Juhász János: Nyaralás a Rab-szigeten – 2004

Juhász János: Horvátország – nyaralás a Rab-szigeten – 2004. augusztus 2-12.

Néhány kiegészítést fűznék az eddigi beszámolókhoz, olyanokat, amelyeket én személy szerint egy picit hiányoltam. Azokra az apróságokra gondolok, amelyek kényelmesebbé, egyszerűbbé, esetleg olcsóbbá tehetik valamelyest utunkat.

Családommal augusztus elsején indultunk Horvátországba, Rab szigetére, a lopari San Marino kempingbe és tizenkettedikén indultunk vissza.

Nem mindegy hogy az ember mennyi pénzt vált be, mint ahogyan az sem, melyik pénznemre.

Ezért én a legegyszerűbb megoldást szeretem, amit már régóta folytatok itthon is, vagyis a bankkártyával való fizetést. Nincs gond a címletekkel, a visszajáróval, a megmaradt bankjegyekkel, stb. Örömmel tapasztaltam, hogy az autópályákon végig lehetett fizetni velük, legyen az Mastercard, Visa, Maestro. A fizetés rendkívül gyorsan zajlott, nem túlzok, ha azt mondom, vetélkedett a készpénzes formával. Egyszer ért csak meglepetés, visszafelé, amikor a nagyobb forgalomra való tekintettel megnyitották a szemközti kapukat is Zágrábnál, ott nem tudták a kártyát elfogadni. A kempingben is lehetett vele fizetni, továbbá paklenicai és a plitvicai nemzeti parkokban is. Viszont az idegenforgalmi adót azt csak kézpénzben lehetett kiegyenlíteni, ami egy kicsit furcsa és érthetetlen volt számomra. Sajnos a kompon sem lehetett vele fizetni.
Nem utolsó szempont a bankkártyás vásárlásnál a rendkívül kedvező devizaváltási árfolyam, mely esetünkben 35,20 és 35,60 Ft/kuna volt.

Tankolás gázzal

Az autónk gázzal üzemel, ezért lényeges volt számunkra, hogy milyen az ellátottság Horvátországban. Erre indulásunk előtt nemigen találtam választ, pedig nagyon sok mindent megpróbáltam.
Szóval a tapasztalataim: A határ közelében, a horvát oldalon nincs tankolási lehetőség, legkorábban Zágráb előtt néhány km-re egy INA kútnál, ahol visszafele is, természetesen a másik oldalon, lehet autógázhoz jutni. A következő lehetőség Károlyvárosnál adódik, de ehhez ha jól emlékszem, le kell kanyarodni az autópályáról. Tovább haladva a tengerpart felé, mivel Bosiljevonál letértünk a Rijeka felé vezető autópályáról, már csak a zengi( Senj) letérő előtt néhány km-rel lehet autógázt tankolni. Hazafele vezető utunkat Zadar felé vettük, így találkoztunk Zadar 1 lejáró után is autó gázzal, a letérő után nem sokkal, tehát nem a pályán.
Jó hír, hogy a gáz ára egységesen 3,05 Kuna volt, ettől eltérő árral nem találkoztunk. Megnevezéssel annál inkább, nevezték auto gas-nak, auto plin-nek, de GPL-vel is jelölték. Érdemes tehát mindhármat figyelni, mellesleg kilóméterekkel korábban előjelzik, tehát van ideje az autósnak felkészülni a tankolásra. S természetessen bankkártya használata lehetséges. Aki a régi utat használva közlekedik Zadar és Károlyváros között, az ingyen használhatja a hidat.
Tehát egy picit módosítanom kell a “fizess mindenért” mozgalom jelszaván. 🙂 És ahogyan egy korábbi uti beszámolóban olvastam, annak aki nem siet nagyon, s nem járt még ezen a részen korábban, annak egyszer minden képp érdemes végig menni rajta, fantasztikus látványban lehet része az utazónak, s némi izgalomban is.

A komppal való közlekedésről

Mivel vasárnap este féltízkor indultunk, így másnap hajnali ötkor már kényelmesen ott voltunk a sorukra várók között. Így tehát nem jött be az az elképzelés, hogy ha az indulásra oda érünk, gyorsan át tudunk kelni. Legalább négy járatot kellet kivárnunk, míg visszafele vezető utunkon kb. féltizenegyre értünk Misnjakba, ahonnan egy járat után máris mi következtünk, a kontinensről a szigetre érkezők, pedig már várakozás nélkül jöhettek át/ ez szerdán volt/

A kempingről

A kemping zsúfolásig megtelt, egymás hegyén-hátán voltak a nyaralók sátrai, lakókocsii, autói, ami időnként “nemzetközi konfliktushoz” is vezetett. Erről azt gondolom, hogy a kemping üzemeltetője tehet, aki a bevétel miatt mindenre hajlandó volt, még némi letorkolásra is, ami egy vendéglátótól picit fura. Így akinek nem volt előre foglalt helye, lehet hogy nem is talált, vagy csak hosszas várakozás után a szemetes konténer, vagy egyéb előkelő helyen tudott letelepedni. A kemping előtti “parkolóban” díjat szedtek, mindent a profit érdekében címszóval. Egyébként is jellemző a mindenért fizess felszólítás.

Egyébként a kemping nagyon kellemes hely, általában akad hűvös hely az oda érkezőknek, nincsenek legyek, szúnyogok, viszont kabócából annál több van. Azt mondhatom, hogy kisgyermekes családok számára roppant ideális, gyönyörű fürdőhely, remek kirándulási lehetőségekkel, főleg gyalog túrák esetében, melyek során csodálatos kilátásban lehet részünk a tengerre minden irányban. Rab városa egy kis remekmű, majdnem teljesen mentesülve az újkori behatásoktól, s nagyrészt felújított állapotban, így több kellemes órát is ellehet tölteni utcáin való sétával, az olasz cukrászok fagyizsonglör mutatványaival, fagylaltozással, stb.

Ami egy kicsit durva volt, a plitvicai tavaknál, feleségemmel és három gyermekemmel a belépők 12.000 Ft-t kóstáltak, még akkor is, ha csak sétálni szerettünk volna, nem igénybe véve a buszokat, hajókat, így erről a látványosságról most inkább lemondtunk. Másik furcsaság, hogy a turisták rangsorában a negyedik helyet foglaljuk ugyan el, még is magyarul sem, szóban sem írásban nem nagyon akarnak megnyilvánulni. S lehet hogy csak érzéki csalódás, de mint ha a német és olasz turistákkal, sokkal előzékenyebbek lettek volna.

Mind ezekkel együtt a tenger csodálatos, aki egyszer látta biztosan vissza kívánkozik, de azért haza fele megálltunk a számunkra kihagyhatatlan Balatonnál, s nagyon jót fürödtünk.

Üdvözlettel: Juhász János