Kánai László: Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül – Görögország – 2010
Rövid beszámoló nagyon hasznos információkkal a romániai, bulgáriai átkelésről és Evia-szigetéről – néhány szép fotóval illusztrálva
Az egész úgy indult, hogy a visszautat eleve Székelyföld útba ejtésével terveztük, párom rokonainak meglátogatását és a IX. Szejke Fesztivált is bekalkulálva. Aztán ehhez még jött, hogy a családban mindenki útlevele régen lejárt – az enyém kivételével – és már időnk sem nagyon volt megújítani, illetve szerettem volna a gyerkőcöknek megmutatni a “Vaskaput” lenn a Dunán.
Budapestről reggel 6-kor indultunk, 8 óra körül érkeztünk Kiszomborba, ahol simán és gyorsan, gond nélkül átjutottunk a személyi igazolványokkal. A határnál leróttuk az útadót a román államnak. A legkisebb matrica hétnapos és személyautóra 12 RON-ba kerül, de mint később megtudtuk, az országban szinte bármelyik benzinkútnál kapható. Ottani idő szerint délután 5 körül érkeztünk Dobreta Turnuseverinbe, ahol még egy gyors tankolás után irány az erőmű gátja (akkor még 4,49 RON/liter volt a benzin ára, visszafelé már 4,60-ra emelkedett).
Na itt már a román határőr problémázott a személyikkel, nem értette, hogy hogyan juthattunk oda útlevelek nélkül, de szerencsére párom tökéletesen beszéli a nyelvüket, így aztán rendeződtek a dolgok. Érdekes, hogy szerb oldalon semmi gond nem volt (leszámítva a közel másfél órás sorban állást). A határőr is és a vámosok is kedvesek voltak, pedig mi voltunk az egyetlen magyar rendszámú kocsi a sok román és bolgár között. A csomagtartóba is csak kívülről pillantottak be. A “zöld kártyára” viszont rákérdeztek! (Nemzetközi igazolás a kötelező biztosításról). Aztán irány Szerbia.
Az utak kb. 20-30 évvel ezelőttiek, de elég jók. Ott kell vigyázni, ahol felújítás van, mert a kivágott lyukakat semmi nem jelzi. Aki éjszaka jár arra, annak nagyon kellemetlen lehet. A forgalom minimális volt, rendőröket sehol nem láttunk. (Valószínűleg, mert nem egy kimondott turista útvonal.)
Szerbiában kétszer álltunk meg pihenni, kajálni, így kb. este 11 körül értünk a szerb-bolgár határhoz. Bolgár oldalon 10 levát kértek a hétnapos matricáért. Havit itt sem volt érdemes megvenni, mert 25 leva. Viszont mivel levánk nem volt, 7 eurót fizettünk (1,9 lenne a hivatalos átváltás).
A bolgár rendőrökről sok jót nem hallottam, ezért a taktika az volt, hogy igyekeztünk egy-egy bolgár rendszámú autó nyomába eredni, vagy egy-egy “konvojhoz” csatlakozni. Így Szófiáig sikerült is három rendőri ellenőrzést, illetve sebességmérést megúsznunk. Az utak elég jók, csak az a baj, hogy a románokhoz hasonlóan, szinte az összes útba eső településen keresztül mennek. Ahol lakott területen kívül “autóút” tábla volt kitéve, 110-120 km/h-val mentek a helybéliek (pedig csak sima, kétsávos főutak voltak), viszont minden elágazónál, kereszteződésnél 60-as, 70-es lassító jelek voltak kitéve, amit érdemes volt betartani, mert elég sűrűn mértek. (Bár a szembejövők rendszerint időben jeleztek.)
A görög határ előtt kb. 30 kilométerrel még tele töltöttük a tankot és kávéztunk egyet. A 95-ös benzin 2,2 leva, de gond nélkül elfogadták az eurót és korrektül, a hivatalos árfolyamon váltották át.
A bolgár-görög határ unióshoz méltón problémamentes.
A pályán Thesszaloniki előtt és után is fizető kapukba botlottunk, ahol elkértek 1-2 eurót. Miután az autópálya leereszkedett a tengerpart közelébe, kiálltunk és kerestünk egy strandot, ahol végre lemoshattuk magunkról az “út porát”, és a reggelt és délelőttöt eltöltöttük. Rajtunk kívül csak néhány horgász lézengett a parton ilyen korai órán, úgyhogy egy jót szunyókáltunk a homokon, míg a nap engedte. Akkor aztán vissza a “hűvös” autóba és irány az országút.
Katerini után Leptokaria-nál tértünk le az Olympos felé, hogy közelebbről is megnézzük az “Istenek lakhelyét”. Karia felé az irány korrektül ki volt táblázva és bár a térkép földútszerű mellékutat jelölt, viszonylag jó, aszfaltozott úton haladtunk.
Háttérben az “Istenek lakhelye”
Délután 5 körül értünk a Meteorákhoz, így már csak kívülről csodálhattuk meg őket. Bár kereken 20 évvel ezelőtt már jártam itt, de a látvány most is lenyűgözött.
Vigyori – Meteorák
Az egyik kolostor -Meteorák
Innen Thermopüla felé vettük az irányt. Lamia előtt a hegyekben kerestünk szállást éjszakára. Másnap délelőtt Thermopülaban vettünk egy forró fürdőt. (Egy benzinkútnál kell letérni a főútról, alig van kitáblázva, figyelni kell.)
Aki arra jár, érdemes csobbanni egyet a forró vízben. Nekem a Tenkes kapitányát juttatta eszembe, mert hasonlóan kiépítetlen, mint a filmben volt.
Utána megkerestük az emlékművet, majd vissza az autópályára és irány Chalkida. (Bár utólag inkább visszamennék Glyfa-ba, mert bár Chalkidába megérkezni látványos volt, de rettentő nagy kerülő és hihetetlenül sok és magas hegyet kellett megmászni, mire eljutottunk Agia Anna-ba.) Viszont ezúton is köszönjük a szervezőnknek, hogy éppen Agia Anna-t ajánlotta, mert szerintem a sziget északi részének legszebb része.
Görögországi utazások az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése
Több felé is jártunk, találtunk sekély, homokos partot Agios Nikolaos-nál, sziklás részeket Mandoudi mellett, nyüzsgést Limni-ben, de számomra Agia Anna mindegyiket felülmúlta.
Piac – Mandoudi
A torkolat
Az egyik öböl
A szárazföld felől
Gumicsónakkal eveztük körbe a partot, csodálatos helyeket sikerült így felfedezni. Szívből ajánlom mindenkinek!
Majdnem-sziget
A nyílt tenger felé
Templom a szigeten
Először jártunk Évia szigetén, de az biztos, hogy nem utoljára. Az is biztos, hogy legközelebb a jól kitaposott Belgrád-Nis-Skopje útvonalat választjuk és Erdélyt sem kapcsoljuk össze Görögországgal, mert iszonyatosan hosszú és fárasztó, bár Bulgáriában minden képzeletet felül múló helyeken vezet az autópálya Szófiából Ruse felé.
De az már egy másik történet.
Kánai László
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés