csak a konyhán kellett osztoznunk. Nagy előnye még a háznak, hogy a központhoz olyan közel van, hogy a kisajtóból látni lehet a vizet és a kikötőt. Bár nem értettünk egy közös nyelvet sem, azért a kommunikáció során kiderült, hogy jelenleg nincs vendég, csak holnap jön egy osztrák pár.
A szoba megtekintésekor a nagyszüleink korából való bútorok látványától komoly kétségeink támadtak, ezt a bácsika is láthatta rajtunk, és a naptáramon kiszámított négy éjszakai díjat, ami 108 euróra jött ki, szépen elkezdte satírozni és odaírta nagy mosolygások közepette, hogy 100. Erre azt mondtuk, hogy oké. Alig vártuk már, hogy pihenhessünk végre, el is aludtunk egészen estig. Vacsi után irány a part, kicsit borús idő volt, és már nem voltak fürdőzők. A képen látszik, hogy a part valóban homokos, de a vízben azért jócskán vannak kövek is.

Medulin – a strand és a kikötő

Este még köröztünk Pulában, és sétálgattunk az amfiteátrum körül.

2. nap
A reggelit követően mentünk strandra, gyönyörű napsütéses idő volt, ahogy az időnk hátralevő részében is. A kikötőtől jobbra lévő félszigetet választottuk, itt aprókavicsos részek vannak és helyenként elég magas a part. Csak néhány strandoló van, és mivel kieső, így a nudisták is szeretik.
Ebéd után kirándulni indultunk, Pulánál rámentünk az A9-es útra, és felmentünk egészen Umagig, ez 91km. Előzőleg annyit tudtam meg netről, hogy ez egy részben fizetős út, gyakorlatilag a képen látható Mirna hídnál kell csak fizetni 14 kunát, vagy 1,95 eurót.

A Mirna-híd

Umag szép kisváros, megálltunk az óvároshoz közel és sétáltunk egyet a barátságos kis sikátorok között, ahol emberekkel alig találkoztunk.

Umagi képek

Visszafele indulva, ahol csak lehetett a tenger mellett jöttünk, és egy-egy kör erejéig benéztünk minden településre. Legközelebb Porecben álltunk meg, egész jó helyen találtunk parkolót, az óvároshoz közel. Feledhetetlen élményt nyújtanak az óvárosi séták a tükör simára kopott köveken, a régi épületek közti szűk sikátorokban.
A kitáblázásnak köszönhetően megtaláltuk az akváriumot is, fejenként 40 Kn a jegy, aki arra jár, nézze meg, megéri. Fotózni szinte mindent lehetett, a néhány kivételnél ki volt táblázva.

Porec – óváros

Képek a porec-i akváriumból

Továbbhaladva kiemelném Vrsart, csodaszép hely és rengeteg magyar rendszámot láttunk. Ez egyébként érdekes, hogy honfitársaink mennyire megoszlanak. Itt és Rovinjban sok magyarral találkoztunk, a többi helyeken viszont alig, Medulinban például az öt nap alatt egy magyar rendszámot láttunk csak.
A Limski fjord érdekes látnivaló az erre járóknak, van épített kilátó az út mellett, ami ingyenes.

Következő állomásunk Rovinj volt, ide már sajnos csak 9 óra után értünk, elvegyültünk az esti tömegben. Az 5 nap alatt meglátogatott helyek közül egyértelműen a leg magával ragadóbb. El is határoztuk, hogy itt még egy estét eltöltünk.
A felszolgálók, sok esetben beszélik a nyelvünket, a fagyisok pedig rendszerint viccelődnek. Elképesztő mutatványokra képesek a fagyival, ahogy dobálják a gombócokat, emellett pedig meg sem kell szólalnod, tudják, hogy milyen nemzetiségű vagy, és elkezdik kérdezgetni, hogy Lajos bácsi, vagy Józsi bácsi? Így lettem Pista bácsi 27 évesen :).
Sok helyen olvastam, hogy a fagyi kihagyhatatlan Horvátországban, így igaz. Nagyon finom, mindenhol hatalmas adag egy gombóc, kettőnél többet nem érdemes kérni egy tölcsérbe, árban szinte egyforma, forgalmasabb helyeken 6 Kn, kiesőbbeken 5 Kn.
Hazafele még mentünk néhány kört Pulában, szeretünk össze-vissza mászkálni idegen helyeken, és mivel elég nagy város, éjszaka már nincs akkora forgalom, így nyugodtabban lehet nézelődni. Szállásunkra érve, csak bezuhantunk az ágyba, elég fárasztó nap volt.

3. nap
Sokáig aludtunk viszonylag, ébredést követően összekaptuk magunkat és átmentünk az utca másik oldalán lévő pékségbe. A fincsi reggeli után lementünk a strandra, ezúttal a központtól balra eső részt választottuk, szemben látható a félsziget, aminek egész területe kemping.

Amikor visszaértünk a strandról, épp akkor vették birtokba az üres szobákat. Egy olasz család érkezett, két kamasz lánnyal. Kedvesek és aranyosak voltak, mindig köszöntek és mosolyogtak ránk, viszont innentől tapasztaltuk a közös konyha hátrányait. Reggel 6-tól ugyanis kb. 10-ig elfoglalták és elég hangosak is voltak. 🙂
Ebéd után ismét kirándulni indultunk, első alkalommal nappali világosságban is megnéztük Pulát. Kerestük az akváriumot is, de nem találtuk.

Ezt követően a 66-os út mentén haladtunk felfelé, és ahol csak lehetett megközelítettük a tengert. Térképünket és a táblákat követve még murvás úton is haladtunk két település között. Elég kalandos volt, iszonyatos emelkedők és lejtők váltakoztak, oldalt szakadék, korlát meg abszolút nem volt. Azonban ott is látszott, hogy erre is gyakran járnak turisták, mivel a szebb helyeken jól kitaposott megállók voltak.

Rabacig mentünk fel, a táj és a hely is nagyon szép, de bármerre mentünk, hogy leérjünk a partra, mindig egy-egy kemping bejáratához értünk. Ezt ott nyaraló ismerőseink is megerősítették később, csak a kempingen keresztül tudtak strandra járni. Ez viszont nekem nagyon nem szimpatikus, főleg, hogy rengeteg más hely van, ami több kilométernyi nyílt partszakasszal rendelkezik.

Innét visszatérve Premanturába mentünk. Barátságos falu, a központban lassan mentem, mert parkolót kerestem, erre kiszaladt két pincérsrác és kiabálták, hogy “gulyás” meg “pörkölt”, de mivel a parkolásban ők sem tudtak segíteni, így továbbhaladtunk, és a település szélén lévő étteremben vacsoráztunk, párom pizzát én spagettit ettem, egy-egy üdítővel, átszámítva kb. 4500 Ft volt.
Ezt követően ismét Pula, teljesen véletlenül rátaláltunk az akváriumra, ez már este 8 óra után történt, de mivel láttuk, hogy 10-ig nyitva van, így bementünk a nap levezetéseként. Ide a felnőtt jegy 40 Kn/fő, de volt diák is, ami 30 Kn. Eddigi tapasztalataim szerint ez nem jellemző egyébként, általában két kategória van: felnőtt és gyerek. Nagyon szép és változatos az itteni kínálat, kevésnek is bizonyult a gyenge két óra amit itt tölthettünk. Többnyire lehet fotózni, de vannak kifejezetten sötétített helységek is, ahol nem.

4. nap
Folytattuk a szokásos menetrendet, reggeli után strandoltunk, ott ahol előző nap. Ebéd után pedig irány Rovinj. Délután 3 óra magasságában értünk oda, parkolóhelyet alig sikerült találni, mentünk pár kört, mire akadt egy. Bejártuk az egész óvárost és annak környékét is, minden irányban. Itt is felkerestük az akváriumot, ami elmaradt az előbbi kettőtől és fotózni sem lehetett, azért nyílván érdemes megnézni ezt is, a belépő 20 Kn/fő.

Természetesen megnéztük a Szt. Euphemia templomot is, kívül-belül csodás, akárcsak a kilátás innét fentről.

Mivel sok ember megfordul itt, és sokan szeretnének ebből megélni, esetenként erőszakosak az eladók, de nem vészes. Olyan is van – eddig máshol nem láttam még ilyet – hogy kicsi fekete papírlapból kivágják az ember formáját egy ollóval, és belehelyezik egy tokba, fehér háttérrel. Sikerült egy ilyen szituba kerülnünk, ami utólag vicces, de akkor cseppet sem élveztem. A fickó erőszakosan megállított bennünket és nem hagyta, hogy otthagyjuk, kivágta mindkettőnk formáját, és ünnepélyesen átnyújtotta nekünk. Majd közölte, hogy 100 Kn. Erre az egyik közismert csúnya szavunk csúszott ki a számon, amin ő meg fellelkesült – gondolom nem először hallotta – és elkezdte nagy mosolygások közepette kiáltozni és közben örvendezett :). Na, ezen mindannyian jót nevettünk, az alku vége pedig az lett, hogy beérte 10-el is. Tessék vigyázni, az embert könnyen lehúzzák, ha túl szerény!

Este beültünk egy étterembe a vitorláskikötővel szemben, párom a lasagne, én a pizza mellett döntöttem. Itt is átszámítva kb. 4500ft-ból megvacsiztunk. Később még fagyiztunk meg korzóztunk, estére rengeteg ember jön össze az óváros környékén, helyenként élőzene is van, a hangulat pedig leírhatatlan. Ide nagyon vissza lehet vágyni.

11 óra környékén értünk vissza Medulinba, ekkor még nyitva voltak az üzletek és vettünk néhány apróságot, meg sült kukoricát. Pozitív meglepetés volt, hogy találtunk konkrétan Medulin feliratú kerámiákat és egyéb ajándéktárgyakat. Meg kell még említenem, hogy van egy aranyos kis vidámpark is a kikötőben.

5. nap
Hazaindulásunk ideje sajnos hamar eljött, gyors reggeli után beszórtuk a cuccokat a kocsiba, elbúcsúztunk a szállásadóinktól, akik útravalóul megajándékoztak néhány frissen szedett gránátalmával. Végigjártuk még Medulint, majd átmentünk Pulába, itt tettünk egy sétát az akváriumhoz közeli strand környékén.

Utána pedig hazafele vettük az irányt.

Horváth István

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés