Rövid írás egy kevesek által járt úton tett kirándulásról, praktikus információkkal és szép fotókkal
Reggel 6 óra körül elindultunk mi szépen Kanizsáról(Vajdaság) a Plitvicei-tavakhoz. Úgy gondoltam hogy délután kettő körül megérkezünk, és akkor az alsó tavak egy részét megnézzük a délutáni órákban. Sikerült is részben, de egy kicsit elkéstünk.
Eszékig nem volt semmi gond, a határon is simán átmentünk, meg se néztek bennünket. Az autópályára nem mentem fel, mert úgy gondoltam, hogy ráérünk, és az ára megmarad üzemanyagnak. Nem is lett volna ezzel semmi gond, hogy ha Nasice-nél nem lenne valami irtózatos nagy útépítés, ami majd 1 óra dugót jelentett a tűző napon. A másik gondunk meg Boszniában volt, mert a nálunk a mariskának becézett dzsípíesszes kütyü nem tudta, hogy a Cehici és Trzacska Rastela közötti határátkalő megszünt. Az út viszont nagyon szép tájakon vezetett keresztül. (A képen egy dzsámi Boszniában)
A horvát határ mentén
Vendéglő Boszniában
A határon húsz kilóméterrel délebbre sikerült átkelnünk és délről közelítettük meg Plitvice Selo-t, ami egy kis kerülő lett. A GPS-es kütyü be van frissítve az IGO 8.3.1.57021-es szoftverre és Boszniában 1 kalap guánót sem ér. Kérem ott ne higgyenek neki, csak a tábláknak.
A Plitvicei szállásadónkat egy barátom ajánlotta, és jól is jártam vele. Minden tetszett, kedvesek a házigazdák és nagyon szépek az apartmanok. Három házban vannak szétosztva, mindennel felszerelve. A rostélysütő az udvarban figyel. Mndenkinek ajánlani tudom.
TravelMateCard accepting locations – Útitárskártya elfogadóhelyek, Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése
 |
 |
Igaz hogy a reklámban és a weboldalon úgy van feltüntetve, hogy csak 300 méter a nagy Kozjak-tóig, az ezrest meg elfeledte valamelyik elébeírni, de mindegy, úgyis sétáról és nézelődésről szól az egész. Abból meg lesz elég. Az erdő meseszép és majdnem érintetlen. A víz kristálytiszta.
Kilátás az erdőből
A nagy vízesés fele menet
Aznap délután az alsó részt jártuk be, a Kozjak-tó alatti részt. Oda nem kell belépő csak egy kis kondi a lépcsőzéshez. A belépőket csak a hajón és a vonatnak nevezett buszon kérik. Az egész napos jegy ára 110 kuna, a gyerekeknek 55 kuna.
Kozjak-tóra nézünk
A Nagy-vízesés
A halak minden generációja ott uszkált mellettünk, az icipicitől a sütőbevalóig. Nem féltek tőlünk, nem szokták a halászatot. Sok rákot is láttunk.
Halak kacsával
Egy nap alatt képtelenség az egészet bejárni és ha mindent meg akarunk nézni akkor elég fárasztó is tud lenni. Érdemes rá többet időt szánni. Az apartmanért 65 eurót fizettünk, de ha valaki három napra megy akkor csak 50 a napi díj.
Délután 3-4 óra felé folytattuk utunkat a tengerre, Vir szigetére. Útirányunk Jezerce, Titova Korenica, Udbina volt. Az út kiváló minőségű és Gornja Ploca-nál csatlakoztunk rá az autopályára. Gyorsan lehaladtunk a Zadar I-es kijáratig, fizettünk 20 kunát és néhány kisebb falun keresztül gond nélkül megtaláltuk a Vir szigetére vezető hidat. A hid után félreálltunk, telefonáltunk a szállásadónknak, aki kijött elébünk, és elvezetett bennünket a ház mögötti parkolóba. Az apartman olyan, amilyet igértek, szépen berendezett, elég tágas és a terasz 15 m2-én is el lehetett férni. A kilátás szép, a fák között látjuk a 40 méterre lévő strandot, és a tengert.
TravelMateCard accepting locations – Útitárskártya elfogadóhelyek, Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése
Kilátás a tengerre
Bolt és pékség 100 méteren belül van. Egy nagy Konzum nevű bevásárlóközpont meg max. 400 méterre lehet. A tulajok kedvesek és németül sprechenölnek. A strand apró kővel van feltöltve. A vízben csak az első 4 méter köves, utánna csak sima homok az alja. A víz kristálytiszta, és csak lassan mélyül, be lehet menni 50-60 métert, és még nem lepő. Ideális minden korosztály számára.
A strand
Az is tetszett, hogy sosem volt tömeg, bőven volt hely mindenkinek. Búvárkodtunk is egy kicsit. Meglepő volt, hogy a sekély és tiszta vízben csak úgy zajlott az élet. Rengetek hal uszkált közöttünk, és a remeterákok tömegesen mászkáltak a homokon. Észre sem vettük ha véletlen ráléptünk egy ilyen közlekedő csigaházra. De a köves parton azért nagyon megijedtünk a mérgesen hadonászó Tarisznyaráktól!
 |
Egy remeterák és egy tarisznyarák
A tulajtól kaptunk egy részletes térképet a szigetről. Azon két, autóval megközelithető látványosságot választottunk ki magunknak. Az egyik a sziget északkeleti részén lévő “vörös part” . Érdekes ez az omladozó vörös partszakasz, de veszélyes is, ne menjünk túl közel a széléhez! A háttérben Pag kopár szigete látszik, felette meg a Velebit-hegység.
A másik úticélunk egy régi vármaradvány volt. Elég nehezen közelíthető meg, kétszer is bele kellett gázolni a tengervízbe, mire odaértünk. Valószínűleg van egy út az erdőn keresztül is oda, de mi a Kozjak falu kikötője felől közelítettük meg a parton haladva.
Ez a Kozjak nevü falu nekem nagyon tetszett, szépen ki van építve a kikötője és a strandja is. Tele új házakkal, rendezett utcákkal és olyan lepukkant kis csónakokkal mint amilyen a fenti képen látható.
Innen indultunk a várhoz
Egyik estefele elmentünk Zadarba, megnézni az óvárost. Könnyen oda is találtunk, de a parkolók este hat után mind tele voltak. Nagynehezen találtunk helyet, amit este tízig meg is fizettetnek óránként 3 kunával. A parkolójegyekhez csak fémpénzzel jutunk hozzá!
Az óváros szép volt, elnézegettük a romokat, a templomokat és a szűk utcákban a sok bolt kínálatát.
Zadar
Felültünk egy piros sétavonatra, ami huszonöt perc alatt körbejárja az óvárost és látványosságait. Hát szerintem gyalog jobban jár az ember, nem sok mindent láttunk.
Miután kellően kifáradtunk, és megéheztünk, beültünk egy szép Stipe nevü restoránba. Csodálkozva láttuk, hogy a pizza olcsóbb mint a szigeten, “csak” 30 kuna volt. A rántottsajtért negyven kunát fizettünk, a szörpért és a sörért tizenötöt, és most jön az amit sokallok: a pohár kóla 22,5 kuna volt! Összesítve olcsóbb volt mint Vir-en.
A bevásárlások után vigyázni kell az üvegekre, szinte mindegyik visszaváltható, még a müanyagok is fél kunát érnek. Mi első két nap mind kidobáltuk őket a kukába, és a teraszról csodálkozva néztük, hogy a nem túlpigmentált szomszéd is kiguberálja a szemétből őket.
A piacon érdemes házi vörösbort venni, húsz kuna az ára és nagyon finom. A másfél liter prosekért 80 kunát kértek. A boltokban a sör általában 5,90 kunába kerül. Az egész csirkének 27 kuna kilója, a sertéshúsnak és a csevapnak meg 55 kuna körül mozog az ára.
A 2L-es Fanta 12 kuna, a gyümölcslé legalább 10 kuna és az icetea is 11-től indul felfele.
Utolsó estére megbeszéltük a háziakkal és a szomszédokkal, hogy közös vacsorával búcsúzunk el egymástól. A választás egy igazi ungárische paprikásra esett, amit egy bográcsban meg is főztem.
Másnap, szombat reggel szomorú szívvel indultunk haza és még az autópálya előtt dugóba kerültünk. Több mint fél órát vártunk egy balrafordulós kereszteződésnél. Az autópálya is teljesen megtelt. Sokszor csak lépésben haladtunk rajta. Ki is mentem Gornja Ploca-nál Plitvice felé, amerről jöttünk. Arra nem nagy forgalom volt, de amikor meghallottam a rádióban, hogy 10 kilométeres a sor a fizetőnél az autópályán akkor elkanyarodtunk Bihac felé és Bosznián keresztül az Una-folyó mentén kerültük ki a Zágrábi túlzsúfolt részt. Novska-nál mentünk vissza az autópályára és zavartalanul haladtunk egész Eszékig.
Az Una folyó mentén
Összegezve, röviden azt tudom mondani, hogy nagyon jó éreztük magunkat, megtetszett a Horvát tengerpart, jó szállást sikerült találnunk kedves házigazdákkal. Azt hiszem, hogy erre a helyre vissza fogunk még menni.
Üdv.:
Karácsonyi család