Ami megdöbbentő volt: EZ NEM EGY SZEGÉNY ORSZÁG! Autók átlag életkora 6-8 év, hihetetlen mennyiségű ház épül, persze, csomó helyen tábla kitéve, hogy az EU és ezen belül melyik ország támogatásával húzzák fel a vakolatlan házakat, ocsmányul gezemice stílusban, körtornyot háromszög alakú ablakkal keverve, mindezt KÖZVETLEN a régi lerombolt, kiégett ház mellé építve, elvégre a lebontás is pénzbe kerül. Elég bizarr.
Autóutak: átlagos 2*1 sávos, szerpentinekkel jócskán teletűzdelt utak vannak, gyakori a dugó, mert előtted egy öszvér hajtott taliga viszi a dinnyét… Amúgy meg hihetetlenül szép! Át a Dinári-hegységen, végig a smaragdzöld (tényleg!! majdnem neonzöld) Neretva völgye mentén… Páratlan!
RENGETEG a rendőr, a rendfenntartó, tényleg MINDEN sarkon rendőr áll. Amúgy a fő foglalkozások a következők: rendőr, fodrász, boltos illetve csempészáru-terjesztő, kubikus, kőműves, pincér, vendéglátó, valamint a dj müezzin. Ezen kívül más foglalkozás NEM létezik.
Egyik legbizarrabb élmény Banja Luka (Srpska Republica) főterén ért, ahol egy kiégett, kb. vidéki ÁFÉSZ színvonalát hozó áruházra rá volt applikálva egy videókivetítő, mint a Nyugati “1984” téren, Pesten, ment a reklám, miközben mellém somfordált egy helyi erő, mondván “cséndzs máni”. Ezt igazából nem tudom a mai napig mire vélni, hiszen abban az országban, ahol hivatalos fizetőegység a “konvertibilis márka”, és a sima németet is 1:1-ben elfogadják, ott mi a szösznek kellene váltani. (OK, jó, ha dollárom lenne.. de ennek csekély az esélye, mivel minden turista arrafele DM-ben utazik)
Hihetetlen, ahogyan a városaik ÉLNEK. Föleg Mostar. Mostar számomra az idei év VÁROSA (The city), még nem teljes pompájában, de már jócskán felépülve csillog-villog. A városba vezető úton HIHETETLEN jó graffityk a háborúról s békéről, a régi hídról (télleg, milyen országimázs lenne már Óbudán egy Lánchidas falfirka!!!), a város feletti hegyen hatalmas mészkő-kereszt világit, majd több teljesen kiégett, szétbombázott háztömb és
hatalmas mecsetek sokkoló látványa után beérsz a központba, ahol több óra után sanszod van elparkolni. Mindenhol, de értsd mindenhol kávézó, benne emberek, mindenhol bosnyák pop keveredik az európai slágerekkel (itt éreztem először indokoltnak a Destinys Child: Im a Surviver dalát), szóval hihetetlen mennyiségű presszó, hangulat ezerrel, török kávé kísérő vízzel, édességgel, hatalmas adag sopszka saláta, jablak (szőlőlevélbe csavart
darált bárányhús-gombócok) meg ajvar, meg azok a mézédes török édességek…
A régi híd még nem épült föl, de már készül, 2004-re kész lesz. Ja és csomó turista van.
Sarajevo: Rettenetes. Nem azért, mert kilőtték teljesen, hanem az 1970-es földrengés utáni förtelmek miatt. De ha a rombolást akarod látni, akkor érdemes megnézni. Első benyomásom egy húszéves, bomba lány volt, akit a piroson tolókocsiban toltak át, mert a lábait leamputálták. A háttérben meg egy félig összeomlott harmincemeletes toronyház. Hmmmm…
Másik fless: Cherokee Jeep-pel voltunk (vsz. ezért nem is igazoltattak az útszéli rendőrök, azt hihették IFOR vagyunk) és egy pirosnál mellénk állt egy lefüggönyözött Merci, benne 5 terepruhás bosnyák srác. Egy csaj vezetett nálunk, elkezdték tenni neki a szépet. Majd előkaptak egy IGAZI pisztolyt és mosolyogva poénból ránk fogták. Hidegvéremet megőrizve én előkaptam a rózsaszínű vizipisztolyomat és kilőttem feléjük. Ők mosolyogva NEM viszonozták a vizet ill. tüzet…
A horvát-srpksa republica határon is a zöld kártyával pl., 30 márkát kellett zsebbe tenni, ugyanis a magyart nem fogadják el. Ergo: kérjétek ki a nemzetközit, ingyen megvan! Ez az egyedüli praktikus tanács, amúgy az ország relativ drága, inkább középkategóriás, már ami az étkezést illeti. A burek, a kávé, a sopszka, az ajvar mind elfogadható árban van, még Mostar kiemelt üdülőhelyén is. Éttermi árak jönnek, forintra átszámítva. Sör 300 HUF, török kávé 200 HUF, sopszka kenyérrel 450 HUF, jablak 500 HUF, gyümölcslé (tényleg
érdemes kipróbálni, kis üvegeben adják, szlovén termék, ribizli, málna és egyéb ízekben) 200 HUF. Az üzemanyag olcsóbb, mint itthon, de ez nem meglepő.
Mi mit láttunk? Banja Luka (kb Miskolcot idézte), Jajce (vár és vízesés, kisváros), Mostar, Sarajevo. A Neretva-völgyben többször is érdemes megállni, pihenőt tartani, már csak a megfáradt vezető kedvéért is: nehéz út! De mindenképpen javasolt, ha az ember úgy akar lejutni Dubrovnik környékére, hogy nem akar bumlizni, de akkor a mostari megálló szinte
kötelező is! Sőt, megfontolandó, hogy éjszakázni is lehetne a Neretva mellett valahol. Jó hely.
N.N.
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
[ninja_form id=5]